Silverspirit oldala

Hermione siralmas �llapot�hoz k�pest �gy rohant fel a szob�j�ba, mintha �ld�zt�k volna. Piton �s bizalmas besz�lget�s jobban megijesztette, mint amikor ord�tott vele a f�rfi. Pihegve vetette mag�t az �gy�ra, �s igyekezett l�thatatlann� v�lni. �sszeg�mb�ly�d�tt, hossz� percekig nem mozdult, csak j�les�en figyelte, ahogy a f�jdalomcsillap�t� ken�cs hatni kezd. Amint beiv�dott a b�re al�, �g�retes f�jdalommentess�g j�rta �t a l�ny test�t. V�rt m�g n�h�ny percet, azt�n �sszeszedte mag�t, �s lassan fel�lt�z�tt. Gy�zk�dte mag�t, hogy Piton �rdekl�d�se k�telez� jelleg�, �s nem egy�b. Csak megn�zi a bord�it, mint egy orvos, azt�n mindenki megy a maga �tj�n… Abban biztos volt, hogy � bez�rk�zik a szob�j�ba, �s soha el� nem b�jik onnan. Var�zsp�lc�j�val, amit az �jjeli szekr�nyr�l vett el, kicsit megsz�r�totta a haj�t. A p�lc�j�t visszatette, megn�zte mag�t a t�k�rben. Farmert �s az egyik �j, s�t�tk�k fels�j�t vette fel. Ezt majd k�nnyen felh�zza… Fels�hajtott. Mindig is ut�lt orvosi vizsg�latokra j�rni… Most meg azt�n… Piton m�g csak nem is igazi orvos… Miket gondolhat r�la… Nem akarta jobban elkedvetlen�teni mag�t, �s ink�bb s�padtan elindult vissza, az els� emeletre. Ekkor vette �szre, hogy a labor m�g mindig romokban hevert. Bel�pett az ajt�n. Hatalmas volt a felfordul�s… Nyelt egyet, majd puszta k�zzel elkezdte �sszeszedni a megmenthet� alapanyagokat, �s a t�retlen lombikokat. Nem tal�lt sokat, csak kett�t. Alapanyagok k�z�l csak a belladonna-sz�rak �s vir�gok maradtak �pek. A kamill�t �s holdvir�g-k�teget szerencs�tlen�l teljesen �sszetapost�k… Elk�mpicsorodott, azt�n elkezdte �sszegy�jteni a t�r�tt �vegszil�nkokat. K�r�lbel�l ilyen volt az �lete is… Romokban hevert, ak�rcsak Piton szeretett laborja… -M�gis, mi az �rd�g�t m�vel, Granger? – k�rdezte a t�rdel� l�ny h�ta m�g�l az ajt�ban megjelen� f�rfi. – M�g a kez�t is el akarja v�gni? – azzal egyetlen p�lcasuhint�ssal f�lresodorta az �sszes szemetet az �tb�l. – Nyugodjon meg, k�s�bb feltakar�that! – mondta g�nyosan Piton. Hermione fel�llt, �s a f�rfira n�zett. Nem �rtette a tan�r�t, n�ha eg�sz norm�lis volt vele… - Ezt ak�r veheti b�ntet�snek is… - folytatta Piton, majd a terem k�zep�n �ll�, �res munkapadra n�zett. – �lj�n fel oda! -M�rmint most? - remegett meg a l�ny sz�ja sz�le. -Igen, Granger, most! – n�zett r� hidegen Piton. Kicsit �lvezte, hogy Hermione n�ha beleremeg a jelenl�t�be. Az�rt ez m�giscsak azt jelentette, hogy nem vesztette el teljesen a tekint�ly�t. Mardek�ros lelk�re ez j� hat�st gyakorolt. Granger az�rt n�ha m�g visszaretten t�le… Ez j�t jelent… M�g nincs veszve minden… Hermione s�hajtva �lt fel a munkapadra, �s lel�gatta a l�bait. -Mutassa a kez�t! – morogta Piton, mire a l�ny odatartotta az �p kez�t. A f�rfi fels�hajtott a remeg� teny�r l�tt�n. -Csod�latos. Akkor most mutassa a m�sikat, Granger! Az egy kicsit jobban �rdekel… - g�nyol�dott a l�nnyal, mire Hermione elpirulva lehajtotta a fej�t, �s maga el� tartotta a bek�t�tt kez�t. Igyekezett l�thatatlann� v�lni, de nem akart siker�lni a var�zslat p�lca n�lk�l, n�m�n. Piton grimaszolva