Silverspirit oldala

Hermione vigyorogva l�pett be a lakoszt�lya ajtaj�n. Draco �rdekl�dve figyelte az �gyon fekve, hogyan teszi le a kosarakat az asztalra, majd remeg� t�rddel �l le a sz�kre a l�ny. A griffend�les arca kipirult, kapkodta a leveg�t – hossz� hetek �ta �l� embernek t�nt v�gre.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezett r� Malfoy. Hermione csak legyintett egyet, azt�n megpr�b�lt a nevet� sz�j�ba gy�rni egy puffancsot. N�m�n, de nevetg�lve evett meg k�t finoms�got, mire nagy nehezen t�ljutott a kalandj�n.

- Gyere, egy�l – intette maga mell� a fi�t. � ink�bb �t�lt a kanap�ra, �s a SVK k�nyv�be m�lyedt. N�h�ny pillanat m�lva, amikor Draco odament az asztalhoz; az�rt feln�zett a fi�ra. – Vigy�zz, a sok grapefruit gyomorsavat okoz – vigyorgott maga el� Hermione.

- Mi van? Tal�lkozt�l Pitonnal, �s teljesen becsavarodt�l?

- Nem, de ez fel�rt egy tal�lkoz�ssal Pitonnal… - nevetett a k�nyv�be a l�ny, azt�n megk�sz�r�lte a tork�t, �s komolyan nekifogott az olvas�snak. Draco egy ideig n�zel�d�tt a szob�ban, miut�n megreggelizett; Hermione azonban nem foglalkozott vele. Sokkal jobban lefoglalta, amit a tank�nyv�ben tal�lt; �gy Malfoy unatkozni kezdett, majd elk�sz�nt a l�nyt�l. Hermione egy pillant�sra szakadt csak el a k�nyv�t�l. – Neked is tanulnod k�ne… Rengeteg h�zi feladatod lehet… - mondta a t�voz� fi�nak, aki csak megr�ntotta a v�ll�t, azt�n �jabb kalandok ut�n n�zett. A griffend�les s�hajtott egyet, majd visszam�lyedt az olvasm�ny�ba. R� kellett j�nnie, hogy Kraven tan�t�si m�dszere ugyan hagyott k�v�nnival�t maga ut�n, �s a tananyaggal sem ide�lis l�pt�kben haladnak; de legal�bb hasonl� dolgokat gyakorolnak, mint kellene. Er�t�l telve elkezdett gondolkodni a DS �jraalap�t�s�n, vagy legal�bbis egy tanul�k�r meghirdet�s�n; k�l�nben el fognak v�rezni a tavaszi RAVASZ-vizsg�kon.

D�lel�tt kijegyzetelt m�g h�rom fejezetet, majd lement a k�nyvt�rba; hogy ut�na n�zzen az �tv�ltoztat�stanb�l fel�rt aj�nlott olvasm�nyoknak. Miut�n minden k�nyvet beszerzett, m�g s�t�lt egyet a folyos�kon, h�tha v�letlen�l �sszefut valakivel. Perselussal, vagy a bar�taival. Vagy ak�rkivel, akivel besz�lgethetne…

Azonban akiket �szrevett, azok mind messze elker�lt�k, vagy szemles�tve iszkoltak a k�zel�b�l. Elszomorodva kullogott egy k�rt az udvaron, ahol m�g mindig er�szakosan f�jt a sz�l. Hirtelen �tlett�l vez�relve les�t�lt Hagrid kunyh�j�ig, hogy megn�zze kedvenc vad�r�t. Az �ri�s azonban nem volt otthon, �gy egyre mag�nyosabban indult vissza a kast�lyba. Ott legal�bb a sz�l nem keser�ti meg az �let�t…

Mire vissza�rt a csarnokba, teljesen �tfagyott. R� kellett j�nnie, hogy okt�ber 15-�n v�gleg b�cs�t kell intsen a ny�rnak, �s a j� id�nek. �r�kre elm�lt a boldog-boldogtalan, �m roppant tanuls�gos nyara. A csarnokba kihallatszott az eb�del�k nesze. Hermione azonban ink�bb elbujdosott a szob�j�ban, noha m�r harmadik napja nem evett rendes f�tt �telt.

Amint mag�ra csukta az ajt�t, kicsit fell�legzett. Lehet, hogy m�gsem fogj�k minden sarok m�g�l v�ratlanul meglepni a felb�sz�tett mardek�rosok? Vagy csak az alkalmas pillanatot keresik? Hermione sz�v�be bek�szott m�g egy fekete felh�.

