Silverspirit oldala

Piton m�g n�h�ny percig a karjaiban tartotta a l�nyt, hogy az valamennyire megnyugodjon, azt�n elengedte �s h�tr�bb l�pett. Elv�gre m�giscsak a tan�ra… Igyekezett k�z�ny�s arcot v�gni, mikor Grangerre n�zett. Hermione k�nnyes szemei azonban visszatartott�k, hogy g�nyol�dni kezdjen a l�nnyal. -Fek�dj�n le aludni! – mondta neki halkan. A griffend�les csak nyelt egyet, �s elmaszatolta az utols� k�nnyeit. Megr�zta a fej�t. -Nem tudok aludni… -Menjen a szob�j�ba, �s pr�b�lkozzon! – csikorgatta Piton a fogait. -A szob�mba? – n�zett a f�rfira k�ts�gbeesetten Hermione. Ink�bb felh�zta a l�bait, �s visszag�mb�ly�d�tt az ablakp�rk�nyra. – Azt nem… �n nem megyek be abba a szob�ba… - s�hajtotta maga el�. Nem akart veszekedni a f�rfival, de a szob�j�ba nem volt hajland� bemenni. Az a szoba… a h�l�szob�ja… Rossz. Piton saj�t mag�hoz k�pest t�relmesen fels�hajtott, �s n�h�ny p�lcaint�ssel rendet tett a nappaliban. Ut�na egy francia�gyat b�v�lt a terem k�zep�re, �s egyetlen megrov� pillant�ssal az �gyba parancsolta a l�nyt. Hermione azonnal �rtette, hogy most vagy befekszik az �jonnan odavar�zsolt �gyba, vagy meg�tkozz�k – �gy ink�bb az �gy mellett d�nt�tt. Lassan odabicegett, �s f�radtan d�lt el rajta. Szinte m�r el is felejtette, hogy milyen k�nyelmes �gyon fek�dni. Amikor minden sajg� testr�sz�nek akad el�g hely… Mintha nem is f�jna m�r olyan nagyon minden tagja… Tal�n Piton m�ve. Halv�nyan elmosolyodott, �s a f�rfira n�zett. Piton oda�lt az �gy m�sik sz�l�re �s a l�nyt f�rk�szte. -Aludjon, k�l�nben… - pr�b�lt fenyeget�en hatni a griffend�lesre, azonban Hermione csak tov�bb mosolygott. -K�sz�n�m, hogy itt van… - suttogta a f�rfinak, azt�n lehunyta a szem�t. Szinte r�gt�n �lomba sz�d�lt. Piton csak �lt �s nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Hogy �r�lhet neki b�rki, hiszen sosem volt szent, vagy kedves, vagy seg�t�k�sz… Mindig �rnyasabb �ton j�rt, mint az �tlag… Mindig k�v�l�ll� volt. Idegen. �t nem hi�nyolt�l. Nem k�rtek t�le seg�ts�get… Ez a csitri viszont… A b�natos barna szemeivel az �r�letbe kergette… Elfintorodott, azt�n � is elhelyezkedett az �gyon. Mit keres itt, ahol mindenki gy�l�li? Mi az �rd�g�t akar bizony�tani azzal, hogy olyan rendtagokkal akar egy�tt dolgozni, akik egy kan�l v�zben megfojtan�k? Potter els� dolga val�sz�n�leg �gy is az lesz, hogy megpr�b�lja majd meg�tkozni… �s a t�bbiekre m�g nem is akart gondolni… Hossz� percekig r�g�dott mag�n – morgol�dott gyenges�g�n. Ha lenne egy csepp esze, most azonnal elhagyn� a h�zat �s vissza sem n�zne… Soha nem j�nne vissza, soha nem n�zne h�tra… Olyan ostoba vagy, mint a t�bbiek, Perselus. Mi a f�szkes fen�t keresel itt? Mi�rt bonyol�tod az �leted? Sokkal egyszer�bb lenne most elt�nn�d… Soha nem tal�ln�nak meg… Bolond. Olyan h�lye vagy, mint akiket tan�tott�l… Mit akarsz j�v� tenni? Egy �let is kev�s lenne mindenre… Minek �s kinek akarsz bizony�tani? Ekkor Hermione Granger az oldal�ra fordult, arccal a f�rfi fel�, �s �lm�ban elmosolyodott. Piton fels�hajtott, �s nyugton maradt – nem menek�lt