Silverspirit oldala

Perselus nem tudta, hogy mit mondhatna. Szokásos rideg tekintetével nézett előre, miközben félreállt, hogy a másik bemehessen. Pár pillanattal később becsukta a vaskos ajtót, majd bement a magánlaborjába. Rika követte, és leült a sarokba, hogy ne legyen útban, miközben a férfi bájitalt készít. Úgy tűnt, egyikük sem akar megszólalni, és mintha ez így meg is felelne nekik. A nő nem tudta, hogy foghatna hozzá, a férfi pedig kíváncsi volt. A tanár egy fél pillanatra sem nézett fel, csak aprította a magjait. Azonban a tanárnő csak a férjét nézte. Az ing alig takart el valamit a másik felső testéből, és mikor előre hajolt kicsit, a kilátás teljes volt. Talán a hormonok miatt, vagy csak vonzalomból, de nagyon szívesen közelebb ment volna, hogy hozzá simulhasson, és magában érezhesse férjét. Hírtelen nagyon melege lett, és a gondolatba is belefehéredett, hogy bármennyire is haragszik rá, kell neki.

Pár perc elteltével a férfi nem bírta tovább, és felpillantott, hogy megkérdezze, miért jött, Rika falfehéren bámulta őt, és szemein látszott, hogy máshol jár. Felkapta a pálcáját és az ablakra bökött, a következő pillanatban hideg levegő tódult be a helyiségbe.

-          Jól vagy? – az arcán nem látszott semmilyen érzelem, csak a szemében vélt felfedezni a másik némi aggódást.

-          Persze. – Rika hírtelen el is felejtette, hogy miért is jött, csak arra tudott gondolni, hogy a másik karjaiba bújhasson.

-          Miért jöttél?

-          A pontlevonások miatt. – Mivel a férfi felvont szemöldökkel nézett, a másik folytatta. – Rengeteg pontot vonsz le mostanában a diákoktól, és van egy olyan érzésem, hogy sokszor semmiségekért.

-          Nem tartozik rád, hogy miként igyekszem észt verni beléjük!

-          És ezt csak úgy tudod elérni, ha rengeteg ponttól szabadítod meg őket?

-          Veszélyes anyagokkal dolgoznak, ha nem vigyáznak, akár bele is halhatnak. Nem áll szándékomban egy kis taknyos hülyesége miatt az Azkabanba kerülni!

-          Szerintem ezt csak azért csinálod, hogy levezesd rajtuk a dühöd.

-          Nem vagyok dühös. – Perselus igyekezett közönyös arcot vágni, de belül szinte folyamatosan dühöngött, most már főleg a kis énje miatt.

-          Akkor miért terrorizálod ennyire a diákokat?

-          Már itt tanítok pár éve és még senki sem halt bele. Te pedig…

Hogy mit is akart mondani, az már nem derült ki, mivel egy macskabagoly szállt be az ablakon. A tanár leoldotta a levelet, majd elolvasta. Fintorogva adta át a másiknak, aki azonnal olvasni kezdte.

                        Mr. és Mrs. Piton!

       Meghívjuk önöket a Malfoy-rezidencia szokásos évköszöntő báljára, melyre szombaton este kerül sor. A megjelenés kötelező minden közelebbi ismerősnek.

       Ezúton kérnék el fiunkat is, hogy részt vehessen a családi hagyományokban.

Lucius és Narcissa Malfoy     

-          Igazán kedves! Te is közelebbi ismerősnek számítasz? Mond, hogy nem kell megjelennünk! – közben védelmezőn a hasára csúsztatta a kezeit.

-          A közeli ismerősökön a belső kőr tagjait kell érteni, tehát muszáj mennünk.

Rika kétségbeesetten kutatott valami megoldás után, hogy elkerülhesse a rémes társaságot, de végül szomorúan hajtotta le fejét, minek következtében rövidebb tincsei az arcába hullottak.

