Silverspirit oldala

Okt�ber elej�re Hermione elhagyhatta a gyeng�lked�t. Minden gy�gyszer ki�r�lt a szervezet�b�l; �s m�g mindig gyenge volt ugyan, de legal�bb m�r nem �melygett, �s elb�rt�k a l�bai.

A gyeng�lked�n t�lt�tt napok alatt �j bulv�rcikkek jelentek meg r�la, de m�r el sem olvasta �ket. Nem akarta tov�bb szomor�tani mag�t. B�ven el�g volt neki az a tudat, hogy Perselus nem �rt neki egyetlen sort sem. Igaz, a holl�ja megint megl�togatta; de levelet tov�bbra sem hozott. Hermione nem tudta eld�nteni, hogy a mad�r ilyen �gyetlen; vagy Piton nem akar �rtekezni vele… Akkor meg minek k�ldi el a holl�j�t?

Ha meg ilyen rem�nytelen�l rossz post�s a mad�r, akkor mi�rt tartja; mi�rt nem tud egy megb�zhat� bagollyal �zenni, ahogy m�s, rendes emberek is teszik?! A mad�rral sosem k�ld�tt levelet a f�rfinak, r�szben az�rt, mert nem mert �rni neki. F�lt, hogy elkapj�k a j�sz�got az �zenet�vel. M�sfel�l viszont nem is nagyon tudott volna mit �rni a szerelm�nek. K�ny�r�gni nem akart, a sz�v�t sanyargatni meg m�g kev�sb� v�gyott.

Az �jszak�it �gy is szinte marad�k n�lk�l v�gigk�nl�dta. F�lig �beren- f�lig �lomban, r�m�lomban. A napjait kem�ny tanul�ssal t�lt�tte, igyekezett messze elker�lni mindenkit. Csak Ginny, Luna, Draco �s Ron r�ngatt�k ki n�ha a k�nyvt�rb�l, hogy legal�bb s�t�ljanak egyet az udvaron. Harry tov�bbra sem ment a l�ny k�zel�be, �gy Hermione nem tudhatta meg t�le, hogy v�g�l is a bar�tja besz�lt-e McGalagonnyal az SVK-�r�kon t�rt�n� k�nz�sokr�l. Ami�ta kiengedt�k a gyeng�lked�r�l, Kraven egy kicsit visszavett a temp�n, m�r nem minden�ron akarta az �r�n eszm�letlenre �tkozni a l�nyt; de n�ha az�rt kimutatta a foga feh�rj�t, �s nem kegyelmezett neki.

A griffend�les remeg� t�rddel �s gyomorral j�rt-kelt a kast�lyban, szinte mindenhol Kravenbe botlott. A f�rfi soha nem �llta meg sz� n�lk�l, hogy meg ne al�zza Grangert. Ak�r ketten futottak �ssze a folyos�n, ak�r a bar�taival besz�lgetett a l�ny. Mindig volt egy odavetett mondata, amivel megforgatta a k�st Hermione lelk�ben.

Az egyik SVK �r�n az okklumenci�r�l magyar�zott a tan�r, majd azt akarta, hogy a di�kok pr�b�lj�k kif�rk�szni egym�s gondolatait. Ezen szinte mindenki felbolydult a nem tetsz�st�l. Senki sem sz�vesen teregette volna ki a kis titkait m�sok el�tt. Kraven felsz�l�totta Hermion�t, hogy b�jjon el� Ron Weasley m�g�l (pedig csak mellette �llt), �s hogy vegyen egy m�ly leveg�t, mert bemutatja rajta a var�zsig�t.

Hermione els�padt, �s val�ban beb�jt Ron v�lla m�g�. Nem akarta, hogy a tan�r megismerje a titkait, �s a m�ltja r�szleteit. Nem akarta, hogy b�rmi k�ze legyen hozz� valaha…

- Granger, ne gyerekeskedjen! – csattant fel Kraven. – Senkinek nem fogom elmes�lni a beteges kis titkait…

Hermione remegett a d�ht�l, p�lc�t r�ntott, �s kiugrott az �rtetlen�l pislog� Ron m�g�l.

- Legilimens! – ki�ltotta a tan�r�ra. Minden d�h�t, �s f�jdalm�t bele�lte a var�zsig�be, hogy az hat�sos legyen. Legnagyobb meglepet�s�re Kraven t�rdre rogyott el�tte, �s eltorzult arccal meredt a semmibe.