a l�ny zavarts�g�n, a var�zsp�lc�j�val megszabad�totta a k�t�st�l Granger �tsz�rt tenyer�t. A seb szerencs�re szebben gy�gyult, mint a t�bbi s�r�l�se. Piton elfordult, �s a polc�hoz l�pett. Oda a l�ny nem ny�lhatott, az volt az egyik tiltott ter�let. Levett egy kicsi �vegcs�t, majd visszament a l�nyhoz. – El�g sz�p… Ez f�jni fog… Hermione �sszeszor�totta a sz�j�t, amikor Piton a tenyer�be cseppentett h�rom csepp folyad�kot. Az �getett, ak�r a t�z. Hermione legsz�vesebben elr�ntotta volna a kez�t, de a f�rfi szorosan fogta. A seb n�h�ny pillanat alatt bez�rult, mintha sosem lett volna. Hermione meglep�dve vette �szre, hogy a f�jdalom megsz�nik, �s a seb is elt�nt. Megmozgatta az ujjait, �s a csukl�j�t. Minden csontja �s izma t�k�letesen m�k�d�tt. H�l�san n�zett a f�rfira. -K�sz�n�m… - mosolyodott el halv�nyan. Piton csak grimaszolt egyet. -A k�nos fel�n m�g nem vagyunk t�l. P�l�t fel, �s fek�dj�n el az asztalon! – adta ki az utas�t�st a f�rfi. Elfordult, �s visszatette a kis fiol�t a polcra. Ezalatt Hermione felh�zta a fels�j�t, �s elfek�dt a munkapadon. A s�t�tk�k anyagot a melltart�j�ra r�ntotta fel, hogy az�rt valamit takarjon a mell�b�l. -A k�nos szitu�ci�n m�r t�lvagyunk… - s�hajtotta Hermione maga el� kiss� felold�dva. -Az mikor t�rt�nt? – k�rdezte Piton szinte cseveg� hangon, azt�n visszafordult a l�ny fel�. Granger nyugodtan fek�dt az asztalon. Bord�it l�that�v� tette, b�r ne tette volna… Baloldalon hatalmas fekete v�ral�fut�sos foltok rik�tottak feh�r b�r�n. Jobb oldalt is csak annyiban k�l�nb�z�tt a helyzet, hogy ott a foltok lil�s sz�nt �lt�ttek. -A k�nos valahol ott kezd�d�tt, hogy a kanap�j�n, az �l�ben �bredtem; �s az �jjeli tal�lkoz�sunkkor folytat�dott a l�pcs�n… - grimaszolt Hermione. Piton egy pillanatra a szem�be n�zett. -�s az mi volt, amikor mag�ra rontottam a f�rd�ben az im�nt? -Az kegyetlen volt… Akkor d�bbentem r�, hogy nem tudok elb�jni maga el�l… - mosolyodott el halv�nyan a l�ny. – A nappali viszont egyenesen bizarr volt… -Akkor ez a maga szemsz�g�b�l…? – k�rdezte �rdekl�dve Piton. -Nem… Ezt m�r nem akarom defini�lni… Jobb az nekem, hogy nem keresek c�mk�t ennek a m�lyrep�l�snek… - hunyta be a szem�t Hermione. Piton halkan felnevetett. M�g sosem hallotta �szint�n nevetni a f�rfit, ez�rt a l�ny r�snyire kinyitotta a szem�t, hogy a ritka alkalmat megcsod�lhassa. Piton r�ncai ell�gyultak, �s �veket letagadhatott volna a kor�b�l; amikor nevetett. -Nem akarom sok j�val b�ztatni… Granger, rosszul n�z ki… - s�hajtott fel Piton megkomolyodva, mik�zben gyeng�den megnyomkodta a l�ny bord�it. Hermione felszisszent, majd grimaszolt egyet. -K�sz�n�m, uram, ezt b�knak veszem… Piton csak elh�zta a sz�j�t, azt�n er�sebben megnyomta az egyik fekete foltot – Hermione feljajdult. -Ennek semmi k�ze a b�kokhoz… Biztos, hogy elt�rt ez a k�t bord�ja… - morogta a f�rfi, majd �vatosabban tapogatni kezdte a t�bbit. Amint �ts�t�lt a l�ny m�sik oldal�hoz, ahol csak a lila foltok �ktelenkedtek; �szre kellett vennie, hogy ott m�ly sebek is h�z�dnak. Legsz�vesebben megk�rdezte volna, hogy ezeket hogyan szerezte; azt�n