Silverspirit oldala

N�gy nap telt azon omin�zus este �ta, mikor Hermione �s Piton egym�sra tal�ltak egy cs�k erej�ig. Az�ta a l�ny nem tal�lta a hely�t, nem tudott koncentr�lni; nem tudott gondolkodni. Teljesen haszn�lhatatlannak �rezte mag�t a laborban, a k�nyvt�rban, de m�g a konyh�ban is. Sz�tlanul �s mosolytalanul teltek a napjai – Piton legnagyobb megd�bben�s�re. � maga a cs�kot k�vet� reggelen pomp�san �bredt; s�t, reggeli k�zben m�g egy viccel is megpr�b�lkozott. Hermione viszont �gy n�zett r�, mint egy idegen szerzetre. A l�ny f�jdalmas tekintete minden tov�bbi humoriz�l�st�l elvette a kedv�t. Nap - nap ut�n figyelte, hogy Granger hogyan s�llyed egyre m�lyebb depresszi�ba; ez �t is igencsak mor�zuss� tette. Szent�l hitte, hogy � sz�vja ki a l�nyb�l a boldogs�got, �gy ker�lni kezdte, ahol csak tudta. Persze, a laborban minden nap tal�lkoztak, �m k�z�s munk�ik szinte kiv�tel n�lk�l balesettel vagy robban�ssal z�rultak – egy�ltal�n nem tal�lt�k a r�gi harm�ni�t. Amikor Hermione bel�pett a helyis�gbe, Piton komor tekintettel k�vette minden l�p�s�t. A l�ny hi�ba pr�b�lt kedvesen a f�rfira mosolyogni, Piton s�t�t �s feneketlen-m�ly �risze mindig el�zte ill�kony j�kedv�t. Nem tudott �gy �nfeledten mosolyogni, ha l�tta, hogy tan�ra em�szti mag�t… Amikor v�letlen�l egym�shoz �rtek, �ltal�ban �gy rebbentek sz�t, mint a megriasztott galambok. Mintha t�z �gette volna �ket… Hermione egyre rem�nytelenebb�l �rezte mag�t a f�rfi mellett, �gy megbesz�lte McGalagonnyal, hogy amint lehet, � hazautazik. Az asszony meg�g�rte, hogy k�t napon bel�l tal�l valakit a hely�re, akivel a b�jitaltan�r tov�bb dolgozhat. Nem kellett sokat gy�zk�dni a Rend vezet�j�t, el�g volt csak Hermione karik�s szemeire, �s reszket� kez�re n�zni. McGalagony egy�bk�nt is j� megfigyel� volt – �s m�r l�tta a p�roson, hogy alig b�rnak egy l�gt�rben maradni; ez�rt is engedett kedvenc di�kja k�r�s�nek. Nem k�rdez�sk�d�tt, hogy mi a val�di oka Hermione t�voz�s�nak. K�vetkez� reggel Hermion�t egy bagoly v�rta a konyh�ban. Ebben �rta meg neki McGalagony, hogy egy holl�h�tas fi� fogja �tvenni a munk�j�t, aki k�vetkez� reggel �rkezik a f�hadisz�ll�sra, �gy � m�g aznap este elutazhat. Hermione fels�hajtva b�mult ki az ablakon. Elgondolkodva kortyolgatta el a tejesk�v�j�t, felh�zta t�rdeit a padon. �jra �s �jra a lev�lre pillantott, majd messzi, az ablakon t�l. Micsoda ny�r… Odakint ragyogott a vil�g – � meg be volt z�rva egy h�zba… egy olyan f�rfi mell�, aki nem tudott r�n�zni… Be volt z�rva egy laborba, ahol nem ment a munka… Be volt z�rva egy olyan vil�gba, ahol h�bor� d�lt a m�gusok k�z�tt. � pihenni �s gondolkodni szeretett volna… Vajon Piton hogy �rtette, hogy v�rniuk kell? Ez azt is jelentette, hogy a f�rfi is v�rni fog r�? Vagy csak egyszer�en le akarta r�zni mag�r�l a l�nyt? Sz�v�t mardost�k a k�ts�gek, nem tudott logikusan gondolkodni… �let�ben el�sz�r be kellett ismernie mag�nak, hogy egy�ltal�n nem volt k�pes