Hermione agy�ban �sszef�gg�stelen k�pek villantak fel, ahogy a f�rfi k�zd a hal�lfal�kkal, majd meg�lik az egyik t�rs�t, am�g � ink�bb fedez�ket keresett egy fa m�g�tt. �rezte Kraven hal�lf�lelm�t, nehogy �t is elkapj�k; azt�n beugrott n�h�ny pillanat, amikor az aurorparancsnok kiab�l vele… Azt�n a f�rfi megszak�totta a kapcsolatot a l�nnyal, �s �get� f�jdalommal a szem�ben lihegett maga el�.

- Gy�va kutya – sziszegte diadalittasan a l�ny, majd hossz� id� �ta el�sz�r el�gedetten elmosolyodott, h�tat ford�tott a t�rdel� tan�r�nak, kirobbantotta a tanterem ajtaj�t, majd, mint a ki j�l v�gezte dolg�t, t�vozott. A t�bbiek kerek szemmel n�ztek ut�na, �s el sem tudt�k k�pzelni, mit l�thatott a l�ny. Harry Potter vigyorogva �sszecsapta a tenyer�t.

- Azt hiszem, a mai �r�nak ezennel v�ge – s�hajtott fel boldogan, majd Hermione ut�n indult, de kil�pve a teremb�l nem a bar�tn�je ut�n ment, hanem az ellenkez� ir�nyba.

Hermione tudta, hogy ezen tette ut�n Kraven m�g ink�bb meg fogja keser�teni az �let�t; de egyel�re el�gedetts�g t�lt�tte el, ami�rt egy kis titkot megtudott a volt aurorr�l. Hossz� id� �ta el�sz�r �rezte, hogy t�nyleg lehet es�lye a f�rfi ellen; t�nyleg meg tudja mag�t v�deni, ha sz�ks�ges. Elb�jt a k�nyvt�rban, de Draco megtal�lta, �s vigyorogva le�lt mell�je.

- Ezt j�l csin�ltad – ismerte Malfoy. Hermione csak mosolygott maga el�. – Nem is vagy olyan rem�nytelen, mint mutatod magad…

- K�szi – s�hajtott a griffend�les. Folytatta volna, de �szrevette, hogy a mardek�rosok k�vett�k Dracot, �s most �ket figyelt�k n�h�ny m�terr�l. – H�t ti meg mit kerestek a k�nyvt�rban? – n�zett Nottra �s a band�j�ra. Malfoy csak grimaszolt egyet.

- Mi k�z�d hozz�, s�rv�r�? – h�zta fel az orr�t Nott. – Nem �rted j�tt�nk… Nem akartam elhinni, amikor Pansy mondta, hogy ezzel a b�d�s griffend�lessel l�gsz, Malfoy… L�tnom kellett a saj�t szememmel is…

- Akadj le r�lam, Nott! – mordult fel Draco. Keze m�r a p�lc�j�t markolta a tal�rja alatt, �s ezt Hermione is �szrevette.

- Takarodjatok vissza az alagsorba! – mondta s�rt�d�tten a l�ny. Malfoy szeme d�h�sen a l�nyra villant, majd kir�gta maga al�l a sz�ket, �s Nott el� l�pett. K�r�lbel�l egy magasak voltak, r�gen tal�n m�g bar�toknak is tekintett�k egym�st.

- Mi az, nem b�jsz Granger szokny�ja m�g�? – vigyorgott Dracora az �vfolyamt�rsa.

- Nincs r� okom… Tudod, el�g �tkot tanultam Pitont�l a ny�ron; nincs sz�ks�gem m�sok v�delm�re. Most pedig visszavonulok, aj�nlom, gyere ut�nam! Akkor n�h�ny �jdons�got be is mutatok rajtad… - sziszegte Malfoy, mire Nott megh�tr�lt, �s hagyta elmenni a sz�k�t. Draco h�tra sem n�zett, �gy hagyta el a k�nyvt�rat. Nem f�lt att�l, hogy k�vetni fogj�k. Nott d�h�sen a griffend�lesre n�zett, de addigra Hermione is p�lc�t r�ntott. A mardek�ros felhorkantott, majd kics�rtetett a polcok k�z�l. A t�bbiek k�vett�k; Hermione fejcs�v�lva tette le maga el� az asztalra a p�lc�j�t. Lassan el�pakolta a k�nyveit, �s tanulni kezdett. Elv�gre szombatra t�zt�k ki az els� roxmorti kir�ndul�s id�pontj�t, �s akkor biztosan nem tud majd tanulni. �s szombat k�t nap m�lva lesz…

Az eml�tett szombat viharos sz�llel, �s s�t�t fellegekkel k�sz�nt�tt be. A Tiltott Rengeteg f�it olyan er�vel t�pte, hogy azok szinte ny�gtek a sz�l rohamai alatt. A lehullott falevelek boldogtalanul keringtek a leveg�ben. A nap vastag felh�k m�g� rejt�z�tt.

