Silverspirit oldala

- Menjetek innen, Ron – s�gta a bar�tainak Harry. Ron a h�ta m�g� terelte Ginnyt �s Lun�t, nehogy eltal�lja a l�nyokat egy �tok. Harry szemtõl szemben �llt a S�t�t Nagy�rral, kivont p�lc�val �s a leg�d�zabb tekintettel n�ztek egym�sra.

Voldemort gonosz mosolyra h�zta a v�rtelen ajkait.

- Szerinted, innen van ki�t, Harry? – k�rdezte g�nyosan. Ekkor v�ratlanul felsz�v�dott a k�d, �s eltûntek a hal�lfal�k a folyos�r�l.

A k�vetkezõ pillanatban felhangzott egy halk harsonasz�, azt�n megjelent Angyal a l�lekl�mp�ssal, fekete ruh�ban, �s teljes harci d�szben.

- Te meg ki vagy? – n�zett r� d�h�sen Voldemort. A titanisz elmosolyodott, majd v�delmi g�mbbe z�rta Ront, Ginnyt �s Lun�t. Vil�gosk�k, hatalmas szappanbubor�kb�l n�zt�k az esem�nyeket.

- Az egyik gyûl�lt istened, Tom, – v�laszolt Angyal nyugodtan, majd kinyitotta a l�lekl�mp�s ajtaj�t, �s megv�rta, am�g az �l�nken z�mm�gõ l�lekdarab beleszalad �s beleolvad Voldemort mellkas�ba. – aki visszaadja a lelkiismeretedet! – s�hajtott el�gedetten Angyal, azt�n biccentve elteleport�lt. Elv�gre a roxforti birtokon egy eg�sz d�monl�gi� mas�rozott, �s pr�b�lta a f�lddel egyenlõv� tenni a kast�lyt…

- Micsoda?! – ki�ltott fel a Nagy�r �rtetlen�l.

- Ez egy kellemetlen meglepet�s, igaz, Voldemort? – k�rdezte hasonl� g�nnyal Harry. A s�t�t m�gus megt�ntorodott, �s igyekezett �rr� lenni kezdeti remeg�s�n, �s f�jdalm�n. – Nekem is f�jt elõsz�r… De azt�n az ember n�h�ny perc ut�n megszokja… K�l�n�s, de azt hiszem, m�r r�j�ttem, mi ez a s�g�s a f�lemben d�lut�n �ta… Visszakaptam a rossz �nemet… Te pedig a j�s�gos l�lekdarabodat… H�t nem ezt nevezik v�ratlan fordulatnak?!

- Meghalsz, Potter! – ny�gte Voldemort, de k�b�n a fej�hez kapott. Mintha hangocsk�k duruzsoln�nak az elm�j�ben… Mintha mind meg akarn� mondani, mit is kellene csin�lnia… - Cru… - k�ptelen volt v�gigmondani a var�zsig�t.

- Crucio! – seg�tette ki Harry, mik�zben a m�gusra b�k�tt vele. Voldemort �sszecsuklott, mint egy erõtlen gyerek. – �rezd a szenved�st, amit te hozt�l a f�ldre! – ki�ltott fel a Kiv�lasztott. Legsz�vesebben addig k�nozta volna a nagyurat, am�g egy csepp f�jdalom�rzete is marad. Elv�gre meg�lte a sz�leit, a keresztapj�t, �s k�zvetve Dumbledoret, �s m�g vagy sz�z m�sik embert… Vagy m�g t�bbet…

- Azt hiszed, megnyered a h�bor�t, ha legyõz�l, Potter? – h�r�gte Voldemort, majd felugrott. Harry szeme d�h�sen megvillant.

- Igen! Megnyerem a h�bor�t! Adava Kedavra! – ki�ltott fel, �m a s�t�t var�zsl� alakja k�dszerûv� v�lt, �s a z�ld f�nycs�va zavartalanul �thatolt rajta. Eg�szen a hatalmas szappanbubor�kig szaladt, ahol pontosan Ron elõtt csap�dott a g�mbbe. A v�delmezõ bûb�j szertefoszlott ugyan, de a fiataloknak semmi baja sem esett.

Voldemort visszat�madott, mire Harry k�nytelen volt beugrani az egyik szobor m�g�, nehogy egy n�m�n r�ir�ny�tott hal�los �tok eltal�lja.