Lehet, hogy �t is �gy fogj�k elkapni, mint Dracot… Amikor egy�ltal�n nem sz�m�t r�… Remeg� sz�jsz�llel f�szkelte be mag�t a kanap� legk�nyelmesebb zug�ba, azt�n mereven b�mult maga el�. Gy�l�lte a hirtelen hangulatv�ltoz�sait… D�lel�tt m�g olyan j� kedve volt…

Piton alig v�rta m�r, hogy vas�rnap d�lut�n legyen. M�r minden holmij�t becsomagolta, �s el�re k�ldte a Roxfortba; kora d�lut�n pedig � maga is hoppan�lt v�gre. Csak egy pillanatig tartott az utaz�s, majd a sz�rnyas vadkanokkal d�sz�tett kapu el� �rkezett, a birtok hat�r�hoz. K�r�ln�zett, senki sem l�tta. Gyorsan �tl�pte a birtokhat�rt, ahonnan m�r biztons�gb�l szeml�l�dhetett.

Elh�zta a sz�j�t. Pont ezen szobrok mell�l hoppan�lt, miut�n meg�lte Dumbledoret. �s, mint ut�lag kider�lt, feleslegesen… Mert � nem tudott a hely�n maradni; mert �, Perselus Piton, felr�gta a terveket, �s ink�bb megmentette Hermione Grangert a hal�lfal�k h�z�b�l. Halv�nyan felcsillant a szeme, mintha ezen tette m�gsem okozott volna akkora lelki traum�t neki. M�g, hogy traum�t… Elh�zta a sz�j�t. �lete legjobb d�nt�se volt, hogy megmentette a l�nyt Malfoyt�l…

Hallotta a szombati h�reket, �s olvasta a vas�rnapi sajt�t. Mindenre felk�sz�lve indult el a kast�ly ir�ny�ba. A sz�l vadul cib�lta s�t�t tal�rj�t.

El�sz�r McGalagony irod�ja fel� vette az ir�nyt, majd r�vid egyeztet�s ut�n �tvette az �rarendj�t, hogy mikor melyik csoportnak kell tan�tania. Rezzen�stelen arccal konstat�lta, hogy kedvenc heted�veseivel szerda el�tt nem is tal�lkozik…

A megbesz�l�st k�vet�en lement az alagsorba, �s elfoglalta a lakoszt�ly�t. A man�k szerencs�re id�k�zben t�bbsz�r is takar�tottak a helyis�gekben, �gy nem m�teres por �s p�kh�l� fogadta. Gyorsan kipakolta az el�re k�ld�tt utaz�l�d�ja tartalm�t, azt�n �tn�zte a k�l�nb�z� oszt�lyok tanmenet�t.

Hermione f�l h�rom k�r�l evett h�rom puffancsot, azt�n a marad�kot undorodva eltolta mag�t�l. �gy �rezte, hogy puffancsm�rgez�st kap, ha m�g egyet meg kell ennie a k�vetkez� h�t folyam�n… �z�tt vadk�nt r�tta a k�r�ket a szob�j�ban, azt�n �sszeszedte mag�t, �s lement a k�nyvt�rba.

Nem tudott mit kezdeni mag�val �r�k �ta. Nem gondolta volna, hogy ennyire t�rsas�gi l�ny lett volna, aki eleped egy j� sz��rt.

Alig l�pett be a k�nyvt�r ajtaj�n, Ginny vid�man ugrott fel a legels� asztalt�l.

- Na v�gre… - karolta �t a bar�tn�j�t. – M�r �t perce v�rlak. Tudtam, hogy le fogsz j�nni a szob�db�l v�gre…

- Kialudtad magad? – k�rdezte halkan Hermione a l�nyt.

- Kicsit m�g k�v�lyog a fejem… Viszont, hallottam, hogy te mit csin�lt�l reggel… - c�lzott a mardek�rosok elleni t�mad�sra. - Remek mulats�g lehetett. K�r, hogy nem l�thattam – h�zta el a sz�j�t Ginny.

- Ugyan… Meg kellett fegyelmeznem �ket… L�ttad volna Draco arc�t… Undor�t�an elb�ntak vele… Meg�rdemelt�k, amit kaptak – f�jtatott Hermione. Hirtelen ismer�s illatot �rzett meg a leveg�ben. M�lyeket szippantott a fanyar illatot keresve. K�r�ln�zett, de nem l�tta, kihez tartozhat a legfinomabb f�szerez�s� arcszesz.

- Mi az, mit �rzel? – k�rdezte Ginny, mik�zben � is k�r�ln�zett.

- Ez Perselus arcszesze – s�hajtotta Hermione. Gyomra bors�m�ret�re zsugorodott, ahogy jobbra-balra ford�totta a fej�t, hogy �szrevegye a szerelm�t. Sz�ve a tork�ban dobogott, �s igyekezett mosolyt csalni az arc�ra. Ez nem is volt neh�z, hiszen Perselus visszaj�tt a kast�lyba…

- �n nem �rzek semmit – jelentette ki Ginny.

- De �n �rzem – s�hajtotta boldogan az iskolaels�.

