|
34. Fejezet
Rika addig szaladt, míg a lábai bírták. A könnyek teljesen elhomályosították a látását, de ő csak haladt előre, és közben zakatolt az agya.
„Ki tudja, lehet, hogy nem is tőlem van a két gyerek!?”
Mikor már nem bírta a rohanást, térde rogyott, és úgy zokogott tovább. A hó szakadt, és a szél is erősen fújt. Valószínűleg szívszorító látványt nyújtott, de szerencsére senki sem volt a közelben. Az elmúlt napok eseményei teljesen kimerítették, és rettenetesen félt, hogy ennek a lányai fogják később a kárát látni. Mikor órák multán sikerült lenyugodnia, a gyűlölet érzése kerítette hatalmába, és abban a pillanatban irtózott tőle, hogy emberi alakot viseljen, így hát szabadjára engedte valódi énjét. Túl sok volt az emberi gonoszság a világban ahhoz, hogy továbbra is jól érezze magát emberi bőrben.
A hó már eléggé belepte, így felállt és leporolta magát, majd egy intés után, minek következtében áttetsző lett. Szárnyra kapott, és elrepült a Roxfort fele. Mivel eléggé messze volt az iskola, volt ideje alaposan átgondolni mindent.
***
Perselus utána sietett, de már nem látta, hogy a szeretett nő merre rohan be a fák közé. Megkövülten állt az ajtóban, mikor Harald jött le a lépcsőn.
- Mi történt? Reika hol van?
- Elment. Majd valamikor visszajön. Ki az a Heliosz?
- Ő egy tiszta vérű tündér. Eléggé öreg, és rátarti. Természetesnek vette, hogy Rika az övé, mivel fajtájuk utolsó képviselői. Reika nem nagyon kedveli, csak tiszteletből ugrált neki. Többször mondtam neki, hogy hagyja ott, de mindig azt mondta, hogy nem lehet. Aztán valami Dupli professzor írt neki, hogy jöjjön ide, és akkor végre megszabadulhatott tőle.
- Szóval sose volt köztük több a tiszteletnél?
- Reika részéről nem, azonban Heliosz mint mondtam, nagyon öntelt. Mindenkép akarta őt, és az, hogy a minden-tudással rendelkezik, még különlegesebbé teszi őt.
- Minden-tudás?
- Azt hiszem, így mondják a ti nyelveteken.
Mikor úgy nézett ki, hogy Harald nem akar többet mondani róla, Perselus kénytelen volt faggatni.
- Ez mit jelent pontosan?
- Hát… Nem beszélek tökéletesen a ti nyelveteken, és én sem tudok még mindent, így nem biztos, hogy tőlem kéne kérdezni.
- Mond, amit tudsz! – elővette azt a tanári énjét, amitől mindenki megrettent.
- A tündéreknek több típusa van. Van, aki irányítja a tűzet, más a vizet, szelet, befolyásolja a földet. Esetleg beszélget a növényekkel, állatokkal, vagy különleges gyógyító erővel bír. Esetleg.. ő .. hogy is mondják? Feltaláló? A tudományban érzi jól magát. Szóval van pár fajta. A lényeg, hogy sok-sok évente születik egy minden-tudó. Ő tényleg mindent meg tud csinálni, amire egy tündér képes lehet. Lényegében ennyi, érted?
- Igen.
Perselusnak lett volna még pár kérdése, de ekkor kopogtattak. A Weasley család volt, Harry és Hermione társaságában. Legszívesebben elátkozta volna őket, de helyette inkább ajtót nyitott, hogy bejöhessenek. Harald azonnal feltűnt mindenkinek, mire a bájital tanár csak annyit mondott, hogy Rika vendége.
Az ikrek kezei tele voltak csomagokkal, amik biztosan Molly főztjét rejtették. A gyerekek ép csak levették a vizes köpenyeket, mikor befutott Sirius, Remus és Filidia. Sirius megrázta a haját, hogy megszabaduljon a ráesett hótól. Szinte mindenkit megnevetetett a mutatvány, hisz olyan volt, mint egy kutya. Az állati énje semmiben sem különbözött az emberitől.
Két ember nem örült a mozdulatoknak. Perselus faarccal vonult le a pincébe, és jól halhatóan vágta be maga mögött az ajtót. A másik ember Molly volt, hisz ki nem állhatta, ha valaki piszkot csinált egy lakásban.
