Silverspirit oldala

Hermione az eg�sz d�lut�nt v�gigaludta. Eleinte csendesen, azt�n k�s�bb �jra elkezdte k�s�rteni az elm�lt napok �rnya. Remegett, ny�sz�rg�tt, �s forgol�dott, m�g fel nem riadt. Izzadtan, zil�lva ugrott ki az �gyb�l. Szerencs�tlens�g�re �ppen Piton l�b�ra ugrott r�. -Mit ugr�l, Granger? – rivallt r� a f�rfi. Nem tudta volna letagadni val�di �nj�t. Hermione csak k�b�n lesett maga el�, majd megtapasztalva, hogy nincs vesz�lyben, visszahuppant a kanap�ra. -Semmit. – s�hajtott a l�ny. Igyekezett �sszeszedni mag�t, �s megnyugtatni a lelk�t, hogy mindez csak egy rossz �lom volt. Egy r�m�lom, semmi t�bb. N�h�ny percen bel�l al�bbhagyott annyira a remeg�se, hogy ism�t l�bra �lljon, �s elbicegjen az ablakig. A legrosszabbra is felk�sz�lve h�zta el a s�t�t�t�t, hogy egy kiss� kil�sson a vil�gra. Egy f�lhom�lyos erd� sz�ls� f�i b�longattak a l�ny fel�. Hermione egyre csak k�mlelte a vid�ket, de nem l�tott semmi mozg�st. Fels�hajtott, majd a f�rfi fel� fordult. Piton csak �llt az asztal mellett, �s tudta, hogy mire gondol a griffend�les. -Nem tal�l ide Malfoy ezer �v alatt sem… - sz�lalt meg g�nyosan. Hermione elh�zta a sz�j�t, azt�n visszasomford�lt a kanap�hoz. Le�lt, �s neh�zkesen felh�zta bal t�rd�t. -Biztos? – k�rdezte halkan. Nem akart a f�rfira n�zni. Nem akarta a szem�ben l�tni a cinikus l�ngnyelveket. Piton hallgatott, majd fels�hajtva le�lt a l�ny mell�, a kanap�ra. M�g �gy is maradt k�z�tt�k vagy f�l m�ter t�vols�g. -Igen. Senki sem tud err�l a h�zr�l… Csak maga �s �n… - felelt r�vid hallgat�s ut�n. Hangj�ban nem volt sem g�ny, sem k�z�ny. Hermione megnyugodva fels�hajtott, �s a t�rd�re hajtotta a fej�t. -Az j�. – az arc�ba hull� haj�t�l nem l�tta, mik�nt Piton keze elindul fel�je, hogy megsim�tsa a haj�t, azt�n v�g�l f�lbehagyta a mozdulatot. Nem akart bizalmaskodni. Az nem val� hozz�, elv�gre � egy igazi f�rfi. Ink�bb visszavonul�t f�jt, �s fel�llt. Jobb, ha t�volabb l�p a l�nyt�l, mert a v�g�n meggondolatlan dolgot tesz… -El�g er�snek �rzi mag�t? – k�rdezte kiss� messzebb Grangert�l. -Nem tudom… Mihez? Nem sz�vesen gyalogoln�k kilom�tereket, mondjuk… - n�zett maga el� a l�ny. -Arra nem is lesz sz�ks�g. Letette m�r a hoppan�l�si vizsg�t? -Igen, els�re siker�lt. – h�zta ki mag�t a l�ny. Piton elh�zta a sz�j�t. Mit is gondolt… Hogy majd Grangernek nem lesz meg egy vizsg�ja… -Akkor hajnalban hoppan�lunk Angli�ba. – jelentette ki Piton. Hermione elt�totta a sz�j�t. -Angli�ba? Hol is vagyunk tulajdonk�ppen? -Olaszorsz�gban. – vont v�llat a f�rfi. -Az messze van Londont�l… - ny�gte ki v�g�l a l�ny. Egyed�l nem fog hazajutni, az szent biztos. Viszont, Malfoy itt biztosan nem keresi… -Az�rt alkalmazunk t�rsas hoppan�l�st, Ms Granger, mert Firezne val�ban messze van Londont�l. – g�nyol�dott a f�rfi. – London hat�r�ig k�s�rem, onnan viszont egyed�l kell a rend f�hadisz�ll�s�ra hoppan�lnia… -�s maga? Mi�rt nem j�n? – �l�nk�lt fel a l�ny. – Most tiszt�zhatn� a nev�t! Elv�gre megmentett… -Ne legyen ostoba, Granger! – mordult fel Piton. – Ha �n is visszamenn�k, akkor mag�t is k�nyelmetlen