Silverspirit oldala

 Lena a nap h�tralev� r�sz�ben csak l�zengett, �s percenk�nt n�zte az �r�j�t. Tudta, hogy Piton csak m�snap hajnalt�jban �rkezhet meg, m�gsem volt k�pes arra, hogy ne sz�molja m�g a m�sodperceket is… Ahogy k�zeledett az este, �rezte, hogy tennie kell valamit, mert ebbe az �lland� fel-al� j�rk�l�sba, tehetet-lens�gbe bele�r�l. �gy d�nt�tt, lemegy a t�bbiekhez, legal�bb megismerkedik vel�k, �s a figyelm�t is sike-r�l tal�n egy kicsit elterelnie. Lesietett a teremhez, ahol a megbesz�l�st tartott�k, �s benyitott. Egyszerre fordultak fel�, �s a l�ny �rezte a tekintet�k�n, hogy agg�dtak �rte. Dumbledore k�k szeme az arc�ra tapadt, �s Lena biztos volt benne, hogy az igazgat� pontosan tudja azt is, hogy mi, pontosabban ki miatt borult ki annyira. Rem�nykedett benne, hogy a t�bbiek sz�m�ra ez nem volt olyan nyilv�nval�. R�mosolygott a t�r-sas�gra �s le�lt k�z�j�k. Sirius udvariasan tolta oda a sz�ket a l�nynak, �s megint r�nevetett, mint amikor bemutatkoztak egym�snak.
- Kipihente egy kicsit mag�t?! - k�rdezte kedvesen.
- Persze, k�sz�n�m! - viszonozta a mosolyt, �s �nk�ntelen�l is arra kellett gondolnia, mennyire ut�lhatja ezt a k�nnyed, magabiztos, j�k�p� vil�gfit Piton. Nagyon el tudta k�pzelni, hogy Sirius minden szava ha-l�lra ideges�ti, annyira k�l�nb�z�ek voltak.
- Dumbledore mes�lte, hogy egyed�l j�rt v�gig n�gy nyarat itt. Pokolian unalmas lehetett! - �llap�totta meg Black.
- Val�ban nem volt t�l nagy a ny�zsg�s… - �rtett egyet vele a l�ny.
- Egy�ltal�n nem voltak bar�tai? - k�rdezte halkan Lupin, aki a m�sik oldal�n �lt, �s Lena tudta, hogy a v�kony, s�padt f�rfi sz�j�b�l ez nem egyszer� �rdekl�d�s, hanem a saj�t b�r�n tapasztaltak miatt tette fel a k�rd�st, �s hogy sajn�lja �t.
- Hagrid egy eg�sz csapat bar�tot is kitett… - mondta Lena, �s pajkos mosoly t�nt fel az arc�n.
- Azt elhiszem! - nevette el mag�t Sirius, �s Remus is vid�man mosolygott r� a l�nyra.
- H�ny kis kedvenc�t ismerte meg, m�g idej�rt?! - tudakolt�k szinte egyszerre.
- Nem sz�moltam… Egy id� ut�n azt is feladtam, hogy lebesz�ljem arr�l, hogy mindent befogadjon a kunyh�j�ba, akkor is, ha k�tszer akkora, mint ami az ajt�n bef�r. Rem�nytelen volt.
- Maga nagyon szereti Hagridot! - �llap�totta meg Remus.
- Igen, nagyon j� bar�t, �s h�t � volt az egyetlen itt…
- Azt �rulja el nekem, hogy b�rta ki, hogy mindent mag�n�r�kon kellett megtanulnia?! - �rdekl�d�tt Black.
- Pontosabban, hogy b�rta ki, hogy �ssze volt z�rva Pitonnal?! El tudod ezt k�pzelni, Remus?! Csoda, hogy nem sz�k�tt meg!
- Egy�ltal�n nem volt olyan borzaszt�! - sz�gezte le Lena hat�rozottan, �s �rezte, hogy elfutja a m�reg, ami�rt pont ez a t�ma ker�lt el�, amir�l megfeledkezni igyekezett minden erej�vel.
- Igen, hallottam, mikor azt mondta Neki, hogy hi�nyzott mag�nak, j� po�n volt, de most nincs itt, mond-hatja az igazat is! - nevetett Sirius.
- Azt hiszem, �n t�ved�sben van! �n soha nem ut�ltam Piton professzort, az �r�i meg nagyon j�k voltak, rengeteget tanultam T�le! - vonta fel szem�ld�k�t a l�ny.
- Na ne, ezt nem hiszem el! Csak tr�f�l, ugye?!