el. Szinte alig aludt valamit az �jjel. Vigy�zta a griffend�les �lm�t, vagy csak a saj�tj�t nem tal�lta – rejt�ly. Hajnalban, amikor nagy nehezen elaludt volna; kiny�lt a nappali ajtaja, �s Harry Potter �s bar�tai osontak volna be rajta. Harryt, Ginnyt �s Ront legal�bb olyannyira meglepte a szem�k el� t�rul� bizalmas l�tv�ny, mint a f�l�lomban a h�t�n fekv� Pitont. Hermione �ppen h�ttal fek�dt neki, de akkor is. Hermione egy �gyban fek�dt az �rul� gyilkossal! Piton karja a feje alatt pihent, m�g be nem toppantak a v�ratlan l�togat�k. Szeme d�h�sen villant �s egyetlen szigor� int�ssel kik�ldte a fiatalokat. Ron �s Ginny ijedten h�tr�ltak ki a szob�b�l, Harry viszont els�padva �llt meg egy l�p�sre az �gyt�l. Nem mozdult. Piton s�t�ten l�ngol� tekintettel intett �jra, mire Harry felb�torodva intett vissza a f�rfinak, hogy � is hagyja el a szob�t, mert… Piton lassan �s �vatosan lesz�llt az �gyr�l, majd odament a k�szoborr� v�lt griffend�les fi�hoz, �s az ingj�n�l fogva cib�lta ki a nappalib�l. Hermione nem �bredt fel az incidensre, Harry azonban igyekezett ellen�llni a f�rfi er�s fog�s�nak. A folyos�n azt�n ki is t�pte mag�t Piton mark�b�l. -Mit mer�szel, Potter? – sziszegett a f�rfi, azt�n elindult a konyha fel�. Ginny �s Ron elk�pedve b�multak a f�rfi m�g�tt lebeg�, enyh�n gy�r�tt tal�rja ut�n. – Aj�nlom, hogy k�vessenek, k�l�nben…- morgott Piton vissza a v�lla felett. A Weasley-testv�rek k�rd�n n�ztek Harryre, aki bossz�san indult a m�lyen gy�l�lt tan�ra ut�n. � nem fog megijedni t�le… Piton meg�lte Dumbledore-t! Ak�rki ak�rmit mond, Piton b�n�s, �s k�sz. Most, hogy r�ad�sul Hermion�val is kavar valamit… K�tszeresen is rajta fogja tartani a szem�t… S�t… Piton d�h�sen �llt meg a konyha ablak�val a h�ta m�g�tt. A nap felkel� sugarai narancsos gl�ri�t vontak a feje f�l�, majd m�szk�lni kezdett – �s szerencs�re Harry gl�ria-l�tom�sa elt�nt. -Hogy k�pzelik, hogy bet�rnek a nappaliba, amikor tudj�k, hogy Ms Granger ott l�badozik? – k�rdezte fenyeget� hangon a fiatalokt�l. Ron nyelt egy nagyot, ki nem �llhatta Pitonnak ezt a hangj�t. M�g az is jobb lett volna, ha �v�lt… -Meg akartuk lepni… - mondta Ginny s�padtan. – Azt�n persze mi is meglep�dt�nk… -Ms Weasley, megtenn�, hogy befogja a sz�j�t? – rivallt r� Piton. – Nem tudom, hogy Ms Granger mit mondott maguknak arr�l, hogy mi t�rt�nt vele az elm�lt h�ten; de abban bizonyos vagyok, hogy nem k�r a meglepet�seikb�l! Fizikailag �s idegileg is ki van mer�lve, sz�val ker�lj�k a hirtelen meglepet�seket �s mozdulatokat, ha k�rhetem! -Nem k�rheti! A maga szava semmit sem �r! Meg�lte Dumbledore-t, �s hi�ba mentett�k fel… Akkor is gyilkos marad! Hermion�t�l pedig tartsa mag�t t�vol! – kiab�lt a volt tan�r�ra Harry. Ron igyekezett l�thatatlann� v�lni, fogalma sem volt, hogyan lehet b�tors�ga a bar�tj�nak, hogy Pitonnal kiab�ljon. -Ugyanolyan ostoba vagy, mint az ap�d, Potter! Hogy mersz �gy besz�lni velem?! Elv�rom, hogy legal�bb norm�lisan, emberi m�don viselkedj, ha a tisztelet utols� szikr�ja is hi�nyzik bel�led!!! -Az ap�mat csak ne keverje