Silverspirit oldala

A k�vetkez� napokban Piton �s Hermione, mintha mi sem t�rt�nt volna; egy�tt dolgoztak tov�bb a laborban. Tucatnyi var�zsitalt kevertek: szerencse-f�zetet, sebgy�gy�t� ken�cs�t, er�s�t� sz�rumot – csupa sz�ks�ges, �m roppant neh�z b�jitalt, hogy felvegy�k a harcot Voldemorttal szemben. Piton nem mondta ugyan, de meg volt el�gedve a l�nnyal. Granger nem volt haszn�lhatatlan a munka sor�n, s�t el kellett ismernie, hogy eg�sz �gyes volt a l�ny – �m dics�r� sz� egyszer sem hagyta el sz�j�t. Hermione ezt kiss�, titkon tal�n nehezm�nyezte is, b�r nem tette sz�v�. Tudta, hogy egy�ltal�n �r�lhet, ami�rt a volt professzora megt�ri maga mellett a laborban. Nem olyan embert�pusnak ismerte meg a f�rfit, hogy sz�vesen osztozott volna b�rmin; most m�gis kiv�telt tett a l�nnyal. Hermione pr�b�lta elrejteni �r�m�t, hogy Pitonnal dolgozhat. Tudta j�l, most alkalma van tanulni a f�rfit�l. Mindig is elb�v�lte Piton m�ly szak�rtelme, hozz��ll�sa a b�jitalok tudom�ny�hoz. Repesett a sz�ve, mikor tan�r�n is figyelhette, a tan�r hogyan k�sz�t el egy f�zetet… De most – most m�g ann�l jobb dolog volt, hiszen most m�r akt�van is seg�thet neki. A keze al� dolgozhat… Felemel� �rz�s volt a l�nynak. Hossz� �r�kon kereszt�l �sszez�rva Pitonnal… M�snak biztosan r�mesen hangzott volna, de Hermione sz�m�ra ez maga volt az �denkert. Csak �gy sz�vta mag�ba a tud�st, a Piton �ltal kegyesen elhintett morzs�kat. Igyekezett mindent megjegyezni, amit csak mondott a f�rfi, mik�zben f�ztek valamit. Az egy�tt t�lt�tt id� ut�n azt�n a l�ny a szob�j�ba sietett, hogy minden fontos dolgot dokument�ljon, saj�t maga sz�m�ra. Tucatnyi f�zet �s b�jital receptje ker�lt birtok�ba – amit a k�nyvekben nem nagyon lehetett megtal�lni. Az egyik este, amikor Piton m�r elengedte, k�s�bb visszat�rt a laborba, hogy ut�nan�zzen, maradt-e el�g macskak�nny a m�snapi k�s�rletekhez. Legnagyobb megd�bben�s�re m�g Piton is a helyis�gben tart�zkodott. A f�rfi a szok�sosn�l is s�padtabb volt, �s f�radtan �lt az egyik sz�ken, a k�nyvespolc mellett. -Mit keres itt, ilyen k�s�n? – k�rdezte hidegen a f�rfi, a f�lhom�lyos sarokb�l. Hermione nem zavartatta mag�t, �s odas�t�lt a polchoz, amin a hozz�val�kat tartott�k. -Csak ellen�rz�m, hogy maradt-e el�g macskak�nny, �s porkol�b-por holnapra… - n�zett a f�rfira term�szetes k�v�ncsis�ggal a l�ny. – Tal�n zavarok? -Meglehet, Ms Granger… - morogta a f�rfi. -T�n olvasott, ott, a s�t�t sarokban? – mosolygott maga el� Hermione, azzal a f�rfi fel� fordult. Piton szeme a f�lhom�lyb�l is felvillant. Mikor a tan�r �szrevette, hogy a l�ny nem indul az ajt� fel�, fel�llt, �s k�zelebb l�pett a di�kj�hoz. M�g �gy is k�t-h�rom m�ter maradt k�zt�k a t�vols�g. -Mi k�ze hozz�, hogy mit csin�ltam, Granger? – k�rdezte Piton, mik�zben