- Sirius! - mondta csendesen, figyelmeztet�en Lupin.
- Nem kell, hogy mindenki �gy l�ssa �t, mint Te!
- �t nem lehet m�sk�ppen l�tni, Remus! James is azt mondta, �s �n is azt mondom: Az is baj, hogy meg-sz�letett.
- Ezt hogy �rti?! - k�rdezte Lena, �s nem tudta megakad�lyozni, hogy a d�h meg ne jelenjen a hangj�ban.
- Sirius!
- Nem akartam m�st mondani, Remus, de Te nagyon j�l tudod, mir�l besz�lek! Ilyen sz�rmaz�ssal…
- �n pedig v�rfarkas vagyok, �s ha �szint�k akarunk lenni, a Te csal�dod is el�g �rdekes, teh�t azt hiszem, hagyjuk ezt! Piton olyan, amilyen �s val�sz�n�leg sosem fog megv�ltozni, de Dumbledore is azt akarja, hogy most egy�tt harcoljunk Voldemort ellen, �s � megb�zik benne, ez�rt mi sem tehet�nk m�st!
Lena �rezte, hogy a k�t f�rfi elhallgat valamit, de nem akart k�rdez�sk�dni. Ennyit arr�l, hogy itt majd elfeledkezhetek egy kicsit R�la! - gondolta s�hajtva.
V�ltott m�g p�r sz�t a k�t f�rfival, azt�n tov�bbl�pett, hogy a t�bbiekkel is besz�lgessen egy kicsit, h�tha ott m�s lesz a t�ma… Mikor 11 �ra k�r�l felment a szob�j�ba, egy eg�szen kicsit m�r jobb kedve volt. Ennek ellen�re alig aludt valamit �jszaka, hajnalban pedig m�r kivetette az �gy. H�tha m�r vissza is �rt… - rem�nykedett.
De Piton nem �rt vissza… M�r a reggelin is t�l voltak, �s m�g mindig nem j�tt… Lena leer�szakolt p�r falatot, hogy ne vonja mag�ra a t�bbiek figyelm�t, de a gyomra egyre ink�bb g�rcsbe r�ndult.
Mikor 10 �ra lett, �s Piton m�g mindig nem jelentkezett, �gy �rezte sikoltani tudna, �s fog is, ha nem t�r-t�nik v�gre valami… L�tta Dumbledore szem�ben, hogy most m�r az igazgat� is agg�dik.
Dumbledore hirtelen felemelte a fej�t, �s a l�nyra n�zett.
- Lena, �nnek m�g nem is eml�tett�k, hogy tegnap m�dos�tottuk a tervet annyiban, hogy nem kettesben indulnak el Perselussal. Sirius ragaszkodott hozz�, hogy legal�bb � �s Remus elk�s�rik �n�ket a m�sodik k�rig, ahova m�r csak Perselus �s �n l�phetnek be. Az oda vezet� �t is nagyon vesz�lyes, legal�bb itt le-gyen egy kis seg�ts�g�k…
- Rem�lem, nem b�nja, hogy csatlakozunk! - mosolygott r� Sirius.
Lena kicsit keser� sz�j�zzel gondolt arra, amit a f�rfi tegnap mondott Pitonr�l, de nem hib�ztathatta, hi-szen tudta, hogy Perselus nem a legn�pszer�bb ember a Roxfortban. Azt is �rezte, hogy ha a b�jitaltan tan�rt nem is, �t mindk�t f�rfi kedveli. Nagyon megb�zhat� bar�tnak t�ntek… Ilyesmivel kapcsolatban m�g sosem csapt�k be a meg�rz�sei…
L�tta, hogy Remus csendesen mosolyogva figyeli, �s melegs�g sug�rzik a szem�b�l, ami most k�l�n�sen j�lesett a l�nynak. Iszony�an �rezte mag�t. Piton m�g mindig nem ker�lt el�. �s ha nem is j�n meg?! Kezdte elbor�tani a p�nik… Ebben az �llapotban nagyon j�lesett az a t�mogat�s, amit a f�rfi n�ma kedves-s�ge jelentett.
- Term�szetesen nem b�nom, de nem lesz ez �nnek vesz�lyes?! �gy tudom, m�g mindig k�r�zik…
- Nem ebben a form�mban megyek! - kacsintott r� Sirius mosolyogva.
- Hanem?!
- Sirius is anim�gus, Lena! - mondta Dumbledore.
- �n is?! M�g ki?! - k�rdezte h�ledezve Black.
