Silverspirit oldala

Az els� tan�t�si nap egyszerre rohant el vill�mgyorsan, �s telt csigalass�s�ggal Hermione sz�m�ra. K�l�n�s m�don �ppen akkor nem akar�dzott sietni az id�, amikor a helyzet �ppen megk�v�nta volna. A di�kok �sszes�gtak a h�ta m�g�tt, ak�rmerre j�rt. Mindig �s mindenhol figyel� tekintetek k�s�rt�k.

A szobat�rsai egyszer�en megn�multak, ha a k�zel�kbe ment. A szob�ban est�nk�nt nyugodt sz�vvel �tn�ztek rajta. Egy sz�t nem sz�ltak hozz�, m�g annyit sem, hogy j� �jszak�t. Hermione ezen kiss� elszontyolodott. Nem v�rt sokat a l�nyokt�l, de annyit tal�n m�gis, hogy igyekeznek �rett feln�ttk�nt kezelni a szitu�ci�t. T�vedett, Parvati�k egy�ltal�n nem akart�k kezelni a helyzetet.

A l�ny az els� �jszak�t a mennyezet b�mul�s�val t�lt�tte. F�radt volt ugyan, de aludni nem tudott. Igazs�g szerint nem is nagyon akart, mert f�lt, hogy megint r�m�lmok fogj�k gy�t�rni; �s akkor esetleg a szobat�rsai felriadhatnak a kiab�l�s�ra, vagy arra, hogy ism�telten leesik az �gy�r�l. Hajnalig igyekezett k�nyelmetlenebbn�l k�nyelmetlenebb p�zokat felvenni, �s visszas�rta Perselus csontos v�ll�t.

�s a kez�t, �s a sz�j�t, �s az �rint�s�t, �s a cs�kj�t. �s Perselus minden rend�l�s�t, minden szemvillan�s�t. Akaratlanul is k�nnyek sz�ktek a szem�be, �s k�b�n b�mult a szoba s�t�tj�be. Gy�l�lte, hogy minden gyerty�t eloltottak a t�bbiek. K�ptelen volt �gy pihenni, ha mindenhonnan �rnyak k�zeledtek fel�je. Legkevesebb egy gyerty�t �gve kellett volna hagyni, ahogy eddig is. De akkor Levander biztosan hiszt�ri�zni kezd, �s fel�breszti a t�bbieket is; hogy Hermione, az �rul� m�r az �jszakai pihen�s�ket is szabot�lja…

Mugliismeret �r�n csak t�masztotta a fej�t, �s f�l�lomban jegyzetelt. Alig jutott el a tudat�ig, hogy tan�r�n van, �s esetleg koncentr�lnia kellene. Egy pillanatra lehunyta a szem�t, azt�n m�sf�l �ra m�lva a m�g�tte �l� Neville �bresztette fel, hogy v�ge az �r�nak.

Hermione bossz�san t�p�szkodott ki a padb�l, hogy SVK-ra siessen. Nem akart m�r az els� tan�r�r�l elk�sni, az igaz�n rossz f�nyt vetne r�.

Szedte a l�bait, �s oda is �rt a teremhez, amikor a t�bbiek is gy�lekezni kezdtek az ajt� el�tt. Griffend�l-Mardek�r k�z�s f�l�v. Harry Ronnal besz�lgetett, de amikor megl�tta k�zeledni a l�nyt, elfordult. Ron csak elh�zta a sz�j�t a bar�tja reakci�j�n, �m nem ment oda a bar�tn�j�kh�z. Ellenben Draco szint�n egyed�l �csorgott, �gy Hermione odal�pett mell�.

- Szia. L�tom, te is t�l�lted az els� �jszak�t, �r�l�k – mondta halkan a sz�k�nek.

- Na igen… - morgott Malfoy, majd Nottra sand�tott. A fekete haj� mardek�ros �ppen Pansy-vel besz�lgetett. – Lehetett volna rosszabb is. Viszont te megint nem aludt�l, ugye?

- Mugliismereten valamicsk�t bep�toltam az �jszakai virraszt�s ut�n… - h�zta el a sz�j�t Hermione. – Nem is �rtem, hogy tudtam elaludni…

- Tal�n az�rt, mert nem hagysz id�t magadnak pihenni… - s�hajtott fel a sz�ke. Szem�ben enyhe rosszall�s villant. – Lehet, hogy k�rned kellene egy kis altat�t Pompfrey-t�l…

- Ja, meg nyugtat�t is, ugye, Granger?! – mordult fel el�tt�k Seamus, kiss� h�trafordulva. A csoport fele hallotta a fi� komment�rj�t, �gy gonosz nevet�sbe, vagy kitart� b�mul�sba kezdtek megint. Hermione csak s�hajtott egyet f�radtan.