sz�r�san v�gign�zett a l�nyon. Hermione h�t�n borzong�s futott v�gig ett�l a tekintett�l. -Csak �rdekl�dtem, eln�z�st. – vont v�llat a l�ny, azt�n lassan elindult az ajt� fel�. -�s, mi lesz a porkol�b-porral? – n�zett ut�na a f�rfi. Hermione visszamosolygott a v�lla felett. -Maga is megn�zheti, r�m itt most nincs sz�ks�g… - azzal kinyitotta az ajt�t. Vagyis csak kinyitotta volna, ha be nem ragad. Hermione keze egyre er�sebben pr�b�lta lenyomni a kilincset, �m sehogy sem siker�lt kinyitnia. K�rd�n h�tratekintett a f�rfira. – Ez maga volt? -Hogyan? – n�zett r� vissza szint�n k�rd�n Piton. – Fogalmam sincs, mir�l besz�l… -Az ajt� beragadt, Piton professzor. – s�hajtott a l�ny, azt�n tov�bb pr�b�lkozott kinyitni, de m�g mindig nem siker�lt neki. -Akkor kapja el� a p�lc�j�t, �s oldja meg a probl�m�t. – vont v�llat a f�rfi. – Egy griffend�lesnek ez igaz�n nem lehet gond… Egy beragadt ajt� nem foghat ki mag�n, Ms Granger… -A szob�mban hagytam a p�lc�m… - s�hajtott fel Hermione. T�nyleg ott hagyta, az asztal�n. Csak egy pillanatra j�tt be a laborba, �s m�r elk�pzelhetetlennek t�nt sz�m�ra, hogy ez id� alatt b�rki megt�madn�… -Ezt a felel�tlens�get, Granger… - mondta g�nyosan Piton. – Akkor hogy fog most kijutni innen? -Felt�telezem, majd a tan�r �r el�veszi a p�lc�j�t, r�koppint a kilincsre… �s m�r szabadok is vagyunk… - morogta maga el� a l�ny. Ezt a blam�t… Piton lovagiass�g�ra v�rni… A vil�g egyik legf�l�slegesebb dolga… Piton felh�zta a szem�ld�k�t, �s k�rd�n a l�nyra n�zett. -�s m�r szabadok is vagyunk? -A h�zban nem lehet hoppan�lni, �s azt sem tartom val�sz�n�nek, hogy kim�szik az ablakon. Hiszen az els� emeleten vagyunk… Ha teh�t nem nyitja ki az ajt�t, akkor ergo maradni k�nyszer�l ergo be lett�nk z�rva… - mosolygott neg�desen a l�ny, azt�n els�t�lt az ajt�t�l, hogy �tadja a hely�t. Most pr�b�lkozzon a f�rfi. Izomer�vel, vagy var�zslattal; teljesen mindegy. Csak szabaduljanak ki. -Mondtam m�r, Ms Granger, hogy n�ha az agyamra tud menni? – morogta a f�rfi, azzal el�vette a p�lc�j�t, �s az ajt�ra fogta. – Tal�n nem is kellene seg�tenem… - engedte le a karj�t, �s a l�nyra n�zett. – Tal�n nevel� jelleggel marasztalnom kellene… -Hogyne, biztos roppant hasznos lenne… - helyeselt grimaszolva a l�ny. – V�g�l is, olyan ez, mint a s�toroz�s… Csak harminc�t felett m�r kellemetlen, hogy a f�ld�n kell �jszak�zni… Egy bizonyos kor ut�n m�r f�j a der�k, sajognak a csontok… - vont v�llat a l�ny is, azzal le�lt az asztala melletti sz�kre. -Ha a Roxfortban lenn�nk, most pontot vonn�k le a pimaszs�g��rt… - morogta Piton. -M�g szerencse, hogy nem vagyunk ott. – mosolyodott el Hermione. – Akkor kinyitja az ajt�t, vagy nem? Piton professzor… Piton elfordult az ajt�t�l, �s csakis a l�nyra figyelt. -Nem �rdemli meg a