- De ide biztosan nem tette be Piton a l�b�t… Hidd el, azt �szrevettem volna… Itt �ltem az els� asztaln�l, szemben az ajt�val… - s�hajtotta Ginny. – Szerintem megtr�f�lt az orrod… Vagyis ink�bb a sz�ved…

- De lehet, hogy el�tted �rkezett; �s valahol a polcok k�z�tt keresg�l…

- Ugyan m�r… Piton mit keresne a k�nyvt�r ezen r�sz�ben?!

- Lehet, hogy igazad van… - h�zta el a sz�j�t Hermione. T�nyleg nem l�tta felbukkanni a f�rfit, vagy legal�bb elsuhanni a fekete tal�rj�t… Legsz�vesebben els�rta volna mag�t. Ahogy minden egyes �r�val tov�bb tartott a bizonytalans�ga a szerelm�vel kapcsolatban, ann�l m�lyebben �rintette, ha a bar�tai visszar�ngatt�k a f�ldre.

- Gyere, menj�nk s�t�lni…

- Ink�bb elb�jok a szob�mban – morogta Hermione, azzal szinte elmenek�lt Ginny k�zel�b�l. Bar�tn�je elk�pedve n�zett ut�na. Nem �rtette, mi�rt kellett Grangernek �gy megfutamodnia.

Hermione �sszet�rve kuporodott az �gy�ra. Tal�n t�nyleg nem Piton arcszesz�t �rezte a k�nyvt�rban. Tal�n csak a k�pzelete j�tszadozott vele? Valahogy el�bukkant az eml�kei k�z�l ez a finom illat, hogy megtr�f�lja?

Minden porcik�ja a f�rfi ut�n v�gyakozott. Annyira sz�ks�ge lett volna a megnyugtat� �lel�s�re, hogy azt nem tudta szavakba �nteni.

Azt hitte, �lete els� szerelme m�glyaszer� l�ngol�s lesz csup�n; �m ez sokkal stabilabb �s tart�sabb szenved�snek t�nt, semmint a szeretlek-ut�llak dualizmus�nak. Ez sokkal ink�bb a szeretlek- hi�nyzol- �gysem tudlak kiverni a fejemb�l- meg�r�l�k n�lk�led sk�l�n mozgott. �s az illat hat�s�ra felpar�zslott, �s ism�t f�jdalmasan �getni kezdett.

Eg�szen k�s� estig senkinek sem nyitott ajt�t, noha egyszer Ron kereste. K�ptelen volt arra, hogy m�sokkal is megossza a gondolatait, �s az �rz�seit. �gy sem �rtett�k volna a bar�tai, hogyan k�pes epedve v�rni Piton visszat�rt�t.

Rem�nytelens�g�ben megfogalmazott egy levelet a f�rfinak, amiben a bocs�nat��rt esedezik; de azt�n t�l al�zatosnak �s k�ts�gbeesettnek t�ntek saj�t mondatai, ez�rt �th�zta az eg�szet, �s t�zre vetette, amit �rt. Azt�n megfogalmazott egy m�sodik levelet is, de az t�l sz�kszav�ra sikeredett; �gy az is a l�ngok k�z�tt v�gezte. Azt�n harmadszorra is tollat ragadott, ahol le�rt minden f�jdalmat �s r�m�lmot, �s k�z�nyt, �s f�lelmet; amit csak az elm�lt m�sf�l h�nap alatt �rzett mag�ny�ban. Ez az �zenet t�l hossz�ra, �s analitikusra siker�lt, �gy ez is el�get�sre ker�lt. Hermione saj�t mag�t �tkozva meg�llap�totta, hogy elpazarolt k�tm�ternyi pergament a semmire; �s m�g csak a kedve sem lett jobb t�le.

Kattog� aggyal lezuhanyozott, azt�n megitta a McGalagonyt�l kapott nyugtat�j�t, �s beb�jt az �gy�ba. Nem akart t�bbet gondolkodni. Szerencs�re a f�zet gyorsan hatott, �s �lomtalan alv�sba tasz�totta.

Piton megd�bbenve kapta fel a fej�t az els� �zenet meg�rkez�s�re. Sosem gondolta volna, hogy Hermione ak�r valaha bocs�natot k�rhet t�le, amikor nem is neki kellene a m�sik eln�z�s��rt esedeznie. Cseppet sem zavarta, hogy biztosan f�lre�rt�sb�l �gette el a l�ny a kandall�ban a levelet; teh�t nem neki sz�nta elolvas�sra. Ezt a letiszt�zatlan, �t�rt �s �th�zott sorok igazolt�k – m�g sem �rdekelte. K�tszer is elolvasta, mire meg�rkezett a m�sodik, t�rgyilagosabb hangv�tel�, imm�ron nem k�ny�rg� lev�l.