- Seamus, megtenn�d, hogy egyetlen napra nem viselkedsz ostob�n?! – k�rdezte halkan a fi�t�l.

- Bocs�ss meg, el is felejtettem, hogy okosabb �s ravaszabb t�rsas�ghoz szokt�l a ny�ron… - nyekeregte a griffend�les. Ezen m�g Harry is elnevette mag�t, Ron csak �llt megk�v�lten a bar�tja mellett.

- Finnighan, elegem van bel�led – sz�lalt meg Draco, �s el�vette a var�zsp�lc�j�t. Seamus nyelt egyet, azt�n leg�rb�lt a sz�ja.

- Mi van, Granger, csal�dban marad? – vetette m�g oda a l�nynak, v�gigm�rve Malfoy-t; majd lassan elh�tr�lt a h�rhedtek csoportj�t�l. Amint v�ge lett a jelenetnek, Harry elfordult, �s folytatta a besz�lget�st Ronnal. Hermione csak b�natos szemekkel n�zte �ket, majd Dracora emelte a tekintet�t.

- K�sz�n�m – suttogta a sz�k�nek. – De jobb, ha nem keveredsz bele; m�g a v�g�n a mardek�rosok is megut�lnak, ami�rt rajtam pr�b�lsz seg�teni…

- Ne agg�dj! A mardek�rosok pontosan tudj�k, hogy Piton megsz�ktetett Tudjukkit�l – morogta alig hallhat�an Draco. – Tudj�k, hogy �rul� vagyok…

- Ez nem �rul�s, hanem a helyes �t…

- Az nekik mindegy – vont v�llat Malfoy, majd figyelmesen k�rben�zett a v�rakoz� csoporton. L�tsz�lag mindenki m�ssal volt elfoglalva, �m biztosra vett�k, hogy a k�zelben �ll� di�kok minden szavukat kif�lelik. – Ostoba az �sszes…

Hermione csak elh�zta a sz�j�t, �s s�hajtott egyet. Miel�tt v�laszolhatott volna, kiny�lt a tanterem ajtaja, �s a di�kok bet�dultak rajta. A szem�t forgatva l�pdelt a t�bbiek ut�n, Draco g�nyosan r�vigyorodott, azt�n elv�ltak. Malfoy visszament a mardek�rosok k�z�, Hermione pedig megkereste a padj�t az els� sorban.

Gondosan kik�sz�tette a k�nyveit, majd maga el� meredt. Alig szusszanhatott egyet, m�ris megjelent az �j SVK tan�r a dolgoz�szob�ja ajtaj�ban. Fegyelmezetten lej�tt a l�pcs�n, �s meg�llt a tan�ri asztal el�tt.

- J� napot k�v�nok! – d�rrent a csendbe. Reszel�s hangja hallat�n Hermione megremegett. A f�rfira n�zett, aki pontosan el�tte kezdett a besz�d�be. – Mint m�r tudj�k, a nevem Emil Kraven professzor. A M�gia�gyi Miniszt�rium helyezett a Roxfortba, hogy defenz�v m�gi�t tan�tsak di�koknak – minden egyes sz�t �s mondatot olyan �llel ejtett ki a sz�j�n, hogy Hermione minden idegsz�la megfesz�lt t�le. El sem tudta k�pzelni, hogy mit k�vethetett el aurork�nt, hogy lefokozt�k �s elk�ldt�k oktat�nak. Biztosan nem kit�ntet�snek sz�nta az aurorparancsnok, hogy Kraven a Roxfortban tan�tson. - A t�rgy neve s�t�t var�zslatok kiv�d�se; de k�rdezem �n, csak a s�t�t var�zslatokat kell kiv�den�nk? A v�lasz egy�rtelm�en: nem! Egy egyszer� b�b�j is okozhat m�rhetetlen k�rokat, ha gyerekes cs�nyb�l vagy mer� rosszindulatb�l sz�rjuk valakire… Volt szerencs�m hallani, hogy k�t �vvel ezel�tt kit helyezett ide a miniszt�rium; �s hogy milyen faramuci m�don fogott az oktat�sba. Nos, j�magam feleslegesnek tartom a hossz� elm�letek, �s defin�ci�k bemagol�s�t; ellenben Umbridge professzorral. – a mondata ut�n egy�rtelm�en Hermion�ra n�zett, �s elh�zta a sz�j�t. A l�ny rezzen�stelen arccal figyelte maga el�tt a k�nyveit. - N�lam a gyakorlatiass�g, a prec�z, �m tal�l�kony feladatmegold�s sz�m�t. Mindenkinek abb�l a tud�sb�l kell gazd�lkodnia, amit tud. Amit nem tud, azzal hi�ba is pr�b�lkozik; az ellens�g k�nnyed�n kiv�di a hib�s �tkot. �s ez a fajta pontatlans�g ak�r a p�rbajoz� �let�be is ker�lhet! Legyetek mindig �vatosak �s figyelj�tek a k�rnyezeteteket; az ellens�g k�z�tt�nk j�r! �bers�ggel �s taktik�val ki lehet j�tszani; de elpuszt�tani csak �gy tudj�tok, ha lev�gj�tok a k�gy� fej�t! – csapott v�ratlanul a tan�ri asztalra a p�lc�j�val. Az oszt�ly egy emberk�nt h�k�lt h�tra. Hermione kis h�j�n sz�vrohamot kapott a hirtelen mozdulatt�l. Eg�sz test�ben remeg�s j�rta �t, amit gyorsan le akart gy�rni, de k�ptelen volt r�. Valami�rt Kraven szem�lyis�ge minden porcik�j�t megkavarta, �s vad ellen�ll�st, viszolyg�st v�ltott ki bel�le. – Mi az, Granger, megijedt?! – n�zett le r� a tan�r. Hermione megfesz�tette az izmait, �s mereven b�mult maga el�. Boldog lesz, ha kib�rja �p �sszel a hetet…