szitu�ci�ba sodorn�m… Ha egyed�l megy vissza, akkor annyit mes�l a t�rt�ntekr�l a t�bbieknek, amennyit akar. Amit titokk�nt akar kezelni, azt egyszer�en megtartja mag�nak… Ha visszamenn�k, akkor… Az val�s�gos tort�ra lenne… -Nem baj! V�llalom. – ugrott fel a l�ny megint a kanap�r�l, �s magabiztosan a f�rfi szem�be n�zett. �gy �rezte, hogy egy kicsit most viszonozhat abb�l, amit Piton �rte feladott. – �gy sem bujk�lhat �r�kk�, Piton professzor… El�bb-ut�bb valaki megtal�ln�… �s azt be kell l�tnia, hogy egyel�re a rendtagok �s a hal�lfal�k sem lelkesednek �n�rt… -Milyen �les l�t�sa van, Granger… - morgott a f�rfi. Ut�lta, hogy a l�ny kimondja azt, amire � is gondolt. – De ink�bb mag�t mentse, ne engem! -J�, lehet, hogy be fogj�k id�zni a Wizengamot el�, de a b�rt�nt biztosan meg�ssza… Megfogyatkozott a rendtagok sz�ma, minden �gyes var�zsl�ra sz�ks�g van, aki felveszi a harcot Voldemort ellen… - gondolkodott hangosan a l�ny. Piton csak fanyalgott, mire a l�ny, felv�ve a f�rfi st�lus�t, felmordult. – Az�rt k�ny�r�gni nem fogok… Piton egy pillanat alatt k�szen volt a v�lasszal, hogy pedig � tiszt�n eml�kezett arra, hogy k�ny�rg�tt m�r neki a l�ny… Azt�n �v�n alulinak �t�lte �les v�laszlehet�s�g�t, �s ink�bb tov�bb hallgatott. Nem akarta eml�keztetni Grangert a t�rt�ntekre. Lesznek m�g emiatt f�j� percei a l�nynak… -J�l van. Nem sz�ks�ges k�ny�r�gnie… - s�hajtotta a f�rfi v�g�l. A l�ny diadalittasan vissza�lt, �s h�trad�lt. F�radt volt, �s f�lt. B�rmit megtett volna, hogy Piton a rend f�hadisz�ll�s�nak bej�rat�ig k�s�rje. Ha sz�ks�ges lett volna, ak�r az �rd�ggel is sz�vets�get k�t. N�lk�le egyszer�en nem �rezte mag�t biztons�gban… A f�rfi k�rd�n n�zett a l�nyra, mintha �rezte volna, ami v�gighull�mzott Hermione lelk�n. Egyszeriben megint visszat�rt a nyugalma, �s bizalma a vil�g fel�. Piton csak n�zte a l�nyt, de nem sz�lt. Tudta, hogy Granger bizalma egyel�re t�r�keny, �s nem akarta t�ls�gosan megrend�teni azt. -Mi�ta van h�za Firenze mellett? – k�rdezte r�vid hallgat�s ut�n Hermione. N�h�ny pillanat eltelt, mire a f�rfi m�lt�ztatott v�laszolni. -N�h�ny �ve. -Menek�l�si �tvonal? -Igen. -Sokszor j�rt m�r itt? -N�h�nyszor. -Tetszenek a z�ld falak. – mosolyodott el a l�ny. -H�mm. -Mag�val �r�m besz�lgetni, uram. – s�hajtott Hermione, mire Piton bossz�san elhagyta a szob�t, �s kimenek�lt a konyh�ba. – Mondom �n, �r�m �s �lvezet besz�lgetni… - ism�telte meg mag�nak a l�ny, halv�ny mosollyal a sz�ja szeglet�ben. Piton �sszedobott – var�zslat n�lk�l – egy adag kaka�t a l�nynak a konyh�ban, majd visszat�rt a nappaliba. Hermione �rdekl�dve figyelte a f�rfi von�sait. -F�r�dj�n meg, azt�n fek�dj�n le! – nyomta a l�ny kez�be a b�gr�t. Hermione fels�hajtva kortyolt bele a kaka�ba. Megnyugtatta m�r az illata is… Biztons�g�rzetet �rasztott. Csak b�lintani tudott a f�rfinak. Megitta a meleg italt, azt�n elbicegett zuhanyozni. Legnagyobb megd�bben�s�re, a t�k�r szil�nkjait Piton addigra feltakar�totta, de nem b�v�lte vissza a falra. Hely�re egy kis polcot var�zsolt, amire kisebb-nagyobb t�gelyeket tett. Mindegyik fel volt