ink�bb m�gis hallgatott. Egy sebhegeszt� ken�ccsel �vatosan bekente a v�r�s cs�kokat. Az egyik m�lyen felrohant a l�ny melltart�ja al�. Amikor egy kiss� megemelte Granger p�l�j�t, hogy rendesen bekenje a sebet, �s Hermione h�nalj�hoz k�zeledett az ujja, a l�ny megremegett, �s felnevetett. – Minek �r�l, Granger? – n�zett fel Piton �rtetlen�l. Hermione zavartan elpirult. -Sajn�lom, csak csikland�s vagyok… - mosolygott a l�ny, mire Piton �sszevont szem�ld�kkel �jra megcir�gatta Granger oldal�t. Hermione megint megborzongott �s felnevetett. A f�rfi harmadszor is megism�telte a mozdulatot. – Hagyja m�r abba… - nevetett a l�ny kiss� d�h�sen. Piton megk�nnyebb�lve fels�hajtott, �s abbahagyta, ahogy a griffend�les k�rte t�le. – Ne rajtam gyakoroljon! – borzongott meg utolj�ra Hermione bossz�san. -�n, a maga hely�ben most nagyon boldog lenn�k, Granger! A teste norm�lisan reag�l a m�sik �rint�s�re… - jegyezte meg Piton h�v�sen. Igyekezett min�l m�lyebbre �sni mag�ban az �r�m�t, hogy Granger megborzongott az ujjai nyom�n. Hermione k�rd�n n�zett a f�rfira, mire az grimaszolva folytatta. – M�g az is el�fordulhat, hogy norm�lis lelk� feln�tt lesz mag�b�l… A hasonl� esetek ut�n sok n� nem k�pes feldolgozni az �t�lt traum�t, �s vagy rettegve elmenek�l az idegen �rint�sek el�l; vagy gyeng�n, beh�dolva t�ri azokat… Granger, maga nevetett… Ennek �r�l�k. -Ne �r�lj�n annyira, nem volt ez olyan izgalmas… - �lt fel Hermione bossz�san, �s mag�ra r�ntotta a fels�j�t, hogy eltakarja sebes, foltos, feh�r has�t. Piton csak felh�zta a szem�ld�k�t, de nem sz�lalt meg. – M�g a v�g�n eladna egy cirkusznak, csak mert tetszett, ahogy megcsiklandoz… - ugrott le a munkapadr�l a l�ny. -Tetszett? – n�zett r� �that�an Piton. Hermione elv�r�s�d�tt, azt�n sarkon fordult, �s kimenek�lt a teremb�l. -Nem… - ki�ltott vissza a f�rfinak. Piton elvigyorodott. -Helyes. Akkor most keresse meg a var�zsp�lc�j�t, �s takar�tsa ki a laboromat! – mondta hangosan a l�nynak. – Este pedig eml�keztessen, hogy adjak egy adag csontforraszt�t! Hermione csak intett egyet a f�rfinak, azt�n felviharzott az emeletre. Amire vissza�rt a laborba, Piton m�r nem volt ott. Szerencs�re… Ilyen b�na egy napot… �let�ben nem volt ilyen szerencs�tlen 24 �r�ja… A d�lel�tti katasztr�fa, �s most… Ez az elsz�l�s is… Most Piton biztosan b�szk�n n�zegeti mag�t egy t�k�rben… Nem is volt olyan j� az �rint�se… Csak egy ismeretlen remeg�s fogta el, �s kisz�radt a sz�ja. Ez m�g nem jelentett semmit… A borzong�s mindig a csikland�ss�g velej�r�ja… Ez az eg�sz egy rossz vicc. Az eg�sz nap egy rossz, rossz, morbid vicc… Piton a nappaliban �lt az asztaln�l, �s olyan er�sen koncentr�lt arra, amit olvasni pr�b�lt, hogy belef�jdult a szeme. Granger el�rulta mag�t… J�l esett neki, ahogy meg�rintette… Olyan cs�nya sebek �s v�ral�fut�sok mellett m�g tetszett neki, ahogy megcsiklandozta… A hely�ben tal�n m�r r�gen meg�tkozta volna, aki hozz� mer�szel �rni… De Granger b�tor volt… S�t… Valahol nagyon sajn�lta a l�nyt. Hihetetlen volt sz�m�ra, hogy Lucius k�nz�sa ut�n m�g �gy mert feleselni, �s besz�lgetni vele; hogy az �rint�sekr�l sz� se ess�k… Piton tudta, hogy nem volt t�k�letes sorst�rs az ilyesmihez, �s a f�rd�ben nagyon kegyetlen volt a l�nnyal, �s el�tte a laborban is… Egyszer�en elborult az agya. Granger ostoba m�don majdnem meg�lte mag�t… Csak az istenek mentett�k meg… Legsz�vesebben megfojtotta volna, vagy meg�tkozta volna Grangert a butas�ga miatt… �s mi volt a ments�ge? P�nikba esett… Egy pillanatra � is p�nikba esett, m�gis tudta, mit kell tennie, hogy megmentse a griffend�lest. Pedig lehet, hogy jobban j�rtak volna mindketten, ha hagyja meghalni… Piton felmordult. Nem… Semmik�ppen sem hagyta volna… Felel�ss�get v�llalt McGalagony-n�l a l�ny�rt… Nem hagyhatja, hogy baja ess�k… �s ez Granger piszok nagy szerencs�je… Hogy �, Perselus Piton, tartja a szav�t… Hogy nevetett, amikor meg�rintette… Mintha sosem b�ntotta volna Malfoy… Mintha term�szetes lett volna neki, hogy � cir�gatja… Azt�n persze, visszatal�lt a szerep�be, �s d�h�sen otthagyta a f�rfit… Piton megcs�v�lta a fej�t, grimaszolt. Granger sosem fog annyi j� modort tanulni, hogy ne hagyja fak�pn�l, ha k�nos szitu�ci�ba ker�l… B�r… Ennyi menek�l�s m�g belef�r… Hogy megborzongott a l�ny, amikor v�gigh�zta a b�r�n az ujjait… Piton fels�hajtott, �tkozta mag�t, azt�n ink�bb �jra a k�nyvre pr�b�lt figyelni, nem a csapong� lelk�re. Hermione, miut�n kitakar�totta a labort, lement a konyh�ba �s ivott egy te�t. Akkor d�bbent r�, hogy aznap m�g a k�t te�n k�v�l semmit sem vett mag�hoz, ami nem volt m�rgez�… D�lut�n volt m�r, h�rom �ra is elm�lt. F�radtnak �s gyeng�nek �rezte mag�t. Le�lt az ablak mell�, kib�mult a kertbe. M�r k�t hete gy�jt�gette a b�tors�g�t, hogy elhagyja a h�zat. Pr�b�lt �sz�rvekkel hatni mag�ra, hogy semmi baja sem esik, ha egy kicsit ki�l a f�be Cs�mp�ssal. Saj�t maga gy�zk�d�s�t Bo szak�totta f�lbe, aki egy nagy t�ny�r forr� levest tolt az orra al�, hogy egyen valamit. Hermione mosolyogva vette el a t�ny�rt �s a kanalat. M�r a leves illat�t�l is v�szj�sl�an megkordult a gyomra, �m m�gis lassan �s f�lve nyelte le az els� falatokat. Nem akart t�l gyorsan enni, mert akkor a v�g�n megint a f�rd�ben k�t ki – ahogy megismerte mag�t a napokban. Miut�n lassan elfogyott minden leves a t�ny�rj�b�l, Bo kivette a l�ny kez�b�l, �s elrohant elmosni. Cs�mp�s viszont azonnal felugrott a l�ny �l�be, �gy Hermione nem tudott seg�teni a man�nak, szeml�tom�st Bo legnagyobb �r�m�re… Cs�mp�s csak d�rg�l�z�tt �s dorombolt a l�ny kezei k�z�tt, Hermione gondolatban valahol eg�sz m�shol j�rt – automatikusan simogatta kedvenc�t. Egyszer csak Piton megjelent a konyhaajt�ban, azt�n sebesen v�gigsuhant a konyh�n. Gyorsan feltett egy kanna teavizet, azt�n � is az ablakhoz l�pett. -Gondolkodik? – k�rdezte a l�nyt�l, r� sem n�zve. -Igen… - hagyta r� a f�rfira Hermione. V�g�l is… A bambul�st is betudhatja gondolkod�snak, ha el�g �rtelmes k�pet v�g hozz�… -Micsod�n? Hogy milyen ostoba d�lel�tt�n van t�l? – k�rdezte Piton g�nyosan. Hermione csak f�radtan s�hajtott. -Nem… Azon m�r t�l vagyok ma. -Akkor min mereng ilyen b�szen? – tudakolta a f�rfi. -Hogy kimenjek-e a kertbe… - grimaszolt a