Piton halv�ny mosolyra h�zta a sz�j�t, majd a k�t lev�lk�t gondosan elz�rta a szekr�nye egyik titkos fi�kj�ba, mire meg�rkezett a harmadik vari�ci� is. Meglepetten tekerte sz�t a v�ge l�thatatlan pergament, majd minden lelkifurdal�s n�lk�l olvasta el ezt a levelet is. Ut�na gondolt egyet, �s a bels� Hop-h�l�zatot haszn�lva, Hermione szob�j�ba indult.

Amikor kil�pett a l�ny kandall�j�b�l, a griffend�les m�r m�lyen �s fel�breszthetetlen�l aludt az �gy�ban. Piton �rdekl�dve k�r�ln�zett a k�l�n�s teremben, majd az �gyhoz l�pett. Hosszasan szeml�lte a s�padt, �s beesett arc� kedves�t. L�tszott a l�nyon, hogy megviselt�k az elm�lt napok, hetek t�rt�n�sei.

Piton fels�hajtott, megsim�totta Hermione v�ll�t, azt�n visszat�rt saj�t szob�j�ba.

H�tf� reggel mindenki megd�bbenve tapasztalta, hogy a Mardek�r r�gi h�zvezet�je, Piton professzor a tan�ri asztaln�l reggelizik a t�bbi professzorral. Kraven ugyan gy�l�lk�dve meresztgette r� a szem�t a szomsz�dos sz�kr�l, �m Pitont ez a legkev�sb� sem kavarta fel. � ink�bb a di�kokat szeml�lte, hogy azok rettegve b�multak a t�ny�rjukba, semmint r�. Pedig �rezte rajtuk, hogy legsz�vesebben eg�sz nap �t kutatt�k volna a tekintet�kkel.

Amikor a hugrabugos els�s�k a pillant�s�t�l megf�leml�tve ink�bb kimenek�ltek a teremb�l, egyenesen mosolyognia kellett, olyan remek kedve lett. Sz�val a r�gi tekint�lye m�g megmaradt…

A mardek�rosok nem kifejezetten �r�ltek visszat�rt�nek; de nem tudtak mit tenni ellene. �k ink�bb az ajt�t figyelt�k, hogy az „idegbeteg �mokfut�” ma reggel is leal�zza-e �ket az eg�sz iskola el�tt. Piton g�nyos mosollyal a sz�ja szeglet�ben figyelte a mardek�rosait. Hallott Granger el�z� reggeli akci�j�r�l, �s kifejezetten tetszett neki. (F�k�nt, miut�n �sszefutott a sebes, monoklis keresztfi�val.)

Azonban Hermione Granger h�tf� reggel nem jelent meg a nagyteremben. �s ut�na mugliismereten sem mutatkozott…

A t�z �rakor kezd�d� SVK �r�ra is csak k�sve toppant be. �lmosan �s korg� gyomorral csukta be maga m�g�tt a teremajt�t, mire minden szem r�szegez�d�tt.

- Csak nem Ms Granger tisztelt meg benn�nket a jelenl�t�vel? – k�rdezte f�lelmetes hangs�llyal Kraven.

- Eln�z�st, professzor, elaludtam – s�hajtott a l�ny. Nem is hazudott, val�ban t�z perce ugrott ki az �gyb�l. A nyugtat� hat�sa lehetett, hogy ilyen sokat aludt egy huzamban, de ezt nem akarta a t�bbiek �r�ra k�tni.

- Esetleg szedjen valamit az �lomk�rja ellen – jegyezte meg g�nyosan Kraven, azt�n v�gigm�rte a di�kj�t. A csoport f�lbehagyta a gyakorl�st, �s mindenki �ket figyelte. – Azonnal folytass�tok a feladatot! Itt senki ne mer�szeljen lazs�lni! – mordult fel az exauror. – Granger, j�jj�n csak ide! – intette a tan�ri asztalhoz a l�nyt. Hermione remeg� t�rdekkel ment k�zelebb Kravenhez. Nem n�zett a h�ta m�g�, hogy a bar�tai figyelik-e; csak lehajtott fejjel meg�llt a tan�ra el�tt. Nem akart r�n�zni, mert tudta, hogy el�bb-ut�bb Kraven kik�nyszer�t bel�le n�h�ny keresetlen mondatot. – Mi az, Granger, most kezdi el gyakorolni az �nuralmat? Helyes. Ugyanis, ha m�g egyszer megl�tom, hogy a f�l tan�ri kar szeme l�tt�ra �tkozza �ssze a di�kokat, akkor nem fogja egy viccel meg�szni… Ha rajtam m�lt volna, rep�lt volna az iskol�b�l!

- Szerencse, hogy nem mag�n m�lt – cs�szott ki Hermione sz�j�n. D�h�sen felszegte a fej�t, �s metsz�en a f�rfire n�zett. Kraven orrcimp�ja megremegett.

