Silverspirit oldala

A kicsi, barna haj� l�ny karj�ra hajtotta a fej�t. Minden erej�vel azon volt, hogy visszafojtsa a zokog�st. M�skor mindig mosolyg� arca most f�jdalmat �s keser�s�get t�kr�z�tt. Rettenetes napja volt. Felemelte a fej�t, �s feln�zett a b�rsonyos fekete �gen ragyog� csillagokra, �s a hideg f�nnyel vil�g�t� holdra. Mindig nagyon szerette a term�szetet, ha az erd�ben s�t�lhatott, vagy egy ilyen gy�ny�r�, csillagf�nyes �jszak�n kint �ld�g�lhetett, az mindig megvigasztalta. Most azonban ez sem seg�tett…
Mi�ta a Roxfortba j�rt, m�g nem volt ilyen elkeseredett, pedig sosem volt k�nny� dolga. Egyed�l tanult, csak a ny�ri h�napok alatt j�rt ide. Dumbledore n�gy �vvel ezel�tt kereste meg �t, �s mondta el, hogy bo-szork�ny, m�ghozz� eg�szen kiv�teles k�pess�gekkel, �s felaj�nlotta, hogy j�rjon az � var�zsl�iskol�j�ba. El�sz�r el sem akarta hinni, amit hallott, de azt�n elgondolkodott, �s esz�be jutott p�r furcsas�g, amit so-sem �rtett. Lemarad�ssal kellett volna kezdenie, a t�bbi di�k tizenegy �ves kor�ban ker�lt ide, � pedig m�r tizenn�gy volt, amikor az aj�nlatot kapta. Dumbledore azt mondta, olyan hihetetlen adotts�gai vannak, hogy n�gy �v b�ven el�g lesz megtanulni azt, amit a t�bbiek h�t �v alatt saj�t�tanak el. Azt is elmondta a l�nynak, hogy elj�het m�g az id�, amikor az eg�sz var�zsl�vil�g t�le f�gghet, ez�rt annyi tud�st kell a fej�be t�lteni, amennyit csak k�pes befogadni.
M�g az igazgat� is megd�bbent a v�lasz�n, pedig � szinte sosem lep�d�tt meg semmin. A l�ny vissza-utas�totta, hogy elhagyja a muglik vil�g�t, mert minden odak�t�tte. A csal�dj�b�l senki m�s nem rendelke-zett var�zser�vel, �s � nem akarta a sz�leit k�ts�gbe ejteni, megzavarni azzal, hogy sz�mukra �rthetetlen dolgok miatt abbahagyja a tanul�st abban a mugli iskol�ban, ahova j�rt. Felaj�nlotta viszont, hogy a nyarait arra �ldozza, hogy megtanul mindent, amit Dumbledore sz�ks�gesnek tart, ha tal�l olyan var�zsl�kat �s boszork�nyokat, akik hajland�k �t nyaranta tan�tani. M�g az igazgat� sem gondolta, hogy k�pes lesz ezt v�ghezvinni, de � csak ezzel a felt�tellel v�llalta a dolgot. N�gy �v �ta pihen�s n�lk�l csak tanult, kilenc h�napig a muglik k�z�tt, h�rom h�napig a Roxfortban. Nagyon sokszor �rezte �gy, hogy nem b�rja to-v�bb, el�g volt, abbahagyja az eg�szet, rengetegszer �tkozta el a k�teless�gtud�s�t, ami r�vette erre az �r�lt-s�gre, sz�mtalanszor k�rd�jelezte meg Dumbledore igaz�t abban, hogy � t�nyleg olyan fontos lenne. Nem m�lt el nap an�lk�l, hogy k�ts�gbe ne vonta volna saj�t �pelm�j�s�g�t, ami�rt elv�llalta ezt a sz�net n�lk�li hajt�st. A lelket az tartotta benne, hogy �rdekelte, amit tanult, olyan dolgokr�l hallott itt, amit addigi �let�ben elk�pzelni sem tudott. A tan�rait is szerette, egy�ltal�n nem haragudtak az�rt, ami�rt a szabadidej�kben vele kellett foglalkozniuk, amikor pedig l�tt�k, hogy milyen tehets�ges, �gy l�tta, hogy m�g �lvezik is a tan�-t�s�t. Igen, szinte mindannyian �gy voltak ezzel. A l�ny keserny�sen elmosolyodott. Mindannyian, kiv�ve Pitont. Piton…
