Silverspirit oldala

7. Haverock

- Gondoltam, örülni fogsz a barátaidnak, hiszen már legalább

öt napja nem láttad őket! - somolygott Dupladurr professzor,

amikor megérkeztek egy kacsalábon forgó kastélyhoz.

- A barátaimnak? - értetlenkedett Heri.

- Kikre tetszik gondolni?

- Természetesen a kilencesikrekre, akik legalább olyan mély

haverjaid neked, mint nekem Cotton professzor.

Heri fintorgott, pofákat vágott, öklendezett, és halkan fujolt.

- Cotton professzor hűségéhez kétség sem férhet, fiam -

nevetett Dupladurr professzor.

- Tudom, hogy te sajnos nem kedveled annyira őt, mint

amennyire megérdemelné ez a drága jó ember, de remélem, ez

a kis feszültség, ami öt éve fennáll köztetek, idővel majd

megszűnik, és a továbbiakban sem fogjátok soha megölni

egymást.

- Remélem - morogta Heri, aki annyira szerette Cotton

professzort, mint hasmenéses ember a köhögési rohamokat.

igazgató. - A barátaid tudtommal már türelmetlenül várnak.

- Dehogynem, professzor úr! - mondta Heri, és igyekezett a

lelkében a Cotton iránt érzett mérhetetlen utálatot a barátai

iránt érzett hatalmas szeretettel felülírni.

- Mit szólsz, milyen remek kis vityillót építettek a régi

helyén? - kérdezte Dupladurr.

- Nem rossz, nem rossz, de azért fura lehet odabent, hogy

forog - jegyezte meg Heri.

- Én biztos, hogy egy idő után kihajolnék az ablakon és

kidobnám a tacsot.

De az is lehet, hogy ki se hajolnék, csak odabent dobnám ki.

- Valójában nem az épület forog, hanem mi forgunk itt

körülötte - nevetett Dupladurr.

- Látom rajtad, hogy meglepődtél azon, amit mondtam, de ez

az igazság.

- Hogy tetszik mondani? - hökkent meg tényleg Heri, aki

józan paraszti ésszel azt gondolta, hogy a kacsalábon forgó

kastélyok egy gigantikus kacsalábon szoktak forogni.

Minden valamire való mesében előfordul legalább egy ilyen

objektum, de a jobbakban néha több is. Mint ahogy ez is, itt

előtte, úgy tűnt, azon forog.

- A költségek csökkentése miatt végül úgy határozott Mr.

Ribizly, hogy a kacsalábon való forgást egy jóval olcsóbb, de

mégis a forgás illúzióját keltő megoldással fogja kiváltani.

- De hiszen forog... - vetette közbe Heri.

mi forgunk körülötte. Úgy van kialakítva a kastély körüli

terület, hogy a forgószínpadhoz hasonló forgató berendezés

folyamatos mozgásban tartja a környéket, amely körbekörbe

forog azokkal, akik a kastély közelébe érkeznek, így olyan

illúzió éri őket, mintha a kastély forogna, nem pedig ők.

- Fantasztikus! - lelkendezett Heri, amikor egyszercsak

észrevette a kastély és a környező tereptárgyak együttes,

illetve külön-külön történő megfigyelése segítségével, hogy

valóban, itt egy hatalmas nagy illúzió esete forog fenn. Illetve,

hogy nem forog, de mégis úgy tűnik, hogy azt csinálja.

Dupladurr professzor előhúzta köpenyének zsebéből a

varázspálcáját és megsuhogtatta.

- Most jeleztem érkezésünket a ház asszonyának, Mrs.

Ribizlynek - magyarázta Dupladurr.

- Diszkrét bimmbammolással adom tudtára a házban lévőknek

a jövetelünket...

Heri ebben a pillanatban észrevette, hogy a forgás lelassult,

majd hamarosan meg is állt.

- Most már bemehetünk - mondta Dupladurr professzor. -

Remélem, deaktiválták az aknamezőt is...

- Aknamezőt? - sápadt el Heri. - Csak reméli?

Dupladurr csak nevetett, mert szeretett nevetni.

- Bizony, ezt az aknamezőt még a tavasszal telepítették, azóta

pedig szépen kifejlődött, úgy

az úgy felrobban, hogy kiskanállal sem lesz érdemes

összeszedni a darabjait.

- De hát miért kellett aknamezőt telepíteni a házuk köré? -

kérdezte Heri.

- Két okból is - mondta Dupladurr professzor.

- Egyrészt, mert a közeli bányában, amit hamarosan be fognak

zárni, most akciós áron lehetett aknákat kapni.