bele! Hogy tiszteln�k valakit, aki arra sem �rdemes, hogy… hogy… - Harry fesz�lten kereste a szavakat, de nem tal�lt megfelel�t, ami Pitonra illett volna. -Persze, Potter! Pr�b�lj csak gondolkodni… De ett�l Ms Granger probl�m�ja m�g nem lesz megoldva! Ink�bb azon gondolkodj, tal�n az k�nnyebben fog menni… - g�nyol�dott hangosan Piton, mire Harry szeme d�h�sen villogni kezdett. -Mi t�rt�nt Hermion�val? – k�rdezte Ron elgondolkodva. � csak el�z� nap �rkezett, de nem tudott meg semmi konkr�t dolgot. -Ha nem �rulta el, biztosan oka volt r�… - mordult r� Piton. Mindketten eml�keztek, hogy Weasleyt a m�lt h�ten kir�ncig�lta az egyik hal�lfal�-hadisz�ll�sr�l, �s hagyta, hogy a fi� dehoppan�ljon. Az�ta nem is l�tt�k egym�st. No, nem mintha Pitonnak hi�nyzott volna az a pimasz griffend�les gyerek… -De maga persze tudja, igaz? – k�rdezte Harry kiab�lva. – Mert maga mindig mindent tud… -Mi k�z�d hozz�, Potter? Ha a m�lt h�ten nem lett�l volna olyan figyelmetlen, hogy egyed�l beengeded a sik�torba Ms Grangert, akkor mindez nem t�rt�nt volna meg… - �v�lt�tt m�r Piton is. Ekkor kiv�g�dott az ajt�, �s Hermione morcos-�lmos k�ppel jelent meg a konyh�ban. Arra �bredt, hogy egyed�l fekszik az �gyban, a nappaliban – de a konyh�b�l kiab�l�s hallatszik… Fels�hajtott, megborzolta am�gy is k�cos haj�t, azt�n Piton �s Harry k�z� l�pett, nehogy egym�snak essenek. -Merlinre… Napok �ta nem aludtam… Erre ti meg �v�lt�zt�k? A konyha visszhangzik a legjobban a eg�sz h�z �sszes helyis�ge k�z�l, lesz�m�tva persze a f�rd�t… – mondta morcosan. – Mi a fene van? -Csak meg akartunk lepni, hogy rendet tesz�nk a nappaliban… - mosolyodott el Ginny. – Erre te meg… �… egy �gyban alszotok… Mi �t�tt bel�d, Hermione? -Ginny, k�rlek… - d�rzs�lte meg a szem�t Hermione, azt�n ink�bb Pitonra n�zett. K�l�n�s m�don a f�rfi nem volt olyan s�padt, mint megszokta. Piton szeme m�g mindig szikr�kat sz�rt. - Piton professzor, megk�rhetn�m, hogy egy percre elhagyja a konyh�t? – a l�ny hangja �lmos, m�gis hat�rozott volt. Piton csak szisszent egyet, azt�n v�rszomjas tekintettel v�gigm�rte Pottert �s a v�r�s haj�akat, �s t�vozott. A konyhaajt� hangosan csuk�dott be m�g�tte. -Mi�rt vagy ilyen kedves vele? – k�rdezte Ron, megt�rve a csendet. -Mert megmentette az �letemet! Nektek ez semmit sem jelent? – csattant fel Hermione. – Azt hittem, hogy a bar�taim vagytok! Hogy mellettem �lltok mindig! -MI melletted is �lln�nk, ha tudn�nk, mi van veled! – ki�ltott fel Harry inger�lten. – De te nem mondasz semmit! Kiab�lsz, s�rsz, egyed�l b�sulsz nagyokat… Mintha mi a vil�gon sem lenn�nk! -Mert neh�z… Rossz dolgok t�rt�ntek velem, Harry. Lehetn�l meg�rt�bb is velem… - s�hajtott fel Hermione halkan. -De mit kellene meg�rten�nk? – kiab�lt tov�bbra is Harry. Olyan idegen volt neki az a Hermione, aki vele szemben �llt. – Csak annyit l�tunk, hogy te ezt a gyilkost hi�nyolod �s bizalmaskodsz vele!!! -Harry… K�rlek… - suttogta Hermi. -De t�nyleg �gy van, Hermione! – �llt Harry p�rtj�ra Ginny is. Hermione belet�rt a haj�ba, azt�n kifakadt. -El�g volt! J�l