haszn�lni az esz�t… Tal�n Piton csak j�tszott vele, tal�n csak az �j var�zsig�j�t akarta kipr�b�lni rajta… �tkozott amarant… Tal�n csak egy k�bult �lom volt az eg�sz… Hermione boldogtalanul vette �szre, hogy nem a h�zba van bez�rva, nem a munka temeti maga al�; hanem a saj�t �rz�sei. Lassan elkortyolta a tejesk�v�j�t, azt�n felment a laborba – elv�gre ma m�g nem okozott katasztr�f�t. De, ami k�sik; az nem m�lik… �szinte b�nat�ra aznap sem siker�lt baleset n�lk�l meg�sznia a d�lel�tt�t. Amikor v�letlen�l �sszeakadt Pitonnal a tekintete, �s teljesen elfeledkezett a k�lvil�gr�l… Legnagyobb szerencs�tlens�g�re azonban a bunsen-�g� l�ngja nem feledkezett el a dolg�r�l – neki �getnie kell, ami a l�ngj�ba �r. Hermione ingujja v�letlen�l belel�gott a l�ngba, �s hatalmas l�nggal kezdett �gni. A l�ny r�m�lten kapta el a tekintet�t a f�rfir�l, hogy saj�t, l�ngol� karj�ra n�zzen. Az inget azonnal eloltotta, azt�n kirohant a laborb�l. Piton grimaszolva n�zett ut�na. Hermione egyenesen a konyh�ba ment. F�jdalmasan szedegette ki meg�gett bal karj�b�l a ruhafoszl�nyokat. Bal k�zfeje el�g cs�ny�n meg�gett, k�nnyek sz�ktek a szem�be – �m k�zel sem a f�jdalom miatt. Nem akarta Pitont elhagyni; �m vele dolgozni egyenesen k�ptelen volt. Mindig valami szerencs�tlens�gbe torkollt, mikor egy�tt kellett volna m�k�dnie a f�rfival… �tkozta mag�t, �m ez nem seg�tett m�r… Piton egy perc m�lva a l�ny ut�n sietett. Hermione a konyhaasztalon �lt, �s a meg�gett karj�val sz�szm�t�lt. A f�rfi a di�kja mell� l�pett. -El�g cs�ny�n n�z ki… - s�hajtott, majd egyszer�en elkezdte kigombolgatni a l�ny bl�z�t. -Mit csin�l? – n�zett r� felh�borodva Hermione k�nnyes szemmel. -Leveszem az inged, hogy jobban megn�zhessem a s�r�l�sed… - morogta a f�rfi, nem k�l�n�sebben foglalkoztatva, hogy a l�ny ellenkezett. Pillanatok alatt kib�jtatta Hermione �gett karj�t az ing marad�k�b�l. Meg kellett hagyni, ilyen �vatos �rint�st hetek �ta nem tapasztalt; �s v�gtelen�l j�l esett neki. Piton m�g egyszer v�gign�zett a l�ny s�r�l�s�n, hogy nem maradt-e az �gett b�rben ruhafoszl�ny, azt�n lecsavarta az �vegcse kupakj�t, amit mag�val hozott a laborb�l. -Nagyon f�j? – k�rdezte a l�nyt�l. Tekintete Hermione szem�t kutatta, �m igazi f�rfik�nt egy pillanatra megakadt szeme a l�ny feh�r, csipk�s melltart�j�n. -Kib�rom… - h�zta el a sz�j�t Hermi. -Azt kell mondanom, ez viszont nagyon fog f�jni… - s�hajtott a f�rfi, azt�n a ny�lt sebbe �nt�tte a folyad�kot. A l�ny f�jdalmasan felszisszent, �s kicsordult a k�nnye is; olyannyira marni kezdte az anyag a h�s�t. Piton szel�den megfogta a l�ny derek�t, hogy ne cs�sszon h�tr�bb, am�g az utols� cseppet is r� nem bor�totta a meg�gett b�rre. A f�jdalom n�h�ny percen bel�l csillapodott. Piton m�g mindig a l�ny derek�n nyugtatta kez�t, �s n�zte, hogyan gy�gyul a s�r�l�s. A b�r percek alatt regener�l�dott, �s �jra�p�tette a sejteket. Hermione csendesen t�rte a f�jdalmat, nem sik�tott, nem s�rt, nem kiab�lt. Sz�ve