seg�ts�gemet, Granger. -Az nem jelent sokat, professzor. – vigyorgott a l�ny cinikusan. Erre Piton �sszeszor�totta a sz�j�t, �s Hermion�ra sand�tott. -Maga nem szokott ilyen lenni, Granger… Fel�ledt a griffend�les pimaszs�g mag�ban is? -Ennek semmi k�ze a Griffend�lhez, uram. – s�hajtott a l�ny. Kiss� r�d�lt az asztalra, �s megt�masztotta fej�t a karj�val. – Ezt puszt�n �n hozza ki bel�lem, Piton professzor. -Mivel? -Azzal, hogy akad�koskodik… Nincs n�lam a p�lc�m, nem tudok kimenni. Erre, ahelyett, hogy egy p�lcaint�ssel elint�zn� az ajt�t; ink�bb bel�m k�t… Nem �rtem a f�rfiakat… - s�hajtott m�g egyet a l�ny. -Ennek semmi k�ze a f�rfiakhoz, Granger… - morgott Piton. M�g soha, senki nem olvasta a fej�re, hogy akad�koskodik. Ez m�rhetetlen�l d�h�tette. – Azzal, ami�rt mag�val k�nyszer�l�k dolgozni, az m�g nem hatalmazza fel semmire, Ms Granger… -Ezt most az�rt mondta, mert azt mertem �ll�tani, hogy akad�koskodik? – mosolyodott el a l�ny. – Azt is mondhattam volna, hogy n�ha sz�rsz�lhasogat�… -Granger… Ne fesz�tse tov�bb a h�rt… - sziszegte Piton a l�nynak. Hermione azonban csak mosolygott. M�r r�gen elm�lt azaz id�, amikor megijedt a f�rfi haragos pillant�sait�l. -Nincs itt h�r… Viszont a nappaliban van egy zongora. Sz�vesen megmutatn�m �nnek, de l�m… Beragadt az ajt�! Nem tudunk kimenni! -Na �s? Lehet, hogy �n m�r nem is akarok kimenni innen, Granger… - ki�ltott fel Piton. – Lehet, hogy ink�bb eg�sz �jjel dolgozni fogok… -Akkor m�giscsak szerencse, hogy itt vagyok. – mosolyodott el ideges�t�en Hermione. -Persze, m�g szerencse… Piton fenyeget�en a l�ny f�l� magasodott, egy pillant�sra sem m�ltatta az ajt�t. Csak Hermione r�zs�s arc�ra koncentr�lt. Nem �rtette, hogy mit �lvez azon a di�kja, ha felbosszanthatja �t. Mi�rt j� az Grangernek, ha �t ideges�theti? Val�ban egyszer�bb lenne kinyitni az ajt�t, hogy a l�ny elillanhasson – �m a f�rfi nem akart egyed�l maradni. Valami�rt �lvezte a sz�csat�kat, Hermione csipkel�d�s�t. -Sz�val…? – n�zett fel a f�rfi szem�be a l�ny. Tekintette moh�n kutatta a tan�ra szem�t. -Mit akar, Granger? – f�rk�szte Piton is a m�sik arc�t. -Mondjuk lefek�dni, aludni… De ahhoz ki kellene jutnom… - s�hajtott mosolyogva a l�ny. Erre Piton egy suhint�ssal egy �gyat b�v�lt az ablak al�, a k�nyvespolc mell�. -Tess�k. Itt tud aludni, ha olyan f�radt… - vont v�llat a f�rfi, azt�n elfordult �s visszas�t�lt a k�nyvespolcos sarokba, a fotelj�hez. Hermione �rtetlen�l pislogott, nem akart hinni a szem�nek. -Ezt most komolyan gondolta? – rivallt d�h�sen a f�rfira. Felpattant, �s a f�rfi el� ugrott, nehogy az le�lhessen. – Ezt m�gis hogy k�pzelte? -Milyen hangon besz�l maga velem, Granger? A tan�ra vagyok! -Teszek r�! Azonnal nyissa ki az ajt�t! Nem tarthat fogva, �rti? Engedjen ki a laborb�l! -Hiszen maga akart