Silverspirit oldala

Hermione f�radtan nyitotta ki a szem�t. Fogalma sem volt r�la, hol van. Az elm�lt h�ten ez m�r m�sodj�ra fordult el� vele. Lehet, hogy ki kellene tal�lnia egy b�b�jt, ami megv�di az idegen helyre cipel�st�l… Azt mindenesetre �rezte, hogy egy puha, tiszta �s j� illat� �gyban fekszik, k�nyelmes p�rn�k k�z�tt. Halv�nyan eml�kezett a t�rt�ntekre, Piton mik�nt mentette meg �t Malfoyt�l. F�jdalmasan �sszeugrott a gyomra, ha a sz�ke hal�lfal�ra gondolt. Undorodva megborzongott, majd fels�hajtott. L�t�ter�ben nem volt sok �rdekess�g, amib�l megtudhatta volna, hol is fekszik. Egy szob�ban, az biztos. Egy k�tszem�lyes puha �gyon, ez is biztos. A szoba kicsi, nincs benne kandall�. Egy t�jk�p l�g az �ggyal szemk�zti falon. A falak vil�goss�rg�k, k�t �jjeli l�mpa ad f�nyt. Az ablakon t�l a s�t�t �jszaka integet. Hermione kiss� felemelte a fej�t, hogy jobban k�r�ln�zhessen. Egyed�l volt a szob�ban. Piton nem volt mellette… F�jdalmas volt ugyan a mozg�s, de fel�lt, �s belet�rt frissen mosott haj�ba. �tsz�rt tenyer�t bek�t�tt�k. Ekkor vette �szre, hogy egy nagy, fekete f�rfiing van rajta. Teh�t a f�rfi megf�rdette, �s ell�tta sebeit… De vajon mi�rt? �sszeszedte minden erej�t, �s kim�szott az �gyb�l. Lassan �s imbolyogva indult el az ajt� fel�. Sz�ve a tork�ban dobogott, mikor lenyomta a kilincset. F�lt, hogy �lmodja mindezt, �s mindj�rt Malfoy r�g�sa mag�hoz t�r�ti, �s kezd�dik el�lr�l megal�z� tort�r�ja. A kilincs, s az ajt� megadta mag�t, �s halk nyikorg�ssal kiny�lt a l�ny el�tt. Hermione �vatosan kidugta a r�sen a fej�t, de mivel semmi k�l�n�set, vagy �letvesz�lyeset nem tapasztalt, kil�pett a szob�b�l. Egy bar�ts�gos nappaliban tal�lta mag�t. A falak nyugalmas z�ld sz�nben pomp�ztak, az ablakokon vastag s�t�t�t�k rejtett�k el a benti f�nyt a k�v�ncsi szemek el�l. Piton a kanap�n �lt, egy k�nyvet tartott az �l�ben. Feje h�tracsuklott, �s m�lyen aludt. Hermione �nk�ntelen�l is elmosolyodott, majd k�zelebb l�pett a f�rfihoz. Megmentette az �let�t… Piton megmentette �t… Annyira rem�nykedett benne, hogy Malfoy nem �lheti meg, �s valaki megmenti – hogy meg is t�rt�nt… Elmondhatatlanul h�l�s volt a f�rfinak. Igaz, nagyon sajgott a bok�ja, m�r m�gsem �gy f�jt, mint mikor Malfoy elt�rte azt. Minden l�p�st k�tszer meggondolt, azt�n m�gis elindult a f�rfihoz. Lassan, megfontoltan, felszisszen�s n�lk�l odament a volt tan�r�hoz, �s elvette az �l�b�l a k�nyvet. Oda�lt Piton mell�, majd f�radtan elfek�dt mellette a kanap�n. Fej�t az alv� f�rfi �l�be hajtotta, �s szinte azonnal el is aludt. Nem akart egyed�l maradni az idegen szob�ban… Azt sem b�nta volna, ha m�snap ez�rt Piton hal�lra k�nozza. Piton arra riadt fel, hogy valaki a combj�n fekszik, �s f�jdalmasan ny�sz�r�g, rim�nkodik. Felkapta a fej�t, �s Grangert pillantotta meg, amint az �lm�ban hadakozik a d�monaival. Egy pillanatig sz�ve szerint r��v�lt�tt volna a l�nyra, hogy m�gis mit k�pzel, mi�rt nem a kanap�n sz�ll�solta el, �s olyan hangon zavarta volna vissza a szob�ba, hogy olyat m�g tan�r�n sem tapasztaltak a