Silverspirit oldala

Piton mor�zus hangulatban n�zett a f�lhom�lyos kertre. �ppen hajnalodott. Odakint �bredezett a vil�g. A harmatos f� illata besz�k�tt a nyitott laborablakon. A keleti �gbolt lassan �l�nk sz�nekbe �lt�z�tt. A f�rfi lenyelte az utols� korty k�v�j�t, majd elfintorodott. M�r a k�v� sem ugyanaz… Ezt egy hete m�g Granger mellett itta… A l�ny kor�n kelt, �s mindig egy�tt k�v�ztak. Nemcsak a megszokott civ�d�s, hanem valami m�s is hi�nyzott Pitonnak. Granger maga… A mindent tud�, �s mindenre v�laszol� eminens. A t�k�letess�gre t�rekv� kutat�. A n�ha visszaretten�, leg�rb�l� sz�j� kisl�ny. A n�, aki egy hete a konyhaasztalon �tkulcsolta l�b�val a derek�t… Piton fels�hajtott, azt�n elhessegette k�sza gondolatait. Granger nincs itt. Elment. � viszont igencsak itt van – �s a feladatok egyre gy�lnek… Az �j kiseg�t�je annyira hasznavehetetlen volt, hogy m�g Longbottommal is jobban j�rt volna. Az a szerencs�tlen holl�h�tas mamlasz mindent elrontott. Tudta, hogy sokat k�vetel; �m k�l�n�s m�don, ha Grangernek siker�lt tartania a megszokott b�jitalf�z� iramot, akkor m�snak mi�rt nem? Pitonnak el kellett ismernie, hogy n�ha m�r csak �lvezetb�l pir�t r� a holl�h�tasra. J�t tett az �nbizalm�nak, ahogy els�padt az �ldozata. Grangerrel ilyen nem fordult el� – a l�ny visszabesz�lt volna neki, vagy csak d�h�sen a szem�be n�z, hogy elmenjen a f�rfi kedve a csipkel�d�st�l… De ez a … hogyish�vj�k… R�m unalmas, �s gy�va figura volt… Piton nem is csod�lkozott, hogy nem a Mardek�rba ker�lt a fi�… M�r egy hete igyekezett, hogy legal�bb napi egy f�zetet sikeresen elk�sz�tsen, �m Piton n�lk�l ez lehetetlen k�ldet�snek bizonyult. Val�j�ban csak Piton jelenl�te akad�lyozta a labormunk�ban, �m a volt b�jital tan�ra ezt m�sk�pp �rtelmezte. -Copinsky, egy�rtelm�en megmondtam, hogy macskagy�k�r csak egy csipet kell bele… Erre maga mennyit tesz bele, k�t m�r�kan�lnyit… - �v�lt�tt Piton. -Kovalsky a nevem, uram… �s csak egy csipetnyit tettem bele a macskagy�k�rb�l… -Akkor mi�rt lett ez a l�tty… mert ez l�tty, Kovalsky… mi�rt lett indig� sz�n�? T�ladagolta a macskagy�keret! Hi�ba pr�b�lja tagadni! Mag�t�l nem lesz ilyen sz�ne a tinkt�r�nak! -Lehet, hogy megremegett a kezem… - ismerte el a sz�ke holl�h�tas. -Megremegett a keze? – k�rdezte halk, fojtott hangon Piton. Igyekezett nem agyv�rz�st kapni a laborj�ban. – �s ugyan �rulja el, mit�l remegett meg a keze? Net�n szerelmes, Copinsky? Vagy hidegr�z�st kapott e forr� ny�ri napon? -Egyik sem uram… - suttogta a sz�ke. M�r meg sem pr�b�lta �rtetni a volt professzor�val, hogy nem Copinsky-nak h�vj�k. Tudta, hogy nem fesz�theti tov�bb a h�rt. � volt