A fels��ves di�kok r�tegesen fel�lt�ztek, miel�tt elindultak volna a Roxmortba. Draco Malfoy nem ment vel�k, mert sok tanulnival�ja akadt. Luna Lovegood pedig a k�nyvt�rban sz�nd�kozott t�lteni a szabadnapj�t, mikor megtudta, hogy a mardek�ros fi� a kast�lyban marad. Hermione csak mosolyogva megr�zta a fej�t, amikor meghallotta a sz�k�k indokait; azt�n Ginny mellett elindult a birtok kapuja fel�. Igazs�g szerint irt�zott att�l, hogy kimer�szkedjen az emberek k�z� a k�lvil�gba; de tal�n jobban f�lt a ki�r�lt kast�lyban egyed�l maradni – ez�rt is tartott a kiruccan�kkal.

Tan�rok �s aurorok is k�s�rt�k �ket, biztos�tva a d�lel�tti kikapcsol�d�st. Hermione a roxmortsti antikv�riumban v�s�rolt n�h�ny k�nyvet, majd megittak Ginnyvel egy-egy vajs�rt a Sz�rnyas Vadkanban. A cs�p�s, kellemetlen sz�l ut�n j�l esett a ny�zsg�, �m sz�lv�dett kocsm�ba le�lni. Nem sokat besz�lgettek, Hermione idegesen figyelte az idegen alakokat; k�zben folyton a p�lc�j�t markolta.

Egyik kedvencc� v�lt r�mk�pe lett, hogy a Roxmortsban megt�madj�k �ket a hal�lfal�k. Mert h�t biztosan van k�m�k az iskol�ban, aki el�rulta a kir�ndul�s d�tum�t. �s a mardek�rosok is t�l vid�mak voltak. Mindannyian beh�z�dtak a H�rom Sepr�be, �s v�rtak. Hermione �s Ginny ez�rt j�ttek ink�bb a Sz�rnyas Vadkanba; mert l�tt�k, hogy Nott�k a m�sik kocsm�ba �ltek be.

- Ne l�gy m�r ideges – s�hajtotta Ginny. Nem gondolta volna, hogy ennyire fesz�lt lesz a bar�tn�je a faluban, az idegenek k�z�tt.

- Valami t�rt�nni fog. �rzem a zsigereimben – n�zett maga el� Hermione, azt�n letette a ki�r�lt vajs�r�s �veg�t. V�ltozatlanul f�rk�szte a kocsma vend�geit.

Hirtelen megcsapta az orr�t egy ismer�s, �m val�s�gos gyomorideget, �s remeg�st kiv�lt� k�lni illata. Felkapta a fej�t, �s pattan�sig fesz�l� idegekkel n�zte az idegeneket. Az egyik magas volt, �s a fekete k�peny�be rejt�zk�d�tt. A fekete csukly�t sem h�zta le a fej�r�l, nehogy felismerj�k.

Amikor Hermione v�gigp�szt�zta tet�t�l talpig, �s meg�llapodott a f�rfi, minden egyes l�p�sekor el�villan� dr�ga csizm�j�n; hal�lf�lelemmel ugrott fel az asztal�t�l. �gy remegett, mint a kocsonya. A f�rfira akart mutatni, de egyszer�en nem tudott parancsolni a test�nek. Csak �llt �s remegett, nem kapott leveg�t. A sz�ve kegyetlen�l �tlegelte bel�lr�l a bord�it, azt hitte, r�gt�n belehal. Szerencs�re senki sem figyelt a felugr�s�ra, m�g az idegen sem n�zett h�tra. Tal�n m�g van rem�ny… Tal�n m�g nem ismerte fel…

- Keress�k meg McGalagonyt! – sziszegte Ginnynek majdhogynem n�m�n. A bar�tn�je �rtetlen�l indult a hal�ls�padt Hermione ut�n.

- Mi van m�r? Ki ez, hogy �gy megijedt�l t�le? – grimaszolt.

- Ez Lucius Malfoy… Megismerem a csizm�j�r�l… Azonnal meg kell tal�lnunk McGalagonyt! – pihegte a l�ny, majd lassan kiosontak a kocsmaajtaj�n. Ginny egyfolyt�ban az idegen f�rfi h�t�t b�multa, mire az tal�n meg�rezte a pillant�s�t, megfordult. Jeges szeme v�gigm�rte a menek�lni k�sz�l� l�nyokat, k�l�n�sen sok�ig id�z�tt Hermione Granger tekintet�n. Az iskolaels� egyszer�en felt�pte az ajt�t, �s �gy elszaladt, mintha kergetn�k. Egyenesen �trohant a szemben l�v� tal�rszab�szathoz, ahol utolj�ra l�tta az igazgat�n�t a kirakatb�l. Szinte bet�rte az ajt�t.