M�r akkor kider�lt, hogy nem sz�veli, amikor az els� �r�j�ra bel�pett. Eml�kezett, milyen undorral m�r-te v�gig �t, �s milyen mar� g�nnyal nyugt�zta a teljes�tm�ny�t, amire a b�jitalok ter�n k�pes volt. Azt hitte, hogy csak az�rt haragszik r�, mert soron k�v�l kell foglalkoznia a tan�t�s�val, �s abban rem�nykedett, hogy tal�n megkedveli �t, ha l�tja, mennyire igyekszik, ha mindent megtesz, hogy a l�tez� legjobb tan�tv�ny le-gyen. B�rmit tett is azonban, Piton nem enyh�lt meg. Legal�bbis a mai nap ut�n �gy t�nik nem, pedig… Pedig voltak olyan id�szakok, amikor azt rem�lte, hogy k�zelebb ker�lt kedvenc tan�r�hoz. Igen, � volt az, akit a legjobban szeretett, holott m�g saj�t mag�nak sem tudta megmagyar�zni, mi�rt alakult ez �gy. Az � �r�ira tanult a legt�bbet, az � v�lem�nye mindenki m�s�n�l fontosabb volt sz�m�ra. Ha Perselus Piton a t�k�letes munk�j�ra biccentett egyet, �s az � saj�tos, h�v�s, m�gis b�rsonyos hangj�n azt mondta: "T�rhe-t�, Flower kisasszony!"- �gy �rezte, mintha kit�ntet�st kapott volna, �s szinte t�ncl�p�sben ment a k�vet-kez� �r�j�ra.
A f�rfinek hihetetlen�l szarkasztikus humora volt, amit�l m�s val�sz�n�leg meg�r�lt volna, de � kifejezet-ten �lvezte, persze ha nem p�rosult b�nt� sz�nd�kkal.
Ezekben a kiv�teles esetekben p�rszor megengedte mag�nak azt a mer�szs�get, hogy elnevette mag�t. Soha nem fogja elfelejteni a b�jitaltan tan�r arc�t, azt az elk�ped�st, ami az els� ilyen alkalommal ki�lt r�. �s, igen, azt sem tudja elfelejteni, hogy a f�rfi majdnem visszamosolygott r�. No igen… �s azt sem felejtheti el, hogy ut�na milyen d�h�s lett, val�sz�n�leg az�rt, mert bosszantotta, hogy kiz�kkentette a szerep�b�l.
Istenem, h�nyszor, de h�nyszor pr�b�lta azt a villan�, szinte �szrevehetetlen mosolyt �jra el�csalogatni, h�nyszor mer�szkedett ez�rt a m�k�d� vulk�n perem�re, �s h�nyszor id�zett el� ijeszt� d�hkit�r�st, hogy n�ha, nagyon-nagyon ritk�n, felt�nj�n az az icipici, �pp csak a tan�r sz�ja sz�glet�ben l�that� mosoly. Em-l�kezett, de milyen j�l eml�kezett arra a vad sz�vdobog�sra, ami ilyenkor elfogta, �s arra is, hogy �gy b�-multa ilyenkor a f�rfi arc�t, mint valami ritka term�szeti jelens�get. Az �vek sor�n - legal�bbis � �gy �rezte - �sszecsiszol�dott legnehezebb term�szet� tan�r�val, �s nagyon j�l tudtak egy�tt dolgozni. N�ha - a v�ge fel� - �gy �rezte, hogy Piton szinte m�r munkat�rsnak tekinti.