a legjobb b�jitaltanb�l a t�bbi holl�h�tas k�z�l. Amikor McGalagony megkereste a ny�ri gyakorl�munka lehet�s�g�vel, boldogan pakolt, hogy f�lbeszak�tva eur�pai k�rutaz�s�t, seg�thessen. �m ez a h�t Pitonnal jobban kibor�totta, mint v�rta volna. Tudta, hogy a tan�r kegyetlen is tud lenni; de hogy ok n�lk�l tegye mindezt… Sejtette, hogy m�s b�nei�rt k�nytelen felelni. Fogalma sem volt, hogy mi�rt viseli el Piton b�nt� hozz��ll�s�t; elv�gre � seg�teni j�tt… De nem… El�g volt. � ink�bb visszat�r Franciaorsz�gba… Neki m�g lehet boldog kamaszkora… Odakint tombol a ny�r, a bar�tai is Ibiz�n nyaralnak… Sz�vf�jd�t�… -Ha �gy �rzi, hogy nem k�pes folytatni a munk�j�t, akkor hagyja el a laboromat, Copinsky! Kifel�! Vissza se j�jj�n, �gyis hasznavehetetlen volt eg�sz h�ten! – ord�tott Piton, azt�n a felb�torod� �s elrohan� sz�ke ut�n meredt. Nem gondolta volna, hogy a holl�h�tas t�nyleg megel�geli a viselked�s�t, �s k�pes kereket oldani. Gy�va kukac. – Egyed�l majd minden rendben lesz… - morogta mag�nak, azt�n bev�gta a labor ajtaj�t. Amikor egyed�l maradt, m�r sejtette; este hallgathat McGalagony-t�l, hogy mi�rt �ld�zte el maga mell�l a di�kj�t, de k�l�n�sk�ppen ez sem �rdekelte. �, Perselus Piton, nem tud szerencs�tlenked� alakok k�z�tt dolgozni. Neki csend �s nyugalom kell, ami Copinsky-b�l teljesen hi�nyzott. Att�l, hogy a laborban elt�lt�tt �r�k alatt a fi� csendben volt, nem azt jelentette, hogy ne hallotta volna a remeg�s�t… �s fogvacog�s mellett nem lehet koncentr�lni. Persze, Grangernek nem vacogott a foga mellette – pedig neki m�g oka is lehetett volna r�… Hermione Granger hazautazott. Egy hete maga m�g�tt hagyta a var�zsl�vil�g minden b�j�t-baj�t, �s saj�t sz�ve f�jdalmait. Sz�lei boldogan fogadt�k, napokig k�nyeztett�k, ami�rt v�gre hazat�rt egyetlen kisl�nyuk. Hermione nem mondta el nekik, hogy mi t�rt�nt vele az elm�lt h�nap alatt. Jobbnak l�tta nem felzaklatni a sz�leit. Nem akarta felesleges traum�nak kitenni �ket. Olyan boldogok voltak, hogy viszontl�thatj�k �t… N�gy nap ut�n egy fogorvos-konferenci�ra voltak hivatalosak Barcelon�ba, �gy Hermione tov�bbutazott Sk�ci�ba, a nagysz�leihez. �desapja sz�lei meghatottan v�rt�k a vas�t�llom�son, amikor meg�rkezett. Miut�n haza�rtek, �s bek�lt�z�tt a takaros kis vend�gszob�ba, f�radtan d�lt el ezer�ves, kedves �gy�n. V�gre egyed�l maradhatott egy kicsit. Szerencs�re arc�r�l �s test�nek jelent�s r�sz�r�l elt�ntek m�r a sebek �s a z�z�d�sok, �gy nem kellett magyar�zkodnia. Nagysz�lei nem firtatt�k, hogy mi�rt utazott ink�bb hozz�juk; semmint a sz�leivel spanyol f�ldre. �k csak �r�ltek unok�juknak, �s igyekeztek kellemess� tenni