A tanár igyekezett a főzetére koncentrálni, de Rika járt folyamatosan a fejében. Persze az sem volt elhanyagolható tény, hogy a fenti jó hangulat eléggé leszűrődött. Előkapta a pálcáját, majd hangszigetelte a labort. Azonban ettől sem lett nyugodtabb. Pár üveg el is pattant mellette az energiaáramlástól. Néha nagy kárt tudnak okozni a varázslók, ha nem vigyáznak az érzelemkitöréseikre. Hatalmas sóhaj kíséretében összevarázsolta a darabokat, majd leroskadt a székre. Végig gondolta a kapcsolatát a feleségével, és bármilyen megoldást is próbált kitalálni, közben végig azt érezte, hogy képtelen lenne nélküle leélni élete hátralevő részét. Azonban nem kötelezhette őt semmire, főleg a történtek után, így nem maradt más választása, mint elengedni őt, ha menni akar.
Közben egy szinttel feljebb mindenki Haraldot faggatta, hogy honnan ismeri a tanárnőt, és mi járatban van erre. A fiatal férfi előzékenyen válaszolgatott, azonban közben megakadt a szeme Hermionén, aki jól láthatóan kétkedve vizsgálgatta őt. Mikor végre az utolsó válasz is elhangzott, mindenki megkapta a feladatát Mollytól, aki elszörnyülködve vette tudomásul, hogy a karácsonyi díszítés még sehol sincs, pedig ma van szenteste. A három felnőtt férfi és az ikrek kimentek fát keresni, míg Harry, Ron, Ginny a nappalit porolhatták az odavarázsolt rongyokkal. Hermione Haraldot kapta párjául, hogy díszeket keressenek a fára és a házba.
Az emeleten néztek körbe, de még senkinek sem jutott eszébe, hogy ilyesmivel foglalkozzon. A karácsonyi ajándékok már megvoltak, de ennyiben meg is állt a dolog.
A lány feszülten mászkált a felső emeleten az új vendég mellett, miközben egy kérdés járt a fejében. Azonban nem merte feltenni, mivel félt, hogy esetleg elárulja magát. Inkább csendesen lépkedett mellette. A padlásra is feljutottak, ahol főleg Sirius cuccai voltak. Pár új és régi darab egyaránt. Találtak egy dobozt, amiben akadt pár dísz is. Kivették és megtisztogatták őket, azonban a férfi a lány arcát fürkészte.
- Igen.
- Tessék? – Hirtelen Hermione azt se tudta, hogy hol van.
- A válasz az, hogy igen.
- Nem is kérdeztem semmit.
- De akartál, már az első pillanatban. Érezted, hogy más vagyok, csak ezek szerint nem voltál benne biztos. Én már találkoztam másokkal is, így nekem könnyebb. Hidd el, neked is az lesz.
- Oh, értem. Honnan jöttél? Kicsit furcsa a kiejtésed.
A kérdezett mesélt magáról, és azt is elmondta, hogy miért van itt. Közben a lány le sem tudta venni róla a szemét. Nem tudta nem észrevenni, hogy mennyire vonzó a másik.
A tisztogatás végeztével megállapíthatták, hogy ennyi nem lesz elég. Harald motyogott valamit, mire a díszek megháromszorozták magukat. Az egyik sarokban volt pár varázslóújság, amit közelebb vitt.
- Mit akarsz ezekkel?
- Átváltoztatom dísszé.
Mione azonnal felkapta az egyik kupacot és visszavitte a helyére.
- Ha elvarázsolod Perselus újságait, darabokra fog átkozni.
A másik csak megmosolyogta a kijelentést, majd a többi papírból díszeket csinált. Felkapta a nagy részét, majd tett pár lépést a lejárat felé.
- Hoznád a többit?
- Persze, máris.
Miközben jöttek le a padlásról, majdnem összeütköztek Mrs. Weasleyvel. Pár pillanatig furcsán méregette őket, majd megkérdezte, hogy mi tartott ilyen sokáig. Felmutatták az újonnan varázsolt díszeket, amitől a nő szemei felcsillantak, de ettől még lehetett látni rajta a nemtetszést.
Nem mintha koszos lett volna a lakás, de most aztán igazán ragyogott. Még szinte le sem értek, mikor nyílt a bejárati ajtó és valami fehéres zöld furakodott be a kereten. Alig tudták betuszkolni, de csak beljebb csúszott. Majd egyik pillanatról a másikra az egyik iker esett ki a fa alól. Felállt, majd megfogta a fenyő tetejét és húzni kezdte. Végeredményként az egyik iker a földön feküdt, rajta a jövőbeli karácsonyfával, azon pedig a másik iker, aki a lendülettől előre esett.
- Szállj le rólam, te marha!
- Nyugi, mindjárt segítek!
- Én mondtam, hogy varázsoljunk!
Az asszony az első pillanatban meg sem tudott szólalni, de végül megtalálta a hangját.