De a mai vizsga… ma meg kellett �rtenie, hogy mennyire nagyot t�vedett, ha azt hitte, hogy Perselus Piton valaha is megkedveli, vagy �ppen csak elfogadja �t…
�jra lehajtotta a fej�t, �s k�ptelen volt tov�bb t�rt�ztetni mag�t. Felzokogott…
- Lena! Kicsim, mi a baj?! - az agg�d� hang k�zvetlen�l mellette sz�lalt meg, �s a l�ny ijedten �sszerezzent, pr�b�lta felt�n�s n�lk�l elt�ntetni a k�nnyeit.
- Nincs semmi baj, Hagrid. - v�laszolt csendesen. A vad�r volt az egyetlen bar�tja itt, hiszen iskolat�rsai nem voltak. Rendszeresen tal�lkozott vele, �s nagyon j�kat besz�lgettek. Az �ri�si termet� Hagrid v�-delmez� b�tyk�nt vigy�zta az apr�cska l�ny minden l�pt�t, �s nagyon h�l�s volt neki, ami�rt az annyira szerette az �llatokat, �s m�g az � - nem �ppen szel�d - kedvenceit is elfogadta.
- Ne mondd nekem, hogy nincs semmi baj!!! Piton, igaz?! Hallottam a mai vizsg�r�l! - a l�nnyal mindig szel�den b�n� �ri�s most nagyon d�h�snek l�tszott.
- H�t igen… Gondolhattam volna, hogy meg fogod tudni… De ne t�r�dj vele, nem t�rt�nt semmi k�l�-n�s! Megszokhattam volna m�r…
- T�led akarom hallani, mi is volt ez az eg�sz?! - Hagrid le�lt Lena mell�, �s �tkarolta a v�ll�t, amit�l a cs�pp l�ny �gy �rezte, r�gt�n belelapul a f�ldbe. Mag�ban elmosolyodott, mik�zben pr�b�lt nem �ssze-cs�szni a vad�r v�delmez� karj�t�l.
- Magam sem tudom - mondta elgondolkodva. Nem tudom mi �t�tt Pitonba, de ma minden szavamba, minden mozdulatomba belek�t�tt a vizsg�n. J�l feleltem, a b�jital, amit el kellett k�sz�tenem, hib�tlan volt, �s ezt n�la senki nem tudta jobban. M�gis, szinte �gy viselkedett, mintha idi�ta lenn�k, �s semmit nem tanultam volna, mi�ta itt vagyok. Azt mondta, egy szimpla RAVASZ-hoz is nulla a tud�som, nem a vil�g megment�s�hez. Azt is mondta, hogy nem �rti, mi�rt k�nl�dtak velem � �s a tan�rt�rsai ennyi �ven kereszt�l, ha ez minden, amire k�pes vagyok. Azt�n feladott egy olyan bonyolult b�jitalt, amit nem is ta-nultunk, de tudom r�la, hogy alig tudja valaki elk�sz�teni rajta k�v�l. Dumbledore �s a t�bbi tan�r itt k�z-beavatkoztak, �s azt mondt�k, remek�l vizsg�ztam. Erre Piton v�gk�pp d�hbe gurult, �s azt mondta, hogy szerinte az � feladata eld�nteni, hogy b�jitaltanb�l ki milyen jegyet �rdemel, �s att�l, hogy valakir�l elterjedt, � lesz a vil�g megment�je, m�g nem musz�j kegyelemb�l �tengedni a vizsg�kon, egy�bk�nt ez-zel a tud�ssal arra is kev�s az es�ly, hogy valaha a haszn�ra lehetek valakinek. Ekkor azt mondtam, hogy megpr�b�lkozom azzal a b�jitallal, amit mondott. McGalagony nagyos m�rgesnek t�nt, azt mondta, hogy nem sz�ks�ges, tudja, hogy azt nem is tanultam. �n abban rem�nykedtem, ha elv�llalom, Piton megeny-h�l egy kicsit, ez�rt azt mondtam, igaz, hogy ezt konkr�tan nem tanultam, de azok alapj�n, amit tudok, ki lehet k�vetkeztetni, hogy hogyan kell elk�sz�teni.
- �s?! Csak nem �llt�l neki megcsin�lni?! - sz�rny�lk�d�tt Hagrid.
