Silverspirit oldala

Luna �s Draco egy�tt indultak el a k�nyvt�rb�l szombat d�lut�n. Nem hallott�k, hogy mi t�rt�nt a var�zsl�faluban; besz�lgettek, nevettek. Malfoy legnagyobb d�bbenet�re Luna Lovegood vev� volt a k�l�n�s humor�ra, �s term�szetellenes m�don neki is tetszett L�ke st�lusa.

Ahogy az egyik folyos�n haladtak, �szrevett�k, hogy egy nyitott ajt�b�l kil�g egy p�r cip�. Mikor k�zelebb �rtek, l�tt�k, hogy a cip�h�z l�b �s ember is tartozik. Hermione Granger fek�dt a f�ld�n. Eszm�letlen volt, odarohantak hozz�.

- Mi az �rd�g t�rt�nhetett? – morgott Draco, mik�zben megpr�b�lt �letet verni a l�nyba. Kicsit megr�zta Grangert a karjain�l fogva. Luna let�rdelt a bar�tn�je mell�. T�rde m�lyen beles�ppedt a vastag moha�gyba.

- Milyen terem ez? Csod�latos… - n�zett k�r�l. A szemk�zti falon egy �l� �s mozg�, kora �szi erd� susogott. A levelek szel�den hullani kezdtek a f�kr�l. A k�pb�l t�bb helyen is kit�rt a moha, �s bebor�totta a f�l terem k�vezet�t.

Az ablak melletti sarokban egy fa is �n�ll�s�totta mag�t, �s szint�n kiny�lt a hatalmas �s sz�nes festm�nyb�l; hogy ink�bb a k�l�nleges teremben ny�jt�zkodjon tov�bb.

Az ablak fel�t sz�nes �lom�veg d�sz�tette, amit�l rejt�lyes sz�nekbe �lt�z�tt a helyis�g. A k�pb�l kiny�l� f�val ellent�tes sarokban egy feh�r istenn�-szobor �llt, a talapzat�n lassan k�szott fel egy bujaz�ld n�v�ny.

Draco egy pillanatra k�rbehordozta a tekintet�t, majd visszafordult Hermion�hoz.

- Ink�bb olyan, mintha nem lenne gazd�ja. Olyan, mintha egy �polatlan kert lenne… L�tt�l m�r k�pb�l megsz�k� f�t? – morogta, majd tov�bb �bresztgette a griffend�lest. – Granger… Mit vett�l be m�r megint? Granger…

- Szerintem olyan, mint egy romos kert… Ez az… Ez egy Romkert… - mosolygott Luna, majd len�zett a bar�tn�j�re. – Szerintem alszik. Hagyjuk b�k�n…

- Dehogy hagyjuk… Maradj itt vele, am�g elmegyek McGalagony�rt – morogta Malfoy, majd fel�llt, �s siet�sen t�vozott. Luna ott maradt a l�ny mellett, �s nyugodtan gy�ny�rk�d�tt tov�bb a terem sz�ps�geiben.

N�h�ny m�terrel t�volabb felfedezett egy ezer�ves, poros-koszos �gyat. A r�gi, kov�csoltvas keret s�t�ten d�szelgett nem messze a fiatalokt�l.

Luna fel�llt, �s k�zelebb ment hozz�, hogy megszeml�lje.

- Suvickus – intett az �gy fel� a var�zsp�lc�j�val. Az �gykeretr�l, �s a r�gi matracr�l let�r�lte a port. – Dormientes – b�k�tt m�g egyet az �gy fel�. A semmib�l k�t p�rna �s egy v�kony takar� ugrott ki a p�lc�ja v�g�b�l, �s a matracon landoltak. Luna el�gedetten elmosolyodott. Ez saj�t var�zsige volt, hogy b�rmikor b�rhol k�nyelmesen el tudjon aludni… A ny�ron olyannyira t�k�lyre fejlesztette, hogy ak�r p�lca n�lk�l is el� tudta var�zsolni a p�rn�it.

Kicsit igaz�tott a takar�n, majd a bar�tn�je fel� fordult.

- Locomotor Hermione – kuncogott, azt�n az �gyra lebegtette a griffend�lest. Hermione mindebb�l semmire sem �bredt fel, m�ly k�bulatban fek�dt a bevett nyugtat�t�l.