- Azt hiszem, mag�ra f�rne n�h�ny �ra b�ntet�munka, Granger! Este jelentkezhet is a dolgoz�szob�mban… Mit sz�l? – k�rdezte g�nyosan a l�nyt�l. Hermione gyomr�ban egym�snak fesz�lt gy�l�let �s a f�lelem.

- Az teljesen mindegy, hogy �n mit sz�lok – jelentette ki csendesen Hermione, azt�n h�tr�lni kezdett, mert Kraven fenyeget�en felemelte a kez�t. – Ak�rmit mondok, csak rosszabb lesz. Ez�rt ink�bb nem mondok semmit, noha �gy is csak rosszabb lesz a sorsom – vont v�llat t�volabbr�l a l�ny. Kraven hirtelen mozdulatai teljesen ki tudt�k k�sz�teni az idegeit.

- Mi�rt gondolja, hogy mindenki a maga sors�val van elfoglalva? – k�rdezte cinikusan a f�rfi.

- Mi�rt? Tal�n nem �gy van? Minden �js�gban r�lam �rnak nevets�ges hazugs�gokat… Mindenkit az �n �letem foglalkoztat… Sz�gyenletesek… - suttogta Hermione. Kraven elvesztette az �nuralm�t, �s elkapta a di�kja tork�t.

- Szerintem pedig az a sz�gyenletes, hogy maga itt panaszkodik! M�r r�gen el kellett volna tan�csolni az iskol�b�l! De a t�bbi ostoba tan�r egyszer�en nem l�tja �t a mesterked�seit, Granger… - suttogta Hermione f�l�be a f�rfi. A griffend�les alig kapott leveg�t, �s mindk�t kez�vel pr�b�lta lefejteni mag�r�l Kraven ujjait.

- Engedje el! – kiab�lt a tan�rra Ron �s Harry egyszerre, �s v�szes sebess�ggel elindultak a bar�tn�j�k fel�. Ki�lt�suk nem hatolt �t a csatazajos t�megen. T�bbeknek fel sem t�nt a jelenet, ami nem messze folyt t�l�k. A tan�r egyre csak szor�totta az iskolaels� nyak�t.

- Engedjen el! Megfulladok… - pihegte k�nnyes szemmel Hermione. Az agya d�b�r�gni kezdett, �s minden er� kisz�llt a test�b�l. Kraven �szbe kapott, hogy az oszt�ly el�tt megfojtani az egyik di�kot nem �ppen szerencs�s, �s elengedte Hermion�t. A l�ny fulladozva �sszecsuklott, � csak hidegen �tl�pett rajta, �s kiviharzott a teremb�l.

- J�l vagy, Hermione? – hajolt le hozz� a k�t bar�tja. Egy pillanat m�lva m�r Draco, Neville, �s kicsit t�volabbr�l a f�l oszt�ly �t figyelte. Csak b�logatni tudott, kapkodta a leveg�t. – Megyek McGalagony irod�j�ba! – morogta Harry. – Ezt m�r t�nyleg nem fogja meg�szni ez a szem�t…

- Direkt utazott r�d, figyeltem – b�logatott Ron is, majd Dracora n�zett. – Maradj mellette! – azt�n �sszen�ztek Harryvel, �s kirohantak a tanteremb�l.

- Takarodjatok innen, sz�jt�t�k! – mordult fel Malfoy. Hermione lassan �sszeszedte mag�t, mire a csoport fele elhagyta a termet. Neville m�g a l�nyra n�zett, azt�n � is elindult a dolga ut�n. – Fel tudsz �llni? – k�rdezte Draco halkan a griffend�lest�l. Hermione csak n�zett maga el�, �s m�lyeket l�legzett. Beletelt m�g egy percbe, mire megkock�ztatta a l�bra �ll�st. Minden tagja remegett, m�gis kit�molygott a tanteremb�l. Nem k�rt Draco t�mogat� �lel�s�b�l, meg tudott �llni valamelyest a l�b�n.

A folyos�n azonban sokkal er�sebb volt a f�ny, �s sokkal nagyobb volt a zsibong� t�meg. Hermione sz�d�lt. F�jt a feje, �s a torka. Majdnem megfojtotta az a szem�t… M�g mindig �gy j�rt a mellkasa, mintha �r�k �ta futott volna.

Draco az utols� pillanatban kapta el, amikor a l�ny elbotlott a tal�rj�ban. Illetve Piton professzor tal�rj�ban. A f�rfi kutat� tekintettel �llt meg a v�ratlanul el� kevered� kedvese el�tt. L�tszott rajta, hogy els�re nem ismerte fel a f�rfit, mert csak r�vetegen b�mult maga el�, �s a nyak�t massz�rozta. R�ad�sul Dracoba t�maszkodott.