c�mk�zve, �gy Hermione tudta, melyik mire val�. Ahogy v�gigolvasgatta, r�j�tt, hogy az �sszes neki volt odak�sz�tve, egy tiszta f�rd�leped�vel �s friss inggel egyetemben. Vajon minden n�nek ilyen gondosan el�k�sz�ti a terepet Piton? Elmosolyodott, azt�n lassan vetk�zni kezdett a zuhanyoz�shoz… Miut�n megf�rd�tt, �s minden kr�mmel �s ken�ccsel bekenegette mag�t; f�radtan l�pett ki a f�rd�b�l. Sok�ig �llt a l�b�n, semmi k�ts�g. De ez a f�jdalom messze elmaradt a Malfoy okozta sajg�st�l, ez�rt h�l�t is adott Merlinnek. Hermione k�rd�n �llt meg a nappali sz�l�n, �s a kanap�n �l� f�rfit n�zte. Olvasott. -Mi az? – t�rte meg a csendet Piton egy perc m�lva, fel sem n�zve a k�nyv�b�l. – Menjen aludni… A szob�ba! – utas�totta a l�nyt, de Granger nem mozdult. Hi�ba volt hideg a f�rfi hangja, nem hozta zavarba a parancs. Piton a szeme sark�b�l figyelte a griffend�lest, �s �szrevette, hogy a l�ny tov�bbra sem moccan, ny�ltan r�n�zett. Granger arca zavart volt. – Mit akar? – morgott. Hermione megremegett, azt�n fels�hajtott. -Nem szeretn�k egyed�l maradni… Nem j�nne velem? – k�rdezte halkan �s s�padtan a l�ny. -A szob�ba? – horkant fel Piton, majd l�tva Granger remeg�s�t, lassan �s kisz�m�that�an fel�llt. – Rendben… - morgott, megadva mag�t. A l�ny b�lintva indult a szoba fel�. Piton mag�ban �tkoz�dva k�vette. Mi�rt nem tud egyed�l megmaradni a szob�ban, ha f�rdeni tud n�lk�le? Semmi logika nincs ebben a l�nyban… K�nyvvel a kez�ben s�t�lt Granger ut�n. Milyen ken�cs illata volt, ahogy elhaladt el�tte… Akaratlanul is mosolyra h�zta a sz�j�t. Teh�t haszn�lta �ket… Legal�bb ehhez volt b�tors�ga, helyes… Hermione f�radt �s tomp�n sajg� test�hez k�pest gyorsan befek�dt az �gyba, �s eligaz�totta mag�n a takar�t. Piton csak n�zte a mozdulatait. -Nem zavarna, ha maga is lefek�dne… Tudom, hogy nem volt t�l k�nyelmes helye a m�lt �jjel… �s ez az �gy el�g nagy… - mondta halkan Hermione, azt�n enyh�n elpirulva a p�rn�ira d�lt. A f�rfi csak f�rk�sz�n b�mult r�. Micsoda? Granger azt akarja, hogy fek�dj�n vele egy �gyban??? A griffend�les egy t�tova pillanatra m�g Pitonra n�zett. – Csak egy �tlet volt, sajn�lom… Csak ne hagyjon egyed�l, k�rem… - suttogta, azt�n ink�bb lez�rta szem�t. Nem akart tov�bb a f�rfira n�zni, aki m�r megint �gy n�zte, mintha a ves�j�be vagy a titkaiba l�tott volna… Tov�bbi menek�l�sk�nt m�g be is fordult az �gy k�zepe fel�, hogy h�ttal fek�dj�n a f�rfinak. Tal�n ez gy�zte meg Pitont, hogy m�giscsak a l�ny mell� kellene fek�dnie, hogy bosszanthassa egy kicsit. Hogy n�velhesse Granger zavar�t… � nem vetette meg az �gy�nak azon fel�t, ahova fek�dt. Megigaz�totta a p�rn�it, hogy k�nyelmesen f�lig �lhessen. A l�ny oldal�n vil�g�t� l�mp�t egy p�lcasuhint�ssal leoltotta, �s imm�r csak egy kisl�mpa f�nye adott n�mi f�nyt az olvas�shoz. Hermione m�g egyszer kinyitotta a szem�t, �s halv�ny, �lmos mosollyal a sz�ja szeglet�ben n�zett a f�rfira. Pillant�s�val mindent el�rult mag�b�l. Piton m�g sosem l�tott ilyen �szinte megnyilv�nul�st embert�l. Tal�n a menhelyi kuty�k n�znek �gy azokra, akik h�s�ges t�rsat l�tnak