di�kok; azt�n elh�zta a sz�j�t, �s egy takar�t b�v�lt a l�ny meztelen, sebes l�baira. Halkan fels�hajtott, majd hossz� ujjaival kisim�tott n�h�ny kusza tincset a l�ny arc�b�l. Hermione tov�bb ny�sz�rg�tt �s remegett, de nem �bredt fel. Piton komor szemmel ingatta meg a fej�t. Tudta, hogy meg kellett volna �lnie Grangert… Soha nem lesz m�r norm�lis ember abb�l, aki ennyi k�nz�st �s megal�ztat�st elviselt… Egyszer�en v�get kellett volna vetnie a l�ny szenved�seinek – m�gsem volt r� k�pes. Napokkal ezel�tt, mikor a harc kit�rt a hal�lfal�k �s a rend tagjai k�z�tt a londoni k�lv�rosban, szinte azonnal �szrevette a kuk�k m�g�tt fedez�ket keres� l�nyt. Azt�n ink�bb elmenek�lt, nehogy Granger felfigyeljen r�; �m val�sz�n�leg m�r k�s�n dehoppan�lt, mert a l�ny ut�na indult, �s v�g�l Malfoy kez�re ker�lt. Miatta… Nagyon nehezen vallotta be mag�nak, hogy lelkiismeret-furdal�s gy�t�rte a t�rt�ntek miatt. Grangert miatta nyomor�totta meg azaz �tkozott Malfoy… Napok �ta a griffend�les fruska j�rt az esz�ben, m�gsem n�zett alaposabban ut�na a dolgoknak… Mi�rt is nem figyelt jobban az �rulkod� jelekre… Malfoy viselked�se m�g gyan�s is volt neki… Azt hitte, menten rosszul lesz, mikor felismerte a sz�nyegen fekv� alakban a di�kj�t. Akkor meg kellett volna �lnie, hogy legal�bb mag�t�l megk�m�lje �t… De nem, a f�rfi ink�bb a nehezebb utat v�lasztotta. � is meger�szakolta a l�nyt, r�ad�sul tiszta tudattal. Mindenf�le k�ls� r�hat�s n�lk�l… Granger hogy k�ny�rg�tt neki a hal�l�rt. M�g Malfoyt is k�rte, hogy �lje meg… Granger nem fog megbocs�tani neki. Ezek ut�n m�r biztosan az Azkaban v�r Pitonra… Nem el�g, hogy alig egy h�napja meg�lte Dumbledore-t, most m�g ez az er�szak is… Pr�b�lta megmagyar�zni mag�nak, hogy j�l d�nt�tt, mert m�sk�ppen nem tudta volna elaltatni Malfoy gyanakv�s�t – �m valami�rt nem akar�dzott hinni annak a halk s�g�snak a sz�v�ben. Amikor a titkos b�v�hely�n kil�pett a kandall�b�l a l�nnyal, els� dolga volt, hogy elt�ntesse a t�zhelyet, nehogy k�vetni tudj�k �ket. A h�zat milli�nyi riaszt� �s v�d� b�b�j v�dte, ez�rt nem agg�dott, hogy v�ratlanul meglephetik �ket a feld�h�d�tt hal�lfal�k. R�ad�sul mivel Malfoy az �sszes, altat�val kevert konyakot megitta; eg�sz d�lel�ttig nyomni fogja az �gyat… Piton elvigyorodott. Legal�bb egy kis el�nyt szerzett maguknak. Miut�n meg�rkeztek, gyorsan elvitte zuhanyozni a f�lholt le�nyt. Hermione k�b�n �llt a v�zsugarak alatt, de annyira gyenge volt, hogy m�g letiszt�lkodni sem volt ereje. Csak �llt, �s b�mult maga el�. M�g Pitonra sem mert n�zni, mintha sz�gyellen� k�lsej�t. Piton ledobta a tal�rj�t, �s saj�t kez�leg mosta le a v�rt �s a ragad�kokat a l�ny test�r�l. Granger csak �llt, �s leg�rb�l� sz�jsz�llel hagyta, hogy a f�rfi megf�rdesse �s kitiszt�tsa sebeit. Piton igyekezett min�l lassabban, �s kisz�m�that�bban, gyeng�debben a l�nyhoz �rni; nem akarta megriasztani er�szakoss�g�val, vagy kapkod�s�val. Neki is kellemetlen volt eleinte a dolog – de azt v�gk�pp nem akarta, hogy a l�ny mocskosan aludjon m�snapig, hogy akkor teljesen