A r�m�lmait �gy sem tudta elker�lni, Lucius Malfoy �ld�zte v�gig a Roxmortson, majd a kast�ly folyos�in. Az iskol�ban Emil Kraven is csatlakozott hozz�, majd megjelent egy z�ld szem� szellem is; aki minden l�p�s�r�l tudott, �s azonnal �rtes�tette az �ld�z�it, merre is bujk�l…

Amikor k�t �ra m�lva izzadtan felriadt (miut�n Lucius Malfoy ism�t megtal�lta a m�dj�t, hogyan rabolhatn� el mag�hoz, hogy tov�bbi k�nz�soknak vesse al�), k�nnyes volt a szeme, �s rettegve n�zett k�r�l a helyis�gben, ahol fek�dt. McGalagony, �s a bar�tai k�r�l�llt�k az �gy�t, �s �t n�zt�k.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte halkan Hermione. Annyi ereje sem volt, hogy fel�lj�n, �s figyelmesebben k�r�ln�zzen. – Hol vagyok?

- Nyugodjon meg, Ms Granger, biztons�gban van – sz�lalt meg az igazgat�n�. – A mai esem�nyek ut�n �rok Piton professzornak, hogy halad�ktalanul t�rjen vissza a kast�lyba. Tegye f�lre minden szem�lyen ellen�rz�s�t, �s j�jj�n vissza tan�tani…

- Utas�tja Pitont, hogy j�jj�n vissza? – fanyalgott Harry. Hermione szeme egyszerre �r�lt �s s�rt. Harry ott �llt az �gya mellett. Tal�n megbocs�tott neki, �m most McGalagony bejelent�se tal�n mindent elrontott…

- Igen, Potter, utas�tom. �s lesz sz�ves Piton professzor n�ven megsz�l�tani, amikor tal�lkozik vele. M�rs�kelje mag�t, ha k�rhetem… - villant meg az igazgat�n� szeme, majd visszafordult Hermione fel�. – Hogy van, Ms Granger? Jobban �rzi mag�t? K�t auror m�g szeretne feltenni n�h�ny k�rd�st �nnek… El�g er�snek �rzi mag�t, hogy besz�ljen vel�k?

- H�t… v�g�l is… igen… - s�hajtott Hermione, majd lassan fel�lt. A bar�taihoz fordult. – Kitettek a Griffend�l-toronyb�l… Nem mehetek vissza… De ti nem �rt�tok al�, ugye… Ugye, nem…

- Nem, Hermione. Nem �rtunk al� semmit… - s�hajtott Ron. – De Ginny r�mdenev�r-ront�st k�ld�tt Levanderre – vigyorgott a h�g�ra, mire � el�gedetten kih�zta mag�t.

- El sem hinn�d, milyen j�l esett… Meg�rdemelte, amit kapott… Este m�g Parvatit is elkapom… Mit k�pzelnek ezek… - morgott bossz�san Ginny.

McGalagony �gy tett, mintha egy sz�t sem hallott volna az im�nti besz�lget�sb�l, majd halkan k�hintett egyet.

- Akkor most megk�rn�m a d�szes t�rsas�got, hogy t�vozzanak, hogy egyel�re beh�vhassam az aurorokat. Nyugalom, Ms Granger, nem fogj�k az Azkabanba vinni a di�kjaimat…

Hermione kicsit jobban �rezte mag�t, amikor a h�zvezet� tan�ra is ilyen kegyelmesen viszonyult a t�rt�ntekhez. Annak is �r�lt, hogy a bar�tai szeretettel n�ztek r�. �s, hogy Harry is k�z�tt�k volt. Hogy egy�ltal�n r�n�zett a fi�. Igaz, Piton visszat�r�s�re r�gt�n feld�h�d�tt; de tal�n majd lenyugszik, �s megbocs�t egyszer.

Az egyik auror Tonks volt, aki megl�togatta. A m�sikat nem ismerte ugyan, de nem t�nt ellens�gesnek. Lassan, �s szel�den k�rdezt�k ki. F�leg Tonks k�rdezgette a l�nyt, a m�sik csak jegyzetelt; �s n�ha sz�rt k�zbe egy-egy r�videbb k�rd�st.

Hermione csod�lkozott is, hogy m�r nem s�r a meg�lt hal�lfal� miatt; amikor besz�lnie kellett r�la. Megeml�tette az �lm�t is, amikor Tonks a hogyl�te fel�l �rdekl�d�tt. Szeme halv�nyan �sszevillant a griffend�les�vel; majd �vatosan a ny�ri kalandjair�l k�rdezte.

- Honnan ismerted fel Lucius Malfoyt, ha nem l�ttad az arc�t? Honnan volt ismer�s a csizm�ja? – �rdekl�d�tt Tonks, noha tudta, mit �lt �t Hermione. A griffend�les csak nyelt egyet, azt�n lassan elkezdett kutatni az agy�ban, hogy mit kellene mondania az idegen auror el�tt.