- De igen, Hagrid, neki�lltam, s�t k�pzeld, magam sem tudom hogyan, de j� lett, m�k�d�tt! Azt hittem, ez m�r csak el�g Pitonnak is, �s �r�m�mben r�mosolyogtam. Ett�l teljesen meg�r�lt, azt sziszegte, hogy rendben van, jelesre z�r�vizsg�ztam, de h�l�s lenne, ha ezt a bek�pzelt vigyort elt�ntetn�m az arcomr�l, annyira nem volt ez nagy dolog, azt�n felpattant, kiv�gta az ajt�t, �s kirohant, de �gy, hogy a tal�rja csak �gy �szott m�g�tte. Nem �rtem… Egyszer�en nem �rtem…
- Te pedig hogy v�dted mindig, eml�kszel?! - d�h�ng�tt az �ri�s.
- L�tod m�r, hogy mennyire nem volt igazad?! Piton a legkev�sb� kedvelt tan�r az eg�sz iskol�ban!
Lena lehajtotta a fej�t. Hogyan magyar�zza meg ezt Hagridnak? Hogy �rtesse meg vele, hogy � m�g most sem d�h�t, hanem f�jdalmat �rez?! �s mivel magyar�zza ezt meg saj�t mag�nak?! Gondolkodott, mit is mondhatna, s k�zben nem is sejtette, hogy a kast�lyban �ppen r�la besz�lgetnek.
Dumbledore bement Piton szob�j�ba. Most ott �llt, �s karj�t �sszefonva f�rk�sz�en n�zte a b�jitaltan tan�rt.
- Mi volt ez, Perselus?! - k�rdezte, �s a szinte mindig szel�d hang most szigor�an csengett.
- Micsoda mi volt?! - k�rdezett vissza Piton, m�g mindig elfojtott d�hvel.
- Hagyjuk ezt, Perselus! Tudja j�l, hogy mir�l besz�lek! Mi�rt csin�lta ezt?!
- Jelesre vizsg�zott nem?!
- Jelesre vizsg�zott, igen. De mi�rt gy�t�rte �gy meg, mi�rt mondott neki olyan dolgokat, amik egyszer�en nem voltak igazak?! Maga tudja a legjobban, Perselus, hogy ilyen di�kja m�g soha nem volt! Nem tud ne-ki olyan b�jitalt mondani, hogy ne k�sz�tse el, �s m�g �lvezi is, szereti a maga t�rgy�t! S�t, megkock�zta-tom, mag�t is kedveli!
- Ugyan m�r! - horkant fel megvet�en Piton.
- Teh�t?!
- Teh�t?! Itt van ez a mugli l�ny, n�gy �ven kereszt�l minden id�nk r�ment mindny�junknak, �s most sz�-pen fogja mag�t, kis�t�l innen, hazamegy a dr�ga mugli haz�j�ba, mert neki derog�l a var�zsl�k vil�ga, �s azt is elfelejti, hogy valaha itt j�rt, nem azt, amit megtanult!
- Hmm, h�t err�l van sz�?! - mosolyodott el Dumbledore, �s felvont szem�ld�kkel vizsg�lgatta koll�g�ja arc�t.
- Mir�l van sz�?!- Piton kis h�j�n sz�trobbant az idegess�gt�l.
- Az a baj, hogy elmegy, ugye?!
- Tisztelettel k�rdezem, igazgat� �r, tal�n elment az esze?! Mit �rdekel engem, hogy elmegy?! Egy f�raszt� di�kkal kevesebb! Marad el�g!
- Igen, marad el�g… De egyik sem olyan, mint �, igaz?!
- Hahhh!
- Perselus, �n jobban ismerem mag�t, mint itt b�rki m�s! Engem ne pr�b�ljon f�lrevezetni! Megkedvelte ezt a l�nyt! Maga is tudja, hogy igazam van!
- SOSEM kezdek a tan�tv�nyaimmal, igazgat� �r! - Piton �sszeszor�tott fogai k�z�l sz�rte a szavakat. Sz�nfekete szeme �gy vill�mlott, hogy b�rki m�s megh�tr�lt volna, de Dumbledore csak mosolygott.