- Csak nem �n?! - n�zett a l�nyra k�rd�n.
- De igen, �n is k�pes vagyok �llatt� �talakulni! - b�lintott Lena, �s cinkosan �sszen�zett az igazgat�val.
- Egyre �jabb �s �jabb meglepet�sekkel szolg�l nek�nk Lena! - mondta elismer�n Lupin.
- K�sz�n�m, de ha m�r egy�tt megy�nk egy ilyen �tra, nem tegez�dhetn�nk?!
- R�szemr�l semmi akad�lya! Szia! - �lelte �t bar�tian Remus.
- �s �n?! Egy�bk�nt ilyenkor puszi is j�r! - mondta Sirius cs�p�re tett k�zzel, megj�tszott felh�borod�ssal.
- J�, hogy sz�lsz! M�g elfelejtettem volna! - nevette el mag�t a bar�tja.
A l�ny k�nnal-keservvel elmosolyodott. Legsz�vesebben a haj�t t�pte volna, olyan ideges volt, de �rt�kel-te a k�t f�rfi kedvess�g�t. Tudta, hogy azt hiszik, a saj�t feladata miatt fesz�lt, �s tr�f�lkoz�sukkal a figyel-m�t pr�b�lj�k kicsit elterelni.
Nagyon h�l�s volt nekik, �s tudta, hogy m�skor ezt jobban ki tudn� fejezni, de most csak annyi telt t�le, hogy �t�lelte Remust �s cuppan�s puszit nyomott az arc�ra, azt�n Siriushoz fordult, �s amikor a f�rfi ne-vetve �t�lelte, �t is megcs�kolta
Ebben a pillanatban ny�lt az ajt�, �s bel�pett Piton. Vagy ink�bb bet�molygott… L�that�an alig �llt a l�b�n.
Tal�rja megt�p�zva l�gott a test�n, t�bb helyen is v�rfoltok bor�tott�k, haja csapzottan hullott a v�ll�ra �s az arc�ba, ami a szok�sosn�l is s�padtabb volt.
Lena �gy �rezte, � is el�jul r�gt�n, nemcsak a f�rfi, aki szeml�tom�st nem volt messze ett�l.
- J�zusom, mi t�rt�nt?! - l�pett fel�je, hogy megpr�b�ljon seg�teni neki, de a tekintet, amivel Piton n�zett r�, meg�ll�totta.
Olyan d�h izzott sz�nfekete szemeiben, hogy a l�ny megrettent, mert r� �gy m�g sosem n�zett.
Sokszor volt m�r d�h�s r�, de ilyen m�g soha. Amit l�tni szokott, az indulat volt, harag, bossz�s�g… De ez… Ez m�r nem is d�h… - gondolta. Ez szinte m�r gy�l�let… De h�t ez nem lehet… Mi�rt?! Az ut�n az �r�lt szenved�ly ut�n, ami el�nt�tte �ket egym�s karj�ban, erre sz�m�tott a legkev�sb�… Mi lehet a baja?! - n�zett r� tan�cstalanul.
Piton ebben a pillanatban megt�ntorodott, �s Lena mindenr�l megfeledkezve ugrott oda hozz�, hogy t�mogassa. Perselus azonban visszanyerte egyens�ly�t, �s olyan undorral s�p�rte le mag�r�l a l�ny kez�t, hogy azt nem lehetett nem meg�rteni. Olyan egy�rtelm� volt az elutas�t�s, hogy a barna szemek elkereked-tek a d�bbenett�l. Megsemmis�lten �llt ott, �s sz�lni sem tudott. Lassan elbor�totta a harag. Mit k�pzel, hogy b�nhat �gy vele?! Azok ut�n?!