- M�g j�lius elej�n Lucius Malfoy elrabolt, �s fogva tartott… K�t napig k�zvetlen k�zelr�l szeml�lhettem a csizm�j�t, �s �rezhettem a k�lnij�t… Sosem fogom elfelejteni. Ezer ember k�z�l is vakon felismern�m, ha els�t�lna mellettem. M�r a j�r�sa �tem�b�l is r�j�nn�k, hogy � az… - suttogta Hermione. A f�rfi, aki folyamatosan jegyzetelt, most feln�zett a l�nyra.

- Fogva tartotta? – k�rdezte, de l�tszott rajta, hogy szem�lyes �rdekl�d�s vez�rli.

- Igen… K�nzott, �s… - zavartan elcsuklott a l�ny hangja, �n ink�bb Tonksra n�zett. Felh�zta a matracon, �s �t�lelte a l�bait. Nem akart besz�lni r�la. Nem igaz�n akart eml�kezni r�…

- �rtem… - s�hajtott az auror, majd becsukta a jegyz�k�nyv�t. – Azt hiszem, minden fontos inform�ci�t megtudtunk, Tonks.

- �s, most mi lesz velem? – k�rdezte s�t�ten Hermione. Elv�gre meg�lt egy embert. Az lehetetlen, hogy egy kis ejnye-bejny�vel meg�ssza.

- Azt egyel�re nem tudom, de ne agg�dj, Hermione – mosolyodott el Tonks. – Az �gyed most a Var�zshaszn�lati F�oszt�lyra ker�l, akik majd tov�bbadj�k a Wizengamotnak. K�r�lbel�l egy h�nap m�lva beid�znek a b�r�s�gra…

- Egy h�nap? Az rengeteg… - ny�gte Hermione. Sz�ve szerint m�r most vezekelt volna a b�ne miatt. Meg�lt egy embert… Ez s�lyos dolog. Gyilkos lett.

- Nyugodj meg, nem fogsz az Azkabanba ker�lni. Val�sz�n�leg felmentenek a gyilkoss�g v�dja al�l – sim�totta meg a l�ny v�ll�t Tonks.

- De h�t meg�ltem azt a f�rfit… Gy�l�l�m magam, ami�rt ekkor�t hib�ztam… Tudhattam volna, hogy heves sz�lben nem lehet olyan j�l c�lozni… Az �n hib�m volt… Nem akartam, de az �n hib�mb�l t�rt�nt…

- Ne k�nozd magad ezzel, Hermione. Mindenki hib�zik n�ha…

- H�bor� van, Ms Granger. V�lasztania kellett, hogy maga vagy a hal�lfal�. J�l v�lasztott, maga �letben maradt. A t�bbi el fog rendez�dni… - biccentett a f�rfi is, majd megfogta az ajt�kilincset. – Mindenesetre ne hagyja el a kast�lyt, nehogy �jra megt�madj�k… - azt�n kil�pett a helyis�gb�l. Tonks is r�vid �ton elb�cs�zott a l�nyt�l, majd Hermione egyed�l maradt a szob�ban. �sszeszedte mag�t, �s lem�szott az �gyr�l.

K�zelebb ment a falik�pb�l kiny�l� f�hoz, �vatosan meg�rintette a leveleit, mire az halk dallamot kezdett csilingelni. A griffend�les akaratlanul is elmosolyodott, noha a legkisebb �r�m is elker�lte aznap.

Hogy is hagyhatn� el a kast�lyt? Tal�n m�g ezt a kicsi termet sem fogja elhagyni… Ha a saj�t h�z�nak tanul�i kiut�lt�k, akkor mit gondolhat a t�bbi di�k a Roxfortban? Biztosan mindenki a fej�t akarja… Vagy, hogy elhagyja az iskol�t…

Sz�vesen ott is hagyta volna, ha nem tudja meg, hogy McGalagony �ppen k�sz�l visszarendelni Perselust. Vajon siker�l visszaparancsolni a f�rfit a katedr�ra? Vajon Piton hajland� f�lretenni az �rz�seit, hogy visszat�rjen a kast�lyba?

Egy�ltal�n milyen lesz majd a kapcsolatuk? Szigor�an tan�r-di�k viszony; ahogy az el�z� hat �vben is? �s mi lesz akkor a szem�lyes �rzelmeikkel? Perselusnak vannak-e m�g egy�ltal�n szem�lyes �rz�sei ir�nta? Szereti-e m�g? Vagy az a f�lt� ragaszkod�s, amit m�sf�l h�napja �rzett a l�ny ir�nt, m�ra �tcsapott gy�l�letbe?