Perselus nem volt benne biztos, hogy ezt kellene tennie, de végül a lány vállára tette a kezét vigasztalás képen. Mivel nem mozdult a másik, bátrabban lépett közelebb és átölelte. Rikát átjárta a melegség és mosolyogva bujt a másik védelmező karjaiba.

Mikor már kezdett kissé kínossá válni a meghitt perc, a férfi elhúzódott.

-          Most nincs itt senki, nem kell színlelnünk.

-          Valóban – vágta rá a másik, bár hangja jól hallhatóan megremegett. – Későre jár, mennem kell.

A tanár csak bólintott, majd kitárta a labor ajtaját.

Fél óra múlva Rika már az ajtó előtt állt. Az üvegen keresztül látta, hogy Remus a kanapén üldögél, egyedül. Miután belépett, becsukta maga után az ajtót, majd ledobta havas köpenyét és cipőjét.

-          Szia! Egyedül vagy?

-          Jó estét, szép hölgy! Siriusszék vacsorázni mentek, Harald pedig azt mondta, hogy üzenetet kapott, csak holnap jön vissza.

Rika leült a kanapé másik végébe, hogy kényelmesen tudjanak beszélgetni.

-          Miért nem keresel magadnak valakit? Nem unalmas egész nap egyedül?

-          Vérfarkasként nem akarok veszélybe sodorni senkit. Meg hát ki tudna elfogadni, ha egyszer más vagyok?

-          Jónak mondod? – a nő elmosolyodott, aztán folytatta. – Próbált már valaki tenni az átalakulások ellen? Mármint csak lehet valamit tenni, hogy többet ne kelljen állatként mászkálni teliholdkor.

-          Perselus az egyetlen, aki el tudott érni annyit a főzetével, hogy átalakulás után megmaradjon valamennyire az emberi tudat. Nem hiszem, hogy ennél többet lehetne tenni.

-          Próbáljuk meg!

-          Te is értesz a bájitalokhoz?

-          Mondjuk.

-          Nagyon szívesen megszabadulnék ettől a kórtól, de Perselus azonnal rám küldené a halálos átkot, ha megtudná, hogy állapotosan a bájitalokkal kísérletezgetsz!

-          Nem kell, hogy tudjon róla!

-          Ne butáskodj, Rika! Én sem szeretném, ha valami bajotok lenne – nézett a sápadt férfi óvón.

-          Mégis csak jobb lenne, ha nem kéne minden hónapban félre vonulnod pár napra és magányosan eltöltened az időt.

-          Nem voltam mindig magányos. Iskolás éveink alatt négyen voltunk, aztán pár évig egyedül kellett tűrnöm. Majd ismét velem volt Sirius, de most, hogy itt van Filidia…

Még egy kis ideig beszélgettek, majd a nő másnap korán elindult az iskolába. A könyvtáros nő csúnya szemekkel méregette, mikor belépett a zárolt részlegbe. Az intézmény alkalmazottai még mindig nem akarták elhinni, hogy a tanárnő egy idős Pitonnal és Blackkel. Egyszer valahonnan fél füllel Albus még azt is meghallotta, hogy a diákok szerint nem rég végezhetett egy másik varázslóképzőben, és csak idősebbnek adja ki magát, hogy taníthasson. A horgas orrú boszorkánynak is meglehetett róla a véleménye, és nem épp pozitív gondolatok. Húsz perc elteltével utána ment, csakhogy minél előbb kint tudja a könyvei közül.

Rikának fel is tűnt, hogy gyakran les be a polcok közül, és elég hamar idegesítővé vált.

-          Valami gond van?

-          Mindjárt kezdődik az első óra – hírtelen nem is tudta, hogy mivel vágja ki magát, de hát az embernek ilyenkor mindig támad valami mentő ötlete.

-          Nincs első órám. – ennél gúnyosabb képet valószínűleg még Perselus sem tudott volna vágni.

-          Akkor nem is zavarok tovább – válaszolt, majd kelletlenül visszament a helyére.