A f�rfi valahogy el�rte a legk�zelebbi sz�ket �s lerogyott r�. Kisim�totta a haj�t az arc�b�l, �s m�lyeket l�legezve pr�b�lt �rr� lenni a f�jdalmon �s a sz�d�l�sen. Pokoli f�radts�got �rzett, de ez zavarta legkev�s-b�. A sebeket is elviselte, nem volt szokatlan sz�m�ra a testi f�jdalom, tal�lkozott m�r vele nem is egyszer. Ami jelenleg a legjobban kik�sz�tette, az a seb volt, amit itt szerzett. Meg tudta volna fojtani ezt a kis besti-�t, aki most itt �llt el�tte, �s �gy n�zett r�, mintha m�g � lenne megs�rtve. Mi�ta elv�ltak tegnap, az�ta m�sra sem tudott gondolni, csak arra a f�lbeszakadt �lel�sre, �s arra, hogy hogyan k�rte a l�ny, hogy vi-gy�zzon mag�ra, �s j�jj�n vissza hozz�. � meg, mint valami idi�ta, p�r k�nnycseppnek, �s egy t�gra ny�lt nagy barna szemnek �gy elhitt mindent, mint egy taknyos k�ly�k! �, Perselus Piton, aki m�r gyerekkor�-ban megtanulta, hogy �t nem az�rt hozt�k erre a vil�gra, hogy valaki is szeresse! Ezen az eg�sz pokoli ki-r�ndul�son a hal�lfal�k t�bor�ba oda �s vissza, a harc alatt, mikor k�rbevett�k a hal�lfal�k, �s neki nem-csak az �let�t kellett mentenie, hanem mind a n�gy ellens�get el kellett puszt�tania, hogy ne mondhass�k el senkinek, amire r�j�ttek, azon az �tkozottul hossz� �ton, mikor sebes�lten v�nszorgott a Roxfort fel�, csak az tartotta benne a lelket, hogy ennek az �tkozott kis boszork�nynak meg�g�rte, hogy visszaj�n hozz�… Undorral gondolt saj�t �rzelg�ss�g�re, hiszen m�g azt is maga el� k�pzelte, mikor v�gk�pp �gy �rezte, hogy nem b�rja tov�bb, hogy milyen f�nyesen fog felragyogni az a szemp�r, ha megl�tja �t, hiszen m�r biztosan agg�dik! Nevets�ges!
�s m�gis… Egyetlen �tok okozta seb sem f�jt olyan pokolian, mint az, amikor bel�pett a terembe, �s azt l�tta, hogy a l�ny Black karjaiba simul, �t�leli �s megcs�kolja a f�rfit… �s nevetnek mindketten… Pont �! Mi�rt pont Vele?! Ha m�r azt ilyen hamar elfelejtette, amit egy�tt �ltek �t, akkor mi�rt nem ak�rki m�s?! Egy rohadt nap sem telt el az�ta, hogy a l�pcs� korl�tj�n�l �gy d�lt h�tra a karj�ban, �s k�n�lta fel mag�t, mintha � lenne az egyetlen f�rfi a f�ld�n! Az Isten verje meg! Hiszen m�g most is belehas�t a v�gy, ha esz�be jut az a jelenet, aminek soha nem lett volna szabad megt�rt�nnie!
Ezt a k�ldet�st megpr�b�lja v�gigcsin�lni vele, azt�n �gy kit�rli az agy�b�l, mintha soha nem is l�tta volna! Persze, ha t�l�li! �s ha nem, akkor mi van?! �rdekel valakit, hogy � a vil�gon van-e?! Legyen m�r v�ge ennek az eg�sznek! Mindegy hogyan, csak legyen v�gre v�ge!
- Mi �js�g?! Sz�lalj m�r meg! Kider�tetted, hol van Argus?! - k�rdezte Sirius.
- Nem is tudtam, hogy Neked kell besz�molnom! - mondta a f�jdalomt�l rekedten, m�gis mar� g�nnyal Piton. Azt�n Dumbledore fel� fordult, hogy elmondja, amit megtudott.
- Szerencs�re a gy�r� sz�l�hez el�g k�zel helyezt�k el a keleti oldalon. Nem kell t�l nagy utat megtenni a Hal�lfal�k k�z�tt! Persze ez is �ppen el�g! H�sszor is le lehet bukni, mire oda�r valaki a b�rt�nh�z! Chartographus! - intett hanyagul a var�zsp�lc�j�val, mire megjelent a leveg�ben a t�bor t�rk�pe, �s a b�j-italtan tan�r megjel�lte a helyet, amit el kell �rni�k.
- �s Argus?!
- M�g kitart… - v�laszolta Piton. B�rsonyos hangja most a f�jdalomt�l �s a gyenges�gt�l reszel�s lett �s halk. Megfordult vele minden. �sszeszor�totta a fog�t, �s elhat�rozta, hogy akkor sem �jul el, pont Sirius Black el�tt, ha az eg�sz vil�g �sszed�l… Iszonyatos szomj�s�got �rzett…
Lena gy�tr�dve n�zte a f�rfit. L�tta, hogy k�zd az �jul�s ellen, �s hogy pr�b�lja elnyomni a f�jdalmat. Perselus el�bbi reakci�ja �rthetetlen �s b�nt� volt, de nem tudta nem sajn�lni, nem tudta nem szeretni… Legsz�vesebben r��v�lt�tt volna a t�bbiekre, m�g az igazgat�ra is, hogy hagyj�k m�r b�k�n, nem l�tj�k, hogy �pol�s kellene neki?! Csak faggatj�k, mintha egy g�p lenne, akinek csak feladatai vannak!