Ha Piton megut�lta �t, akkor azt r�szben saj�t mag�nak k�sz�nhette; ami�rt nem �rt a f�rfinak. Mert b�szke volt, �s az �nbecs�l�se ostob�n arra sarkallta, hogy �lljon ki az elm�lete mellett. Butas�g volt, most m�r r�j�tt. A Perselussal t�rt�nt veszeked�s�k napj�n kellett volna �rnia neki… Vagy csak egyszer�en nem kellett volna kiosonni mell�le a szob�b�l…

Viszont a f�rfi ak�r a gusztustalan cikkek miatt is meggy�l�lhette a szerelm�t. Hermione gyomra forgott att�l, amilyen pletyk�kat terjesztettek r�luk. �s ez val�sz�n�leg Pitonnak is szemet sz�rt, pedig � messzire ker�li a nyilv�noss�got, ha teheti.

Kom�tosan odaballagott az �lom�vegablakhoz, �s k�zelr�l is megcsod�lta; majd v�gigsim�totta Pallas Ath�n� szobr�t is. Ha v�laszthatna k�l�n szob�t mag�nak, biztosan ide rendezkedne be… Itt csend volt, �s nyugalom. T�vol maradtak a kutakod� szemek, �s a hazug sz�jak. Tal�n fel sem t�nne senkinek, ha titokban ide k�lt�zne… Elv�gre �gy is �resen �s kihaszn�latlanul �ll ez a helyis�g.

Hermione f�radtan �s rem�nykedve baktatott vissza az �gy�hoz. Ahogy le�lt, megnyekkent az egyik rug� a matracban. Nem akarta elhinni, hogy sorozatos borzalmak t�rt�nnek k�r�l�tte. Be kellett l�tnia, hogy ez az �v Perselus szerelm�n k�v�l semmi j�t nem adott m�g neki…

F�lig lehunyt szempill�kkal eld�lt az �gy�n, �s csak b�multa a plafont. Ez sokkal izgalmasabbnak �g�rkezett, mint a griffend�les klubhelyis�g mennyezete; mert itt n�h�ny helyen a plafont is ben�tte a moha. Eg�szs�ges, vastag z�ld csom�kban d�szelgett az egy�bk�nt halv�nys�rga fest�k felett. Nem gy�ny�rk�dhetett benne sok�ig, mert kopog�s r�zta fel a semmittev�s�b�l.

- Szabad – mondta f�lhangosan, de nem �llt fel az �gy�r�l. Ginny �s Ron �rkeztek hozz� l�togat�ba. – Sziasztok… - n�zett r�juk Hermione b�gyadtan.

- J�l vagy? Nagyon s�padtnak t�nsz – jegyezte meg Ron.

- D�lel�tt meg�ltem egy embert… Igen… Lehet, hogy egy kicsit s�padt leszek ma… - s�hajtotta az iskolaels�. Ginny csak megcs�v�lta a fej�t.

- Visszaj�ssz a klubhelyis�gbe? – k�rdezte a bar�tn�j�t�l.

- Eszemben sincs… M�g a v�g�n valamelyik�k r�m t�mad… Jobb nekem itt… - ny�gte Hermione.

- McGalagony mit sz�l hozz�? – �rdekl�d�tt Ron.

- M�g nem besz�ltem vele – s�hajtott fel Granger. – De �n sem akarok visszamenni a Griffend�l-toronyba… Tal�n meg�rti.

- Biztosan – b�logatott Ginny. – Tudod, mit? Elszaladok n�h�ny k�nyved�rt, hogy ne unatkozz itt… - azzal fogta mag�t, �s t�vozott. Ron csak b�mult a saj�t h�ga ut�n.

- Valami�rt nagyon akt�v ma – morgott maga el�.

- Szerintem megint egy�tt vannak Harry-vel – s�hajtott maga el� a l�ny, majd fel�lt az �gyon. – Gyere, �lj le… - intette maga mell� a bar�tj�t. Ron az invit�l�sra r�gt�n mell�je telepedett. Nem tudott mit mondani, csak �t�lelte a bar�tn�je v�ll�t.

- Nem fogom hagyni, hogy b�rt�nbe ker�lj… - sz�lalt meg v�g�l.

- Val�sz�n�leg nem fogok az Azkabanba ker�lni. Novemberben lesz a t�rgyal�som a Wizengamot el�tt… Majd m�g �rtes�tenek. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdek addig magammal – ismerte el Hermione.