A tanárnő hamar megunta az „egyenként átlapozzuk a könyveket” módszert, ezért gyorsan körül nézett, majd mikor megbizonyosodott, hogy senki sem látja, megemelte a kezét és magához hívott minden olyan könyvet, amiben szó van a vérfarkasokról. A lehető legeldugottabb asztalhoz irányította őket, majd leült. Egyenként vette maga elé, majd fölé tartotta a kezét, mire megemelkedett a borító és a lapok peregni kezdtek, hogy aztán a megfelelő oldalnál megállhassanak. Volt ott vagy harminc könyv, így nagy sóhajtás közepette nekiállt olvasni.

„Erotikus élményeim egy vérfarkassal…”

A tanárnő nagyra nyílt szemekkel vette elő a következő könyvet, miután elolvasta a címet.

„A vérfarkasok irtása a mugli történelemben…”

Ez sem volt az igazi.

„Vérszomjas varázslények: A vérfarkasok…”

Következő.

„A vérfarkasok párzási szokásai…”

Következő.

„A vérfarkas, mint háziállat…”

Akadt egy olyan leírás, amely részletesen taglalta az ember átalakulását, de a többi mind haszontalan volt. Ezt azonban érdemesnek találta, hogy lemásolja, hisz még bármikor jól jöhet. Visszaküldte a könyveket a helyükre, majd elindult az első órájára. Negyedikes csapatnak kellett órát tartani. Mivel az unikornisokról akart tanítani, előbb bekopogott Hagridhoz, hogy a segítségét kérje. Az óriás nagyon szívesen lefoglalta a csapat fiú tagjait. Így szegények messziről megnézhették az állatot, majd kénytelenek voltak a tökágyásban féregteleníteni, és kézzel összeszedni őket. Mikor végre kicsengettek, mindenki a nagyterembe igyekezett ebédelni. Rika is elindult, azonban az ajtóban megtorpant. Még el kellett engednie az állatokat óra után, így ő volt az utolsó tanár, aki odaért, csak Perselus mellett maradt hely, amit az elmúlt fél évben mindig ő foglalt el. Azonban a tegnapi után nem akart mellé ülni. Inkább lement a pince béli lakosztályba, hogy átnézze férje könyveit, hátha talál valamit. Hivatott egy manót, hogy hozzon neki egy kis gyümölcsöt, majd neki is állt. Ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a könyvtárban. Leült a kanapéhoz, és gyorsan nekiállt, hogy minél hamarabb leléphessen.

Annyira belefeledkezett, hogy nemcsak a manót nem vette észre, aki rengeteg gyümölcsöt rakott le elé, hanem a férjét sem. A nő lényegében egy helyben tartotta a kezét a levegőben, míg a másikkal a könyveket cserélgette alatta.

Mikor a bájital mester belépett a szobába, nagyon meglepődött. Neje a kanapénál ült, és pálca nélkül varázsolt. Megállt a bútordarab mellett, és nézte, hogy mit is keres pontosan. Mikor a másik nem reagált a jelenlétére, leült, figyelve arra, hogy legalább tíz centi maradjon köztük. Karba tett kézzel dőlt hátra.

-          Lupinnak valami baja van? – hangszínéből semmire sem lehetett következtetni.

Rika azonnal megérezte, hogy valaki le akar ülni mellé, és oda is fordult.

-          Nincs semmi baja, csak kíváncsi vagyok.

-          Esetleg segíthetek – nézett mélyen a másik szemébe, miközben felajánlotta a segítségét. Biztos volt bene, hogy ez több mint érdeklődés, és nem is tévedet.

-          Pontosan hogy működik a farkasölőfű főzeted?

-          Mégis mire készülsz?

-          Arra, hogy felállok, és itt hagylak, ha nem válaszolsz a kérdésemre.

-          Elmondom, de utána te is válaszolsz a kérdésemre! – a szemein látszott, hogy beleegyezés nélkül semmit sem fog mondani.

-          Rendben.