- Tudom, hogy nem, Perselus! �n ilyet nem is �ll�tottam, csak azt mondtam, hogy megkedvelte! Egy�b-k�nt, most hogy m�r csak egy-k�t vizsg�ja van vissza �s v�gez, nem is a tan�tv�nya!
- Gyerek m�g! R�ad�sul olyan gyerek, aki soha nem fog megkomolyodni, mindig ott van az arc�n az az ostoba mosoly! Nem is tudom, honnan vette igazgat� �r, hogy valaha sz�ks�g�nk lehet r�!
- Nem, Perselus, m�r nem gyerek! Gyerek volt amikor ideker�lt, de m�r nem az! Azon k�v�l, m�g sosem l�ttam n�la komolyabb n�t! Az, hogy mindig tr�f�lkozik �s mosolyog, csak a felsz�n! Egy komolytalan emberben nem lehet ilyen felel�ss�gtudat, mint benne! Rajta k�v�l egyetlen embert sem ismerek, aki ezt a n�gy �vet v�gigcsin�lta volna! �s eg�szen biztos vagyok benne, hogy sz�ks�g�nk lesz m�g r�! Ha v�gig-gondolja, hogy milyen elk�peszt� a tud�sa m�r most, maga is r�j�n erre!
- Abb�l a tud�sb�l semmi nem marad, ha elmegy a muglik k�z�, mindent el fog felejteni!
- Nem, nem fog elfelejteni semmit! �s fogjuk m�g l�tni, ebben biztos vagyok! Pr�b�ljon besz�lni vele, Perselus! Val�sz�n�leg nagyon szomor� az�rt, ami ma t�rt�nt.
- Nem vagyok �n sz�razdajka, hogy zokog� gyerekl�nyok k�nnyeit t�r�lgessem! - m�rgel�d�tt Piton.
- H�t nem, ezt t�nyleg nem lehet mag�ra fogni… - pr�b�lta elfojtani a mosoly�t Dumbledore.
- Az�rt csak gondolja meg, amit mondtam! Viszontl�t�sra! - azzal kil�pett a szob�b�l.
A b�jitaltan tan�r egy percig csak b�mult ut�na, azt�n megperd�lt �s fel-al� kezdett j�rk�lni a szob�ban, olyan sebess�ggel, hogy a tal�rja csak �gy suhogott, hossz� fekete haja pedig �szott a leveg�ben ut�na.
F�lelmetes ez az ember! - d�h�ng�tt. M�g bemagyar�zza nekem, hogy kedvelem ezt a l�nyt, mi t�bb, � is kedvel engem, �s most teljesen odavan att�l, amiket mondtam neki! Nagyon �rdekli!
De mag�ban el kellett ismernie, hogy az igazgat� jobban ismeri �t a vil�gon b�rkin�l, �s hogy igenis, � is l�tta a f�jdalmat Lena arc�n a vizsg�n, �s amikor a l�ny r�emelte a szem�t, majdnem megsajn�lta, annyi f�jdalom, k�ny�rg�s, �s �rtetlens�g volt azokban a meleg s�t�tbarna szemekben. Hirtelen megtorpant, �s az asztal�n l�that� gy�ny�r� n�v�nyszer� valamire esett a tekintete. R�meredt, egy percig gondolkodott, azt�n felemelte, �s kisietett a szob�b�l. Gyors l�pteivel egyenesen a kast�ly parkj�nak legeldugottabb helye fel� tartott. Tudta, hogy a l�ny ott szokott mened�ket keresni, ha szomor�, vagy f�radt.
Amikor m�r majdnem oda�rt, egyszerre k�t hang �t�tte meg a f�l�t. Az egyik Lena, a m�sik pedig… Igen, ez Hagrid. Elbizonytalanodva �llt meg. Semmi kedve nem volt az �ri�s el�tt besz�lni vele. Nem akart hallgat�zni, de a szavak az esti csendben messze hangzottak, �s att�l, amit hallott, f�ldbe gy�kerezett a l�ba. R�LA besz�ltek, �s a l�ny hangj�n hallatszott, hogy a k�nnyeivel k�szk�dik.