velem dolgozni… -Persze… Mert azt hittem, hogy besz�m�that� az elm�je… - morgott d�h�sen a l�ny. Harciasan felszegte a fej�t, hogy el ne mulassza Piton g�nyos-haragos pillant�sait. -Mi�rt k�pzeli, hogy b�ntetlen�l pimaszkodhat velem? -Ugyan, ez csak n�z�pont k�rd�se. Ki mit tekint b�ntet�snek… - f�jtatott Hermione. Alig volt f�l m�ter k�zte �s Piton k�z�tt. �rezte a f�rfi arcszesz�nek illat�t. A Roxfortban sosem �rezte; legal�bbis nem figyelt r�… Olyan keser�des volt, mint a kapcsolata a f�rfival. – �n p�ld�ul ann�l nagyobb b�ntet�st el sem tudok k�pzelni, mint mag�val apr� ostobas�gokon civ�dni, mikor �rtelmes dologgal is t�lthetn�nk a szabadid�nket… -Ms Granger, megosztan� velem, hogy maga mit tart �rtelmes szabadid�s tev�kenys�gnek? – hajolt hozz� m�g k�zelebb a f�rfi. Nem besz�lt hangosan, ink�bb halkan, v�szj�sl�an. -Olvashatn�k, vagy gondolkodhatn�k… - dohogta a l�ny. – Be kell l�tnia, hogy ennek �gy semmi �rtelme… -Olvasni �s gondolkodni itt is tud… - mutatott k�rbe jobb karj�val a f�rfi, mintegy bemutatva a l�nynak a szob�t. – �s, hogy �n mit l�tok be, �s mit nem… Tal�n ink�bb ne maga d�nts�n… -Ez az eg�sz csak az�rt t�rt�nik velem, mert maga egy korl�tolt ember, aki nem tud vesz�teni! Nem tud lovagiasan viselkedni; vagy nem akar… Egyszer�en nem seg�t az emberen, pedig l�tja, hogy sz�ks�g volna r�… Biztosan a rossz gyerekkor�val magyar�zza mindezt… -Meg ne pr�b�ljon pszichoanaliz�lni, Granger! – v�gott k�zbe Piton, �m Hermione olyan d�h�s volt, hogy nem hatott r� a f�rfi jeges hangja. -�n ne csin�ljak semmit, �n ne gondolkodjak, nekem ne legyenek �tleteim… El is felejtettem, hogy nem �n vagyok a vil�g k�zepe… -Granger… -Mi a gond? Hogy valaki v�gre megmondja az igazat? Maga lehetne egy kellemes term�szet� ember is, ha nem morogna �s akad�koskodna folyton. A n�k is jobban kapn�nak mag��rt… Fogadni mern�k, hogy az a baja, hogy… - a l�ny nem tudta befejezni a mondatot, mert Piton egy hat�rozott mozdulattal, szinte l�tatlanul kirobbantotta az ajt�t a tokj�b�l. Eg�sz v�gig, m�g a l�ny besz�lt, azt figyelte, hogyan sz�kik v�r Hermione arc�ba. A robban�skor a l�ny �sszerezzent, de nem mozdult meg. Az ajt� recsegve-ropogva �rt f�ldet a folyos�n, a fal t�v�ben. -Az az �n nagy szerencs�m, Granger, hogy maga nem tudja, hogy mi az �n bajom… - sziszegte a l�nynak Piton. Hermione szinte k�v� dermedve �llt v�ltozatlanul is a f�rfival szemben. -Akkor tal�n mondja el… - morgott tov�bb a l�ny. Szemmel l�that�an a legkev�sb� sem foglalkoztatta a menek�l�s terve. -Mag�nak? Viccel? – csattant fel a f�rfi, tal�n kiss� k�zelebb l�pve a di�kj�hoz. -A n�kkel van baja, mi? – v�gott vissza a l�ny. -Nem a n�kkel, hanem mag�val, Granger… Ilyen pimasz, okoskod�, akad�koskod� csitrit m�g nem l�ttam… -Kett�nk k�z�l nem �n vagyok