tiszta elm�vel tal�lkozzon val�s s�r�l�seivel �s borzalmas �llapot�val. Amikor Granger combjainak bels� fel�t mosta, a l�ny megremegett, �s kibuggyantak a k�nnyei. Bok�ja fel akarta mondani a szolg�latot, �s tal�n �ssze is esik, ha Piton el nem kapja. A f�rfi ism�telten talpra �ll�totta a l�nyt, majd kicsi kez�t a saj�t v�ll�ra helyezte, hogy kapaszkodjon meg benne. Hermione g�rcs�sen szor�totta a f�rfi csontos v�ll�t, mik�zben m�g mindig reszketett. Tal�n a f�radts�gt�l, tal�n a f�lelemt�l; tal�n mindkett�t�l. Pitont a legkev�sb� sem zavarta, hogy szinte m�r vizesebb volt, mint a l�ny. Igaz, legal�bb annyi esze lehetett volna, hogy az ingj�t is leveszi… B�r, akkor biztosan megijedt volna Granger, ami�rt � is vetk�zni kezd… A l�ny csatakos haj�t is megmosta, de a sz�r�t�ssal nem foglalatoskodott. Igyekezett min�l hamarabb befejezni a f�rdet�st, azt�n egy hatalmas, s�t�t t�r�lk�z�vel �vatosan leitatta a l�ny test�r�l a vizet. Becsavarta a f�rd�leped�be, azt�n a karjaiban vitte �t a szob�ba. Ott szel�den az �gyra tette a l�nyt, majd keresett egy tiszta inget, amit r�adott. T�r�lt-fordult, �s n�h�ny t�gellyel t�rt vissza a szob�ba. Kett�ben ken�cs volt, amelyekkel bekente Granger kisebb �s nagyobb s�r�l�seit. Egy harmadikban egy er�s�t�-f�zet volt, amit viszont nem tudott a l�nyba er�ltetni, mert id�k�zben Granger eld�lt az �gyon, �s megadta mag�t a f�radts�g�nak. Legnagyobb meglepet�s�re a l�ny valami�rt elhagyta a szob�t az �jszaka, �s ink�bb a kanap�t, �s az � combj�t v�lasztotta a t�k�letesen k�nyelmes �gy helyett. Piton grimaszolva fonta �ssze karj�t a mellkas�n, �s visszahajtotta fej�t a kanap� p�rn�zott fejt�ml�j�ra. V�g�l is… nem volt olyan nagyon k�nyelmetlen, ahogy �l… kiv�rhatja, am�g a l�ny meg�bred… Mag�ban morgol�dott, ami�rt ilyen engedm�nyekre is k�pes – ha valaki ezt megtudn� r�la, a pokol legm�lyebb bugyr�ig �tkozn� az illet�t, �gy tagadn� le a dolgot… Ez a kis csitri levette a l�b�r�l, ami�rt a kanap�j�n keresett mened�ket, �s nem tisztes t�vols�gban a gonosz professzor�t�l… Aki meg�lte Dumbledore-t… Aki meger�szakolta �t… Aki �veken �t semmibe vette a tud�l�koss�ga miatt… Most valami�rt �t�rt�kel�d�tt Granger szem�lyis�ge. Tal�n meg�rti a tett�t… Tal�n el tudja fogadni, hogy sz�ks�ges volt… Nem… Ezt nem lehet meg�rteni… Ezt nem lehet elfogadni… Piton megbocs�thatatlan dolgot tett. �ri�sit hib�zott, amit nem lehet a sz�nyeg al� s�p�rni… A f�rfiban egyre-m�sra kavarogtak az �rz�sek. Dumbledore hal�l�val kapcsolatban legal�bb m�g be tudta magyar�zni mag�nak, hogy ott val�ban nem volt m�s lehet�s�ge. Dupla esk� k�t�tte – �s az egyik mag�hoz az igazgat�hoz… Ott nem volt egy�b v�laszt�sa, meg kellett tennie… De most… Halkan fels�hajtott, m�r kiss� zsibbadt a l�ba; m�gsem mozdult. Ha �lete v�g�ig kell is a combj�n tartania Granger fej�t, azt is kib�rja. Sosem tudja semmiss� tenni b�n�t, hiszen a griffend�les nem fogja feloldozni �t… Sz�val egyel�re csak �sszeszor�tja a fog�t, �s elviseli, hogy a l�ny egyszer�en p�rn�nak haszn�lja… Esz�be jutott, amikor