l�ny. Pitonnak elkerekedett a szeme. T�nyleg… Hossz� napok �ta �ssze voltak z�rva Grangerrel, �s m�g sosem l�tta, hogy a l�ny s�t�lt volna egyet a kertben… Vagy csak kil�pett volna a teraszra… Ez k�l�n�s. -Menjen! – utas�totta a f�rfi. A l�ny csak f�jtatott egyet, de nem sok hajland�s�got mutatott arra, hogy eleget tegyen a tan�ra parancs�nak. Piton v�rt egy kicsit, azt�n megfogta a macsk�t, �s egyszer�en kidobta az ajt�n. Cs�mp�s nyekkenve ugrott a talp�ra a z�ld f�ben. – �s ha nem akar a macsk�ja sors�ra jutni, akkor sz�pen, �nsz�nt�b�l indul ut�na! – morgott a f�rfi. Hermione d�h�sen pattant fel, hogy kiab�lni kezdjen Pitonnal, �m ekkor az megragadta a karj�t, �s egyszer�en kitoloncolta a teraszra. -Ezt m�gis hogy k�pzeli? Azonnal engedjen el! – rivallt Pitonra a l�ny, �m szavai hat�stalannak bizonyultak. – Micsoda mardek�ros megold�s ez m�r megint! Engedjen m�r be! – ki�ltott a f�rfira, amikor az az orra el�tt bev�gta a h�ts� ajt�t. -Leveg�zz�n egy kicsit! J�t fog tenni! – morogta neki Piton, azt�n az elk�pedt man� fel� fordult. – Minimum f�l �r�n kereszt�l kint kell lennie! Csak ut�na engedheted be, vil�gos? – utas�totta k�z�ny�sen Bo-nak. A man�l�ny csak pislogva b�logatott. Piton el�gedetten fels�hajtott, azt�n odament a lobog� teav�zhez, �s valami kellemes arom�j� teaf�vet sz�rt bele, majd t�vozott a te�j�val. Hermione csak d�bbenten �llt a teraszon, �s nem jutott sz�hoz. Piton egyszer�en kidobta, mint a macsk�j�t… -Bo, k�rlek… Engedj be… K�rlek… Piton nem fogja megtudni… -Biztos, hogy nem fogja megtudni, mert nem tehetem meg… - r�zta a fej�t a man�, azt�n ink�bb hangosan dudor�szva elt�r�lgette az elmosott ed�nyeket. Hermione halkan szitkoz�dva ment ki a naps�t�sre. Az �g k�ken ragyogott, a leveg� friss volt. Azt el kell ismernie, hogy m�r hi�nyzott neki a szabad leveg�. Egyenesen a labor ablaka al� �llt, �s hangosan veszekedni kezdett az emelettel. -Ezt m�g nagyon meg fogja keser�lni! Ezt m�g nagyon visszakapja! Nem fogom elfelejteni, hogy kidobott minket a h�zb�l! Hallja? Persze, hogy hallja! Amint bejutok, �n ezt nagyon meg fogom torolni… - kiab�lt Hermione a labor ablak�val, azt�n mikor semmi reakci� nem �rkezett, d�h�sen f�lre�lt egy �rny�kos fa al�. H�t�t az �reg fa t�rzs�nek t�masztotta, �s Cs�mp�st figyelte, amint az a f�ben j�tszik. N�h�ny perc m�lva mintha elf�jt�k volna a m�rg�t. Egyszer�en csak hagyta, hogy a ny�ri leveg� kihozza bel�le a jobbik �nj�t. Halv�nyan elmosolyodott, mikor a meleg sz�l megcsapta az arc�t. A r�zs�k illat�t hozta mag�val, �des volt �s m�mor�t�. Hermione hosszasan �ld�g�lt a f�ben, tal�n t�bbet is, mint f�l �ra. Cs�mp�s is odakeveredett mell�, �s �nfeledten j�tszottak. Amikor Lupin kil�pett a teraszra, a l�ny lassan fel�llt, �s odament hozz�. Kiss� elzsibbadt a sok �cs�rg�st�l. -J� idekint l�tni… - biccentett mosolyogva a f�rfi. Hermione kedvesen mosolygott. -J� is volt… De most meg�l�m Pitont… - biccentett vissza, azzal vid�man bes�t�lt a konyh�ba. -Most nem tudja. H�zon k�v�l van. – s�hajtott �l-szomor�s�ggal Lupin. – Viszont j�tszhatunk egy parti var�zsl�sakkot… -Benne vagyok…