akad�koskod�… - sz�rt szikr�kat Hermione szeme. – �s k�l�nben is, honnan tudhatn�m, hogy baja van velem, amikor soha egy sz�val sem mondja? Nem dics�r, az rendben van. Tal�n f�jdalmat okozna mag�nak… De ha baja van, akkor mi�rt nem b�ki m�r ki, hogy mi az? -Minden, Granger… Minden… - s�hajtott fel Piton. A mennyezetre emelte a tekintet�t, mint aki hezit�l egy pillanatig. Mozdulata szokatlan volt a l�ny sz�m�ra. – Menjen aludni! – utas�totta v�g�l hidegen a di�kj�t, azzal el�llt az �tj�b�l. Egyenesen a frissen odavar�zsolt �gyhoz ment, �s le�lt a sz�l�re. Mereven maga el� b�mult, szemmel l�that�an befejezte a t�rsalg�st a l�nnyal. Hermione �rtetlen�l n�zett a f�rfira, majd v�llat vonva sarkon fordult �s kis�t�lt a helyis�gb�l. Ahogy �tbukd�csolt az ajt� megszenesedetett romjain, �s m�r t�bb l�p�snyire elhagyta a labor k�zel�t, akkor �llt csak meg. Egyszer�en megtorpant. � nem fogja most ennyiben hagyni a dolgot… Akkor tal�n sosem der�l ki, Piton mi�rt viselkedik �gy vele… Hirtelen azon kapta mag�t, hogy a l�bai hat�rozottan visszafel� tartanak a laborba. -Mit akar m�g? – n�zett fel r� Piton komoran. Hermione nem tudott mit mondani, csak egyenesen a f�rfihoz l�pdelt. -Mit jelent az, hogy minden? -A minden azt jelenti, hogy minden. El�g egy�rtelm� sz�, Granger… -Ha minden rossz, amit csin�lok; akkor mi�rt hagyja? Mi�rt nem �ll�t le? Ha rosszul v�gzem a munk�m, akkor mi�rt nem sz�l? -Nem a munk�j�r�l van sz�… - s�hajtott fel a f�rfi. Hermione sokat sejtet�en elmosolyodott, majd lehajolt �s gyeng�den sz�jon puszilta a tan�r�t. Piton m�g �let�ben nem d�bbent meg ennyire. Ilyen �tl�tsz� lett volna a l�ny el�tt? Ez sz�gyen volt a jav�b�l… Piton ajka hideg volt, �m puha. -Hanem err�l… - suttogta Hermione, majd fels�hajtott. Nem is �rtette, hogy volt ehhez b�tors�ga… Felegyenesedett, arca m�g jobban kipirult. – Ezt nem kellett volna… Eln�z�st… Csak… Csak… Oh, a fen�be… Eln�z�st… - azzal szinte kirohant volna a laborb�l, ha Piton p�lc�t nem r�nt, �s ut�na nem ki�ltja: -AMARANT! Hermione a var�zsige hat�s�ra meg�llt. �rezte, amint a b�b�j a h�t�ba v�g�dik, majd sz�tolvad a test�ben. M�r megint egy mardek�ros megold�s… Teljesen a tudat�n�l volt, tudott gondolkodni; csak valami sokkal er�sebb dolog kezdett uralkodni az agya f�l�tt. Az elfojtott v�gyak… Lassan megfordult, hogy megk�rdezze a f�rfit, ez m�gis mire volt j�. Mire feln�zett, Piton m�r ott �llt el�tte. -Nem akarom, hogy elrohanj! – mondta neki halkan, azt�n megcs�kolta a l�nyt. Lass�, k�szk�d� cs�k volt. Mindketten a saj�t d�monaikkal harcoltak, mert tudt�k, ez nem helyes. Hermione v�g�l a b�b�j hat�sa alatt hamarabb megadta mag�t a v�gyainak, �s k�szs�gesen visszacs�kolt. Piton azonban elengedte a l�nyt, �s h�tr�bb l�pett. Elmormolta az ellenb�b�jt, �s v�rt. Hermione