Ahogy figyelte, �szrevette, hogy az ajka cserepes, �s hogy k�nl�dva pr�b�l nyelni…
T�lt�tt neki egy poh�r hideg narancslevet, �s a kez�be adta.
Piton felemelte a fej�t, �s r�n�zett a l�nyra. Megfordult a fej�ben, hogy odav�gja a poharat, de nagyon szomjas volt, egy korty ital�rt a lelk�t is odaadta volna. A lelkedet?! H�t van m�g neked olyanod?! K�tszer is eladtad m�r - kacagott a fej�ben egy keser� hang.
Olyan mindegy, kit�l kapta, sz�ks�ge van r� �s k�sz! Szinte egy hajt�sra itta ki a tartalm�t, �s egy kicsit mindj�rt jobban �rezte mag�t.
- M�g j�, hogy valaki az�rt gondolkodik k�zt�nk! - mondta Dumbledore. Ne haragudjon, Perselus, annyi-ra fontosak a h�rek, amiket hozott, hogy a h�r hoz�j�r�l elfelejtkezt�nk, ami el�g nagy sz�gyen! J�jj�n, felk�s�rem a gyeng�lked�re! Mi t�rt�nt mag�val voltak�ppen?! - k�rdezte mik�zben �t�lelte koll�g�ja v�l-l�t, �s felseg�tette.
- Belefutottam n�gy Hal�lfal�ba, amikor Welsh cell�ja el�tt �lltam, �s besz�ltem vele. Meghallott�k… - v�laszolta f�radtan Piton.
- �risten, hiszen akkor mindent tudnak. - suttogta r�m�lten Lena.
- Nem tudnak semmit! Meg�ltem �ket, transzform�ltam a holttesteket, azt�n jelentettem, hogy el kell j�n-n�m, miel�tt valaki �szrevette volna, hogy megs�r�ltem, �s �rdekl�dni kezdett volna, hogy hogyan t�r-t�nt.
Lena megborzongott, ami nem ker�lte el Piton figyelm�t.
- Egyem az �rz�keny lelk�t! Jobban �r�lt volna, ha �n maradok ott?! - k�rdezte jeges g�nnyal.
A l�ny a gondolatt�l is elborzadt. T�gra ny�lt szemmel b�mult a f�rfira, aki egy pillanatra megint felfe-dezte azt a f�lt� gondoskod�st a szem�ben, ami annyira j�lesett neki. M�r nem �rdekel… M�g egyszer nem veszem be ezt! - gondolta d�h�sen, �s az igazgat�val egy�tt elhagyta a szob�t.
Lena tan�cstalanul n�zett ut�na, �s mag�ban csak az�rt im�dkozott, hogy Madam Pomfrey min�l gyorsab-ban rendbe tudja hozni Perselust.
- A sz�vem meg ne szakadjon! Perselus Piton, a szeg�ny �ldozat! Szerintem fele annyi baja sincs, mint amennyire �lvezi, hogy k�r�l�tte forog a vil�g! - mondta g�nyosan Sirius, mikor magukra maradtak.
- Szerintem t�vedsz! Meg kellene pr�b�lnod elfelejteni ezt a gy�l�lk�d�st! - v�laszolta n�mi szemreh�ny�s-sal a hangj�ban Remus.
- Igen, �s ugyan mi�rt?!
- Mondjuk az�rt, mert ti aj�nlkoztatok, hogy elk�s�rtek benn�nket, �s ha �gy akarsz eg�sz �ton viselkedni, akkor ink�bb maradj itt a fenekeden, mert ezzel a hozz��ll�ssal t�bbet �rtasz, mint haszn�lsz! �ll�t�lag EGY csapat lesz�nk, de nem ezt l�tom rajtad! - v�gta oda d�h�sen Lena, �s szikr�z� szemmel figyelte Siriust, aki d�bbenten l�tta, milyen vadul villognak azok a barna szemek, melyekr�l azt hitte eddig, hogy csak mosolyogni tudnak. A magas fekete f�rfi �s a kicsi barna l�ny egy ideig farkasszemet n�ztek egym�s-sal, azt�n Black elkapta a fej�t, �s tan�cstalanul, k�rd�n n�zett Lupinra, a l�ny pedig megperd�lt, �s kiro-hant a teremb�l, de �gy, hogy azt a t�voz�st m�g Piton is megirigyelhette volna.