neki az egy�tt t�lt�tt �r�kat. Hermione tudta, hogy m�sf�l �v ut�n l�togatta meg a nagysz�leit, azonban m�g nem �llt k�szen arra, hogy mindent elmes�ljen nekik, ami ez id� alatt vele t�rt�nt. F�leg nem a ny�ron t�rt�nteket… F�radt sz�vvel fek�dt a j�l ismert, nyekerg�s matracon – �s csak �lvezte a csendet. A kis ablakon t�l egy k�rtefa �llt, amin �nekesmadarak f�szkeltek. Vid�m dalol�suk tette m�g nyugalmasabb� a l�nyra szakad�, b�k�s mag�nyt. M�g a vonaton �rt egy r�vidke levelet McGalagony-nak, hogy elutazik a nagysz�leihez, �s ezent�l �szakra ir�ny�ts�k a baglyokat – m�r ha keresn�k valami okb�l kifoly�lag. B�r, �szint�n rem�lte, hogy vagy m�g egy h�tig nem kell semmit sem hallania a h�bor�r�l, �s a hal�lfal�kr�l… Ahogy lassan az oldal�ra fordult, �s megnyikordult alatta az �gy, elmosolyodott. Tal�n ez a szoba majd seg�t neki, hogy kialudja mag�t… Napok �ta alig aludt valamicsk�t. Ha m�s okb�l nem is, de biztons�gi szempontb�l hi�nyzott neki Piton. Nem tudott nyugodtan aludni a tudat n�lk�l, hogy a f�rfi nincs vele egy fed�l alatt. -M�g hogy, m�shogyan nem hi�nyzik… - s�hajtott maga el� Hermione. Napok �ta m�sra sem gondolt, csak a f�rfira. Eleinte igyekezett �ltatni mag�t, hogy csak pszichol�giai oka van a hi�ny�rzet�nek; azt�n feladta, mert nem hitt mag�nak. M�g saj�t maga el�tt sem tudott j�l hazudni… -Ki nem hi�nyzik neked, bogaram? – k�rdezte csendesen a nagymama a szoba ajtaj�b�l. Hermione mosolyogva �lt fel az �gyon. -Senki. – pr�b�lt �rtatlan arccal n�zni a mam�j�ra, mire � elnevette mag�t, �s oda�lt az �gy sz�l�re. -�s ennek a senkinek neve is van? – cir�gatta meg unok�ja haj�t. -Van… - pirult el Hermione. – Perselusnak h�vj�k… - mosolygott halv�nyan a griffend�les. A nagymam�j�nak semmit sem mondott a n�v, �s boldogan mosolygott az unok�j�ra. -�s helyes fi�? -���… igen. -Ennek �r�l�k. A Grangerek mindig is j�l v�lasztottak maguknak p�rt… N�zd meg a nagyap�d, milyen nagyszer� asszonyt vett feles�g�l… - nevetett Hermion�ra a feh�rhaj� asszony. – �s �desap�d is a legt�k�letesebb l�nyt k�rte meg, aki hozz� is ment… Te is j�l fogsz v�lasztani majd… Gyere, f�z�k egy te�t… Hermione vid�man hagyta mag�t kitess�kelni a szob�b�l. Mindig is szerette a r�gi t�rt�neteket hallgatni, amiket mes�ltek neki. Az id�sebbek m�shogyan l�tj�k az �letet; �s m�s �rt�krendek szerint �lik mindennapjaikat. M�r a tapasztalatcsere puszta t�ny�t�l is jobb kedvre der�lt, amit az arom�s illat� tea csak tov�bb fokozott. Napokig nem t�rt�nt semmi k�l�n�s. Hermione napjai ugyan�gy teltek. �jjel nem aludt semmit, vagy csak egy keveset. A f�l�ber �r�kat igyekezett az �gyban elt�lteni, hogy