- Ms Granger, nem l�t a szem�t�l?! – mordult r� Piton, mire a f�l folyos� �ket kezdte el figyelni. – Mindenki menjen a dolg�ra! – mondta hangosan a b�jitaltan�r, �s megv�rta, m�g a t�meg oszolni kezd. Hermione k�b�n meredt a f�rfira, egy pillanatig nem akarta elhinni, hogy t�nyleg �t l�tja. Ki akarta nyitni a sz�j�t, hogy mondjon valami sz�pet a viszontl�t�s �r�m�ben, de k�ptelen volt ak�r egyetlen sz�t is kipr�selni mag�b�l.

Piton felh�zott szem�ld�kkel f�rk�szte a l�nyt, azt�n Dracot, aki a keresztapja gyilkos pillant�sa ut�n azonnal elengedte Hermione derek�t. A l�ny kis h�j�n �sszerogyott. Egyszerre kapott Perselus, �s Draco v�lla ut�n; de a szerelme t�volabb �llt t�le. Keze csak a leveg�t markolta el. Piton ezut�n m�g egy kicsit h�tr�bb is r�ntotta a fej�t, nem �rtette Hermione mozdulat�t. A l�ny szerencs�re Malfoy v�ll�t elkapta, �gy nem esett �ssze. V�rt n�h�ny pillanatot, m�g kitisztult a k�p, azt�n v�gleg elengedte a mardek�rost.

Szeme mindv�gig Piton arc�t f�rk�szte. H�t t�nyleg visszat�rt hozz�… Vagy legal�bbis az iskol�ba. A f�rfi egyetlen arcvon�sa sem �rulta el az �rz�seit, nem tudott r�la leolvasni sem szerelmet, sem gy�l�letet. Csak valami t�vols�gtart� k�z�nyt. Hermione torka megint elszorult, de ez tal�n jobban f�jt neki, mint Kraven szor�t�sa.

- Mi t�rt�nt az �r�n, hogy Kraven professzor id� el�tt befejezte a tan�t�st? – k�rdezte h�v�sen Piton. Hermione szeme ism�t megtelt k�nnyel, de ez�ttal a szerelm�t�l. Legsz�vesebben megtette volna a kettej�k k�z�tti f�l m�tert, hogy a f�rfi karjaiba vesse mag�t; hiszen erre v�rt imm�r negyvenh�t napja. De nem tudta megtenni azt a f�l m�tert. Perselus hideg tekintete azonban megriasztotta, �s visszatartotta v�gy�t�l. Hossz� m�sodpercek teltek el n�m�n, mire r�d�bbent, hogy a f�rfi v�laszt v�r a k�rd�s�re.

- Se…semmi – ny�gte ki az iskolaels�, majd hatalmas szemekkel, �s leg�rb�l� sz�jsz�llel a szerelm�re n�zett. H�t ennyi lett volna? Piton m�r nem szereti �t? Nem akarja meg�lelni, megcs�kolni? F�jdalmasan lenyelte a k�nnyeit, azt�n lehajtotta fej�t, kil�pett a f�rfiak k�z�l, �s a szob�ja fel� somford�lt. A t�sk�j�t is elfelejtette mag�hoz venni, otthagyta a folyos�n, ahova leejtette, amikor megbotlott.

Semmi egyebet nem akart, mint elb�jni a vil�g el�l. Imm�ron negyvenhetedik alkalommal…

- Draco, mi az �rd�g volt ez? – mordult a keresztfi�ra Piton.

- Kraven kis h�j�n megfojtotta Grangert az el�bb… - n�zett a l�ny ut�n a sz�ke.

- Milyen �tokkal? – h�zta fel a szem�ld�k�t a f�rfi.

- �, nem… Nem �tokkal. A puszta kez�vel akarta megfojtani – h�zta el a sz�j�t Malfoy. – M�g Potter ord�tott Kravenre, hogy engedje el a nyak�t… Pedig t�nyleg csak n�h�ny percet k�sett a csaj… Nem tudom, mi�rt akadt ki ennyire Kraven…

- Micsoda?! A puszta kez�vel akarta megfojtani?! – ism�telte hitetlen�l Piton.

- Igen – b�lintott Draco. El akarta mondani az eg�sz t�rt�netet a keresztapj�nak, �m mire kinyitotta volna a sz�j�t, Piton siet�sen Kraven ut�n indult. Tal�rja v�szj�sl�an suhogott ut�na. Amerre ment, di�kok csoportjai rebbentek sz�t izz� tekintet�t�l.

Hermione mag�ra z�rta a szob�ja ajtaj�t, majd keserves zokog�sban t�rt ki. Piton nem szereti �t. �r�kre megharagudott, �s nem k�v�ncsi r� t�bb�.

N�h�ny perc m�lva McGalagony professzor �rkezett hozz� a kandall�n kereszt�l. A z�ld l�ngok egy pillanatig m�g elbor�tott�k s�t�tsz�n� tal�rj�t, azt�n kil�pett a kandall�b�l, �s szomor�an meg�llt a kanap�n s�r� l�ny el�tt.