- Itt van McGalagony professzor? – ki�ltott fel hangosan, k�sz�n�s �s mindenf�le udvariass�gi formula n�lk�l. K�ts�gbeesett hangja r�gt�n megt�rt minden cseveg�st az �zletben.

- Nincs, �gy t�z perce t�vozott. A M�zesfal�sba ment…

- �rtem… Itt vannak a hal�lfal�k – f�jtatott Hermione, �s m�r �jra fogta az ajt� kilincs�t, hogy t�vozzon.

- Nem te vagy az a Hermione Granger? – k�rdezte elgondolkodva az egyik elad�.

- De igen… - grimaszolt a l�ny, majd kirohant az �zletb�l. M�r nem l�tta, hogy bent csak legyintenek �s �sszemosolyognak a figyelmeztet�s�n.

Ginny akkor �rte utol a l�nyt, amikor az ism�t az utc�n szaladt, imm�r a M�zesfal�sba. A sz�l v�ltozatlanul meggy�t�rt mindenkit, akit az utc�n tal�lt. Hermione berontott az �dess�gboltba, elsodort egy di�kot, de most ez nem zavarta. McGalagony �ppen fizetett a kassz�n�l.

- McGalagony professzor… Az el�bb l�ttam… Lucius Malfoyt a Sz�rnyas Vadkanba bet�rni… - pihegte a l�ny. Ginny is csak a t�rd�re t�maszkodott, �s pr�b�lt leveg�h�z jutni. A tan�rn� �rdekl�dve felh�zta a szem�ld�k�t.

- Biztos ebben, Ms Granger? – k�rdezte a l�nyt�l, majd Ginnyhez fordult. – Maga is felismerte?

- Nem… - ismerte el a v�r�s haj� l�ny. Hermione mellette a szem�t forgatta.

- Biztos, hogy � az… Nem l�ttam az arc�t, de a csizm�ja… Higgyen nekem, k�rem, McGalagony professzor…

- Sz�z embernek lehet hasonl� csizm�ja, Ms Granger…

- Itt vannak a hal�lfal�k, higgye el! K�sz�lnek valamire! R�ad�sul Malfoy felismert engem, l�ttam… Biztosan �t l�ttam… �s � is �szrevett… Tal�n…

- Tal�n csak rosszak az idegei, Ms Granger…

- Nem… Az a k�lni, �s az a csizma biztosan Malfoyhoz tartozik… Sz�z sz�zal�k…

- Ms Granger, aurorok vigy�znak r�nk. R�ad�sul h�t tan�r j�tt vel�nk, hogy bonyodalommentes legyen ez a kir�ndul�s… Mi�rt akar p�nikot kelteni? – n�zett megrov�an a l�nyra McGalagony. A l�ny d�lva-f�lva kisz�guldott az ajt�n, majd a m�g mindig �res utc�ban elkezdett rohanni, hogy megkeresse Harryt �s Ront. Majd �k hinni fognak neki…

Szerencs�j�re a fi�k �ppen Zonko Csodabaz�rj�b�l l�ptek ki, �gy csak �trohant az utca t�loldal�ra, �s kifulladva f�kezett le a bar�tai mellett.

A sz�l vadul t�pte a hajukat, �s a kab�tjukat; kiab�lnia kellett, hogy meghallj�k.

- Itt vannak a hal�lfal�k! L�ttam Lucius Malfoyt a Sz�rnyas Vadkanban! – harsogta, Ginny csak b�logatott a h�ta m�g�tt.

- Micsoda? – ki�ltott fel Harry. Azonnal p�lc�t r�ntott, ak�rcsak Ron. – Sz�lni kell McGalagonynak �s az auroroknak!

- McGalagony nem hisz nekem…

- Vajon mi�rt?! – �v�lt�tt Harry.

- Hagyd m�r! – kiab�lt r� Ron a bar�tj�ra. Mindketten a remeg� l�nyra n�ztek, akinek a h�ta m�g�tt, viszonylag t�vol hat fekete csukly�s hal�lfal� bukkant fel. Messzir�l ler�tt r�luk, hogy hal�lfal�k. N�gy a semmib�l hoppan�lt oda, kett� a Sz�rnyas Vadkanb�l l�pett ki. Rajtuk nem hal�lfal� csuklya volt ugyan, l�tszott rajtuk, hogy egy k�vet f�jnak. Harry �s Ron egyszerre r�ntott�k a f�ldre a l�nyokat, hogy fedez�ket keressenek a veranda fala m�g�tt.