ne menjen a nagysz�lei idegeire folytonos j�rk�l�s�val; de a k�nyvei sem k�t�tt�k le t�ls�gosan. �jjelenk�nt �gy csak fek�dt az �gy�ban, �s a plafont b�multa. Tudta, ha Piton a h�zban lenne; akkor persze le mern� hunyni a szem�t… B�r… Tal�n az volna a legjobb, ha nemcsak a h�zban, de egy szob�ban is lehetn�nek… B�rcsak ott fek�dne mellette, ahogy az m�r n�h�nyszor el�fordult… Hermione sz�ve ilyenkor mindig hatalmasat dobbant, �s oldalra fordult, hogy megn�zze, esetleg nem fekszik-e mellette a f�rfi. Piton sziluettj�t olyan r�szletes gondoss�ggal fel tudta id�zni, hogy ak�r meg is �rinthette volna, ha kiny�jtja a kez�t. N�ha olyan er�sen gondolt r�, hogy tal�n m�g a f�rfi is meg�rezte az orsz�g m�sik fel�ben… Tal�n � is gondol r�… Tal�n � is az �gy�ban fekszik, �s �ppen Hermion�t pr�b�lja elk�pzelni… Hermione zavarodottan felnevetett, majd megp�rd�lt a matrac�n, �s ink�bb kib�mult az ablakon. Odakint enyhe sz�l j�tszott a k�rtefa leveleivel. Piton biztosan nem gondol r�d… Legal�bbis nem annyit, mint te �r�… Bugyuta lib�nak tartana… Nem… Kamaszos zavark�nt �rn� le… Szentimentalizmusk�nt… - mosolygott maga el�, azt�n hagyta mag�t �lomba s�llyedni. �lmait szerencs�re egyre ritk�bban zaklatta fel Malfoy; �m a t�rt�ntek �gy is ott k�s�rtettek minden sz�rk�letkor a l�ny szem�ben. N�ha m�g �sszerezzent, ha hirtelen valamilyen ismeretlen hang �t�tte meg a f�l�t. Napk�zben sokkal �vatosabb volt, mint r�gen. Mindenhova mag�val vitte a var�zsp�lc�j�t, noha tudta, csak v�gvesz�lyben var�zsolhat. Egyel�re m�g kiskor� t�bb, mint egy h�napig. M�g nem var�zsolhat kedv�re, amikor csak akar. Muglik el�tt pedig v�gk�pp nem, �s ez al�l m�g a saj�t nagysz�lei sem kiv�telek. Pedig a nagypap�ja m�r t�bbsz�r is megk�rte, hogy seg�tse ki a r�zs�it valamilyen kis b�b�jjal, mert azok nem akarnak vir�gozni. Hermione ilyenkor �sszeszorult sz�vvel h�r�totta el a felk�r�st, elv�gre a nagypap�ja nagyon szereti azokat a r�zs�kat. A nagymama pedig dorg�lni kezdte a pap�t, ami�rt az m�r megint olyat akar, amit nem lehet… Hermione k�nnyes szemmel mosolyogta meg a jelenetet. N�ha azon kapta mag�t, hogy arra v�r, hogy Piton megjelenjen �s vele is ilyen bizalmasan kezdjen civ�dni, ahogy a nagysz�lei teszik… Ilyenkor mindig eml�keztette mag�t, hogy � akarta elhagyni a F�nix Rend hadisz�ll�s�t. � akart messze rohanni Piton el�l… Szinte �r�nk�nt elmerengett mag�n, mi�rt is ilyen bonyolult az �lete. M�r a kilencedik napot t�lt�tte egyed�l, t�vol a var�zsl�vil�gt�l, amikor Harry �s Ron megl�togatt�k. Hermione �r�lt a bar�tainak, �s a kertben megvend�gelte �ket te�val �s s�tem�nnyel. -Hol vannak a nagysz�leid? – n�zett