- Nyugodjon meg, Ms Granger. Potter �rtes�tett a t�rt�ntekr�l, �s biztos�thatom, hogy Emil Kraven soha t�bb� nem fog mag�hoz �rni… - mondta halkan a l�nynak. Hermione nem tudott megsz�lalni, csak s�rt. Kit �rdekelt most az a szem�t Kraven, amikor Piton szinte idegenk�nt n�zett r� a folyos�n? – Megn�zhetem a nyak�t, Ms Granger? – k�rdezte halkan az igazgat�n�. Hermione csak b�lintani tudott egyet, �s kih�zta a nyak�b�l a rakonc�tlan tincseit.

McGalagony le�lt a l�ny mell� a kanap�ra, azt�n k�zelr�l is megszeml�lte Kraven ujjainak nyom�t. Azok v�r�sen �gtek Hermione feh�r b�r�n.

- Felk�ldetek egy t�gely l�gz�sk�nny�t� ken�cs�t… Nyugodjon meg, m�r biztons�gban van… Maga er�s l�ny, fel tudja dolgozni… - sim�totta meg a l�ny karj�t McGalagony, majd fel�llt a kanap�r�l. – Most mennem kell, de este felk�ld�k valakit, hogy n�zzen mag�ra! Pr�b�ljon pihenni egy kicsit… - mondta a griffend�lesnek, azt�n a kandall�n kereszt�l visszat�rt a saj�t irod�j�ba.

Kraven a mag�nlakoszt�ly�ban r�tta a k�r�ket. Nem tudta eld�nteni, hogy menek�lnie kellene; vagy megv�rni McGalagony �tkait. Legnagyobb megd�bben�s�re valaki hangosan kirobbantotta a b�b�jokkal v�dett bej�rati ajtaj�t, �s v�rben forg� szemekkel bel�pett a szob�j�ba. Perselus Piton volt az, kivont p�lc�val. Az exauror teljesen megdermedt a v�ratlan bel�p�t�l.

Kraven �szint�n sajn�lni kezdte, hogy nem menek�lt el; illetve, hogy nem McGalagony szigora �rte utol.

- M�gis mit k�pzelt�l, Kraven? – k�rdezte v�szj�sl�an Piton, majd egy pillanattal k�s�bb m�r � szorongatta a tan�r nyak�t. – Milyen �rz�s, amikor tehetetlen�l fuldokolsz m�s szor�t�s�ban? – Piton egyenesen a falnak szor�totta a b�n�st. M�rhetetlen�l ki�lvezte, hogy Kraven alig l�t �t a bev�rz� szemein, �s sz�ks�gszer�en leveg� ut�n t�tog. – Vajon Hermione Granger is ezt �rezte, vagy valami sokkal rosszabbat? – Piton agy�n v�gigszaladt, ahogy a szerelme a v�lla ut�n kapott, hogy megkapaszkodhasson benne, � meg ink�bb h�tr�bb l�pett, nehogy m�sok el�tt meg�rintse. L�tta a l�ny szem�n, hogy k�l�n�sen zavart; de akkor m�g nem is sejtette az ok�t. Pedig gyan�s lehetett volna, ahogy a nyak�t fogta…

Az exauror megpr�b�lta ell�kni mag�t�l Pitont, de az megvetette a l�b�t, �s ha lehet, m�g er�sebben szor�totta Kraven tork�t. Hirtelen nem is tudta, hogy val�ban megfojtsa-e, vagy csak megv�rja, am�g Draco �rtes�ti McGalagonyt.

- D�b�r�g m�r a v�r a f�ledben? – k�rdezte t�le g�nyosan, azt�n elmosolyodott. – �ll�t�lag �gy is el lehet t�rni a l�gcs�vet, hogy ak�r m�g egy �r�n kereszt�l k�szk�dhetsz, mire kileheled a lelked…

- Piton professzor, tal�n ink�bb m�son mutassa be azt a technik�t – k�sz�r�lte meg a tork�t McGalagony, mikor �tevick�lt az ajt� romjain. – Ha val�ban meg akarta volna fojtani, m�r megtette volna… Engedje el…

Piton csak morrant egyet, majd elengedte Kravent; �s h�tr�bb l�pett. �lvezettel n�zte, ahogy a f�rfi �sszeesik a fal ment�n. P�lc�t r�ntott �s az exaurorra fogta.

- Ezennel ki van r�gva! Hogy k�pzeli, hogy kezet emel egy di�kra?! Sz�gyellje mag�t, Kraven! Panaszlevelemet m�r elk�ldtem a felettes�nek! F�l �r�t kap, hogy �sszecsomagoljon, �s elhagyja a kast�lyt! A maga hely�ben m�lt�nyoln�m, hogy nem azonnal dobtuk ki az ablakon! – mondta f�lelmetesen kem�ny hangon McGalagony. Piton g�nyosan elmosolyodott.