Kraven szemmel l�that�an nem v�rt v�laszt a l�nyt�l, hanem r��r�sen elindult a padsorok k�z�tt. Kisz�rta mag�nak a h�ts� k�t sort, ahol a mardek�rosok �ltek.

- Jobb, ha mindenki megjegyzi mag�nak; n�lam semmire sem megy nyavalyg�ssal, l�becol�ssal, vagy ostoba kifog�sokkal – n�zett v�gig Dracon, majd az el�tte �l� Nevillen is. Azt�n tekintete egy pillanatra megakadt Harry Potteren. – N�lam nincsenek kiv�lasztottak, nincsenek kedvencek. Aki szorgalmasan gyakorol, azt kapja jutalmul, hogy esetleg nem azonnal hagyja ott a fog�t a hal�lfal�kkal v�vott p�rbajban. Ellenben, aki nem tanul, nyugodtan fogalmazza meg a v�grendelet�t, �s a b�cs�level�t; ugyanis a hal�lfal�k nem kegyelmeznek! Ne b�zzatok senkiben! Nem egyszer volt m�r r� p�lda, hogy az embert a bar�tai �rult�k el egy al�val� terv �rdek�ben… - fejezte be Kraven, majd visszas�t�lt a tan�ri asztalhoz. Ki�lvezte, ahogy a bizalmatlans�g felold�dik a leveg�ben. Meg�llt az asztala m�g�tt. – Most pedig tegy�tek el a k�nyveiteket, �s �lljatok fel! Rendez�djetek p�rba, p�lc�t el�!

Hermione �rtetlen�l pakolta el a k�nyveit, majd n�zett h�tra, hogy maradt-e valaki p�ratlan, ahogy � is. Neville a padt�rs�t v�lasztotta, Harry Ronnal rendez�d�tt �ssze, �s Draconak is akadt egy mardek�ros p�rja. Pedig tizennyolcan voltak a csoportban. Fels�hajtott, amikor �szrevette, hogy Levander ink�bb Seamushoz, �s Deanhez �llt be harmadikk�nt; semmint hozz�.

- L�tom, mindenki megtal�lta a p�rj�t; nagyon helyes. Mindenki jegyezze meg, akit v�lasztott, mert eg�sz �vben vele fog gyakorolni. Ms Granger, csak nem maradt egyed�l? – n�zett a tan�cstalan l�nyra. – Semmi baj, akkor majd velem alkot egy p�rt. Felt�telezem, nem zavarja; elv�gre volt m�r r�sze hasonl�ban…

Hermione azt hitte, agyv�rz�st kap a f�rfi c�lz�s�t�l. Elv�r�s�d�tt, kez�ben megremegett a p�lc�ja. De vett egy m�ly l�legzetet, �s igyekezett legy�rni a cs�p�s v�lasz�t.

Kraven csak g�nyosan mosolygott, azt�n p�lc�t h�zott, �s elt�ntette a padokat a teremb�l. Egym�ssal szembe felsorakoztatta a p�rokat, �s a tri�t; majd a m�g mindig d�h�s Hermion�n v�ratlanul bemutatott egy �rt�st. A l�ny �sszeesett, �s egy pillanatig azt sem tudta, hol van.