k�r�l Ron. A vir�goskert, �s a sok z�ld n�v�ny Bimba professzor egyik �vegh�z�ra eml�keztette a fi�t. -D�lut�nonk�nt les�t�lnak a tengerpartra… - mosolygott halv�nyan Hermione. – K�nnyen idetal�ltatok? -Igen. – b�logatott Harry. – De nem baj, hogy csak egy r�vid �rtes�t�t k�ldt�nk d�lel�tt? -F�lt�nk, hogy ler�zol minket… -�n nem szoktam ler�zni senkit. – fortyant fel Hermione. -Mikor besz�lt�nk utolj�ra, Hermione? – n�zett r� komolyan Harry a bar�tn�j�re. Hermione b�szen gondolkodni kezdett, azt�n r�d�bbent, hogy val�ban idej�t sem tudja, mikor �ltek �ssze utolj�ra. A r�gen elv�laszthatatlan h�rmas… -J�l van. El�g r�gen, elismerem… - s�hajtott fel a l�ny. Ron a sz�j�ba t�m�tt m�g egy szelet pisk�t�t, azt�n halkan-diszkr�ten fulladozni kezdett egy cseresznyemagt�l. -Beg agarj�tog �ldi az ebbert? – fuldoklott �s panaszkodott egyszerre. Harry er�teljesen h�tbacsapta a bar�tj�t, mire felk�h�gte a gyilkos falatot Ron. Hermione csak mosolygott a jeleneten. -Nem akarunk mi senkit sem meg�lni, Ron. Csak te nem tudsz sz�pen enni… - h�zta ki mag�t a l�ny. Ron k�nnyes szemmel v�gign�zett a bar�tn�j�n, azt�n elmosolyodott. -�r�l�k, hogy jobban n�zel ki… B�r, m�g el�g karik�s a szemed… - s�hajtotta. – Alszol eleget? -Amennyit csak tudok. – grimaszolt Hermione. -Mi�rt nem k�rsz Pitont�l altat�t? – k�rdezte a v�r�s haj�. Mikor Piton sz�ba ker�lt, Harry felhorkantott. -Mi van? – n�zett r� �rtetlen�l Hermione. Nem �rtette Harry akad�koskod� megnyilv�nul�sait, amikor v�letlen�l sz�ba ker�l Piton. �s akkor m�g el sem mes�lte nekik, hogy mik is t�rt�ntek val�j�ban Piton �s k�zte… -Semmi. Szerintem az alv�sgondodat meg tudod oldani Piton n�lk�l is… - r�ntotta meg a v�ll�t Harry. Ron csak elh�zta a sz�j�t. -Szerinted b�rmit meg lehet oldani Piton n�lk�l… - s�hajtotta d�h�sen Hermione. -Meg is lehet… Neki sosem volt sz�ks�ge m�sokra, akkor nek�nk mi�rt legyen sz�ks�g�nk r�? – k�rdezett vissza Harry. -Nekem sz�ks�gem volt r� nem egyszer… - ellenkezett a l�ny. -J�, te kiv�tel vagy… De att�l m�g Dumbledore miatta halt meg! -Mikor jutsz m�r t�l ezen? A gyilkoss�g al�l felmentett�k! – pattant fel Hermione a sz�k�b�l. Harry is k�vette, �s kiugrott az asztal m�g�l, hogy k�zelebbr�l tudj�k marni egym�st a bar�tn�j�vel. -Nem hozt�k nyilv�noss�gra a val�s�got! �n csak azt l�ttam bel�le, hogy Piton meg�li Dumbledore-t. Ezen nincs mit titkolni vagy magyar�zni! Piton egy al�val� gyilkos, �s az Azkabanban volna a helye! -Piton megmentette az �letemet! Ha az Azkabanban raboskodna, akkor m�r r�gen halott lenn�k, �s tal�n nem is tudn�tok, hova lettem elf�ldelve! – kiab�lt Hermione is. – Semmit sem tudsz