- Tanulsz. Olvasol. Ahogy eddig is – mosolyodott el Ron.

- K�sz�n�m, hogy itt vagy mellettem. Ez nagyon sokat jelent nekem – s�hajtotta Hermione. – Azt hittem, hogy minden elromlott k�z�tt�nk, amikor kider�lt, hogy Perselus �s �n egy�tt voltunk… Vagy vagyunk… Vagy nem is tudom… Meg az �js�gcikkek… Most meg ez a katasztr�fa… Borzalmas vagyok…

- Ugyan m�r, Hermione. Ez egy rosszabb id�szak, ennyi. Az �js�gcikkeket az emberek elfelejtik. A balesetet kihevered, �s tanulsz bel�le. Te mindig, mindenb�l tanulsz… Pitonnal meg majd… alakul a dolog… Azt ne v�rd, hogy neki szurkoljak; de… majd lesz valahogyan… - vont v�llat a v�r�s haj� sr�c. Miel�tt Hermione v�laszolhatott volna, Ginny berobogott egy hatalmas kupac k�nyvvel a kez�ben.

- Megj�ttem. �s ki seg�tett nekem? Van szerencs�m bemutatni Harry Pottert! – mondta vid�man. Harry val�ban Ginny ut�n �rkezett, �s n�la is rengeteg k�nyv volt, valamint Hermione egyik utaz�l�d�j�t is maga ut�n vonszolta.

Ron �s Hermione egyar�nt meglep�d�tt, amikor ber�ngatta maga m�g�tt a neh�z l�d�t az ajt�n.

- Mi van ebben, Hermione? M�g egy tonna k�nyv? – k�rdezte, majd f�l k�zzel elfektette a szoba k�zep�n a l�d�t, majd r�pakolta a kez�ben tartott k�nyveket is.

- H�t… K�nyvek is vannak benne, igen – mosolyodott el az iskolaels�. Nagyon h�l�s volt, ami�rt a m�sik bar�tja is seg�teni akart neki. – K�sz�n�m.

- Ugyan… Ink�bb most hozzuk el a holmidat, mint… - harapta el a mondatot Harry.

- Mint? – �l�nk�lt fel Hermione, majd kim�szott az �gyb�l, �s elvette Ginnyt�l a k�nyveit, �s az ablakp�rk�nyra tette �ket. Amikor visszafel� haladt az �gya ir�ny�ba, m�g mindig hallgattak a bar�tai. – Mi t�rt�nik odakint?

- Levander beg�z�lt Ginny ront�s�t�l; �s azzal fenyeget�z�tt a klubhelyis�gben, hogy maga dob�lja ki a holmidat – morogta Harry. Ginny azonban mosolygott.

- Nyugi, azt �gy sem mern� megtenni… Az�rt megyek, �s �sszepakolom a marad�k ruh�dat is, rendben?

- K�sz�n�m – s�hajtotta Hermione, majd visszaroskadt az egyetlen �l� alkalmatoss�gra a helyis�gben, az �gyra. Ron viszont felugrott, �s kirohant a szob�b�l.

- �s �n m�g j�rtam azzal a lib�val… - tajt�kzott. Ginny szeme felcsillant, majd a b�tyja ut�n sand�tott.

- Ezt nekem is l�tnom kell – szabadkozott, majd a testv�re ut�n szaladt. Harry megcs�v�lta a fej�t, azt�n k�zelebb l�pett a l�nyhoz.

- Nem tudom, hogy mi �t�tt a griffend�lesekbe – grimaszolt.

- H�t… Ha nem �ppen te, akkor �n vagyok a ter�t�ken – h�zta el a sz�j�t Hermione is. – Harry… H�napok �ta nem tudtunk besz�lni… �n… Nem tudom, mit mondhatn�k, hogy…

- Ne mondj semmit! – ellenkezett Harry. – Majd rendbe j�nnek a dolgok…

- �rtem… - s�hajtott fel a l�ny. Halv�nyan elmosolyodott. Tudta, hogy a bar�tja m�g nem em�sztette meg, hogy gy�l�lt tan�ra, Piton ir�nt t�pl�l sz�rre�lisan gyeng�d �rzelmeket; de j� ir�nyban haladtak, hogy legal�bb �jra sz�ba �lltak a m�sikkal.

Mire be�llt volna a k�nos csend, Luna Lovegood l�pett be az ajt�n, mindenf�le kopog�s n�lk�l.

- Nem �rtana egy jelsz� – mosolygott, majd �szrevette, hogy egy hatalmas utaz�l�da, �s k�t kupac k�nyv hever a helyis�gben.  – Idek�lt�z�l a Romkertbe? Szuper!