A férfi hosszas magyarázatba fogott, miközben azt is taglalta, hogy mit miért tesz bele, és hogy honnan vette az ötletet. Közben fel is állt, hogy egy könyvet húzzon ki a sok közül, és fellapozza a megfelelő helyen. Rika csendben figyelt, és közben mindketten megfeledkeztek róla, hogy gondjaik vannak. Perselus leült mellé és rábökött egy helyre a könyvben. A magyarázat végén felnézett és megpillantotta azt a gyönyörű kék szempárt. Hirtelen kiment a fejéből, hogy mit is akart mondani. Pedig tudta, hogy fontos volt, de hogy mi az…

Rika is felnézett, és meglepetten vette tudomásul, hogy a másik közvetlenül mellette ül, és lényegében bámulja őt. Imádta azokat a fekete íriszeket. Teljesen mindegy volt, hogy a másik arca nem tükröz semmilyen érzelmet, mivel a szeme mindig elárulta, csak rá kellett pillantania. A mostani csillogást is megismerte, egyértelműen vágy volt. De vajon milyen vágy? Pontosan mit akarhat most? Szeretetet? A másik állandó közelségét? Esetleg testi közelségre vágyik? Nem tudott mindent számításba venni, mivel hirtelen elfogyott kettejük között a távolság, és már épp találkoztak volna az ajkak, mikor a nő hirtelen összegörnyedt. Két karját a hasára tette, és pár pillanatig meg sem tudott szólalni.

-          Jól vagy?

-          Igen. Már elmúlt. Valószínűleg itt az ideje az előfájásoknak.

-          Nem korai még?

-          Nem tudom. Talán ikreknél ez kicsit máshogy működik.

-          Ne menj sehova! Mindjárt jövök.

Perselus meg sem várta a választ, hanem besietett a laborba, majd nem sokkal később egy főzettel tért vissza. Felesége kezébe nyomta, aki habozás nélkül felhajtotta.

-          Banános íze volt. Mit ittam?

-          Terhes nőknek találták fel, és mindig olyan íze van, mint amit a fogyasztó kedvel.

-          Mégis mióta tartasz te ilyesmit a laborodban – nézett felhúzott szemöldökkel.

-          Azóta, mióta tudom, hogy gyerekünk lesz. – Perselus tudta, hogy ezzel valamilyen szinten elárulta magát Bár sosem monda a másiknak, hogy mennyire szereti, nem is várta el tőle a felesége, hogy kinyilvánítsa az érzelmeit. – Mikor voltál utoljára a gyengélkedőn?

-          Már majdnem egy hónapja.

-          Mondott valami lényegeset, Poppy?

-          Nem igazán, csak annyit kérdezett, hogy mi lesz a gyerekek neve.

Perselusnak még egyszer sem jutott eszébe, hogy lányneveken gondolkozzon.

-          Van már valamilyen terved?

-          Akad, de úgy gondoltam, hogy erről nem egyedül kéne döntenem.

Miközben beszélgettek, a férfi kicsivel odébb ült. Este tíz fele Rika már ásítozni kezdett, így idejét látta, hogy menjen. Egészen addig kényelmesen el tudtak beszélgetni mindenről, ép csak a kettejük között levő dolgokat kerülték el nagy ívben. A professzor felajánlotta, hogy a nappaliban alszik, így hamar le tud pihenni, de a nő tartott tőle, hogy olyasmi történik esetleg, ami megrontja a pillanatnyi békét. Inkább a kandallón keresztül óhajtott távozni.

-          Nem hiszem, hogy ajánlatos lenne még ilyenkor is hoppanálni vagy hopp-port használni. A kastélyban kellene maradnod. Hermione is könnyebben elérne, ha valami probléma adódna.

-          „Vagy csak jobban őrülnél, ha a közeledben lennék” – legszívesebben ezt válaszolta volna, de jobbnak látta, ha inkább minél hamarabb távozik. – Majd megoldom. Albusszal már megbeszéltem, hogy Hagrid átveszi év végéig a helyem, mikor már nem tudom folytatni a tanítást. Most viszont megyek. Jó éjt! – Gyorsan eltűnt a lángok között, mielőtt a férfi bármit is reagálhatna.