Pitonr�l! Hogyan �t�lhetsz meg �gy valakit, ha nem is ismered? -Te sem tudsz t�bbet r�la, akkor meg mi�rt v�ded? – n�zett v�gig d�h�sen a bar�tn�j�n Harry. Ron csak �lt kettej�k k�z�tt, az asztaln�l, �s pislogott. -H�… Nem l�togat�ba j�tt�nk? – k�rdezte halkan. A veszeked�k tov�bbra sem figyeltek oda r�, �gy csak �lt, �s hallgatott. Jobb neki, ha most nem foglal �ll�st… -�n igen is t�bbet tudok r�la, mint gondoln�d! Piton nem rossz ember… -NEM ROSSZ EMBER? Dumbledore gyilkosa nem rossz ember? M�g akkor sem �ln�m meg a szeretteimet, ha megk�rnek r�! – �v�lt�tt Harry. -Honnan tudod, hogy mi h�z�dik a h�tt�rben? El is felejtettem, hogy te mindig mindent pontosan tudsz… -Lehet, hogy nem vagyok olyan t�k�letes, mint te, Hermione; de azt tudom, hogy a gyilkoss�g b�n… -Akkor te mi�rt is kutatsz Voldemort ut�n? Sakkozni akarsz vele? -Az m�s. Voldemort meg�lte a sz�leimet, �s rengeteg �letet t�nkretett… Meg kell halnia… -Lehet, hogy Dumbledore-nak is meg kellett halnia… -Ne mondj ilyet! Piton meg�lte �t… M�g �lhetett volna, ha az a szem�t… - nem tudta befejezni a mondat�t, mert Hermione pofonv�gta a bar�tj�t. Illetve m�r csak a vitapartner�t. Sz� sem lehet bar�ts�gr�l ezent�l. Ilyen korl�tolt elm�vel nem fog bar�tkozni. -Menj innen! L�tni sem akarlak… - kiab�lta Harrynek. A fi� csak �llt ledermedve. Nem hitte volna, hogy Hermione valaha meg�ti �t. -L�tod, ezzel egyet�rt�nk… -M�t�l nem ismerlek… -�n nem akarom ismerni azokat, akik Dumbledore gyilkos�t v�dik… - horkantott Harry, azt�n sarkon fordult, �s elviharzott. Ron f�lszegen fel�llt, �s a d�ht�l remeg� bar�tn�j�re n�zett, majd a t�volod� bar�tja ut�n. -H�t… Ez k�l�n�s tal�lka volt… K�sz�nj�k a vend�gl�t�st, a s�tem�ny nagyon finom volt… A receptj�t majd elk�ldhetn�d a mam�mnak…���… Azt hiszem, most mennem k�ne… -Igen, Ron… Menned k�ne… - s�hajtotta lemond�an Hermione. -�n nem akartam, hogy �sszevesszetek… - grimaszolt a fi�. -�n sem… De olyan kib�rhatatlan… Piton megmentette az �letemet, tal�n nem kellene k�rusban szidnunk �t… - nyelte le k�nnyeit a l�ny. – Neki sem lehet egyszer�… -Gondolom… - vont v�llat Ron. – Majd kib�k�lt�k �m Harry-vel, ahogy mindig… -Sosem fog megenyh�lni… - r�zta meg a fej�t Hermione. -Dehogynem… - mondott ellent bar�tn�j�nek a fi�. �vatosan meg�lelte a l�nyt. – Vigy�zz magadra nagyon… �s �rj, ha valami b�nt… - mondta neki halkan. Hermione m�g �let�ben nem lep�d�tt meg annyira, mint amikor a bar�tja a karj�ba z�rta. Ron sosem mutatott egy�tt�rz�st egyetlen baja ir�nt sem; viszont most… �lel�se esetlen volt, �s gyors, tal�n kiss� bele is pirult. Hermione is halv�nyan elmosolyodott, �s igyekezett elrejteni