szerint ak�r mindennap a l�ngok k�z� tette volna kez�t, csak hogy Piton foglalkozzon vele… Milyen emberi volt t�le, hogy ut�na j�tt �s hozott a b�r�j�t� f�zetb�l… Bizalmas csend vette �ket k�r�l, �s csak n�zt�k, amint Hermione karj�n visszan� a b�r. Azt�n Piton szeme az asztalon felejtett lev�lre t�vedt, �s homlokr�ncolva meredt a l�nyra – miut�n beleolvasott a sorokba. -Mikor akartad megmondani, hogy elm�sz? Ma este, indul�s el�tt? Vagy el sem akart�l b�cs�zni? – k�rdezte d�h�sen a f�rfi. A l�ny zavarodottan n�zett a lev�lre, majd a tan�rra. -El akartam k�sz�nni… - s�hajtotta, majd lehajtotta a fej�t. -Mi�rt akarsz elmenni? – k�rdezte Piton. Hermione a karj�t mustr�lta, �gy nem l�tta tekintet�ben a f�jdalmat. -Mert nem veszed hasznomat. Nem tudok seg�teni sem neked, sem a rendnek… - grimaszolt a l�ny, mikor �szrevette mag�n, hogy letegezte a f�rfit. – Egy rak�s szerencs�tlens�g vagyok, �s ezt te is tudod… Mindent elrontok… -Ez csak kamaszos zavar… - ellenkezett Piton. M�g �let�ben nem akart senkit megv�deni saj�t mag�t�l; de most Granger… Ez a helyzet m�s volt. – Majd lek�zdj�k… -Micsoda? Lek�zdj�k? Mir�l besz�lsz? – ki�ltott fel k�ts�gbeesve Hermione. – �n nem tudok �s nem akarok k�zdeni… �n csak a r�gi �letemet akarom visszakapni. Tanulni szeretn�k t�led, �s seg�teni a F�nix Rendj�nek… De ez nem megy… Ne agg�dj, j�n helyettem valaki, aki majd a kezed al� dolgozik… - s�hajtott fel. -De �n nem akarok m�st… - sim�totta meg a l�ny arc�t Piton. Az �rint�s bizalmasra siker�lt, Hermi lehunyta szem�t, �s elk�pzelte a hal�l�t. Ez a f�rfi fogja a veszt�be kergetni… - Napok �ta figyellek… -Nem tudom, mi van velem… - v�gott a f�rfi szav�ba a l�ny. Grimaszolt egyet, majd ism�t a gy�gyul� karj�t kezdte figyelni. -Tal�n szerelmes vagy… - jegyezte meg Piton egyszer�en. Hangj�ban nem volt sem g�ny, sem cinizmus. Csak egy kijelent�st tett. Hermione felkapta a fej�t, �s l�ngol� �risszel a f�rfi szem�be n�zett. Nem hitte volna, hogy Piton el�bb megfejti �s kimondja a rejtv�nyt, mint � b�torkodn�… -Az�rt ez t�lz�s… �n nem… - kezdett mond�k�j�ba, �m a f�rfi gyeng�d cs�kkal lez�rta az ajk�t. -Nem baj… �n is az vagyok… - suttogta a f�rfi. Ezzel tulajdonk�ppen el�rulta mag�t; de nem b�nta. M�r hetek �ta figyelte Grangert, �s alig tudott betelni a l�tv�ny�t�l. Reggelente, amikor �lmosan �cs�rg�tt a konyh�ban a tejesk�v�ja f�l�tt, k�cosan, �br�ndosan… Amikor eg�sz nap kem�nyen dolgozott mellette a laborban. Elviselve a rigoly�it, a g�nyol�d�s�t… Akkor d�bbent r�, hogy val�ban szereti a l�nyt, amikor az n�gy nappal ezel�tt visszament a laborba, �s kisl�nyosan sz�jon puszilta. Akkor �gy a f�rfiba has�tott a felismer�s; hogy az�ta is belesajdult a lelke. Tudta, hogy tilosban j�r – m�gsem akart az �rz�sei ellen k�zdeni. S, mint kider�lt, Hermione sem volt k�z�mb�s ir�ny�ban… Ez m�g ink�bb felt�zelte Pitont. Eld�nt�tte, hogy megharcol a l�ny�rt. Elv�gre borzalmas napokat �lt �t a griffend�les… Tal�n