t�ved�sb�l m�sf�l �ve Grangert cs�kolta meg. Az�ta sem k�rdezett r�, hogy viselhette a l�ny Angyal alakj�t… Micsoda blama volt… Viszont a di�kja egy pillanatig mintha m�g �lvezte is volna a dolgot… Tal�n akkor kapta meg �lete els� cs�kj�t… Piton elvigyorodott, azt�n �jra komorr� v�ltak r�ncai. Tal�n akkor is � h�zta �t a l�ny sz�m�t�sait… Viszont Granger, ott, helyben felk�pelhette volna… De nem tette. Piton elvetette azt az �tletet, hogy a l�ny nem merte volna felpofozni; a griffend�les sosem a gy�vas�g�r�l volt h�res… Azaz omin�zus eset t�bb� nem is ker�lt sz�ba… Hogy merte volna felemlegetni… „Bocs, Granger, ami�rt megcs�koltalak. Ja, am�gy… Mi�rt is nem pofozt�l fel?...” – a f�rfi elh�zta a sz�j�t. A di�kja a helysz�nen nevet�g�rcs�t kapott volna a monol�gj�t�l, azt�n akkor �r�kre elveszett volna minden tekint�lye… Vagy k�t �r�n kereszt�l r�g�dott �lete nagy t�ved�sein. Megold�st nem tal�lt, viszont egyre rem�nytelenebb�l �rezte mag�t. Tal�n enn�l rosszabb m�r nem �rheti. Rem�lhet�leg ez �lete m�lypontja, �s lassan elkezdenek jobb� v�lni a dolgok… Hermione Piton jobb combj�n nyugtatta fej�t. F�l�lomban kez�t a f�rfi bal t�rd�re tette. Szinte azonnal elkerekedett a szeme, amikor feleszm�lt, hogy a tan�ra l�b�t fogdossa. Kicsit feljebb siklott a tenyere a f�rfi combj�ra – semmi k�ts�g, ez val�ban Piton combja, nem a saj�tja… Fojtva besz�vta a leveg�t, �s egy lass�, �vatos mozdulattal felemelte kez�t, �s fej�t; esetleg nehogy Piton fel�bredjen a mozdulatra. M�g csak n�h�ny centire emelkedett fel a megment�je �l�b�l, mikor valaki megk�sz�r�lte a tork�t a h�ta m�g�tt. Hermione behunyta a szem�t, �s folytatta a lass�, �s f�jdalmas menek�l�st, azonban ism�telten hallotta a f�rfi v�szj�sl� hangj�t. -Ajaj. – cs�szott ki a l�ny sz�j�n halkan. -Bizony, �nnek is j� reggelt, Ms Granger. – mondta Piton g�nyosan. Amint a l�ny el�gg� felemelte a fej�t, � neh�zkesen ugyan, de kicsusszant al�la. – Tegye vissza a fej�t a kanap�ra most azonnal! – utas�totta a l�ny, mire egy hatalmas p�rn�t b�v�lt a combja hely�re. Hermione k�nosan �rezte mag�t, de engedelmeskedett. Lebukott. Piton le fogja harapni a fej�t… Most r�gt�n v�ge lesz az �let�nek, mint egy botnak… Viszl�t, ny�r… Viszl�t, k�nyvek… Viszl�t, minden… Viszl�t, f�jdalom… Visszatette fej�t a puha p�rn�ra, �s kisim�totta az arc�b�l a k�cos tincseket. -Eln�z�st, professzor… - motyogta maga el� a l�ny. – �n nem akartam… csak… sz�val… -Ne magyar�zkodjon, felesleges. – ny�jt�zott mellette egy hatalmasat a f�rfi. –Rem�ltem, hogy lesz el�g esze, hogy az �gyban marad, mert pihen�sre van sz�ks�ge, �m… Nos, mindegy. –s�hajtott Piton, majd egy p�lcasuhint�ssal egy finoms�gokt�l �s mindenf�le f�ldi j�t�l roskadoz� kisasztalt var�zsolt a kanap� mell�. – Felt�telezem, napok �ta nem �tkezett… Egyen valamit… Hermione kiss� �sszeg�mb�ly�d�tt, �s a nyak�ig h�zta a takar�t. Felkavarodott a gyomra. �hes volt, mint a farkas; m�gsem tudott hozz�ny�lni az �nycsikland� �dess�gekhez, �s reggelikhez. S�padtan nyelt egyet, hogy legy�rje hirtelen t�madt