- Ejnye, Granger, mi�rt nem figyelt?! Ebben a csoportban nem k�t�s-horgol�s oktat�sa folyik, hanem mondhatni, a t�l�l�sre val� felk�sz�t�s… - �llt meg f�l�tte a tan�r. Hideg k�k szeme g�nyosan m�rt�k v�gig a f�ld�n fekv� l�nyt. Hermione eg�sz teste remegett a f�lelemt�l, �s a gy�l�lett�l. Nem kellett t�bb, hogy a griffend�les az agy�ba v�sse, hogy m�rhetetlen�l ut�lja a f�rfit. Lassan �sszeszedte mag�t, �s sz�gyenszemre fel�llt, �s s�padtan lenyelte a k�nnyeit. M�r tudta, hogy ez az �ra fel�r majd egy-egy kiad�s k�nz�ssal.

A t�bbiek j�t nevettek a t�rt�nteken. Hermione azonban egyszer�en a menek�l�st v�lasztotta, amint �ssze tudta annyira hangolni a remeg�s�t a fut�ssal, m�r fel is t�pte az ajt�t, �s kirohant rajta.

A folyos�n sem �llt meg, csak rohant, am�g b�rta. Rettegett, hogy a f�rfi esetleg ut�na indul, �s visszacib�lja a tanterembe. Eg�szen a k�nyvt�rig futott. Ott meglehet�sen furcs�n n�ztek r�, amikor zil�ltan �s k�nnyes szemmel besz�guldott, �s elb�jt a polcok k�z�tt.

Halkan utat engedett a k�ts�gbees�s�nek. S�rva �sszekuporodott a sarokba, az ablak al�. Sosem fogja elfelejteni, mennyire megijesztette a f�rfi �tka, hogy egyik pillanatr�l a m�sikra a f�ld�n tal�lta mag�t, �s nem eml�kezett semmire. �gy sosem fogja tudni t�ltenni mag�t �lete trag�di�j�n, ha valaki folyton retteg�sben tartja…

Mag�ban m�r ezerszer visszas�rta, hogy volt olyan ostoba, hogy visszaj�jj�n a kast�lyba. B�rcsak a hadisz�ll�son maradt volna Perselussal… Vagy Perselus visszaj�tt volna a Roxfortba… Val�sz�n�leg � sem lett volna gyeng�d hozz� az �r�kon, de tal�n ezt az�rt m�gsem kellene elviselnie…

Az els� h�t k�nkeservesen telt el. �jszak�nk�nt alig aludt valamicsk�t. Egyszer�en nem merte lehunyni a szem�t. Hajnalig �ltal�ban a klubhelyis�g kanap�j�n virrasztott, fel sem ment a h�l�szob�ba. Amikor v�letlen�l m�gis elaludt volna Lucius Malfoy �s Emil Kraven kergette az iskola folyos�in. K�l�n�sk�ppen Draco teljesen elt�nt a r�m�lmaib�l, �m hely�re egy sokkal fenyeget�bb alak l�pett, Kraven.

Napk�zben rengeteg k�v�val pr�b�lt �bren maradni, �m valamelyik �r�n �ltal�ban elnyomta az �lom, amikor viszonylag nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt �lhetett a padj�ban t�z percig.

Az SVK maga volt a borzalom. H�tf�n k�v�l m�g szerd�n �s cs�t�rt�k�n volt �r�ja Kravennel, aki kegyetlen�l megdolgoztatta az eg�sz csoportot. Enyh�bb �tkokat gyakoroltatott a di�kokkal, �s az eg�sz �ramenet kezdett �tcsapni s�t�t var�zslatok oktat�sa, semmint kiv�d�se �r�ba. Term�szetesen minden egyes ront�st Hermion�n mutatott be, gonoszul megtorolva a l�ny els� �r�r�l val� menek�l�s�t. Tov�bb� bez�rta az ajt�t, miut�n bej�ttek rajta a di�kok, hogy soha t�bb� ne fordulhasson el�, hogy ak�rki �nk�nyesen elhagyja a termet. Hermione minden �r�j�n gyomorideggel, �s hal�l k�zeli �lm�nnyel vett r�szt. Minden r�m�lma, �s a Malfoy-jal t�rt�nt er�szak f�lelme ott k�s�rtett a lelk�ben. Draco �s Ginny hi�ba nyugtatt�k az �r�k el�tt vagy ut�n – teljesen hasztalan volt minden.

Amikor p�nteken McGalagony �r�j�n is elszunnyadt, a tan�rn� aggodalmasan �s csendben kik�ldte az eg�sz csoportot, hogy f�l �ra gyakorl�s ut�n tartsanak egy t�zperces sz�netet. Mindenki vigyorogva �s j�kedv�en elhagyta a termet, csak Hermione maradt, aki az asztalra d�lve aludt.