- Ez meg mi volt?! - szaladt ki Black sz�j�n az els� mondat, ami esz�be jutott.
- Mondtam, hogy jobb lenne, ha hallgatn�l n�ha! - cs�v�lta a fej�t Remus.
- De h�t…
- Az a baj, hogy igaza volt, Sirius! - s�hajtott fel a bar�tja csendesen. T�nyleg csak akkor lehet�nk a hasz-nukra, ha egy csapatot alkotunk, k�l�nben semmi �rtelme az eg�sznek! Nem lehet �gy teljes er�vel kon-centr�lni egy feladatra, hogy az ember t�bbet vizsg�lgatja a saj�t t�rsait, mint az ellens�get!
Lena ezt m�r nem hallotta, de nem is �rdekelte volna, minden gondolata Piton k�r�l forgott, �s azon r�g�dott, hogy a jelenlegi k�r�lm�nyek k�z�tt hogy fognak d�lut�n �tnak indulni.
Rettenetesen d�h�s volt Siriusra, egyszer�en nem �rtette, hogy volt k�pes azt mondani, amit mondott, hiszen teljesen vil�gos volt mindenki sz�m�ra, aki nem vak, hogy a b�jitaltan tan�r s�lyosan megs�r�lt. Tal�n jobb is �gy… - gondolta hirtelen. Ebben az �llapotban nem indulhat vissza m�g ma! Akkor pedig egyed�l megy, �s a f�rfi kimaradhat ebb�l az �r�lt kalandb�l, nem kell �jra visszamennie oda! Igen, tal�n �gy a legjobb…
Odal�pett a Holdliliomhoz, �s szirmaihoz sim�totta az arc�t.
- Bocs�ss meg nekem, ha esetleg nem t�rn�k vissza �polni T�ged, de �gy tal�n marad valaki, aki gondos-kodhat r�lad! Az az ember, akit�l kaptalak! � az egyetlen, akire r� merlek b�zni! Rettenetes a modora, de �n szeretem, �s tudom, hogy Te is szeretted! - s�gta gyeng�den megsimogatva a gy�ny�r� vir�got.
Le�lt az �gyra, kez�be temette az arc�t, �s megpr�b�lta v�giggondolni a feladatot. Maga el� k�pzelte a t�r-k�pet, amit Perselus a leveg�be var�zsolt, �s a legjobb, legr�videbb utat pr�b�lta megtal�lni. �sszeszedett p�r dolgot, amire sz�ks�ge lehetett, azt�n hanyatt fek�dt �s lehunyta a szem�t. Gondolta, pihen egy kicsit, tudta, hogy sz�l�tani fogj�k, ha itt az id�.
N�gy �rakor meg is jelent egy h�ziman�, aki hajlongva k�z�lte, hogy v�rj�k a teremben.
Lena fels�hajtott, megsimogatta a man� furcsa, kopasz kis fej�t, r�mosolygott, azt�n kisietett a szob�b�l, a kis l�ny pedig t�tott sz�jjal, d�bbenten b�mult ut�na.
Mikor bel�pett, a F�nix Rendj�nek minden tagja ott tart�zkodott m�r, �s kiv�tel n�lk�l fak� arccal for-dultak a l�ny fel�. T�nyleg mindenki ott volt… Mindenki… M�g Piton is… A f�rfi a szok�sosn�l is s�pad-tabb volt, de m�r �t�lt�z�tt, l�that� sebei nem voltak, a viselked�se pedig olyan volt, mint mindig, mintha nem is � lenne az, aki olyan borzalmas �llapotban j�tt vissza d�lel�tt. Csak nem akar m�gis elindulni?! - r�m�lt meg.
Dumbledore nagyot s�hajtott, �s a t�bbiekre n�zett.
- Itt az ideje, hogy n�gy t�rsunk �tnak induljon!
- N�gy?! - kapta fel a fej�t Piton.
- N�gy?! Csak nem akar visszamenni ilyen �llapotban, professzor �r?!- ki�ltott d�bbenten Lena.
- Sajn�lom, hogy nem el�gedett az "�llapotommal", kisasszony! - a tan�r hangja szinte mart.
- Term�szetesen visszamegyek, hiszen �gy besz�lt�k meg! De ki a m�sik kett�?!
- Sirius �s Remus felaj�nlott�k, hogy �n�kkel tartanak, Perselus! - v�laszolta Dumbledore.