van, itt a titkom! Lucius Malfoy elrabolt. Napokig er�szakoskodott velem, �s k�nzott, �s… Piton megmentett. CSAK NEKI k�sz�nhetem, hogy �lek! Csak neki! Mert a bar�taim sehol sem voltak! – kiab�lt a l�ny is. Keze-l�ba remegett. Nem �gy akarta elmondani a bar�tainak, hogy mi t�rt�nt vele; de egyszer�en kik�nyszer�ttett�k bel�le. A fiatalok csak pislogtak maguk el�, �rtetlen�l, k�ts�gbeesve. Nem ilyen magyar�zatra sz�m�tottak. Harry k�zelebb akart l�pni Hermion�hoz, aki viszont ink�bb h�tr�bb l�pett egyet. Nem akarta, hogy a bar�tja meg�lelje, mintha mi sem t�rt�nt volna… -Menjetek innen! – mondta halkan, maga el� a l�ny, mire a t�bbiek csak tov�bb �lltak mereven. – Majd k�s�bb besz�l�nk… - suttogta Hermione, azt�n remeg� k�zzel megd�rzs�lte �llkapcs�t. Harry, Ron �s Ginny elkerekedett szemmel, libasorban hagyt�k el a konyh�t. Az el�t�rben Piton v�rakozott. Nyilv�n hallott minden sz�t… Harry d�h�s szemmel n�zett v�gig rajta, Ron legsz�vesebben meg�lelte volna a f�rfit. �gy sem �rtett mindent, de legal�bb azt tudta, hogy Hermion�nak j�, ha vele van. Ginny csak szomor�an s�hajtott egyet, azt�n a fi�k ut�n indult. Piton elk�pedve rontott be a konyh�ba. -Sajn�lom… Most lesz egy kis nyugta… - mondta halkan Hermione, azt�n elindult a t�zhely fel�, hogy f�zz�n egy k�v�t. Piton csak �llt, �s d�h�s tekintettel n�zte a l�ny h�t�t. -Nem sz�ks�ges megv�denie, Ms Granger! Tudok magamra vigy�zni! – morgott neki. -Tudom, sajn�lom… - s�hajtotta a l�ny, azt�n miut�n v�gzett a k�v�f�z�vel, le�lt az egyik sz�kre, az asztalhoz. �res tekintettel b�mult ki az ablakon. Nem tudta, mit mondhatna, vagy mit kellene tennie. M�g nagyon kor�n volt mindenhez. Kor�n volt �bren lenni, kor�n volt kim�szni az �gyb�l. Kor�n volt veszekedni. Kor�n volt szemben�zni az �lettel, a m�lttal �s a j�v�vel. Nagyon kor�n. Hermione �s�tott, azt�n megtapogatta az arc�t. Piton �sszeszedte marad�k nyugalm�t, �s a lelk�re er�szakolta. Vett egy nagy leveg�t, azt�n le�lt a l�nnyal szembeni sz�kre, az asztal t�ls� oldal�ra. Csevegnie kellene vele? Mi�rt olyan szomor�? De h�t… Minek �r�lne? Nem t�l vid�m napokon ment kereszt�l… -J�l aludt? – pr�selte ki mag�b�l a szavakat a f�rfi. Hermione �gy n�zett r�, mintha k�s�rtetet l�tna. Piton �rdekl�dik??? Zavartan pislogott, azt�n elengedett egy halv�ny mosolyt. -Igen. Viszonylag… - azzal megint kib�mult az ablakon. �gy kev�sb� k�nos… Pitonnal besz�lgetni apr�s�gokr�l… ahelyett, hogy a bar�taival tenn� ugyanezt… Ismeretlen �rz�s volt, �s nagyon k�nos… Piton a legszigor�bb, legigazs�gtalanabb tan�ra volt. R�gen… � nem szokott ostoba k�rd�seket feltenni… Neki sz�ks�gtelen… Piton felh�zta a szem�ld�k�t, �s v�rta a l�ny reakci�j�t. Hermione megint kib�mult az ablakon. Helyes. Nem akar besz�lgetni a semmir�l… Helyes. Nagyon helyes. A f�rfi fels�hajtott, azt�n a s�pol� k�v�f�z�h�z ment. K�t b�gr�be t�lt�tt, az egyikbe tett szigor�an egy kan�l cukrot; a m�sikba h�rmat �s rengeteg tejet, azt�n a l�ny el� tette az ut�bbit. Hermione csak mosolygott, azt�n elvette a tejesk�v�j�t. Piton megjegyezte… N�m�n