McGalagony szel�den meg�rintette a l�ny v�ll�t, �s sz�longatni kezdte. A l�ny olyan ijedten kapta fel a fej�t, hogy m�g a tan�rn� is h�trar�ntotta a kez�t.

- Azt hiszem, besz�ln�nk kell, Ms Granger – mondta halkan a zavart griffend�lesnek.

- Nagyon sajn�lom, McGalagony professzor. Soha t�bb� nem fog el�fordulni… - n�zett v�gig mag�n Hermione. R�gt�n tudta, hogy elb�biskolt; amikor �szrevette, hogy a tanterem kong az �ress�gt�l. Fel akart �llni, de a tan�rn� intett, hogy maradjon �lve.

- Napr�l napra rosszabbul n�z ki, Ms Granger. Ez �gy nem mehet tov�bb. A forr�saim szerint alig eszik, alig alszik…

- Eln�z�st k�rek, m�g nem tudtam visszaszokni az iskolai k�zegbe… - mondta halkan a l�ny.

- �n ezt nem �gy l�tom, Hermione. Mag�nak nem az iskolai k�zeggel van baja, hanem az �j professzor�val. Ms Granger, legyen er�s, �s vegye fel a keszty�t! Ne hagyja, hogy egy egyszer� auror megf�leml�tse! Maga sz�zszor okosabb Kravenn�l…

- �rtettem, McGalagony professzor… - b�lintott f�radtan Hermione.

- Most menjen, �s keresse meg Madam Pompfrey-t! K�rjen t�le egy enyhe altat�t, azt�n menjen, �s fek�dj�n le aludni!

- De �n…

- Ne ellenkezzen, Ms Granger! A szobat�rsai d�lut�n n�gyig biztosan nem fogj�k a h�l�szob�ban zavarni, err�l gondoskodom. Menjen, �s pihenjen le! – utas�totta a kedvenc di�kj�t McGalagony.

- Igen, tan�rn�… K�sz�n�m sz�pen… - mondta halkan, �s sz�gyenkezve Hermione. M�g sosem tett�k ki egyetlen �r�r�l sem. Gyorsan �sszekapkodta a holmij�t, �s az ajt�hoz sietett. Visszan�zett a professzorra, �s mondani akart valamit; azt�n m�gsem nyitotta ki a sz�j�t.

- Igen, Ms Granger; ez egyszeri alkalom volt. Soha t�bb� nem fog el�fordulni, hogy kiv�telezek mag�val, megnyugodhat – mosolyodott el McGalagony. – �s m�g valami… Ha ez megnyugtatja, Perselus is hasonl� �llapotban van a hadisz�ll�son…

Hermione halv�nyan elmosolyodott, azt�n lenyomta a kilincset, �s egyszer�en els�t�lt a kint v�rakoz� di�kok k�z�tt. Kicsit t�nyleg jobb lett att�l, hogy McGalagony megeml�tette neki Perselust.

Napok �ta t�pel�d�tt, hogy �rjon-e a f�rfinak. Azt�n mikor pergament vett el�, �s tollat ragadott; olyan keser�s�g kezdte r�gni a lelk�t, hogy egy �pk�zl�b mondatot sem tudott megfogalmazni. Pedig gondolatban ezerszer, ha nem t�bbsz�r bocs�natot k�rt a szerelm�t�l. Tal�n m�g k�ny�rg�tt is volna, hogy menek�tse el innen. Legsz�vesebben minden f�lelm�t, �s retteg�s�t le�rta volna, hogy Perselus is tudja, mennyien b�ntj�k a kast�lyban. F�k�nt azaz �tkozott Kraven…

Madam Pompfrey megszeml�lte Hermione karik�s szemeit, �s adott egy h�tre val� altat�t a l�nynak. Mell�je nyugtat�t, �s ked�lyjav�t� cukork�t is a griffend�les kez�be nyomott. Az altat�t alv�s el�tt, a nyugtat�t reggel, a ked�lyjav�t�t d�l k�r�l kellett bevennie.

Hermione valahol a lelke m�ly�n �rezte, hogy beleker�lt egy �rd�gi k�rbe. Most m�r gy�gyszereken, vagy idegbetegen kell �lnie… Visszabaktatott a Griffend�l-toronyba, felment a h�l�szob�j�ba, megitta az altat�t, �s elfek�dt az �gyon.

V�rta a hat�st, de az k�slekedett. T�bb mint egy �r�n b�multa m�g �gy is a plafont, azt�n lassan delet �t�tt az �ra. Nem ment le eb�delni, ink�bb bevett egy nyugtat�t, �s arra megivott m�g egy adag altat�f�zetet. Alig n�h�ny perc m�lva �gy �lomba sz�d�lt, mint akit le�t�ttek.