- Minek?! - csattant fel a f�rfi, minden udvariaskod�st mell�zve.
- A bels� k�rbe nem juthatnak be, mert nem Hal�lfal�k, a k�ls� k�rben nem seg�thetnek, mert nem muglik! Mit kezdj�nk vel�k?! - d�h�ng�tt Piton. H�t persze, csak nem hagyj�k egy ilyen alakkal kettes-ben a kisasszonyt, mint �n?! - gondolta.
- A k�ls� k�rig is nagyon neh�z eljutni, ezt nagyon j�l tudja �n is! Ott nagyon sokat seg�thetnek - v�la-szolta higgadtan az igazgat�.
Piton csak egy fintorral v�laszolt.
- Nem tetszik valami?! Ink�bb megk�sz�nn�d! - d�h�ng�tt Sirius.
- Nem eml�kszem, hogy k�rtem volna ezt az "�ldozatot", Black! - a v�lasz h�v�s, nyugodt, �s nagyon g�nyos volt.
- Jaj, istenem, ez nem lehet igaz! Igazgat� �r, nem mehetn�k egyed�l?! Gyerekek veszeked�s�nek elsim�t�-s�ra igaz�n nem lesz most id�m! - jajdult fel f�lig komolyan Lena.
- Hogy mondta?! - szisszent fel a b�jitaltan tan�r.
- Gyerekek?! - v�r�s�d�tt el Sirius.
- Igaza van! - nyugt�zta egyszerre Dumbledore �s Lupin.
- Na, csakhogy legal�bb ketten egyet�rtenek! - mosolyodott el a l�ny.
A k�r�lm�nyek ellen�re is kit�rt a nevet�s. A k�t magas, fekete haj�, fekete szem� var�zsl� �k�lbe szorult k�zzel n�zett a t�bbiekre. Piton �sszeszor�totta a fog�t, �s megpr�b�lt uralkodni mag�n.
Gyerekek?! M�gis mit k�pzel ez a csitri, hogy mer�szel �gy besz�lni vele?! Kinek gondolja mag�t?!
- Na j�, meg�g�rem Neked, hogy j� leszek, rendben?! - �lelte �t Lenat k�nyszeredett mosollyal Sirius.
Neked?! De hamar mennek itt a dolgok! Mikor tegnap elmentem, m�g nem eml�kszem, hogy tegez�dtek volna! - gondolta keser�en Perselus.
- Csapatk�nt kell harcolniuk, csak �gy �rhetik el a c�lt! - komolyodott el az igazgat�.
- Fantasztikus egy csapat lesz! Egy v�rfarkas, egy f�l�r�lt kutya, no �s a kisasszony, aki egymaga eg�sz �l-latsereglet! Tulajdonk�ppen m�r csak azt nem tudom, �n hogyan ker�l�k ebbe az eg�szbe! Lehet, hogy Hagridra kellene b�zni �ket, elv�gre � tan�tja a Legend�s l�nyek gondoz�s�t, �n b�jitaltan tan�r vagyok legjobb tudom�som szerint! - mondta ep�sen Piton.
- Mi az, hogy �llatsereglet?! - h�rd�lt fel Lupin, a r� vonatkoz� jelz�t figyelmen k�v�l hagyva.
- Nem olyan s�rt�, mint gondolod! A Professzor �r csak arra utalt kedvesen, hogy t�bb �llatt� is �t tudok v�ltozni! - csillap�totta keserny�s mosollyal Lena.
- Csak nem?! M�g sosem tal�lkoztam senkivel, aki erre k�pes lett volna! - n�zett �rdekl�dve a l�nyra Remus, �s Sirius szem�ben is elismer�s csillogott.
Gondolod?! Remek! Van valaki ebben a szob�ban, aki nem lett Te, egyik napr�l a m�sikra?! Csoda, hogy Dumbledore-t m�g nem tegezi! - d�h�ng�tt Piton.
- Ha mindenki kisz�rakozta mag�t, akkor tal�n elindulhatn�nk, nem?! - vetette fel sz�razon.
- Mi a terv, hogy jutunk el od�ig?! - k�rdezte a kis barna l�ny, szem�t a tan�rra f�ggesztve. Szerette volna, ha a f�rfi meg�rti, hogy minden tr�fa, nevet�s ellen�re nagyon tiszteli �t, �s vakon megb�zik benne, hi-szen valamikor nem is olyan r�gen, �gy t�nt, hogy �rtik, s�t �rzik is egym�st. Tegnap m�g �gy �rezte, ta-l�n belel�that ebbe a hihetetlen�l z�rk�zott l�lekbe, belepillanthat az �rz�seibe, de m�ra ez teljesen el-m�lt. A fekete szemek �gy vertek vissza minden kutat� pillant�st, mintha a l�tez� leger�sebb pajzsb�b�j v�dte volna Perselus gondolatait, �rzelmeit.