- Romkert?! – n�zett Harry �rtetlen�l a sz�ke l�nyra, mintha �let�ben sosem hallott volna furcsas�got Lovegood sz�j�b�l. A holl�h�tasnak meg volt az a tulajdons�ga, hogy mindig meg tudta lepni egy-egy mondat�val a fi�t.

- Szia Harry Potter – m�rte v�gig a griffend�lest �lmatagon, majd visszafordult a mosolyg� Hermione fel�. – N�h�ny b�torra az�rt sz�ks�ged lesz, mert �gy… el�g minimalista a berendez�s…

Harry a szem�t forgatta, azonban Hermione felnevetett a sz�ke l�ny meg�llap�t�s�t�l.

- Honnan j�tt ez a Romkert elnevez�s? – k�rdezte v�g�l � is a bar�tn�j�t�l.

- Draco mondta, hogy olyan ez a hely, mint egy �polatlan kert… Erre �n r�v�gtam, hogy Romkert… Elv�gre nem mindenhol m�szik el� egy festm�nyb�l egy fa, �s nem minden szoba alj�t bor�tja moha… �s akkor m�g err�l a kerti szoborr�l nem is sz�ltam… T�nyleg, nem adn�d nekem? Olyan sz�pen mutatna a klubhelyis�g�nkben…

- Azt elhiszem – morgott Harry.

- Tudod, Luna, nem vagyok benne biztos, hogy McGalagony megengedn�, hogy elaj�nd�kozzam az iskola egyik szobr�t… - mosolygott szel�den Hermione.

-Ebben van valami – h�zta el a sz�j�t a holl�h�tas l�ny. Mire Harry felnevethetett volna, ism�t betoppant Ron �s Ginny. Ginny egy utols� kupac k�nyvet hozott, valamint a l�ny iskolat�sk�j�t, �s az �res macskal�d�t; m�g Ron egy kisebb utaz�l�d�t lebegtetett maga el�tt.

- �gy nem is olyan neh�z – vigyorgott Harry-re. A bar�tja csak legyintett egyet. Hermione csak n�zte, amint a holmija a szoba moh�tlan fel�ben, a f�ldre ker�l. A k�nyveket szigor�an elvette Ginnyt�l, �s az ablakp�rk�nyra tette. Mire visszafordult, m�r Cs�mp�s is be�rte a fiatalokat, �s lust�n felugrott az �gyra. A gazd�ja visszahuppant mell�je.

- Nagyon k�sz�n�m – s�hajtotta mindenkinek, �s g�piesen elkezdte vakargatni a macska f�lt�v�t. – Most m�r csak az kellene, hogy…

- Hogy esetleg �n ezt enged�lyezzem, igaz, Ms Granger? – k�rdezte grimaszolva a kit�rt ajt�n �ppen bel�p� McGalagony professzor. �rdekl�dve n�zett k�rbe, majd felvont szem�ld�kkel a griffend�leseket f�rk�szte. Tekintete szigor�an v�gigp�szt�zott mindenkit, k�l�n�sen sok�ig elid�z�tt Luna Lovegoodn�l, �s hatalmas pillang�s f�lbeval�j�n�l, azt�n Hermion�hez fordult. – Gy�ny�r� t�rsas�g – s�hajtotta az asszony. – Maguk miatt megint az iskol�r�l fognak cikkezni az �js�gok. Fontosabb dolgom is lenne, mint a sajt�val k�zdeni; rem�lem, ezt az�rt sejtett�k… De ez most mindegy. K�rem, t�vozzanak… Potter, ne n�zzen r�m ilyen szerencs�tlen�l; hanem szedje a l�b�t… Kifel�, kifel�… N�gyszemk�zt kell besz�lnem Ms Granger-rel – terelte ki a di�kjait McGalagony. A fiatalok �dzkodva hagyt�k el a helyis�get. Az igazgat�n� er�teljesen csukta magukra az ajt�t. Hermione ijedten pislogott a kedvenc tan�r�ra. – Ne agg�djon, nem fogom visszaparancsolni a Griffend�l-toronyba. Amit a saj�t h�zam di�kjai tettek, sz�gyenletes. Sz�th�zni a bajban… Visz�lyt sz�tani… De majd megtanulj�k holnap – mondta d�h�sen a tan�rn�. Hermione v�ltozatlanul figyelte a tan�rn�j�t, aki el�vette a p�lc�j�t, �s a bej�rati ajt�ra koppintott vele kett�t bel�lr�l. – Amikor kil�pek a szob�b�l, hangosan mondja ki a bel�p�si jelszav�t. Onnant�l csak azzal tud benyitni… - k�t p�lcaint�s�t�l egy s�t�tbarna szekr�ny ugrott el� a semmib�l, �s az �gy mell� l�pegetett. Mikor megtal�lta a szerinte ide�lis hely�t, meg�llt �s megmerevedett. McGalagony halv�nyan elmosolyodott, majd egy hasonl� farag�s� �r�asztalt b�v�lt az ablak al�, ut�na egy sz�ket reptetett mell�je, szint�n a semmib�l. Azut�n egy kicsit bonyolultabb p�lcamozdulattal, a falik�ppel szembe, �s a Pallas szobor szomsz�ds�g�ba egy nagy, feh�r k�v� kandall�t var�zsolt. Ak�r k�t ember is haszn�lhatta volna Hop-porral t�rt�n� utaz�sra. Egy �jabb b�k�s�re meleg l�ngok gy�ltak a kandall� t�zter�ben.