Ron, �s Ginny val�sz�nûleg ugyanarra gondoltak, mert egyszerre k�ldtek tarol��tkot Voldemort h�t�ba. A S�t�t Nagy�r szem�lyes v�delme el�g erõs volt ahhoz, hogy ne essen orra, viszont elvonta a figyelm�t Potterrõl, aki a fedez�k�bõl megpr�b�lkozott egy �jabb, imm�r n�ma hal�los �tokkal. Legnagyobb megd�bben�s�re Voldemort �ppen akkor n�zett fel r�, mik�zben visszanyerte az egyens�ly�t, �s a mellkas�n tal�lta el a z�ld f�nysug�r. �risz�ben t�lvil�gi f�ny lobbant fel, majd aludt ki azonnal. A k�vetkezõ pillanatban elesett, �s nem mozdult t�bb�.

Mintha egy pillanatra meg�llt volna az �let a folyos�n. Harry, Ron, Ginny �s Luna egyar�nt n�m�n pislogtak maguk el�. Nem gondolt�k volna, hogy Voldemort is ilyen k�nnyed�n meg�lhetõ egy fõbenj�r� �tokkal.

- Azt hiszem, sosem foglak felbosszantani, Harry – vigyorodott el Ron, majd meg�lelte a bar�tj�t.

- De h�lye vagy – nevetett fel Harry. Ginny lehajolt, hogy k�zelebbrõl is megszeml�lje a f�lelmetes h�rû m�gust. Mivel az semmif�le ellenkez�st nem mutatott, megn�zte az �letjeleit, de sem l�gz�st, sem sz�vver�st nem tapasztalt, megnyugodva fels�hajtott.

- El sem hiszem, hogy ilyen olcs�n meg�sztuk – mosolyodott el boldogan.

- M�r csak a t�bbieket kellene megkeresn�nk – sz�lalt meg Luna. Alig engedte le a p�lc�j�t, amit Voldemortra fogott, m�g Ginny vizsg�lgatta; m�ris megjelent Piton professzor, �s �rtetlen�l n�zett v�gig a csoporton. A tan�r m�g�tt h�rom auror loholt. Mindannyiuknak a f�ldbe gy�kerezett a l�ba.

- Ki ez? A S�t�t Nagy�r? – k�rdezte hitetlen�l Piton.

- Igen. V�ge van… Meghalt… - s�hajtott fel Ginny.

- Nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik… - jegyezte meg Luna okosan.

- Nocsak, Potter, ez az este j� h�re – vonta fel a szem�ld�k�t Piton. K�t auror tov�bbindult, hogy hal�lfal�kat keressen, egy a fiatalokkal maradt, �s alaposan megvizsg�lta a holttestet. Perselus visszarohant a k�nyvt�rba. �tk�zben �tugrott egy elk�b�tott hal�lfal�t, �s kiker�lt egy porr� �tkozott szoborcsoportot. Borzalmas �rz�s ker�tette hatalm�ba. Tudta, hogy valami t�rt�nt Hermion�val. Egyszerûen �rezte…

Amikor berontott a k�nyvt�r ajtaj�n, Draco felpattant �s r�szegezte a p�lc�j�t. Amint felismerte a keresztapj�t, zokogva visszarogyott Hermione teste mell�.

- Nem tehettem semmit… Esk�sz�m… Esk�sz�m…

- Mi t�rt�nt, Draco?! Azonnal mondd el! Szedd �ssze magad… - kiab�lt r� Piton, majd õ is odat�rdelt Hermione mell�. A l�nyon �jabb seb nem l�tszott, csak a homlok�n �ktelenkedõk; de azok nem voltak s�lyosak. Pont olyannak tûnt, mint aki �jult, vagy m�lyen alszik. – Hermione… Hermione…

- Nem fog fel�bredni… megcs�kolta egy dementor… �s elvitte a lelk�t… egyszerûen nem… tudtam… meg�ll�tani…

- Micsoda?! NEM! Hermione nem halhat meg! Hallod?! – rivallt r� a keresztfi�ra, azt�n �vatosan a karjaiba vette Hermion�t, �s felfektette a pultra. – Hermione… Hermione… - a szerelme azonban nem nyitotta ki a szem�t. Perselus erõt vett a lelk�n, lenyelte a k�nnyeit. – Angyal! Angyal! ANGYAL! – kiab�lt a f�lhom�lyba.

A titanisz szomor� tekintettel meg is jelent. Tudta, mi�rt h�vt�k; �s azt is tudta, mi fog k�vetkezni…

- T�maszd fel! – sz�lalt meg Perselus rekedt hangon. Angyal megr�zta a fej�t.