- �n nem ut�lom �t, Hagrid.
- Az �g szerelm�re, h�t mit eszel rajt ezek ut�n?!- m�rgel�d�tt az �ri�s.
- Nem eszem rajt semmit! Tisztelem a tud�s�t, el kell ismernem, hogy senkit�l nem tanultam olyan sokat, mint T�le, �s hogy b�r nem t�l kedvesen, de nagyon j�l magyar�z, szerettem az �r�it! Egy�bk�nt pedig… semmi gonoszs�got nem �rzek benne, ink�bb rengeteg f�jdalmat, keser�s�get… Mi�ta csak ismerem, szerettem volna, legal�bb egy-egy percre elt�ntetni a gondjait, hogy csak egyszer az �letben, zavartalanul �lvezhessem a humor�t, mert van Neki! Szerettem volna megvigasztalni, b�rmi b�ntja is, hogy csak egy percig, de boldognak l�ssam! Szerettem volna megtudni, milyen az, amikor igaz�n elmosolyodik… Nem g�nyosan, hanem �gy igaz�n… Tudod, hogy van egy k�pess�gem, amivel meg tudom �llap�tani, hogy egy ember rossz sz�nd�k�, vagy sem, ez az egyik adotts�gom, amit Dumbledore olyan fontosnak tart… N�la sosem �reztem, hogy t�nyleg gonosz lenne!
- H�t, kisl�ny… Te tudod… - s�hajtott a vad�r lemond�an.
- Flower kisasszony! - csend�lt fel egy halk, b�rsonyos hang hirtelen.
Lena �s Hagrid is �sszer�ndult. A l�ny k�ts�gbeesetten pr�b�lta elt�ntetni a k�nnyeit. M�r csak az hi�nyzik a mai naphoz, hogy Piton megl�ssa, hogy s�rt!
- Igen? - k�rdezte, �s minden erej�vel azon volt, hogy ne remegjen a hangja.
- Besz�lni akarok mag�val! - a tan�r hangja h�v�s �s nyugodt volt, mintha soha nem d�h�ng�tt volna.
- Tess�k! - mondta Lena, �s igyekezett eltakarni az arc�t.
- Kettesben! - Piton hangja nem t�rt ellentmond�st, �s Hagrid azt vette �szre, hogy engedelmesen felt�-p�szkodik, holott vigy�znia kellene erre a szeg�ny gyerekre. Elbizonytalanodva meg�llt, majd annyit mondott:- A k�zelben leszek! - jelent�s�gteljesen n�zett a tan�rra, azt�n els�t�lt.
- Hmmm… De sok a v�delmez�je Flower kisasszony! - mondta gunyorosan a f�rfi.
- Mit akart mondani, Professzor �r? - k�rdezte a l�ny csendesen, mintha nem is hallotta volna a meg-jegyz�st. A fej�t m�g mindig lehajtotta egy kicsit.
Piton kiny�jtotta a kez�t, �s mutat�ujj�val felemelte a l�ny �ll�t, hogy a szem�be n�zzen.
- Mi�rt s�rt? - k�rdezte ridegen.
- Csak f�radt vagyok egy kicsit. - Lena nyomorultul �rezte mag�t, �s nagyon kiszolg�ltatottnak.
- Nem a mai vizsga miatt ink�bb?! - a f�rfi l�tsz�lag minden r�szv�t n�lk�l f�rk�szte az arc�t.
- Ha tudja, mi�rt k�rdezi?! - fakadt ki k�ts�gbeesetten.
- Tal�n mert tudni akarom, mi�rt f�j az valakinek, ha jelesre vizsg�zik. Ha �gy van, nem mindegy, hogy mit mondott a tan�ra?!
- Nem, nekem nem mindegy!
- Mi�rt nem?
- Az�rt, mert mag�r�l van sz�, �s mert azt hittem, hogy ha nem is kedvel, de elfogadott ez alatt a n�gy �v alatt, �s mert azt hittem, hogy ha semmi m�st nem is, azt elismeri a Professzor �r, hogy nem vagyok tel-jesen idi�ta, m�g a b�jitalok ter�n sem!