Hermione csak kapkodta a fej�t McGalagony praktik�it�l. Csak �mult �s b�mult, hogy n�h�ny pillanat alatt b�torokat �s meleget var�zsolt az �j szob�j�ba.

- Azt hiszem, ez kezdetnek megteszi, Ms Granger – tette el a p�lc�j�t a tan�rn�, majd visszafordult a l�ny fel�. – �gy m�r nyugodt sz�vvel enged�lyezem, hogy itt maradjon. A falak sz�n�t meg tudja b�v�lni, �s a felt�r� moh�t is ki tudja gyoml�lni a szob�b�l…

- Nem, nem zavar a moha – ny�gte ki Hermione. – Nagyon hangulatos �gy… Moha, a kiny�l� fa �s a Pallas Ath�n�… Olyan, mint egy Romkert – mosolygott maga el�.

- Romkert? Tal�l�… - h�zta fel a szem�ld�k�t McGalagony. – De akkor most r�t�rn�k a j�vetelem ok�ra. �rtam Piton professzornak, aki hamarosan meg�rkezik. � fogja bet�lteni az �res b�jitaltan�ri �ll�st. Nem, nem a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t; arra ott van Kraven professzor… Mivel Piton professzor iskolai alkalmaz�sa, �s a mag�val kialakult bizalmas kapcsolata etikai k�rd�seket vet fel; n�h�ny apr� szab�lyt be kellett vezetnem…

- Nem j�rhatok hozz� �r�ra? – k�rdezte elh�lve a l�ny. McGalagony a k�ts�gbeesett arct�l elmosolyodott.

- De, term�szetesen j�rhat az �r�ira. Elv�gre Piton professzort�l min�s�gi felk�sz�t�st kaphat a RAVASZ-ra. Piton professzorn�l meg�rhatja az �vk�zi dolgozatait, viszont egy f�ggetlen, �s objekt�v test�let fogja, iskol�n bel�l elb�r�lni az �rdemjegyeit.

- �rtem.

- Nem kell agg�dnia, ha ugyanolyan szorgalmasan tanul, mint eddig is; �s felt�telezem, �gy lesz; akkor nem kell tartania a test�let oszt�lyoz�s�t�l – mondta t�rgyilagosan McGalagony. – Ami a mag�nterm�szet� kapcsolat�ra vonatkozik, nos… Ne tegyenek, �s ne mondjanak semmi olyat nagyk�z�ns�g el�tt, amit nem akarnak viszont l�tni egy c�mlapon. Biztosra veszem, hogy nem az iskola lej�rat�sa, �s t�rsadalmunk megbotr�nkoztat�sa a c�ljuk.

- Nem… Nem az a c�lunk… - ism�telte Hermione elgondolkodva.

- Tov�bb� Ms Tonks �s Mr Wastman k�z�lt�k, hogy egy h�nap m�lva b�r�s�gi meghallgat�sra kell mennie. Term�szetesen k�szs�ggel elengedem, ne nyugtalankodjon miatta… - a tan�rn� mondatait�l az iskolaels� szeme ism�t megtelt k�nnyel. – Pr�b�lja feldolgozni a t�rt�nteket. Tudom, hogy ez nem k�nny�. Senkinek sem az… Az els�re mindenki �l�nken eml�kszik eg�sz �let�ben, Ms Granger; de ne feledje, h�bor� van. Vagy maga, vagy �…

- Igen… Valami ilyesmit mondott az auror is… - b�lintott f�radtan Hermione. Nem akarta elhinni, hogy a h�zvezet� tan�ra a lelk�re akar �ppen besz�lni.