k�nnyeit. Csak b�logatni tudott, amikor Ron elengedte, azt�n a bar�tja ut�n eredt. M�g visszan�zett a kertkapub�l, Hermione intett neki, azt�n utat engedett k�nnyeinek �s b�nat�nak. Harry gy�l�lte Pitont. Hermione gy�l�lte Harry cs�l�t�s�t. Ron gy�l�lte, hogy a bar�tai veszekedtek. Hermione f�radtan visszahanyatlott a kerti sz�kre, �s csak s�rt. V�gleg el fogja vesz�teni a bar�tait, ha megtudj�k, hogy Piton �s �… Nem akart v�lasztani a bar�tai �s a szerelme k�z�tt, de f�lt, hogy hamarosan sor ker�l majd r�… Nem akart rosszul d�nteni – �s ebben a helyzetben b�rmelyik d�nt�s rossznak �g�rkezett… A l�ny eg�sz d�lut�nja el lett rontva a veszeked�ssel. A kora esti vacsor�ig csak t�nfergett a kertben, a nagysz�lei nem is �rtett�k szomor�s�g�t. Hermione nem mes�lt nekik a vit�r�l, amivel elv�ltak �tjai Harry Pottert�l. Vacsora ut�n, hogy kiszell�ztesse a fej�t, egyed�l les�t�lt a tengerhez. A partot hatalmas k�szikl�k �kes�tett�k, a reped�sek k�z� vadul be-bet�rtek a hull�mok. A tenger sz�ntelen�l h�nyk�dott, k�borl� szele Hermione haj�ba kapott. Fogalma sem volt, hogy mit kellene v�rnia az �let�t�l… McGalagony az �r�asztal�n�l �lt, �s levelet �rt. R�viden, t�m�ren, hat�rozottan. A pergament egy kis bor�t�kba tette, azt�n ell�tta egy m�gikus pecs�ttel. Piton az ablakn�l �llt, �s v�rakozott. Szeme alatt m�ly �s s�t�t karik�k h�z�dtak. Sok volt a munk�ja, de nem panaszkodott. M�g egyed�l is jobb volt dolgozni, mint azzal a hogyish�vj�k holl�h�tassal… Persze, nem a feladatokkal voltak gondjai… Zavarta, hogy Granger nem ad �letjelet mag�r�l. McGalagony-nak bezzeg meg tudta �rni, hogy hova utazott; de neki nem �rt egy sort sem. A „minden rendtagot �dv�zl�k” nem el�g�tette ki. Hi�nyzott neki a l�ny – tal�n nem is lett volna szabad ennyire hi�nyoznia… -Biztosan hamarabb el tudja juttatni a levelet Ms Granger-nek, mint egy bagoly? – n�zett k�rd�n a f�rfira McGalagony. Piton �sszerendezte �br�zat�t, �s �sszer�ntotta s�t�t tal�rj�t mag�n. -A holl�m sokkal gyorsabb, mint b�rmelyik bagoly az orsz�gban… -Helyes, akkor k�rem, siessen. – ny�jtotta �t a levelet az asszony. Piton szinte kikapta az �zenetet a kez�b�l, �s a szob�j�ba sietett vele. Egy perc m�lva m�r rep�lt is ki az ablak�n a holl�… Hermione, amire vissza�rkezett a s�t�j�b�l, m�r ott v�rta a mad�r a nyitott ablaka p�rk�ny�n. Amint becsukta maga m�g�tt az ajt�t, odasietett a holl�hoz. V�gign�zett rajta, gyeng�den megsimogatta a fej�t, azt�n leoldozta a l�b�r�l a levelet. -Fogadjunk, hogy Perselus madara vagy… - s�hajtotta a mad�rnak, mire az csak k�rogott egyet. – A lev�l viszont McGalagony-t�l j�tt… Mi�rt is �rna nekem