- Nyert�l, Hermione – suttogta Harry, majd lassan kidugta a fej�t, �s figyelni kezdte, hogy a hal�lfal�knak felt�nt-e, hova b�jtak; vagy �szre sem vett�k �ket egyel�re.

Hermione szem�ben �sszegy�ltek a k�nnyek. Eg�sz test�ben reszketett. Nem akarta, hogy Malfoy megint elkapja… Pedig l�tta �t, most m�r biztosan keresi… Sokkal jobb lett volna a kast�lyban maradni… Biztons�gosabb…

- J�l van, mi legyen? – n�zett Harry a t�bbiekre. Ron k�rd�n n�zett vissza r�, Ginny meg�lelte a remeg� Hermion�t. – Mi n�gyen vagyunk, �k hatan… Kiv�rhatjuk, mi lesz, mire ide�rnek; de val�sz�n�leg nem n�h�ny tr�f�s aj�nd�k�rt j�nnek Zonkohoz…

A hal�lfal�k m�g vagy �tven m�terre voltak t�l�k, a p�lc�juk a kez�kben pihent, �s egy-egy z�ld f�ny� �tkot l�ttek k�t gyan�tlan aurorra, akik �ppen kikanyarodtak az egyik sik�torb�l.

Ron kilesett a fedez�k m�g�l, l�tta az esem�nyeket.

- H�ny auror is j�tt vel�nk?

- T�z auror, mi�rt? – k�rdezte Ginny a b�tyj�t�l.

- Akkor m�r csak nyolcan vannak… Kett�t most tettek hidegre, sz�pen csendben… - grimaszolt Ron, majd visszah�z�dott a veranda takar�s�ba.

- Mit keresnek itt? – k�rdezte Hermione, majd nyelt egy nagyot. Alig tudott ny�lat er�ltetni a sz�j�ba.  – Nem akarom, hogy elkapjanak…

- Azt senki sem akarja, elhiheted – s�hajtott fel Harry. Kilesett, majd visszafordult a t�bbiekhez. – M�g harminc�t m�ter… Amikor k�zelebb �rnek, Ginny fell� n�h�ny piros jelz�f�nyt; mi pedig let�madjuk �ket… Nem v�rjuk meg, am�g a nyakunkba �rnek, j�? – n�zett k�rbe a t�rsain Harry Potter.

- �s mi a terv, egy kicsit r�szletesebben? – k�rdezte Ron aggodalmasan. – Teljesen feld�h�teni a hal�lfal�kat, Harry?

- Nem. Elk�b�tunk annyit, amennyit csak b�runk… �s egy�tt maradunk… Senki ne kezdjen �n�ll� akci�ba, ha lehet…

- �gy besz�lsz, mint egy parancsnok – mosolyodott el Ginny, majd beleegyez�en b�lintott. Ron is helyeselt. Hermione pedig csak b�mult maga el� a semmibe. Nem akart hal�lfal�-k�zre ker�lni. Nem akart kint gubbasztani a hideg sz�lben, egy hideg fal t�v�ben. Nem is akart kij�nni a kast�lyb�l. Semmi k�ts�g, nagyon nagy hiba volt elhagyni a Roxfortot…

- Hermione? – k�rdezte Harry az iskolaels�t�l. – Figyelsz? Mindj�rt itt vannak… Hermione…

- Igen… J�l van… Meglepj�k �ket… - t�rt vissza a val�s�gba a barna haj� l�ny. El�kapta a p�lc�j�t, �s csatair�nyba fordult. Nyelt egy hatalmasat. Legsz�vesebben im�dkozni kezdett volna, hogyha ezt �lve meg�ssza, akkor azonnal �r egy levelet Perselusnak, amiben esedezni fog a bocs�nat��rt. Nem akarta elvesz�teni a f�rfit. Vagy az �let�t… Vagy a szabads�g�t…

Azonban im�ra nem maradt ideje, mert Harry felki�ltott, �s r�l�tt az egyik sz�ls� hal�lfal�ra. Ginny fell�tte a piros jelz�f�nyeket. A heves sz�l azonban elsodort�k a csillagokat, �gy �jabbakkal pr�b�lkozott.

Ron �s Hermione a k�t k�z�ps� hal�lfal�t vett�k c�lba; de �gy t�nt, er�s v�delmi pajzsuk van, mert az egyik hasra v�g�dott, m�g a m�sik csak megt�ntorodott, �m semmi k�l�n�sebb bajuk nem lett. A di�kok gyorsan visszaguggoltak a fedez�k�kbe, de az egyik �gy is �szrevette �ket, �s a f�l verand�t felrobbantotta. Szerencs�re azonban a k�z�poron �s az ijedts�gen t�l nem esett bajuk a fiataloknak, mert Hermione egy n�ma b�b�ja hat�s�ra a k�vek �gy peregtek le r�luk, mintha egy l�thatatlan eserny� al� h�z�dtak volna be.