azonban nem mozdult, csak szenved�lyt�l f�tve n�zett a f�rfira. Halv�nyan elmosolyodott, kiss� oldalra ford�totta fej�t. Piton fels�hajtott. – Nem rohansz el? -Az im�nt mondtad, hogy nem akarod, hogy menjek… - suttogta a l�ny, majd Piton nyaka k�r� fonta karjait. A f�rfi fels�hajtott, azt�n �jra megcs�kolta Grangert. Ez m�r igazi, szenved�lyes, minden porcik�t megbizserget� cs�k volt; mindkettej�k �szinte �r�m�re. Hermione bok�ja �s t�rde megremegett; kis h�j�n �sszerogyott. Szerencs�j�re Piton szorosan �lelte �t, k�nnyen meg tudta tartani a l�nyt. Sosem gondolta volna, hogy Granger ak�r bele is sz�d�lhet a cs�kj�ba. B�r, az is igaz, arra sem gondolt m�g, hogy valaha meg fogja cs�kolni a di�kj�t. Azonban miel�tt jobban belem�lyedt volna etikus, vagy �ppen etik�tlan viselked�s�be, Hermione elkezdte kigombolni a f�rfi tal�rj�t. Maga sem tudta, hogy merte levenni a f�rfir�l a ruhadarabot… Ahogy az anyag f�ldet �rt, Piton �jra megcs�kolta a l�nyt; azt�n megkem�ny�tett sz�vvel eltolta mag�t�l. Tudta, hogy �lete legfinomabb kalandj�t�l fossza meg mag�t; m�gis ellen�llt a k�s�rt�snek. Nem akarta lerohanni a l�nyt. Ez m�g t�l korai lett volna Grangernek… Hermione csak �llt megk�v�lten, kiss� nedves ajkakkal �s Pitonra b�mult. Nem �rtette a f�rfi p�lfordul�s�t. K�ba aggyal n�zett �s v�rt. -Ezt m�g nem szabad, Hermione… - suttogta zil�lva a tan�r. A l�ny olyan zavarodottan, �s k�ts�gbeesetten n�zett r�, hogy azonnal megb�nta tett�t, m�gsem visszakozott. Ezt m�g nem volt szabad. Egyel�re Granger a di�kja, m�g egy teljes �vig… R�ad�sul, amiken egy h�napja kereszt�l ment… Az m�g az ellens�g�nek sem k�v�nta volna. Na j�, az ellens�g�nek igen… Piton fels�hajtott. - A tan�rod vagyok… -Volt�l… - ellenkezett halkan a l�ny, azt�n Piton s�v�rg� szem�be n�zve elmosolyodott. L�tta a f�rfin, hogy � sem repesett a boldogs�gt�l, ami�rt elengedte a l�nyt; �s ez kiss� megnyugtatta. Piton els�, �szinte mosolya visszal�kte �br�ndjai k�z�. Piton �s �… � �s Piton. �, Hermione Granger �s Perselus Piton. Megment� �s megmentett. Az im�nt cs�kol�ztak… Piton szel�den megsimogatta kivirult arc�t, azt�n homlokon cs�kolta a di�kj�t. -V�rnunk kell… -Tudom… - s�hajtott fel Hermione, azt�n a f�rfi mellkas�ra hajtotta a fej�t. N�h�ny percig, heves sz�vdobog�suk k�zepette �lelkeztek, majd a l�ny kibontakozott a j�les� �lel�sb�l, �s a szob�j�ba menek�lt. Csapong� sz�vvel vetette mag�t az �gyra. Nem tudta, hogy most Pitonnal v�d- �s dacsz�vets�get k�t�tt volna; vagy csak a f�rfi b�b�ja okozta-e azt a k�l�n�s v�gyat, ami mardosni kezdte minden porcik�j�t. Annak mindenesetre �r�lt, hogy a tan�r nem haszn�lta ki a k�n�lkoz� lehet�s�get – hanem egyszer�en futni hagyta. De Hermione legal�bb m�r sejtette, h�nyad�n is �llnak egym�ssal Perselus Pitonnal…