Silverspirit oldala

Hirtelen az �lom elt�nt, �s hely�be er�s fejf�j�s ker�lt. Az ablakon bes�t� napf�ny arr�l tan�skodott, hogy m�r ak�r d�l is lehetne. Nem kellett kinyitnia a szem�t, hogy meg�llap�tsa ezt, ugyanis a nap melege el�gg� �gette a szemh�jait. Ink�bb tett egy sz�znyolcvan fokos fordulatot �s a fej�re h�zta a p�rn�j�t. K�zben esz�be jutott a tegnap este, �s annak ellen�re, hogy r�szeg volt, �lete legszebb �jszak�j�t �lte �t. K�zben �rezte, hogy az �lmoss�g �lomk�nt nehezedik a szemh�jaira. Mikor m�r majdnem visszaaludt, valaki berontott a szob�ba, �s hangosan bel�kte maga m�g�tt az ajt�t. K�nytelen volt mag�hoz t�rni, �gy leh�zta a fej�r�l a p�rn�t, �s fel�lt. Perselus �llt vele szemben �s el�g m�rgesnek l�tszott.

- M�r azt hittem sose kelsz fel! �lt�zz, �s menj�nk!

- K�t perc �s mehet�nk.

Rik�t nagyon meglepte ez a viselked�s. Azt hitte, a f�rfi a tegnap este ut�n az�rt kicsit m�shogy fog vele viselkedni. Piton nem foglalkozott a meglep�d�tt arccal, ink�bb kiviharzott. �t perccel k�s�bb, mikor visszat�rt a szob�ba, a feles�ge m�r fel�lt�zve, �s indul�sra k�szen v�rta.

A Roxfort igazgat�i irod�j�ban Albus Dumbledore m�r agg�dott k�t tan�rj��rt. Mindkett� most az � kedv��rt k�mkedik Voldemort ut�n, �s viseli azt az �tkos Jegyet. Tudta, hogy ezzel egy �letre el�st�k magukat a t�rsadalom el�tt. Legink�bb Rik�t sajn�lta. F�leg neki nem szabadna egy olyan embert szolg�lnia, mint Denem. De azzal, hogy „teljes�tik” a s�t�t var�zsl� k�v�ns�gait, a rendet seg�tik. Elm�lked�s�t egy kopogtat�s szak�totta f�lbe. Egy „szabad” ut�n bel�pett a k�t eml�tett szem�ly. Albus mosolyogva k�sz�nt�tte �ket, �s besz�mol�t k�rt.

- Minden rendben volt, lesz�m�tva egy valamit.

Perselus megfogta a feles�ge karj�t, �s felh�zta rajta a tal�rt. �gy l�that�v� v�lt a m�g mindig v�r�sen izz� jegy, ami nyughatatlanul mozgott a kez�n. Az igazgat� sokatmond�an n�zte az �tkos tetov�l�st. -

 Perselus, ezeket a b�jitalokat el k�ne k�sz�tened holnap est�re. – Egy list�t nyomott a kez�be, majd v�rakoz�an n�zett r�.

A tan�r �rtve a c�lz�st, sarkon fordult, �s elment. M�rgesen ballagott a pince fel�, mik�zben a list�t n�zegette. Az �reg nagyon j�l tudja, hogy � is k�v�ncsi a v�laszra, de egyszer�en lekoptatja. Lassan f�lt�keny volt a feles�g�re. Az igazgat� t�bbet oszt meg Rik�val, mint vele. Bel�pve a lakoszt�lyukba, becsapta maga m�g�tt az ajt�t, �s bevonult a f�rd�szob�ba. Tiszt�lkod�s ut�n kil�pve a helyis�gb�l ott tal�lta a feles�g�t a nappaliban. Egy vaskos, bord�k�t�ses k�nyvet tartott, �s annyira belem�lyedt, hogy �szre sem vette a f�rj�t. Perselusnak nem volt ismer�s a k�nyv, teh�t biztosan az igazgat�t�l kapta. A d�he m�g mindig nem sz�llt el, ez�rt egy sz�t sem szolt hozz�, ink�bb bevonult a szob�j�ba. Rika csak akkor vette �szre, amikor m�r bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Letette a k�nyvet, �s bement � is a f�rd�be, letiszt�lkodni. Mikor v�gzett, fel akarta venni a k�nyvet, hogy bevigye a szob�j�ba, de az eml�tett t�rgyat m�r Perselus lapozgatta. A k�nyv sok helyen a f�nyl�nyeket �ll�totta szembe a s�t�t var�zslatokkal szemben.

- Minek neked ilyen k�nyv? – k�rdezte a B�jital Mester, �s k�v�ncsian v�rta a v�laszt.

- �rdekes�gk�nt kaptam Albust�l. Mi�rt?

- Mit titkolsz el�lem?

- Tess�k?

- Tudom, hogy titkolsz el�ttem valamit. Nem �rdekel, hogy mit teszel, de nem akarok m�sokt�l �rdekes h�reket kapni.

- M�r a feles�ged vagyok, �gyhogy viselkedhetn�l velem m�shogy is. �s nem titkolok el�tted semmit, ami r�d is tartozna.

- Mivel a f�rjed vagyok, t�bb tisztelet j�r nekem. – K�zelebb l�pett a l�nyhoz, mik�zben a p�lc�j�t a gyomr�hoz szegezte. – �s el is v�rom. Persze nem kell felt�tlen�l megadnod, de akkor v�llald a k�vetkezm�nyeit! – az utols� szavakat m�r a f�l�be suttogta.

Rika leveg� ut�n kapkodva n�zett a f�rj�re. „Ez m�r nem ugyanaz az ember!” K�nnybe l�badt szemekkel rohant ki a folyos�ra, �s meg sem �llt az el�csarnokig. Visszatartotta a k�nnyeit, mert �gy gondolta, az ilyen ember nem �rdemli meg, hogy b�rmi is hulljon �rte. Nem akart egy �p�letben maradni a f�rj�vel, ez�rt keresv�n egy alkalmas kandall�t, elment a Grimmauld t�rre.