Amikor v�get �rt a k�es�, megint fel�lltak, �s megc�loztak egy-egy hal�lfal�t.

- Capitulatus! – ki�ltotta Ron, �m a var�zsig�je abszol�t hat�stalannak bizonyult. – Obstructo! – pr�b�lkozott �jra. A s�t�t csukly�s alak hanyatt v�g�dott, kis h�j�n mag�val r�ntva egy m�sikat.

- Pertificus Totalus! – ki�ltotta Ginny, �m a s�b�lv�ny-�tok is lepergett az ellens�gr�l.

- Obstructo! Obstructo! – intett egym�s ut�n k�t hal�lfal� fel� is Harry. Az els� m�g felbukott, de a m�sik kiv�dte a tarol�st.

- Protego! – v�dekezett Hermione egy fel�j�k tart� �tok ellen. P�lc�j�b�l halv�nyk�k k�dpajzs t�rt el�, ami elnyelte a hal�lfal� var�zslat�t. – Septumsempra! – ki�ltotta a k�z�ps� alakra. A l�b�ra c�lzott, �m a sz�l felkapta a p�lc�j�t, �s eg�szen a f�rfi nyak�ig emelte azt. Az �tok a hal�lfal� tork�t �rte, mire az h�r�gve �s v�rezve �sszeesett. Hatalmas sug�rban �mleni kezdett a v�re, m�g a mellette �ll� f�rfi is meglepetten n�zett r�, majd a di�kokra a veranda romjai m�g�l.

V�gre meg�rkeztek az aurorok, akik k�t hal�lfal�t mozg�sk�ptelenre �tkoztak, m�r csak kett� maradt talpon. Az egyik beugrott a m�sik h�ta m�g�, �s mire azt is kil�tt�k el�le, � dehoppan�lt. Az utols� meg�tkozott hal�lfal� verg�dve pr�b�lt elmenek�lni, �m a k�vetkez� �tokt�l elvesztette az eszm�let�t, �s nem mozdult. H�rom auror gyorsan megk�t�zte az �jultakat, egy megn�zte a v�rz�t. Egy elrohant a k�t, t�volabbi eszm�letlen aurorhoz, egy f�rfi pedig odament a veranda romjain�l piheg� di�kokhoz. Lupin volt az. A fiatalok fell�legezve engedt�k le a p�lc�ikat.

- Mi t�rt�nt itt, Harry? – k�rdezte Remus.

- Megt�madtak minket a hal�lfal�k… Hermione sz�lt, hogy Lucius Malfoyba botlott a Sz�rnyas Vadkanban – zih�lta a griffend�les fi�. Ron megt�r�lte az izzadt homlok�t a kab�tja ujj�ban, majd meg�lelte a h�g�t.

- Ugye, j�l van? – k�rdezte agg�dva Hermione, mik�zben a v�res tork� hal�lfal�ra mutatott. Id�k�zben k�t auror a megk�t�z�ttekre fel�gyelt, egy dehoppan�lt. Aki a Hermione �ltal leter�tett f�rfit n�zte meg, odament Lupinhoz.

- Meghalt – morogta, majd elindult megkeresni a tan�rokat. McGalagony s�padtan �s fesz�lten v�gott �t az utc�n, miut�n kil�pett a M�zesfal�sb�l. Nem akarta elhinni, hogy t�nyleg t�mad�s t�rt�nt. Arra kellett felfigyelnie a M�zesfal�s kirakat�n kereszt�l, hogy hat hal�lfal� l�v�ld�z Zonko Csodabaz�rja fel�… �s � nem hitt Grangernek…

Hermione zokogni kezdett, �s k�sz�lt �sszeesni; azonban Lupin elkapta.

- �n nem akartam… �n nem akartam… - s�rt Hermione a f�rfi karjaiban.

- Semmi baj, Hermione… Baleset volt…

- Esk�sz�m, a l�b�ra c�loztam, csak a sz�l… esk�sz�m, hogy nem akartam…

- Mit nem akart, Ms Granger? – k�rdezte McGalagony, amikor oda�rt a csoporthoz. �rtetlen�l n�zett v�gig mindenkin.

- Nem akartam meg�lni… Most az Azkabanba fogok ker�lni… Pedig v�letlen volt… nem akartam…

- Maga �lte meg a hal�lfal�t? – k�rdezte elh�lve az igazgat�n�.