kevergett�k saj�t k�v�jukat. Hallgatni j�. N�ha legal�bbis sokkal jobb, mint besz�lni. Hallgatni j�. Hallgatni arany. Hallgatni sokf�lek�ppen lehet. K�nosan, zavartan… de ez m�s volt. Bizalmas hallgat�s. McGalagony professzor �rkez�se zavarta meg a meghitt k�v�z�st. Halv�ny mosoly suhant v�gig az arc�n, azt�n k�sz�nt �s k�zelebb l�pett a p�roshoz. -Maradjanak csak �lve, k�rem. – azzal � is le�lt az asztalhoz, az asztalf�re. Maga el� te�t b�v�lt, beleszagolt a kamill�s g�zbe. – Szeretn�k besz�lni magukkal. – kortyolt bele a cs�sz�j�be. Hermione �s Piton egy pillanatra egym�sra n�ztek, azt�n mindketten az asszonyt kezdt�k f�rk�szni. Az asszony elmosolyodott, �s letette a cs�sz�j�t az asztalra. -Ms Granger, mit tervez a k�vetkez� hetekben? Ha szeretne, hazautazhat a sz�leihez; vagy ak�r itt is maradhat a f�hadisz�ll�son… Harry �s a t�bbiek ma d�lut�n tov�bbutaznak n�h�ny auror k�s�ret�ben, hogy tov�bb kutassanak a horcruxok ut�n. Nekem rengeteg elint�znival�m van a Roxfortban, a v�szesen k�zeled� tan�vkezd�ssel kapcsolatban; �n sem maradhatok sok�… Mit szeretne tenni? -Nem tudom… - s�hajtott a l�ny. – Tal�n maradn�k, ha nem baj… -Term�szetesen nem. – b�lintott McGalagony, azt�n folytatta. - Piton professzor a hadisz�ll�son marad, amint azt m�r megbesz�lt�k. F�zeteket fog k�sz�teni a rend sz�m�ra, k�rem, ne zavarja majd a munk�ja sor�n… -Igen, �rtettem… Nem fogom zavarni… - b�logatott a l�ny. -Tudom, hogy az elm�lt napok szoros �sszetart�sra k�sztett�k magukat. Nagyon �r�l�k, hogy ez a kapocs mindm�ig fenn�ll, bizony�ra sokat fog m�g seg�teni a visszailleszked�s�kben… A sorst�rsak mindig fontos szerepet t�lt�ttek be a l�lek sebeinek gy�gyul�s�ban… Szem�ly szerint nekem semmi probl�m�m a kapcsolatukkal, �m megk�rn�m �n�ket, hogy nagyobb nyilv�noss�g el�tt ne mutass�k ki bizalmas �rz�seiket… -Micsoda? – kapta fel a fej�t Hermione. Piton szeme szint�gy vill�mokat sz�rt az asztal t�ls� v�g�b�l. – Milyen bizalmas �rz�sek? -Nem kell tagadniuk, Hermione. – s�hajtott fel nyugodtan az asszony. – Mivel biztosan lesznek olyan napok, amikor a rend tagjai nem l�togatnak a f�hadisz�ll�sra, akkor �nfeledten tehetnek… amit csak akarnak… �m, amir�l k�s�bb nem szeretn�nek magyar�zkodni, azt tal�n jobb a n�gy fal k�z�tt elrendezni… - k�h�cselt McGalagony. Hermione seg�lyk�r�n f�rta Piton szem�be a tekintet�t, a f�rfi azonban a saj�t d�h�vel volt elfoglalva. L�tta, amint a griffend�les f�lig elpirulva, f�lig els�padva b�mul r�; legsz�vesebben elvigyorodott volna, hogy ezt most megkapt�k a volt tan�rn�j�t�l… Azt�n ink�bb nem vigyorgott, �s is nem robbant fel a m�regt�l. Fels�hajtott. -Minerva, valamit nagyon f�lre�rtett, ha azt gondolja, hogy Ms Granger �s �n mag�njelleg� viszonyt kezdt�nk… - morgott a f�rfi. McGalagony szeme hamisk�san megvillant. -Persze, tudom �n… Ms Granger visszaeml�kez�s�b�l viszont eg�szen m�s k�vetkeztet�st sz�rtem le… -Micsoda? – kerekedett el Piton szeme. Hermione is csak pislogott. Az � visszaeml�kez�seib�l? De h�t semmi olyat nem mutatott a mereng�ben… Az lehetetlen… hiszen