Perselus Piton komoran m�szk�lt a hadisz�ll�s laborj�ban. K�t napig senki sem mert a k�zel�be menni, olyan �letvesz�lyes ideg�llapotban j�rt-kelt az �p�letben. Amikor a rendtagok megl�tt�k, ink�bb befordultak ak�rmelyik helyis�gbe az emeleten; mint szembe s�t�lni a d�vad f�rfival. Az k�sz �ngyilkoss�g lett volna.

Hermione t�voz�sa ut�n egyetlen nap alatt �sszer�gta a port mindenkivel, m�g az este haza�rkez� Lupinnal is �v�lt�tt. Remus term�szetesen nem vette mag�ra a f�rfi s�rt�seit, csak hagyta, hogy Piton kid�h�ngje mag�t. Amikor a volt mardek�ros r�d�bbent, hogy ak�rhogyan pr�b�lja b�sz�teni a f�rfit, sehogy sem siker�l; ink�bb d�h�sen otthagyta a konyh�ban. � mindenk�ppen p�rbajozni akart valakivel, hogy levezesse a benne felgy�lemlett fesz�lts�get; de mindenki messzire elker�lte, f�ltve saj�t testi-lelki �ps�g�t.

�jszak�nk�nt nem aludt, a k�v�n k�v�l nem evett, �s nem ivott szinte semmit. Lupin nagyokat mosolygott, amikor reggelente szembetal�lkozott Pitonnal a folyos�n, vagy a konyh�ban.

Piton szeme messzir�l s�t�tlett a kialvatlans�gt�l, �s egyre komorabb kedve elgondolkodtatta Remust. Ha eddig nem lett volna egy�rtelm� a f�rfi el�tt, most m�r minden bizonnyal megbizonyosodhatott Piton szerelme fel�l. Az ami�ta elv�lt Grangert�l, egyszer�en kib�rhatatlanul viselkedett.

Azt�n, ahogy m�ltak a napok, Piton �rj�ng�se cs�kkent, viszont felizzott benne a r�gi b�skomors�ga, amit legut�bb Angyal t�voz�sa hozott ki bel�le. G�piesen dolgozott a laborban, hogy ne kelljen gondolkodni az �lete k�rd�sein. Soha ennyi b�jitalt nem f�z�tt a rend sz�m�ra, mint a tan�v els� het�ben. Hajnalt�l k�s� �jszak�ig dolgozott, �s csak akkor pihent le, amikor m�r t�nyleg az �r�let hat�r�ig hajszolta mag�t.

F�radtan megkereste a szob�j�t, de az olyan egyhang�nak �s siv�rnak t�nt Hermione n�lk�l, hogy nem b�rt ott maradni. A l�ny egyetlenegyszer j�rt csak a h�l�szob�j�ban a ny�ron, m�gis �r�lten hi�nyzott a f�rfinak a helyis�gb�l.

Mivel alig b�rta elviselni mag�t a szob�j�ban, holdk�rosk�nt j�rta a hadisz�ll�s l�pcs�it �s emeleteit. Akarva-akaratlanul mindig Hermione r�gi szob�ja el�tt k�t�tt ki. Valami�rt mindig oda vitte a l�ba. Cs�t�rt�k �jszaka fels�hajtott, amikor megint a szobaajt� el�tt tal�lta mag�t, majd b�s tekintettel benyitott.

A falak v�ltozatlan z�ld sz�nben pomp�ztak, csak a szekr�nyekb�l t�ntek el a ruh�k, csak a polcokr�l hi�nyoztak a k�nyvek. Hermione levetett h�l�inge az�ta is a sz�ken �rv�lkodott, az �gy bevetetlen�l eml�keztette a f�rfit a vas�rnapi �bred�s�re, mikor a griffend�les nem volt mellette. Elcsig�zottan led�lt az �gyra, �s a mennyezetet kezdte figyelni. N�h�ny m�ly leveg�v�tel ut�n r�j�tt, hogy Hermione test�pol�j�nak illata m�g �rezhet� a p�rn�kon �s a takar�n.

Igaza volt a l�nynak. Gy�v�n �s �nz�n viselkedett. Vele kellett volna mennie, de neki m�gsem volt b�tors�ga hozz�. Csak annyi ereje volt, hogy Grangert kil�kje az �letbe. K�t lehet�s�g �llt fenn, Hermione vagy remek�l �rzi mag�t n�lk�le a Roxfortban; vagy borzalmasan, �s m�r biztosan meggy�l�lte a f�rfit.