- McGalagony professzor, k�rem, ne adjon tippeket – s�hajtott Kraven fel�.

- Perselus, maga ink�bb keressen valami ken�cs�t Ms Granger z�z�d�saira… �n itt maradok, �s v�gign�zem, ahogy Emil Kraven �sszepakol, �s t�vozik… - h�zta ki a p�lc�j�t McGalagony is. � ugyan nem szegezte a f�ld�n zih�l� f�rfira, de szemmel tartotta minden mozdulat�t. Piton biccentett, azt�n eltette a p�lc�j�t, �s elhagyta a helyis�get.

Az alagsorba ment, hogy keressen egy megfelel� kr�met Hermione nyak�ra; azt�n a bels� Hop-h�l�zattal a saj�t szob�j�b�l Granger lakr�sz�be sietett.

A l�ny �ppen akkor kecmergett ki a f�rd�szob�b�l. Megmosta az arc�t, de a szemein m�g l�tszott, hogy s�rt.

- Szervusz – sz�lalt meg Piton. Hermione ijedten akart visszah�tr�lni a f�rd�szob�ba, de a f�rfi elkapta a karj�t, �s a kanap�ra h�zta a l�nyt. � maga is le�lt, mire a b�tor ismer�sen megnyekkent alattuk.

Hermione zavartan pislogott maga el�.

- Menj el… - suttogta.

- Eszemben sincs – morogta Piton.

- Senki sem h�vott. Nincs itt semmi �rdekess�g – dacoskodott k�nnyes szemmel Hermione. Piton halv�nyan elmosolyodott, derengeni kezdett neki, honnan is f�j a sz�l.

- Lehet, hogy most nem h�vt�l… De el�tte negyvenh�tszer igen… Sz�moltad a napokat, leveleket �rt�l, t�prengt�l…

- Ez m�r nem sz�m�t… - d�rzs�lte meg a sajg� tork�t a l�ny. Piton kinyitotta a szelenc�t, �s belem�rtotta k�t ujj�t a ken�csbe. – L�ttam, ahogy r�m n�zt�l… Meg�rtettem az �zenetet…

- Ne l�gy gyerekes, Hermione… - s�hajtotta a f�rfi, azt�n �vatosan �sszefogta a l�ny haj�t a bal kez�vel, hogy a jobbal bekenhesse a nyak�t. A griffend�les az els� �rint�st�l h�trakapta a fej�t, �s be�t�tte a tark�j�t a fejt�ml�ba. Illetve Perselus k�zfej�t �t�tte a fejt�ml�ba, m�g � csak a szerelme tenyer�be fejelt.

- Ne haragudj – ny�gte, majd nyelt egyet. Piton nem felelt, csak n�m�n massz�rozta Hermione tork�t, ahol v�r�sen �gtek m�g Kraven kez�nek nyomai. T�k�letesen megnyugtatta az a t�ny, hogy a l�ny nem kezdett kiab�lni vele; �s nem kergette ki a szob�j�b�l. Ahogy leveg�t vett, vagy nyelt egyet az ujjai alatt; az maga volt a gy�gy�r minden f�jdalm�ra �s f�lelm�re, amelyek �sszel megk�s�rtett�k. Hermione is valami hasonl�n gondolkodott. Hossz� hetek �ta m�sra sem v�gyott, mint arra a pillanatra, hogy �des kettesben �cs�r�ghessen valahol a szerelm�vel. �s r�ad�sul Piton milyen gyeng�den massz�rozta a nyak�t… Lehunyta a szem�t, de m�g �gy is beleborzongott.

Hossz� percek teltek el sz�tlanul. Mikor a kr�m Hermione b�r�be iv�dott, Perselus elvette a kez�t a nyak�r�l; balj�t azonban m�g mindig a tark�j�n felejtette. A griffend�les kinyitotta a szem�t, �s f�radtan a szerelm�re n�zett. Minden f�jdalma ott �gett a tekintet�ben, hogy Piton esetleg m�r nem szeretheti �t.

- Kegyetlen�l hi�nyozt�l – ismerte el a f�rfi v�g�l. Halkan besz�lt, szinte suttogott. – Ez�rt vagyok itt…

Hermione alig fogta fel Piton szavait, csak er�tlen�l meredt a mellette �l�re. Tudta, hogy meg kellene sz�lalnia, �s reag�lnia valamit; m�gis k�ptelen volt r�. Fels�hajtott, majd gyeng�n a szerelme karjaiba vetette mag�t. Nem akart gondolkodni, nem akart magyar�zkodni, csak biztons�gban lehunyni a szem�t, �s megpihenni Perselus mellkas�n.