Másrészt biztonsági okokból.

- És a mágia? - kérdezte Heri. - Az nem nyújt elegendő

védelmet?

- A kettős védelem minden esetben több, mint az egyszeres

védelem - mondta bölcsen Dupladurr.

- Ezt jegyezd meg nagyon, fiam. Sőt, vésd az agyadba!

Egyszer talán még szükséged lesz rá, hogy magad is így járj

el. Heri pici vésőt és kalapácsot vett elő a hátizsákjából.

Lecsavarta a fejét, egy csavarhúzóval felnyitotta a koponyáját.

Kivette az agyát, majd az imént felsorolt eszközök

segítségével ügyesen az agyába véste, amit az igazgató

mondott. Amikor megvolt az egésszel, Dupladurr professzor

átvezette az aknamezőn, amelyet szerencsére tényleg

kikapcsoltak, hiszen érezhető módon nem robbant fel alattuk.

Amikor Dupladurr professzor a kopogtatóval kopogott az

impozáns méretű bejárati ajtón, odabentről meglepett hang

kiabált ki.

- Ki az? Ki az?

- Csak mi vagyunk azok, Muci - felelte barátságos hangon

Dupladurr professzor.

keresztneve, hogy nevethetnékje támadt, amikor meghallotta.

Odabentről lábdobogás hallatszott, kisvártatva biztonsági

tolóretesz elhúzásának zaja, halk kattanás, majd kulcs

csörgése jelezte, hogy az ajtó nyitható állapotba került.

- Nahát! Krampusz! És Heri! - sápadt el Muci, azaz, Mrs.

Ribizly, amikor végre kinyitotta azt a nyavalyás ajtót, és

döbbenten rájuk meredt.

- Miért ez a riadalom? - kérdezte Dupladurr kissé

csodálkozva.

- Talán alkalmatlan időpontban merészeltük megzavarni

nyugalmadat?

- Ó, dehogy, dehogy... - sápadt el még jobban Mrs. Ribizly.

- Mindössze csak arról van szó, hogy elfelejtettem kikapcsolni

az aknamezőt.

Most Heri és Dupladurr sápadtak el.

- De hiszen jeleztem egy diszkrét bimm-bammolással, hogy

megérkeztünk! - hebegte Dupladurr.

- Semmit sem hallottam, mert olyan ricsaj van odabent, hogy

lassan már a saját gondolataimat sem hallom - szabadkozott

Mrs. Ribizly.

- Az ikrek és a kis Genny rockbandát alapítottak, és mint

ahogy ők állítják, egész nap zenélnek.

De szerintem nem zenélnek, hanem zajonganak.

- Ezek szerint, majdnem meghaltunk! - hebegte Heri,

miközben elkerekedett a szeme rémületében.

- Egyáltalán nem biztos, hogy meghaltál volna.

Sokkal valószínűbb, hogy a felrobbanó aknák letépték volna a

lábadat.

Esetleg mindkettőt. Netán a két lábadat és az egyik kezedet,

de persze az is előfordulhatott volna, hogy mindkét kezedet és

a két lábadat.

De a törzsednek szinte biztos, hogy semmi baja nem esett

volna.

Azon kívül, persze, hogy megég...

Herit ezek a lehetőségek és variációk egyáltalán nem

nyugtatták meg.

Remegett, akár a nyárfalevél.

Dupladurr csak a fejét csóválta, a homlokát láthatóan kiverte a

víz.

- Nagy szerencsénk volt! -jegyezte meg megkönnyebbülten.

- Pedig a forgás is megállt - hebegte Heri. -Én is azt

gondoltam, ez azt jelenti, hogy szabad az út befelé.

- Ó, kedveském! - szabadkozott Mrs. Ribizly.

- Sajnos a forgás időnként valamiért megakad.

Biztosan ilyenkor porszem kerül a gépezetbe és ettől recsegni

kezdenek azok a huncut kis fogaskerekek. De általában

magától megindul újra, úgyhogy még nem hívtuk ki hozzá a

szerelőt.

- Majdnem félreértés áldozatai lettünk - ereszett meg egy

félmosolyt Dupladurr.

- De a lényeg, hogy itt vagyunk. Most már ne rettegjünk

amiatt, ami már elmúlt. Szerencsésen megúsztuk, a legjobb,

- Láthatóan akart mondani még valamit, amikor felpattant az

ajtó, és a kilencesikrek valamint a kis Genny olyan szolidan

viharzottak be, mint egy ötös erősségű hurrikán.