- A Roxfort ter�let�n rep�l�nk, azt�n amikor �tl�pt�k a hat�r�t, akkor hoppan�lunk, olyan 10 m�rf�ldre a k�ls� k�r sz�l�t�l. - v�laszolta a szokott b�rsonyos, nyugodt hangon.
- Mi�rt olyan messze?! Sietn�nk kellene, nincs vesz�teni val� id�nk! Minden�ron s�t�lgatni akarsz?! - a g�nyos k�rd�s term�szetesen Siriust�l sz�rmazott.
- Igen, minden v�gyam egy holdvil�gos, csillagf�nyes s�ta veletek!!! - felelte halkan, nem kev�sb� g�nyosan Piton, �s Lena hallotta, hogy a f�rfinek megcsikordulnak a fogai, ahogy a m�sik var�zsl�ra n�z.
- TE hoppan�lhatsz k�zelebb is a c�lhoz, csak ne csod�lkozz, ha egy csapat Hal�lfal�, vagy dementor k�-z�tt tal�lod magad! Ny�zs�gnek azon a r�szen, �s nem lehet pontosan kisz�molni, hogy ahova �rkezik az ember, ott �ppen ne legyen senki k�z�l�k!
- Rendben, teh�t el�sz�r rep�l�nk! - v�gott k�zbe Lena, hogy megel�zze az �jabb veszeked�st. Egy kicsit els�padt, �s a b�jitaltan tan�r azonnal tudta, hogy mi a baj. Nagyon j�l eml�kezett, hogy minden tant�rgy k�z�l egyed�l a rep�l�s okozott neh�zs�get egykori tan�tv�ny�nak, mert rettenetes t�riszonya volt. �gy l�tszik, ez a mai napig sem m�lt m�g el.
- Menni fog?! - k�rdezte szem�ld�k�t felh�zva, a l�ny szem�be n�zve.
- Persze, b�r a sepr�vel most sem b�nok sokkal jobban, mint annak idej�n, de �ppen ez�rt megtanultam �tv�ltozni s�lyomm�, �n majd �gy megyek �n�kkel! - v�laszolta, �s csendesen elmosolyodott.
- �! �rtem! De akkor mi�rt s�padt el?!
- �szint�n sz�lva nekem az els�pad�shoz el�g maga a rep�l�s sz� is! - felelte keserny�s, sz�gyenl�s mo-sollyal Lena, �s a tan�r alig tudta meg�llni, hogy el ne mosolyodjon, annyira hasonl�tott most arra a r�gi gyerekl�nyra, akit �vekkel ezel�tt ismert. Csakhogy az a l�ny nem simult Sirius Black karjaiba! - jutott esz�be a gyomorszor�t� gondolat, �s a mosoly meghalt, miel�tt megsz�letett volna.
- Induljunk! - mondta hat�rozottan.
- Vigy�zzanak magukra, amennyire csak lehet! - s�hajtott fel Dumbledore, azt�n elmosolyodott, �s sorra �t�lelte mindannyiukat. A t�bbiek is megszor�tott�k a kez�ket �s minden j� k�v�ntak. Piton t�relmetlen�l v�rta a t�rsait, soha nem szerette az ilyen jeleneteket.
V�g�l sorban egym�s ut�n kil�ptek az ajt�n, �s sepr�re kaptak, Lena pedig �talakult kerecsens�lyomm�, �s felr�ppentek a leveg�be.
A Rend tagjai ut�nuk n�ztek, �s ameddig lehetett, k�vett�k szem�kkel a h�rom alakot a h�rom sz�guld� sepr�n, �s a s�lymot, mely szinte mozdulatlan sz�rnnyal vitorl�zott mellett�k.
- Vajon visszaj�nnek-e? - k�rdezte szomor�an McGalagony.
- Nem tudhatom, Minerva, de rem�lj�k a legjobbakat! Musz�j b�znunk abban, hogy sikerrel j�rnak! - v�la-szolta rekedten Dumbledore, �s most nagyon f�radtnak �s �regnek �rezte mag�t.
Abba az ir�nyba n�zett, amerre elt�ntek, �s halkan megism�telte:
- B�znunk kell benne… Hiszem, hogy visszaj�nnek… Lena