- T�nyleg baleset volt – sz�lt bele Harry. Ginny akt�van b�logatott. L�tta a bar�tn�je kez�t, amikor c�lzott. L�tta, hogy t�nyleg a f�rfi l�b�ra akarta ir�ny�tani az �tkot.

- Nem tehet r�la, nagy volt a sz�l – sz�lalt meg Ron. – Ne k�ldj�k az Azkabanba… Ink�bb elv�llalom �n…

- Vagy �n… - aj�nlkozott Ginny is azonnal, noha igazs�g szerint egy�ltal�n nem f�l�tt a foga a var�zsl�b�rt�nh�z. Val�sz�n�leg Ronnak sem, de az�rt odafurakodott Lupin �s McGalagony k�z�.

- Ne vigy�k el Hermion�t… Baleset t�rt�nt… �s k�l�nben is, a hal�lfal�k j�ttek ide… Mit kerestek itt? �s hol voltak az aurorok?! Ez az � harcuk lett volna! – d�h�ng�tt Harry. – Maga nem hitte el Hermion�nek, hogy l�tta Lucius Malfoyt! Ha Hermione hib�s, akkor mind hib�sak vagyunk! Az aurorok, a rendtagok, �s m�g maga is! – tajt�kzott.

McGalagony d�h�sen �sszeh�zta a szem�t, ezzel azonnal elhallgattatta a di�kokat. Egyed�l Hermione zokogott m�g mindig. Az igazgat�n� fels�hajtott.

- Azonnal visszamegy�nk az iskol�ba, ahol mindent meg fogunk besz�lni! Remus, mag�ra b�zom ezt a komp�ni�t. �n �sszeszedem a t�bbi tan�rt �s a di�kokat…

Az auror, aki elszaladt megn�zni a k�t eszm�letlen t�rs�t, visszarohant.

- Ollen, �s Kingston meghaltak. Tov�bb� tal�ltam egy eszm�letlen tan�rt is a szomsz�dos sik�torban…

Hermione alig tudta csillap�tani a s�r�s�t, m�g visszafel� kullogtak a kast�ly fel�. Nemcsak a hal�lfal�t siratta, hanem az eg�sz, elrontott �let�t. Malfoy-jal kezd�d�tt minden… �s most tess�k, megint Malfoy miatt vettek tragikus fordulatot az esem�nyek.

Rendben, � is hib�s volt. Nem kellett volna egy ilyen vesz�lyes, r�ad�sul kipr�b�latlan var�zsig�t haszn�lnia… Harry egyszer m�r megsebes�tette vele Dracot, de akkor Perselus meg tudta menteni a fi�t… Perselus tal�lm�nya volt egy�bk�nt… Egy �zben mes�lt is az �tokr�l a l�nynak, m�g ny�ron… T�nyleg nem akarta meg�lni… Nem akart gyilkos lenni…

Szinte m�r l�tta maga el�tt a vas�rnapi lapok c�mlapj�t: Sz�letett gyilkosok – egy volt hal�lfal� �s v�rengz� szerelme…

McGalagony fut�l�p�sben rendelt vissza minden di�kot �s tan�rt a kast�lyba, majd utas�totta a tanul�kat, hogy a prefektusok utas�t�sait k�vetve, maradjanak a klubhelyis�g�kben. Harryt, Ront, Ginnyt �s Hermion�t h�vatta az igazgat�i irod�ba, hogy mindent mes�ljenek el t�vir�l hegyire; �m az iskolaels� k�ptelen volt megsz�lalni, annyira zokogott.

A t�bbiek m�g sosem l�tt�k ilyen elesettnek, �s k�ts�gbeesettnek. M�g akkor sem, amikor napokra egyed�l maradt Piton n�lk�l a hadisz�ll�son, �s kib�rhatatlanul ingadozott a hangulata. A mostani, teljesen �sszet�rt Hermione mindenkit megijesztett.

McGalagony sejtette, hogy most szakadt el a c�rna v�gleg a kedvenc di�kj�n�l; �gy nem is nagyon faggatta, ink�bb lek�ldte a gyeng�lked�re, hogy Madam Pompfrey adjon neki egy adag nyugtat�t. Hermione csak elh�zta a sz�j�t, majd fel�llt, �s kibotork�lt az irod�b�l.

A l�ny azt sem tudta, merre megy, csak k�r�lbel�l l�zengett a gyeng�lked� fel�. Mire nagy nehezen odatal�lt, �s megkapta Madam Pompfreyt�l a nyugtat�j�t; tal�n egy �ra is eltelt. Visszafel� m�g lassabban haladt, pedig a Griffend�l-torony nem volt messze. K�b�n meg�llt a K�v�r D�ma el�tt, majd k�tszer is �tfutott az agy�n, hogy tal�n nem kellene felmennie a szob�j�ba, hanem ker�lhetne m�g egyet a folyos�kon; azt�n m�gis r�sz�nta mag�t.