Egy pillanatig elgondolkodott a k�t vari�ci�n, hogy melyik f�jna jobban neki. Ha Hermione k�nnyed�n elfelejtette volna, �s boldogan nevet a ny�ri kis kalandjain; vagy ha gy�l�lk�dve gondolt volna a f�rfira. Pedig m�r olyan sz�pen alakultak a dolgok… Annyira rem�nykedett benne, hogy Angyal elveszt�se ut�n m�r nem kell ugyanezt a f�jdalmat �reznie t�bb�. �s m�gis… Hol vannak ilyenkor az istenek? Mi�rt nem tud seg�teni valaki a sz�v�n?

Nyelt egyet, azt�n �tkozni kezdte mag�t. Hiszen � Perselus Piton, � nem v�r seg�ts�get m�sokt�l. Neki nem kell m�sok k�ny�radom�nya…

Neki puszt�n Hermione Grangerre lenne sz�ks�ge, de � messze volt. Igaz, a t�vols�g csak egyetlen hoppan�l�sban m�rhet�, de akkor is… Nem tudta, hogyan fogadn� a l�ny. �r�lne-e neki, a nyak�ba ugrana? Vagy csak elh�zn� a sz�j�t, �s k�z�ny�sen els�t�lna mellette? Nem… Hermione nem ilyen… Biztosan r�mosolyogna, �s megbocs�tana neki. Megbocs�tan�, hogy gy�v�n megfutamodott a nyilv�noss�g el�l.

Hiszen a r�gi dolgokat is el tudt�k n�zni egym�snak, akkor ezt mi�rt ne siker�lne?! Tal�n mert Hermione r�j�tt, hogy sokkal �regebb, �s rigoly�sabb n�la. Vagy a bar�tai telebesz�lt�k a fej�t s�letlens�gekkel. Vagy tal�lkozott egy fiatalabb f�rfival. Lehet, hogy pont azzal, akit a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�rnak vettek fel.

Piton oldalra dobta mag�t az �gyon. Nem, a f�lt�kenys�g felesleges. Hermione �gy sem tud megb�zni senkiben… Az idegen tan�rt�l nem kell f�ltenie… Viszont a gyengeelm�j� bar�tai m�g bemagyar�zhatt�k neki… Nem… Ez sem val�sz�n�… Hermione okos, neki nem lehet ak�rmit csak �gy beadni… Akkor marad az a verzi�, hogy �r�kre megut�lta Pitont.

A f�rfi sz�ve belesajdult. Kiny�jtotta a kez�t a leveg�be, elmormolt egy alig hallhat� invito-t, azt�n a l�ny h�l�ingje a kez�be r�ppent.

Ahogy megszor�totta a selymes anyagot, kicsit k�zelebb �rezte mag�t a l�nyhoz. Lassan leengedte maga mell� a kez�t, benne a kinccsel. A vil�gos h�l�ing kiss� �sszegy�rve ter�lt el az �gyon, �s Piton fekete tal�rj�n.

A f�rfi �gy szor�totta az anyagot, mintha az �lete m�lna rajta. Hirtelen k�kes f�nyek kezdtek t�ncolni a szob�ban, azt�n a semmi az �gy mell� teleport�lt valaki.

Piton meglepetten �lt fel az �gyon. Angyal �llt meg mellette.

- Szervusz. Hallottam, hogy h�vt�l – mosolygott r� a titanisz. Egy percet sem �regedett, mi�ta nem l�tta a f�rfi. Piton bezzeg h�rom �vet is. S�t, n�ha m�g t�bbnek t�nt…

- H�vtalak?! Az elm�lt �vekben ezerszer k�ny�r�gtem, foh�szkodtam hozz�d; de te sehol sem volt�l! – ugrott fel d�h�sen a f�rfi. Angyal szel�den elmosolyodott, Piton pedig az els� kirohan�sa ut�n fejet hajtott a l�ny el�tt. – Ne haragudj.

- Nem haragszom, hiszen ismersz. Nyugodj meg, Perselus, nincs okod k�telkedni…

- De Hermione… - fakadt ki a f�rfib�l, azt�n ink�bb elhallgatott. Nem akart a volt szerelm�nek panaszkodni a mostani kedves�r�l. Angyal azonban v�ltozatlanul mosolygott, majd k�zelebb l�pett hozz�.

- Hermione szeret t�ged. Mint mondtam, nincs okod k�telkedni – s�hajtott a titanisz. Aranysz�n� ruh�ja halv�nyan izzott a f�lhom�lyos helyis�gben. – H�reket hoztam. Az istenek csat�ja a v�g�hez k�zeleg, a k�zdelem lassan kiegyenl�t�dik. Val�sz�n�leg m�r a f�ld�n sem tart sok� a h�bor�…

- �rtem. Ezek szerint n�h�ny h�napon bel�l a m�gusok k�z�tt is eld�l, hogy Tudjukki r�muralma �lland�sul-e?