- Nem, t�nyleg nem idi�ta… m�g a b�jitalok ter�n sem… Ez�rt hoztam mag�nak valamit.
- Nekem?! Mit?! - k�rdezte a l�ny d�bbenten.
Piton Lena el� tartotta a vir�got, amit a szob�j�b�l hozott. Nem is vir�g volt az, b�r a form�ja liliomra ha-sonl�tott, de mintha a hold f�nye gy�lt volna �ssze a cser�pben. Szikr�zott, hideg, m�gis bar�ts�gos f�nyt �rasztott, mint maga a hold. A l�ny nem is �rtette, hogy nem vette el�bb �szre, hiszen csak �gy sz�rta a szikr�kat ez a fantasztikus, csodasz�p n�v�ny. M�g a l�legzete is elakadt, ahogy n�zte.
- Istenem, hiszen ez egy holdliliom! M�g sosem l�ttam ilyet!
- Vajon mi�rt?! - k�rdezte vizsg�ztat� modorban, felvont szem�ld�kkel a f�rfi, de k�zben a sz�ja sark�ban megjelent az a pici mosoly, ami�rt Lena �gy �rezte, az �let�t is odaadn�.
- Mert az eg�sz vil�gon alig p�r darab van bel�le, ugyanis rettenetesen neh�z felnevelni, hiszen ezeknek a vir�goknak �n�ll� akaratuk van, �k d�ntik el, hogy elfogadnak-e valakit gazd�juknak, arr�l nem is sz�lva, hogy milyen bonyolult var�zslatok kellenek hozz�, hogy egy�ltal�n kihajtsanak. - felelte iskol�s "j� kis-l�ny" modorban, �s � is elmosolyodott.
- J� v�lasz! - b�lintott Piton.
- Nem akarja kipr�b�lni, hogy ez a p�ld�ny elfogadja-e mag�t?
- Nem mondhatja komolyan, hogy nekem akarja adni! - suttogta d�bbenten, t�gra ny�lt szemmel a l�ny.
- Mi�rt ne?
- Mert ez egy p�tolhatatlan kincs, k�l�n�sen annak, aki mint �n, �rt a b�jitalokhoz! Ez a vir�g minden m�reg hat�s�t lelass�tja, a gyeng�bbek�t egyenesen semmiss� teszi! Minden ellenm�reg hat�s�t a dupl�j�ra fokozza, azon k�v�l nagyon sok hozz�val�t helyettes�thet a b�jitalokban, ha azok nincsenek k�zn�l! Sen-kinek nem lehet nagyobb sz�ks�ge r�, mint �nnek!
- Nekem van egy m�sik, ennek a p�ld�nynak a testv�re. - mondta Piton. - Persze, ha nem akarja elfogadni t�lem… - �s ezzel visszah�zta a vir�got.
- Jaj, dehogyis! Nem �gy gondoltam! - Lena hal�lra r�m�lt, �s ez a hangj�n is �rz�d�tt.
A f�rfi sikertelen�l pr�b�lt elfojtani egy mosolyt. A l�ny olyan kedves volt, ahogy megszeppenve n�zett r�.
- Nos?! Akkor kipr�b�lja? - �s fel� ny�jtotta a n�v�nyt.
- Igen, megpr�b�lom. - b�lintott elsz�ntan.
- Ugye tudja, hogy vesz�lyes is lehet?!
- Igen, tudom. Ha a vir�g nem fogad el, olyan jeges hideget fog �rasztani, hogy lefagyhat a kezem, mikor hozz��rek. De nem f�lek! - mondta elsz�ntan Lena.
- Nocsak! - h�zta fel a szem�ld�k�t ingerkedve Piton. - De b�trak lett�nk egyszerre!
- Na igen! Aki �tment b�jitaltanb�l… - szemtelenkedett halkan a l�ny.
- Hmmmm…
- J�l van, na, egy sz�t sem sz�ltam! - visszakozott gyorsan, mosolyogva.