Odabent megd�bbent, �rtetlen �s retteg� tekintetek fogadt�k. Igyekezett nem r�juk n�zni, tudta, hogy v�r�sre s�rta a szemeit, �s borzalmasan n�zhet ki az elkent szemspir�lja – gy�l�lte, ahogy a szerencs�tlens�g�t b�mult�k. Lehajtott fejjel indult fel a h�l�szob�ja fel�, �m Parvati meg�ll�totta.

- Hova m�sz?

- Lefek�dni… - suttogta Hermione.

- Az kiz�rt. Mi nem lakunk egy szob�ban egy gyilkossal…

- Micsoda? – kapta fel a fej�t az iskolaels�. Levander is oda�llt a bar�tn�je mell�, �s sz�r�san Hermione szem�be n�zett.

- Meg�lt�l egy embert! Ugyanolyan al�val� gyilkos vagy, mint a nagy szerelmed… Val�sz�n�leg a gyerekeitek is betegek lesznek… Nem akarunk veled tov�bb egy szob�ban lakni! K�lt�zz ki!

- De hova? – k�rdezte halkan Hermione. Lassan megfordult, hogy k�r�ln�zzen a klubhelyis�gben, hogy esetleg valaki le�ll�tsa a szobat�rsait; �m a v�delem valahol elmaradt. Mindenki �t n�zte, de senki sem t�nt kegyelmesnek. Sokkal ink�bb undorod�, vagy f�l�s szemek meredtek r�. – Mind azt akarj�tok, hogy k�lt�zzek ki a szob�b�l?

- Nemcsak a szob�b�l, hanem a Griffend�l-toronyb�l is – mosolygott Levander, majd egy paksam�t�t nyomott Granger kez�be. – Al��r�st is gy�jt�tt�nk Parvatival… N�gy emberen k�v�l mindenki al��rta… De Harry Potter, �s Ron Weasley m�g nem l�tt�k, sz�val lehet, hogy m�g k�t emberrel t�bben lesz�nk estig… Ginny biztosan nem �rja al�, de sebaj…

- �s ki a negyedik? – k�rdezte halkan az iskolaels�.

- �n – j�tt le a l�pcs�n, a veszeked�s hallat�n Neville Longbottom. Hermione halv�nyan elmosolyodott, majd kics�szott a kez�b�l a pergamenk�teg, megfordult, �s �gy t�nfergett ki a klubhelyis�gb�l, mintha fejbe vert�k volna egy hatalmas k�nyvvel. Nem n�zett h�tra, nem hallotta m�r a griffend�lesek suttog�s�t, nem figyelte a szem�ket…

Odakint a hideg folyos�n r�vetegen s�t�lgatott, am�g a l�ba b�rta. A l�pcs�k�n s�t�lgatott lefel�, egyik emeletet hagyta h�tra a m�sik ut�n. Nem tudta feldolgozni, hogy abszol�t egyed�l maradt. Nincs senkije, nincs semmije. A bar�tait elnyelte a kast�ly. A csoportt�rsai kir�gt�k a szob�b�l, a toronyb�l. Most tal�n �ppen azt szervezik, hogyan csapass�k ki a Roxfortb�l is…

Nem is b�nta volna… Tal�n Perselus m�g megbocs�t… Tal�n � tudja, tal�n � �t�rzi… Hiszen � is �lt m�r embert… B�rcsak ott lenne mellette Perselus, hogy meg�lelje, �s megvigasztalja. Hogy legal�bb �ltassa azzal, hogy ezut�n m�r csak jobb j�het…

Hermione �rezte, hogy egyre kevesebb er� marad a l�b�ban, �gy megt�maszkodott a falban. S�hajtott n�h�nyat, kicsit �sszeszedte mag�t. Lassan tov�bbindult, kapaszkodva a falban, �s az ajt�kban. A nyugtat� hat�sa lehetett, hogy imbolygott alatta a talaj.

Z�ld szeme volt a f�rfinak, akit meg�lt. Krist�lytiszt�n eml�kezett a z�ld szemp�rra… A nev�t nem tudta meg, az arc�t nem l�tta – de a z�ld szemp�rt sosem fogja elfelejteni…

A k�vetkez� pillanatban, ahogy nekid�lt egy ajt�nak, az kiv�g�dott; �s Hermione be�jult az egyik terembe. Nem �t�tte meg mag�t, vastag moha�gyra esett.