benn�k… -K�sz�n�m… - suttogta Granger, azt�n megnyugodva lehunyta a szem�t, �s el is aludt. Piton csak n�zte a l�nyt, �s nem tudott napirendre t�rni felette. Eld�nt�tte, hogy addig seg�t Grangernek, am�g csak ig�nyli majd a l�ny. Innent�l m�sodlagos lesz minden egy�b sz�m�ra. Visszaseg�ti Grangert a norm�lis �letbe… Persze, mindent csak a maga m�dj�n; elv�gre � m�gsem mindenhat�, m�gsem pszichol�gus, de m�g csak Dumbledore sem… M�g azt a t�nyt is figyelmen k�v�l fogja hagyni, hogy Granger csak egy griffend�les, sok ostoba griffend�les bar�ttal… Elh�zta a sz�j�t, azt�n a has�ra fektette a k�nyvet. Tudta, �gysem tudna figyelni egyetlen sor�ra sem… Hiszen �ldozata az im�nt nyilv�n�totta ki kegyelm�t… Most m�r minden k�ts�get kiz�r�an megbocs�tott neki. Nem csak mondta… Nem csak �res fr�zis volt tal�n… Megbocs�tott neki, �s tal�n kicsit m�g b�zott is benne. Elv�gre ig�nyelte, hogy mellette maradjon az �jjel. K�z�s szob�ban, k�z�s �gyban. Micsoda mosollyal… Hajnalban az ablakon �t dereng� f�ny �bresztette Pitont. Hermione a f�rfi mellkas�n nyugtatta a fej�t. Mikor a f�rfi �szrevette, hogy k�cos, barna tincsek csiklandozz�k a nyak�t; r�gt�n sejtette a helyzetet. T�le telhet�en a legszel�debben b�k�dte meg a l�ny h�t�t, hogy �bredjen fel. -Ms Granger… �bredjen… Ms Granger… - mondta halkan �s rekedten. Val�j�ban sz�vesen maradt m�g volna, hogy a l�ny szuszog�s�t hallgassa; de indulniuk kellett volna. -Csak m�g egy percet… K�rlek… - ny�sz�r�gte a l�ny �lm�ban. Ki sem nyitotta a szem�t. – �rzed az ak�cillatot? Megint itt van Angyal… - suttogta Hermione k�b�n. Piton beleszagolt a leveg�be, �s val�ban ismer�s ak�cillat lengte be a szob�t. Hermione mosolygott �lm�ban, �s bal karj�t a f�rfi derek�ra fonta. Egy pillanat m�lva azonban kipattant a szeme, mikor eljutott a tudat�ig, hogy m�r megint rossz helyen kalandozott a keze. Amint tudat�ra �bredt, felkapta a fej�t, �s arr�bb csusszant az �gyon. – ���… Sajn�lom, uram… - mondta elpirulva. Piton csak mosolygott, de nem mondott semmit. M�r m�sodszor fordult el�, hogy a l�ny �lm�ban odab�jt hozz�. – Nem akartam k�nos helyzetbe hozni… - k�sz�r�lte meg a tork�t Hermione. -Mi�rt lenne k�nos sz�momra a helyzet, Ms Granger? – n�zett r� vissza a f�rfi �rtetlen�l. – Ink�bb megnyugtat�, ami�rt nem f�lt… �hm… meg�lelni… M�sfel�l viszont ne �lelgessen, mert a tan�ra vagyok! Ezt akarta hallani? – k�rdezte enyhe g�nnyal a f�rfi. Hermione hossz� napok ut�n el�sz�r �nfeledten felnevetett. -Igen… Miut�n Piton ivott egy m�reger�s feketek�v�t, �s a l�nyba is beledikt�lt egy f�nkot �s egy b�gre tejet, r�adta a tal�rj�t, azt�n kinyitotta az ajt�t, �s kivezette a f�lhom�lyba. A nap m�g messze nem kelt fel, s�t�t �rnyak integettek mindenfel�l. Hermione sz�ve �sszeszorult, �s reszket� bok�val indult el a f�rfi mellett. Igyekezett egy centire sem lemaradni t�le. Tudta, hogy t�bbsz�r�sen is v�dtelen mindenkivel szemben. Se rendes ruh�ja, se var�zsp�lc�ja, de tal�n ereje sem lett volna harcolni. Abban sem volt biztos hirtelen, ha lett volna p�lc�ja, azt tudta volna-e haszn�lni… Piton �rezte, amint a