- Tudod, hogy nem tehetem. Vannak szab�lyaink, amelyek szerint elj�rhatunk…

- Nem �rdekelnek a szab�lyaitok! Add vissza a lelk�t! Nem akarom elvesz�teni! Hallod, seg�ts rajta… Seg�ts rajtam… K�rlek… Angyal… Csak Hermione maradt nekem… Egyszer m�r elvesztettem egy olyan nõt, akit tiszta sz�vembõl szerettem; m�g egyszer nem b�rn�m ki… K�ny�r�lj meg rajtam… Ezut�n nem k�rek semmit Tõled… K�rlek… Angyal… Hozd vissza Hermione lelk�t…

- Perselus… Ne k�rj tõlem ilyet…

- Ha valaha szerett�l, akkor megteszed nekem… Angyal… Sz�ks�gem van r�… Ez a l�ny az �letem… T�maszd fel…

- Igen, k�rlek – ny�gte ki a f�rfi mellett Draco is. Angyal s�padtan fels�hajtott, majd k�zelebb l�pett hozz�juk.

- Nem tudj�tok, hogy mit k�rtek tõlem… Nem folyhatok bele a haland�s�g k�rd�s�be…

- Dehogynem! Meg van hozz� a hatalmad! Tedd meg, k�rlek… Add vissza nekem… - suttogta Perselus. A k�nnyei m�r �gett�k az arc�t.

Angyal k�szk�dve belet�rt a haj�ba, majd h�tat ford�tott a t�bbieknek.

- Sz�nem el� id�zlek, Hal�ltan�cs �rnoka! – suttogta. A fal k�dszerûen felsejlett, egy hatalmas hint� g�rd�lt a titanisz el�. Feket�n f�nylett, rajta l�lekl�mp�sok vil�g�tottak. Egy arctalan, csukly�s meg�ll�totta a h�mba fogott kim�r�kat. A sz�rnyek idegesen pr�szk�ltek mindh�rom fej�kkel. A k�gy�fejek k�v�ncsian ny�jtogatt�k a nyelv�ket, az oroszl�nok �v�lt�ttek, a s�rk�nyok tûzl�ngokat f�jtak.

A k�vetkezõ minutumban felpattant a k�dszerû hint� ajtaja, �s a sak�lfejû Anubusz l�pett ki belõle. Meghajolt Angyal elõtt, majd k�z�ny�sen v�gigm�rte az embereket.

- Parancsolj velem, Ki�tkozott – sz�lalt meg �rces hangon.

- Sz�ks�gem van a l�ny lelk�re – b�k�tt a pulton fekvõ Hermione fel� Angyal.

- Nem egyezked�nk haland�kkal, Ki�tkozott! A P�rk�k megszabt�k minden embernek, hogy meddig �lhet… Legyen el�g nekik annyi idõ…

- Nem egyezkedni h�vtalak, Anubisz. Add vissza Hermione lelk�t! Most!

- A hal�listenek nem fognak �r�lni.

- Nem a kedv�ket akarom keresni �ppen… Sem H�d�sz, sem Ozirisz, sem �din v�lem�nye nem �rdekel. Add �t a l�ny lelk�t, azt�n majd megegyez�nk valahogyan… - morgott Angyal.

- Nem. �tadom a List�t, Hermione Granger neve alatt tal�lsz m�g n�h�nyat. Ha k�t szem�ly lelk�t beszolg�ltatod, akkor visszakapod a l�ny�t.

- Ak�rkinek a lelk�t? – vette �t a list�t Angyal.

- Nem, a l�ny neve alatt szerepelõ k�t l�lek kell.

- �rtem – csettintett a titanisz, majd a kez�ben termett k�t l�lekl�mp�s. M�g egyszer megn�zte a list�t, azt�n Anubisz mellkas�hoz v�gta. Kiismerhetetlen arccal Pitonra n�zett, azt�n elteleport�lt a l�mp�sokkal.

Harry, Ron, Ginny �s Luna �ppen McGalagonynak mes�lt�k, hogyan gyõzt�k le Voldemortot, amikor megjelent Angyal. K�t k�l�n�s l�mp�st tartott a kez�ben. Az egyikben egy ez�st�s f�nyû g�mb�cske z�mm�g�tt, m�g a m�sik egyelõre �resen �s�tott.

- Angyal, de �r�l�nk, hogy l�tunk – mosolygott Ron a titaniszra. Angyal halv�nyan visszamosolygott r�.