semmi sem t�rt�nt… -Nem… �n igaz�n nem �rtem… - s�hajtott fel a l�ny. Most szembes�tett�k, hogy viszonya van Pitonnal. Sz�p is lenne, de nem val�di… - Nem t�rt�nt semmi, McGalagony professzor; Piton professzor �s k�ztem… Semmi viszonyra jellemz� dolog… -Viszonyra jellemz� dolog? – horkant fel Piton g�nyosan. – Ezt j�l megmondta, Granger! K�sz�n�m! -Most mit kellene mondanom, uram? – rivallt a f�rfira a l�ny t�g �risszel. – Ez becs�letbeli �gy… -Becs�letbeli �gy, Ms Granger? – mosolyodott el McGalagony. Szeml�tom�st tetszett neki, amint Piton �s Granger egym�snak ugrottak a kijelent�s�t�l. Teh�t van k�zt�k valami… Az asszony megitta a marad�k te�j�t, azt�n fel�llt. – Nos, �n nem b�nom, ha van maguk k�z�tt valami. Azt sem b�nom, ha nincs. Ez a maguk dolga. Mindenesetre ne feledj�k el, hogy Ms Granger csak m�sf�l h�nap m�lva lesz nagykor�; ez�rt k�rem, ne adjanak okot a botr�nyra… Ms Granger, ha b�rmilyen jelleg� probl�m�ja volna, amit esetleg nem sz�vesen osztana meg Perselussal, bizalommal fordulhat hozz�m… �rti? -Hogyne �rten�, nem ostoba… - fortyant fel Piton. M�g hogy Granger nem mer neki elmondani valamit… Heh. McGalagony megrov�n n�zett v�gig Pitonon, mintha �ppen cs�nyen �rte volna. Hermione elmosolyodott a jelenet l�tt�n, azt�n a f�rfi metsz� pillant�sa feledtette vele a mosolyg�st. -Azt hiszem, el�g hossz� nyarunk lesz… - mosolygott maga el� McGalagony, azt�n biccentett �s kis�t�lt a konyh�b�l. Piton r�gt�n c�lba vette a l�nyt. Nem l�pett hozz� k�zelebb, de fel�llt, �s k�zelebb l�pett az ajt�hoz, nehogy a l�ny megsz�khessen. Hermione �rtetlen�l �ld�g�lt tov�bb a sz�k�n. -Mi az �rd�g volt ez, Granger? Mi�ta van nek�nk viszonyunk? – k�rdezte hidegen �s halkan a f�rfi. -Mi�rt t�lem k�rdezi? �n vagyok a legjobban meglep�dve… - vont v�llat a l�ny. Igyekezett visszaeml�kezni, hogy a mereng�ben miket l�thatott a h�zvezet�je, de n�h�ny k�d�s k�pen k�v�l nem jutott sokra. – Fogalmam sincs… A mereng�ben semmi kompromitt�l�t sem mutattam… Igyekeztem nem is gondolni arra, nehogy bajba ker�lj�n… - f�jtatott a l�ny. – �n igaz�n nem tehetek r�la… -M�r megint engem pr�b�lt megv�deni… Milyen el�z�keny griffend�les gesztus, Granger! Csakhogy most m�g nagyobb bajban vagyunk, �szrevette? – kiab�lt a f�rfi. Hermione felpattant a sz�kr�l. -El is felejtettem, hogy a b�rt�nn�l is rosszabb, ha pletyk�lnak az emberr�l, ezer bocs�nat! – kiab�lt a f�rfira, azt�n d�h�sen elbicegett mellette. -Ne mer�szeljen itt hagyni, Granger! Hova megy? – k�rdezte m�rgesen Piton. -F�rdeni… - morgott a l�ny, �m a f�rfi elkapta a v�ll�t. -El�g dekoncentr�lt, amikor nem kiab�l �s csapkod. Ugye �szrevette, Ms Granger? – k�rdezte lenyugodva a f�rfi. Vett egy nagyobb leveg�t, hogy megsz�nj�n a heves sz�vver�se; azt�n folytatta: - M�ni�san tiszt�lkodik… Hagyja abba… -Micsoda? M�ni�san… Dehogyis… - r�zta meg d�h�sen a fej�t a l�ny. – Csak alapos vagyok. -Napi n�gyszer f�rdeni ink�bb m�ni�s szok�s, mint alaposs�g… - h�zta el a sz�j�t Piton. – Ink�bb reggelizzen meg, azt�n seg�tsen kialak�tani a labort, ahol dolgoznom kell…