l�ny idegei vibr�lnak mellette. N�h�ny sz�z m�ter ut�n meg�llt �s a l�ny v�ll�ra tette a kez�t. -Nyugodjon meg… Malfoy nem tal�l meg minket… - mondta halkan, minden g�nyos felhang n�lk�l. Hermione k�teless�gtud�an b�logatott. – Akkor most London mell� hoppan�lunk. Ott gyorsan �sszeszedi mag�t, azt�n onnan maga vezet a rend hadisz�ll�sra… Rendben? Lesz ereje egy m�sodik hoppan�l�shoz? – Hermione nem v�laszolt, csak megint b�lintott. B�rmire lenne ereje, hogy biztons�gban tudja mag�t �s Pitont… A nemzetk�zi, t�rsas hoppan�l�s ut�n talpra �rkeztek. R�gt�n �rezt�k, hogy �jra Angli�ban vannak. Hidegebb �s nyirkosabb volt a leveg�. Szerencs�re senki sem l�tta meg �ket. Piton hagyta, hogy Hermione f�jjon egyet. A l�ny a t�rd�re t�maszkodott, �s kapkodta a leveg�t. P�r pillanat alatt visszanyerte �nuralm�t, azt�n visszal�pett a f�rfihoz. Megfogta Piton k�t karj�t, �s koncentr�lt. Tudta, hogy els�re �t kell jutniuk a v�d�b�b�jon, mert nem lesz ereje egy m�sodik pr�b�hoz. Mag�ban im�dkozott, hogy siker�lj�n. Nagy �g�s volna, ha nem jutna be… Piton biztosan g�nyol�dni kezdene… Olyan er�sen gondolt a biztons�got ad� hadisz�ll�sra, hogy belesajdult az agya. Beletelt n�h�ny percbe, mire siker�lt annyira koncentr�lnia, hogy t�rt�nj�k is valami. Azt�n hirtelen kir�ntott�k a l�ba al�l a talajt, �s els�t�t�lt a vil�g. A k�vetkez� pillanatban arra eszm�lt, hogy Piton rajta fekszik. K�r�l�tt�k tulip�nok �s korai r�zsabokrok illatoznak. Hermione zavartan nyitotta ki a szem�t. -Siker�lt? – k�rdezte a f�rfit�l. Piton leg�rd�lt r�la, de nem tudott megsz�lalni. -Att�l f�gg, hogy mi volt a terve, Ms Granger. – hallott�k mindketten McGalagony szigor� hangj�t. – Ha a vir�g�gy�somat akarta megszeml�lni k�zelr�l, az marad�ktalanul siker�lt… Hermione �s Piton egym�st seg�tett�k talpra, azt�n tucatnyi var�zsp�lc�val n�ztek szembe. -Hol volt az elm�lt napokon, Ms Granger? – k�rdezte aggodalmas-szigor�an az id�s�d� boszork�ny a l�nyt�l. -Malfoy fogs�g�ban, asszonyom. Meg is haltam volna, ha Piton professzor nem menti meg az �letemet… - mondta hat�rozottan a l�ny. – Mindent elmondok, csak le�ln�k valahova… - s�hajtott Hermione. A professzorasszony biccentett, mire a vend�gekre mered� p�lc�k fel�t leengedt�k. Heten �llt�k k�rbe a v�ratlan l�togat�kat. Mr �s Mrs Weasley, Lupin, Tonks, McGalagony, Ginny Weasley �s Harry. Lupin �s Tonks m�g mindig Pitonra szegezt�k p�lc�jukat. Piton azonban felhorkant. -�tadom a p�lc�m, vagy ak�r el is vehetik… - emelte fel lassan a kez�t, nehogy v�letlen�l egy vir�g�gy�sban �rje a hal�l. Lupin k�zel l�pett volt koll�g�j�hoz, �s elvette t�le a p�lc�j�t. Tonks azonban fesz�lten figyelt mindkettej�k mozdulataira, k�szen a legs�lyosabb �tkokra is. McGalagony, mikor megtapasztalta, hogy m�r Piton fegyvertelen; lassan elindult a h�z fel�. Mr Weasley �s Lupin k�zrefogt�k Pitont, m�g Tonks m�g�tte haladt. A f�rfi el�tt bicegett n�m�n Hermione, mik�zben minden erej�vel Harryt figyelte, nehogy az elk�vessen valamit Piton ellen. Tudta, ha a fi� egy rossz, k�sza mozdulat miatt is darabokra �tkozn� Dumbledore gyilkos�t…