- Akkor lehet valami a dologban, Ms Granger, nemde? – k�rdezte mosolyogva McGalagony, majd k�zelebb l�pett a di�kj�hoz. – Ne feledje, �n m�g mindig a Roxfort, a Griffend�l-h�z iskolaels�je; viselkedjen ahhoz m�rten!

- Igen, tan�rn� – b�logatott tov�bb a l�ny. McGalagony egy teli �vegcs�t nyomott a l�ny kez�be.

- Ez m�g egy adag nyugtat�. Madam Pompfrey ennyit enged�lyezett, a m�ltkori gy�gyszer-arzen�l ut�n… Ha elfogy, nem kap t�bbet. Megtiltottam Poppynak, hogy a tudtom n�lk�l ak�r egyetlen f�jdalomcsillap�t�t is adjon �nnek, Hermione. Nem akarjuk, hogy visszaessen.

- Azt �n sem szeretn�m – mosolyodott el halv�nyan a l�ny.

- Perselusnak is sz�lni fogok, hogy ne adjon sem nyugtat�t, sem altat�t, sem egyebet. Ha f�jdalmai vannak, rosszul alszik, vagy t�lzottan inger�lt; akkor keressen meg engem. Meg�rtette?

- Igen, tan�rn�. K�sz�n�m sz�pen, hogy…

- Ugyan, Ms Granger; ez az �n javam is – s�hajtotta McGalagony, azt�n elindult az ajt� fel�. – Ha valami gondja ad�dik, ak�r a szob�j�val, ak�r eg�szs�g�gyi, ak�r szem�lyes okokb�l; bizalommal fordulhat hozz�m. Kellemes d�lut�nt! Pihenjen… - mondta az asszony, azt�n beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. Hermione eld�lt az �gy�n, �s a foltokban moh�s mennyezetet kezdte n�zni. De a n�v�nycsom�k nem n�ttek az elm�lt �ra alatt.

K�b�n b�mult az orra el�, de nem tudott �sszef�gg�en gondolkodni. Az oldal�ra g�rd�lt, �s a kandall� l�ngjait kezdte szeml�lni.

- Tiszt�t�t�z – mondta ki f�lhangosan n�h�ny perc m�lva a saj�t �j jelszav�t. Az ajt�z�r kattant egyet, majd elhallgatott. A kandall�beli t�znyelvek vid�man t�ncoltak �s pattogtak tov�bb a fahas�bokon. Letette maga mell� egy mohacsom�ra a h�zvezet�j�t�l kapott fiol�t, azt�n meg�lelte Cs�mp�st, �s �r�kig csak fek�dt az �gy�n.

Annyi er�t sem �rzett mag�ban, hogy a p�lc�j�val kivar�zsolja a l�d�ib�l a ruh�it. F�l�lomban simogatta a macsk�j�t, �s nem akart arra gondolni, hogy Perselus visszat�r a kast�lyba. Hirtelen nem akart tal�lkozni a f�rfival. F�lt, hogy a f�rfi esetleg �r�kre meggy�l�lte; �s � is ink�bb a Granger-ellenes Lig�hoz csatlakozik. Milyen sanyar� a vil�g… A griffend�lesek is szinte egy emberk�nt ut�lt�k ki a toronyb�l. Csak n�gy bar�tja maradt k�z�tt�k… Milyen rendes dolog volt Neville-t�l, hogy nem �rta al� azt az ostoba kir�g�-nyilatkozatot. Csak n�gyen maradtak… �s Draco… �s Luna… senki m�s.

Rettegni kezdett, hogy ak�r a tan�rok v�lem�nye is megv�ltozhatott a d�lel�tti esem�nyek �ta. Eddig n�h�ny professzorn�l m�r visszaszerezte a hitel�t, �s a bizalm�t – de ez a hal�lfal�-�gy biztosan megint visszar�ntotta a sikereit a mocs�rba. Most m�r hi�ba kap�l�zhat, hogy � t�nyleg nem olyan, mint az �js�gokban olvasni… Bele sem akart gondolni, hogy mit hoznak vas�rnap a c�mlapon a Reggeli Pr�f�t�ban. Az persze senkit sem fog �rdekelni, hogy � nem egy k�z�ns�ges gyilkos. Hogy ezerszer megb�nta, hogy a septumsempr�t haszn�lta a hal�lfal�ra. Hogy legsz�vesebben visszacsin�ln� az eg�szet, visszaforgatn� az id�t; �s ki sem tenn� a l�b�t a kast�lyb�l.

Ha lett volna ereje, biztosan elbujdokol a vil�g el�l.