- Igen, de nem kell agg�dnod – mosolygott titokzatosan Angyal. – Nem mondhatok semmit, de a dolgokat k�zben tartjuk, Perselus.

- Megnyugtat� ezt hallani… - s�hajtott fel a f�rfi. K�zelebb l�pett volna a l�nyhoz, hogy meg�lelje; de Angyal felemelte a kez�t, �s meg�rintett Piton v�ll�t. Illetve csak meg�rintette volna, ha birtok�ban lett volna m�g r�gi, fizikai test�nek. A f�rfi test�n k�nnyed borzong�s szaladt v�gig.

- Ne haragudj – nevetett fel Angyal. – M�g nem szoktam meg, hogy nem tudom azonnal meg�rinteni, amit szeretn�k… M�rmint a f�ld�n – mosolygott zavartan a l�ny, majd �jra pr�b�lkozott, �s m�sodszorra m�r meg tudta sim�tani Piton v�ll�t. A f�rfi �rdekl�dve figyelte a szitu�ci�t. Legsz�vesebben ezer k�rd�st tett volna fel a titanisznak, m�g hallgatott. – Az elme hatalma. B�rmire k�pes vagy, ha �szint�n akarod, �s hiszel benne – felelte az el nem hangzott k�rd�sek t�bbs�g�re Angyal. Ragyog� tekintettel a f�rfira n�zett. – K�t �ld�sodat m�r felhaszn�ltad, mikor megmentetted Hermion�t, majd Dracot. A harmadikkal v�rj, ne siesd el! Okt�ber 15-e el�tt ne t�rj vissza a Roxfortba, ak�rmilyen h�reket is hallasz. A holl�dat elk�ldheted; de te, Perselus Piton, okt�ber 15-e d�lut�n teheted csak a l�bad a kast�lyba, �rtetted?

- Igen.

- Megesk�sz�l?

- Igen – b�lintott Piton komolyan. – Mi�rt csak okt�ber 15-�n t�rhetek vissza az iskol�ba?

- Tudom, hogy m�g a visszat�r�s terve sem fogalmaz�dott meg benned r�szletesen. Sajn�lom, hogy nekem kell utas�t�st adnom; de b�zom benne, hogy t�lem elfogadod. Bizonyos dolgoknak meg kell t�rt�nni�k m�g, hogy mindannyian visszatal�ljatok a helyes �tra. Hogy mindenki szabadon d�nthessen j� �s rossz k�z�tt, mindenki beteljes�thesse a sors�t… - Angyal elmosolyodott, azt�n megel�zte a f�rfi gondolat�t. – Nyugodj meg, Hermione v�gzet�re szem�lyesen �gyelek.

Piton csak elmosolyodott, �s kiss� lejjebb hajtotta a fej�t. Angyal elkomolyodott.

- Nem �ll�tom, hogy mindig k�nny� lesz neki, vagy neked. Nem �gy lesz. A k�vetkez� hetekben mindketten megszenveditek a saj�t d�nt�seitek �r�t. Rossz lesz, f�jni fog. De a f�jdalom elm�lik majd. B�zz a sorsodban, Perselus. Megtal�ltad az �leted �rtelm�t, csak meg kell tanulnod �rte �ldozatokat hozni…

- �rtem.

- Nem, m�g nem �rted. De ami k�sik, nem m�lik… - mosolygott Angyal. – Most mennem kell. Ne feledd, Perselus, �ldott vagy! Az istenek m�g egyszer meg�rzik az �letedet, ha k�zeleg a v�gzeted. K�rlek, l�gy �vatos, ne pazarold el az aj�nd�komat…

- Meg�g�rem – t�rdelt le a titanisz el�tt a f�rfi. Angyal gyeng�den meg�rintette Piton homlok�t, majd k�kes-lil�s csillog�s k�zepett elteleport�lt.

A k�vetkez� pillanatban Piton ijedten ugrott fel az �gyr�l. Reggel volt, odakint szakadt az es�. Hermione r�gi szob�j�ban aludt el, kez�ben a l�ny h�l�ingj�vel. Zavarodottan pr�b�lt kifacsarni valami konkr�tumot az agy�b�l, hogy val�ban besz�lt-e Angyallal, vagy csak elm�je �zi e gonosz tr�f�t vele. M�r �ppen kezdte volna a szok�sos, bels� monol�got, �nv�ddal �s �tkoz�d�ssal; amikor halv�nyan meg�rezte a h�s ak�cillatot a leveg�ben.