- Mit műveltek már megint! Teljesen összekoszoltátok a szőnyeget! Lehetett volna annyi eszetek, hogy lekicsinyítitek a fát és megszárítjátok, mielőtt behozzátok! Apátok hol van már megint?
- Lemaradtak egy kicsit beszélgetni – felelte Fred.
A nő felemelte a pálcáját, majd varázslatok sorozatát indította útjára: a fa a helyére került szárazon, a szőnyeg tiszta lett, mint ahogy a fiuk is.
Negyed órával később a férfiak is megérkeztek. A Weasley gyerekek a nappaliban beszélgetek Harryvel és új ismerősükkel, míg a lányok Weasley asszony vezetésével a konyhában serénykedtek. Siriusék levetették a köpenyeket és lábbeliket, majd csatlakoztak a beszélgetőkhöz. Mint az ilyenkor elvárható, a varázslók sportja volt a téma, amihez Harald nem sokat tudott hozzáfűzni, így csak figyelt. Remusnak feltűnt, hogy a ház egyik tulajdonosa még mindig kerüli a társaságot, így észrevétlenül lesurrant a pincébe.
A picelépcsőn leérve egyik ajtón keresztül sem hallott semmilyen zajt kiszűrődni. Tudni illik két ajtó volt odalent. Balra volt a labor, míg a szemben levő helyiségben rengeteg növény foglalt helyet. Szinte mindegyik megtalálható volt, amit használhat egy varázsló a főzetekhez. A vak is láthatta, hogy a terem tértágítással van bővítve. Három részre osztották fel: kétharmadát az egyszerű növények foglalták el, míg a maradék egyharmad rész fallal lett elválasztva, amit kettéosztottak. Egyik felén a ritka és veszélyes növények, míg a másikban asztalokon és polcokon száradtak a megfelelőek. Persze az eszközök is itt voltak. A fényt mesterséges napgömbökkel adták. A locsolás pedig Remus dolga volt, persze előfordult, hogy néha a bájital mester megelőzte. Ilyenkor észrevétlenül igyekezett hátra surranni és végezni a dolgát. Természetesen Piton mindig észrevette, de csak akkor köszönt neki, ha ép jó kedve volt. Ilyenkor még beszélgettek is kicsit. Közben a vérfarkasnak gyakran bűntudata volt, hogy régen annyit gyötörték, pedig akár barátok is lehettek volna.
Már vagy egy óra il eltelt, miközben a főzeteket igyekezett elkészíteni, azonban ez biztosan kudarcra volt ítélve. A férgeket nem jól pucolta meg, a növényeket nem megfelelő méretűre vágta fel… És mindez csak azért, mert a figyelme minduntalan másra terelődik. Végül feladta és egy üveg erős, bontatlan whiskyvel leült a székébe. Nem is figyelte az időt, vagy azt, hogy mennyi van még az üvegben. A következő, amire feleszmélt, hogy valaki áll vele szemben.
Remus benyitott a laborba. Megkerült pár szekrényt és asztalt, hogy lássa Perselus Pitont majdnem a terem közepén, amint egy széken ülve meghúz egy üveget, ami már csak a negyedéig volt átlátszó folyadékkal. Közelebb sétált és megállt előtte.
- Minden rendben?
A kérdezettnek jól láthatóan nehezére esett, hogy felnézzen és értelmezze a kérdést. Tekintete ködös volt és csak bámulta az előtte levő férfit. Beletelt pár pillanatba mire válaszolt.
- Mit keresel itt?
- Mivel órák óta idelent vagy, gondoltam megkérdem, hogy minden oké?!
- Ne csinálj úgy, mintha érdekelne! Menj inkább és szórakozz a bolhás haveroddal – összeszűkült szemmel méregette a másikat, miközben gondolt rá, hogy előkapja a pálcáját és azzal tessékelje ki a hívatlan vendéget.
- Mégis mi ütött beléd? Egyáltalán mennyit ittál? – közben kinyújtotta a kezét, hogy elvegye az üveget.
Perselus felugrott és a másikra szegezte a pálcáját.
- Ne merj hozzányúlni a tulajdonomhoz!
- Mi ütött beléd, Perselus? Miért ittad le magad?
A bájital tanárral forogni kezdett a világ. Talán nem kellett volna annyit innom. Igyekezett egy Remust nézni a kettőből, így végre láthatta a másik szemében, hogy komolyan gondolja a kérdéseit.
Közben Lupin meg sem mert mozdulni. Váratlanul érte a férfi kitörése, hisz mindig olyan kiegyensúlyozott és nyugodt szokott lenni. Biztos volt benne, hogy ennek az ivászatnak köze van Rikához. Pár perc némaság után erről meg is győződött.
- Elment.
Perselus csak ennyit bírt kinyögni, miközben leengedte pálcáját.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