Megfogta a vir�g cserep�t, �s �vatosan kivette a tan�r kez�b�l. Letette a f�ldre �s el�t�rdelt.
Eg�szen k�zel hajolt, �s halkan, nagyon halkan besz�lni kezdett hozz�. Azt�n felemelte a kez�t �s lassan, �vatosan meg�rintette a liliomot. Piton teste megfesz�lt, ugr�sra k�szen v�rta, hogy k�zbe kell-e avatkoz-nia. De nem kellett… Lena boldogan felnevetett, �s �lmodozva n�zte, ahogy k�rbe�leli a kez�t a f�ny. Odahajolt, �s az arc�val is meg�rintette a vir�got. Az ez�st�s holdf�ny beragyogta, l�gyan cir�gatta az arc�t. Olyan ragyog�, boldog tekintettel n�zett fel a b�jitaltan tan�rra, hogy nem lehetett k�ts�ges, �r�l-e az aj�n-d�knak.
- Ez gyorsan ment! - �llap�totta meg halkan, rekedten a f�rfi.
- �gy t�nik, elfogadott engem! - suttogta �h�tattal a l�ny.
- Igen, ez t�bb mint val�sz�n�! Miut�n sem a keze, sem az arca nem v�ltozott j�gg�, nem sok k�ts�g f�rhet hozz�, hogy �gy van… - Piton m�g figyelte p�r pillanatig a boldog r�v�letet Lena arc�n, azt�n h�tat ford�-tott, �s elment. �ppen ideje, gondolta. M�r �gy is t�l sok �rzelmet keltett fel benne ez a gyerek. � ilyen ostoba �rzelg�ss�get nem engedhet meg mag�nak.
- Professzor �r! K�rem!
Bossz�san fordult meg. Szabadulni akart m�r ebb�l a helyzetb�l, �ppen az�rt, mert legbel�l azt �rezte, hogy sz�vesen maradna ak�rmeddig.
- Hiszen m�g meg sem k�sz�ntem! - suttogta a l�ny, ahogy odaszaladt hozz�.
L�bujjhegyre �llt, de m�g �gy sem �rte el a magas, karcs� f�rfi arc�t, ez�rt tark�j�n�l fogva leh�zta mag�hoz a fej�t, hogy megcs�kolhassa. Piton megdermedt. Teljesen megzavarodott att�l az ezerf�le �rz�st�l - �s igen - v�gyt�l, ami v�gighull�mzott az eg�sz test�n.
- �r�l�k, hogy tetszik! Haszn�lja j�l! Nem szeretn�m, ha mindent elfelejtene, amit nagy nehezen megta-nult itt! - suttogta, egy pillanatra Lena szem�be n�zve, azt�n sarkon fordult, �s suhog� fekete tal�rj�ban elrobogott a kast�ly fel�.
A l�ny mosolyogva n�zett ut�na.
- Dumbledore meg�g�rte, hogy m�g sz�ks�g lesz r�m, �s ha t�nyleg �gy lesz, akkor tal�lkozunk m�g… Ta-l�lkozunk… - mondta halkan, �lmodozva.
Visszament a holdliliomhoz, �s �jra belefeledkezett a sz�ps�g�be.
- Mit akart?!- hallotta Hagrid gyanakv�, bossz�s hangj�t.
- Ezt kaptam T�le! - mutatta �r�mmel a vir�got. Hagrid hangja elakadt, a n�v�ny var�zsa al�l � sem tudta kivonni mag�t.
- Bocs�natot persze nem k�rt, mi?! - d�rm�gte azt�n.
- Ez sokkal t�bb volt ann�l, Hagrid! Sokkal-sokkal t�bb! Ne haragudj, holnap m�g lesznek vizsg�im, lefek-szem pihenni! - b�cs�zott el mosolyogva az �ri�st�l, �s a vir�got �vatosan felkapva a kast�ly fel� indult.
- De mennyire, hogy t�bb!!! Igaz?! - k�rdezte a liliomt�l, mik�zben �jra a f�ny�be temette az arc�t…