- Heri! Heri! - ordították, ahogy a torkukon kifért, és

mindannyian egyszerre vetették magukat a fiú nyakába.

Amikor már majdnem fulladás és összenyomás általi halált

okoztak neki, sietve lemásztak róla.

Amikor észrevették, hogy itt van ő is, tisztelettel üdvözölték

Dupladurr professzort, aki Heri Kóklerhez hasonló módon

elámulva bámulta, hogy miféle átalakuláson mentek keresztül

ezek a gyerekek.

- Controlles! - hebegte Heri, és hitetlenkedve bámulta barátját.

- Igen, Heri? - kérdezte Controlles.

- Miért nézel úgy rám, mintha nem tetszene neked a hosszú

vörös hajam, a szakadt bőrdzsekim, a vagesz gatyeszom és a

szegecsekkel kivert diszkrét csuklóvédőim?

Vagy netán a gyűrűim, igen, tényleg tíz darab van, minden

ujjamon egy, esetleg a vastag acélláncom idegesít?

Nem, nem akarom hallani tőled is, hogy a szögekkel kivert

kutyanyakörvem ugyan úgy megbotránkoztat téged is, mint

Anyát!...

Heri nem jutott szóhoz egy darabig.

Csak bámulta a többi srácot.

Hebegett, szólni akart, de nem tudott. Capslock, Altefnégy,

Overlay, Pageup és Pagedown, Shift, Delete és Backspace is

pont úgy néztek ki, mint Controlles. Mivel ikrek volK.

ennyire hasonló lett, az már több mint meglepő volt.

- Őőőőő - mondta Heri, de nem tudta befejezni, mert

pillantása a kis Gennyre esett, aki olyan dögösen nézett ki,

hogy Herinek kis híján kiesett a szeme.

A kis Genny vadul ki volt rúzsozva, ráadásul több réteg

szemfestéket is elpocsékolt magára abból a méregdrága

anyagból, ami akkora nagy márka volt, hogy anyukája is csak

szökőévenként egyszer használta, hogy tovább tartson.

A kis csaj teleaggatta a testét mindenféle bizsuval, a

köldökéből pedig vadító piercing villant elő.

De ez még egy fokkal jobban állt neki, mint az orrkarika és a

nyelvébe fúrt kis ezüst bigyó, amitől a kiejtése is olyan fura

lett.

- Hejjó Heji! Hony vany?

- Én... - hebegte Heri, de rá kellett jönnie, hogy nem igen tud

szólni.

- Mondd, hogy állati jól nézünk ki! - veregette meg Heri hátát

Controlles.

Heri szólásra nyitott a száját, de továbbra is csak nyögni

tudott.

- És ha még hallanád a zenénket! - áradozott Capslock. -

Hihetetlen, hogy micsoda kemény rockot tudunk játszani.

- És ha hallanád, hogy a kis Genny hogy tud énekelni

playbackről! - zengtek ódákat a hugicájukról a többiek.

Heri meglepettnek látszott. Sok mindenre számított, de arra,

hogy a legmélyebb haverjai

egyáltalán nem gondolt.

- Megirigyelték a Kelly Familyt - heherészett Mrs. Ribizly.

Az ikrek és a kis Genny szépen körbevették korunk hősét, és

hiába is ellenkezett volna, még szerencse, hogy nem tette ezt,

betuszkolták a szobába.

Az ajtó becsukódott, odabentről pedig nemsokára olyan

hangos rockzene hallatszott ki, hogy Mrs. Ribizly kénytelen

volt megkérni Dupladurr professzort, hogy legyen olyan kedves

a fülébe dugni az ujját.

A professzor örömmel sietett igen kedves ismerősének

segítségére. Mrs. Ribizly pedig igen hálás volt, és nagyokat

sóhajtozva fejezte ki hatalmas örömét, amiért ez a derék

igazgató amolyan, „ahol tudok, segítek" alapon könnyített

rajta.

Valójában persze nem az ujját dugta a fülébe a huncut

Dupladurr.

Sőt, töredelmesen azt is be kell vallanunk, hogy nem is a

fülébe dugta nem az ujját. De hát minek kellene ezt a kérdést

tovább feszegetnünk, hogy mit és hová dugott be, amikor az

ikrek, a kis Genny és Heri annyira jól elszórakoztak odabent,

hogy egy szagukat sem lehetett hallani.

Közben pedig a szegény, a sok igazgatásban és a rengeteg

magas szintű varázslástól megfáradt Dupladurr professzor és a

HTB-ként a háztartási munka oltárán életenergiáit