t�l sem teszi mag�t soha a t�rt�nteken… Eld�nt�tte, hogy lassan �s �nmag�t is h�tt�rbe szor�tva fogja megh�d�tani a l�ny sz�v�t… �m Hermione rossz kedve �s b�skomors�ga szinte lehetetlenn� tett�k terv�t… A l�ny t�g szemmel pislogott a f�rfira. Nem �rtette Piton vallom�s�t. Sz�val a f�rfi szereti �t… Szereti �t? �t??? De h�t mit szeret rajta? Szereti �t?! Ez egy vicc… nem, ez biztosan nem igaz… Csak egy valamire kellhet neki… -Nem, nem vicceltem, Granger. – n�zett grimaszolva a l�ny szem�be Piton. Szinte l�tta, ami v�gigszaladt Hermione gondolatai k�z�tt. – Komolyan mondtam… A l�ny nyitva felejtette a sz�j�t is, �gy elcsod�lkozott. H�sz centire �llt t�le �lmai f�rfija, a vil�g legkiismerhetetlenebb embere – �s �ppen szerelmet vallott neki. Felemel� �rz�s volt, �s m�gis olyan f�jdalmas… � m�g nem tudta, mit is v�rna ett�l a kapcsolatt�l. Nem tudott semmit… Nem volt biztos semmiben. Csak azt �rezte, hogy Piton halv�ny mosolya rem�nyt csal a sz�v�re, �s megpr�b�lja elkergetni a fekete felh�ket. Piton megkock�ztatott egy r�vid, �rz�ki cs�kot. Mag�hoz h�zta gyeng�den a l�nyt, �lelte derek�t, �s belefeledkezett Hermi �des sz�j�ba. Di�kja �nk�ntelen�l is �tkulcsolta l�baival a f�rfi derek�t; ahogy az asztalon �lt – szerette volna m�g k�zelebb �rezni mag�hoz Perselust. Hossz�, �szinte �s szerelmes cs�kot v�ltottak. Piton szel�den cir�gatta Hermione p�re h�t�t, �s �lvezte, ahogy a l�ny felny�g, s beleborzong az �rint�s�be. Fels�hajtott, azt�n ajk�val elv�lt a l�ny�t�l. -J�l van. Ha el akarsz menni, meg�rtem. Fiatal vagy… - mondta rekedten, lemond�an. M�g el sem ment a l�ny, de m�r olyan �r�lten hi�nyzott neki; hogy Merlin mentse azt, akit helyette k�ldenek… Hermione lassan elengedte a f�rfi cs�p�j�t, felemelte a fej�t �s Piton szem�be n�zett. -Elmegyek, mert nem tal�lom magamat. Nem tudom, hogy mit szeretn�k, �s hogyan… �n nem vagyok olyan biztos az �rz�seimben, mint… te… - s�hajtotta f�l�nken. – Valahol elvesztem Malfoy, az amarant �s a laborkatasztr�f�k k�z�tt… Nem b�nok semmit, csak meg kell keresnem magamat… Olyan furcsa ez a ny�r… -Visszaj�ssz majd? – k�rdezte halkan a f�rfi. -Rem�lem… Lupin az el�szob�ban �lldog�lt, �s v�rt. McGalagony v�gre betoppant a bej�rati ajt�n, mire a f�rfi csendesen az emeletre kalauzolta. -Mondja m�r, mi�rt kell suttognia? – k�rdezte Minerva gyanakodva, de hagyta, hogy Remus felcsalogassa a l�pcs�n. -Perselus �s Hermione a konyh�ban vannak… -�s? – vonta �ssze a szem�ld�k�t az asszony. -�s �ppen nem fogadnak l�togat�t… - mosolygott sokatmond�an Remus. -Ezt m�gis hogy �rti? -Most egym�ssal vannak elfoglalva… -Minden sz�t harap�fog�val kell kih�znom mag�b�l? -�ppen cs�kol�ztak, amikor be akartam menni… Jobbnak l�ttam nem megzavarni �ket… Hetek �ta ker�lgett�k egym�st… -J�l tette, Remus… �n r�gt�n tudtam, hogy Ms Granger elcsavarta Perselus fej�t, amikor megjelentek a vir�g�gy�sban… - mosolygott Minerva. – Milyen sok�ig k�zd�ttek maguk ellen… Gyerekek…