- Nagyon sokat seg�tett, hogy visszaadtad Voldemort lelkiismeret�t, k�sz�n�m sz�pen – b�logatott Harry.

- Ron, gyere velem, l�gy sz�ves… - intette mag�hoz a v�r�s haj�t a titanisz. Ron vigyorogva kiv�lt a csoportb�l, majd a l�ny ut�n indult. – Ne mosolyogj, rossz h�rt hozok. Meg kell halnod… Szeretn�l elint�zni valamit elõtte? – k�rdezte halkan a fi�t�l. Ron elõsz�r csak zavartan pislogott, majd mikor Angyal szem�be n�zett, meg�rtette a v�gzet�t.

- Komolyan? … Meg�leln�m Ginnyt… - suttogta maga el� s�padtan.

- Rendben, �leld meg – egyezett bele Angyal. Ron visszas�t�lt a vid�m t�rsas�ghoz, minden sz� n�lk�l �t�lelte a testv�r�t. Ginny �gy n�zett r�, mint egy bolondra.

- J�l vagy, Ron? Els�padt�l… - nevetett a v�r�s haj� l�ny. – Angyal, mivel ijesztetted meg? – ki�ltott oda vid�man a titanisznak. Angyal nem v�laszolt, nem mosolygott.

- Azt �zenem anyu�knak, hogy ne agg�djanak �rtem. Nagyon szeretlek benneteket, minden rendben van… - suttogta Ron, azt�n kibontakozott az �lel�sbõl. V�gign�zett a bar�tain, majd visszabotork�lt Angyalhoz, aki n�h�ny m�terre �llt meg tõl�k.

- K�sz�n�m – mondta halkan a titanisz. �r�lt neki, hogy nem kellett a hatalm�val befoly�solnia a fi�t. Ron �retten viselkedett, �s nem toporz�kolt, hogy nem akar meghalni. Pedig nyilv�nval�an nem akart meghalni. L�tszott minden szemvillan�s�ban. – Hol szeretn�d, hogy megt�rt�njen? Keress�nk egy csendesebb termet?

- Igen – s�hajtotta Ron. Angyal �vatosan meg�lelte a fi�t, azt�n a Griffend�l-toronyba, a klubhelyis�gbe teleport�ltak. – Ez j� lesz… - ny�gte.

- K�sz�n�m, hogy nem nehez�ted meg a dolgomat – suttogta Angyal. Nem tudott parancsolni a k�nnyeinek, egyszerûen v�gigszaladtak az arc�n. – Nem fog f�jni, meg�g�rem…

- J� – nyelt egyet Ron, le�lve a kanap�ra. Angyal mell��lt, �s megcir�gatta az arc�t. A fi�hoz hajolt, �s egy k�nnyed cs�kkal �tl�kte a hal�lon. Ajka alig �rt Ron�hoz, a fi� �lettelen�l dõlt h�tra a kanap�n. Angyal ajk�n �gett Ron lelke, amit a k�nnyeivel k�zdve beles�hajtott a m�sodik l�mp�sba.

Megrend�lve teleport�lt vissza a k�nyvt�rba, ahol Piton �s Draco elj�tte �ta is farkasszemet n�zett Anubisszal. Sz�tlanul �tadta a k�t l�lekl�mp�st, mire Anubisz mag�hoz h�vott egyet, �s kicser�lt�k õket.

- Nem is volt rossz �zlet. �tvehetn�d Nemesis feladatait – sz�lalt meg Anubisz, majd a k�t l�mp�ssal vissza�lt a hint�ba, azt�n a kocsis a rettentõ kim�r�k k�z� csapott, �s a fogat elviharzott a szemk�zti falon kereszt�l.

Angyal csak �llt egy pillanatig, �s �sszet�rten b�mult ut�nuk. Bõre f�radt aranysz�nû ragyog�sba kezdett. Meghasadt a sz�ve, de fels�hajtott. Odal�pett a pulthoz, ahol Hermione fek�dt. Piton v�rakozva f�rk�szte a tekintet�t, de a titanisz jobbnak l�tta, ha meg sem sz�lal. Kinyitotta a l�lekl�mp�s ajtaj�t, �s a f�nylõ g�mb�cske Hermione mellkas�ba k�szott. Eltelt n�h�ny m�sodperc, mire v�ltozott valami, Hermione mellkasa megemelkedett, �s lassan l�legezni kezdett.

Perselus fels�hajtott, �s boldogan meg�lelte Angyalt, azt�n visszafordult a szerelm�hez, �s n�zte, hogy kiny