Piton? Grimaszolva bontotta ki a levelet, az �zenet r�vid volt �s vel�s. Kedves Hermione! Sz�ks�g�nk volna a seg�ts�g�re. Ha nem t�l nagy k�r�s, szak�tsa meg pihen�s�t, �s t�rjen vissza a hadisz�ll�sra. V�lasz�t miel�bb v�rjuk. A miel�bbi viszontl�t�s rem�ny�ben: Minerva McGalagony Hermione felh�zott szem�ld�kkel pislogott a lev�l tartalm�ra, azt�n tollat ragadott, �s �rni kezdett. A mad�r vid�man k�rogott, mire letette a tollat, �s a sz�k�b�l az �gy�ra menek�lt. Cs�mp�s f�l�lomban mi�kolt egyet az egyik p�rn�n. -Nem mehetek vissza… - s�hajtott fel. – Akkor Piton azt hiszi, hogy tudom, mit akarok… - mondta a mad�rnak. – Viszont a lev�lb�l messzi ord�t, hogy Paul nem v�lt be Piton mellett, mint seg�der�… - �lt fel a matracon, �s a holl�ra n�zett. – Te tudod a v�laszokat, igaz? Perselus k�ld�tt, igaz? – a mad�r csak n�m�n pislogott, �s hallgatott. – Ugye, � is vacakul �rezte mag�t? A holl� g�nyosan megforgatta a szem�t, azt�n k�r�lt egyet. -Ha nem lett volna eddig egy�rtelm�, hogy ki a gazd�d; ebb�l a pillant�sodb�l lesz�rtem volna… - mosolygott halv�nyan Hermione. – Mire tan�tott m�g? Tal�n besz�lni is tudsz? Olvastam valahol, hogy a holl�k k�pesek a hangut�nz�sra… Mondj valamit… - k�rte az �llatt�l, de az ink�bb l�tv�nyosan toll�szkodni kezdett. – Akad�koskod� vagy, mint a gazd�d… - morgott a l�ny, azt�n vissza�lt az asztalhoz, �s meg�rta a gyors v�laszt. – J�l van, feladom… Hazamegyek. A holl� vid�man megr�zta mag�t, �s ny�jtotta a l�b�t, hogy r�k�ss�k a levelet. Hermione azonban a meg�rt �s bor�t�kolt lev�lk�t az asztalon hagyta. -Nem k�ldhetem m�g el a levelet… - grimaszolt maga el�. – Mert elm�sz, �s �n egyed�l maradok… Gyere ide… - ny�jtotta ki a mad�rnak a karj�t, mire az r�rep�lt. – Pihenj egy kicsit… N�h�ny �ra m�lva indulj csak vissza… Addig legal�bb lesz t�rsam… Vigy�zhatn�l r�m, am�g alszom… Nem sok embernek aj�nlottam fel ezt eddig… - azzal az �gya fejt�ml�j�ra tette a madarat. A holl� csak �rdekl�dve figyelte, ahogy besz�lnek hozz�. – Azt hiszem, teljesen meg�r�ltem… Egy mad�rhoz besz�lek… - ekkor Cs�mp�s nagyot �s�tott, �s kinyitotta nagy s�rga szemeit. D�h�sen a mad�rra f�jtatott. – Jaj, Cs�mp�s… Hagyd a madarat, k�rlek… - azzal mag�hoz �lelte a macsk�j�t, �s elfek�dt az �gy�n. Bok�ig �r� szokny�ja felcs�szott a t�rd�ig. Rakonc�tlan haja elter�lt a p�rn�n. – Vigy�zzatok r�m, am�g alszom egy kicsit… Azt�n mindenki mehet a dolg�ra… Te viheted a levelem, te mehetsz eger�szni… �n pedig… �sszepakolok, �s visszamegyek a hadisz�ll�sra… Perselushoz… - s�hajtott fel f�radt boldogan Hermione. Megk�nnyebb�lt mosoly�t�l odakint a kertben vir�gba borultak a satnya r�zsabokrok.