h�nyinger�t. -Tal�n k�s�bb… - ny�gte ki v�gre. Piton kifejez�stelen arc�t kutatta, azt�n ink�bb a sz�nyeget �s az asztall�bakat kezdte figyelni. Zavarba hozta a f�rfi s�t�t tekintete. Tudta, hogy mondania kellene valamit, �m nem j�tt ki hang a tork�n. Meg kellene k�sz�nnie, hogy… iz�… megmentette az �let�t… Vagy, hogy megf�rdette… Vagy, hogy ell�tta a sebeit… Vagy csak mondania kellene valamit, mert m�r kezdett k�noss� v�lni a csend… Ism�t a f�rfira pillantott, Piton is �t figyelte. Tal�n arra v�rt, hogy a l�ny megt�rje a csendet… Vagy csak a k�sz�net�re? Nem… Piton nem olyan. � nem szokott dics�retre, vagy k�sz�netnyilv�n�t�sra v�rni… De akkor mi�rt �ll �gy, mintha k�v� dermedt volna… - ���… - nyikkant meg v�g�l a l�ny. -Igen? – csillant fel a f�rfi szeme. -Nincs valami gy�gyszere h�nyinger ellen? – k�rdezte halkan Hermione. Piton sarkon fordult, �s megkereste az el�z� esti er�s�t�-f�zetet, majd egy poh�rba t�lt�tte a l�nynak, �s lehajolva hozz�, a kez�be nyomta. Mikor ujjai a l�ny�hoz �rtek, Granger keze megremegett. Piton komor szemmel h�z�dott h�tr�bb. Hermione kiss� fel�lt, �s egyetlen h�z�ssal megitta a keserny�s folyad�kot. Alig �rt le a gyomr�ba, m�ris lassan dolgozni kezdett a szervezet�ben. Visszafek�dt �s lehunyta a szem�t. N�h�ny perc m�lva m�ris sokkal jobban �rezte mag�t. Az �llkapcsa m�g mindig sajgott, ak�rcsak a melle, az �gy�ka, az �tsz�rt keze. A kiugrasztott v�ll�t �s a bok�j�t – csod�k csod�j�ra – szinte f�jdalommentesen tudta mozgatni. Lassan megtapogatta az arc�t a nem bek�t�tt kez�vel, �s �rezte, hogy a sz�ja �s a bal orc�ja el�gg� fel van dagadva. Hirtelen tudatosult a l�nyban, hogy biztosan kuty�ul n�z ki… �s Piton, csak �ll a kanap� mellett alig k�t m�terre, �s �t n�zi. Sz�tlanul, valamire v�rva. Hermione megint a f�rfira n�zett, de Piton arca nem �rult semmilyen �rzelmet. A l�ny fels�hajtott, �s lassan kikecmergett a takar� al�l. Ahogy letette talpait a f�ldre, Piton arca megr�ndult. -Hova megy? – k�rdezte halkan. -A f�rd�be… L�tnom kell magam… - v�laszolt a l�ny, majd lassan fel�llt, �s lehajtott fejjel elsomford�lt a nyitott f�rd�ajt� fel�. Piton megk�v�lten n�zett ut�na, ahogy Granger becsukja maga m�g�tt a f�rd�szoba ajtaj�t. Hossz� percekig nem t�rt�nt semmi, pedig a f�rfi minden �rz�k�vel hallgat�zott. Szinte l�tta, amint a l�ny elborzad k�lsej�t�l, �s elakad a l�legzete. Most hatalmas s�hajjal nyugt�zta, hogy remek gondolat volt m�g el�z� �jjel megf�rdetni a l�nyt… �gy is biztosan sokkolja a l�tv�ny… P�r perc m�lva balj�s �vegcs�r�mp�l�st hallatszott a f�rd�b�l. Piton agg�dva b�multa az ajt�t, de nem l�tott m�g�je. Granger elt�rte a t�kr�t… Szinte l�tta maga el�tt, ahogy felvesz egy nagyobb, �les szil�nkdarabot, �s elv�gja vele saj�t tork�t. Nem akar szembes�lni meggyal�zott test�vel – nem is csoda… Odaugrott az ajt�hoz, �s reszket� k�zzel lenyomta a kilincset. Tal�n neki kellett volna meg�lnie Grangert, �s akkor a l�ny nem k�nyszer�l az �ngyilkoss�gra… �tkozta mag�t, ami�rt gyenge volt meg�lni a szerencs�tlent. Amikor kit�rult az ajt�, meglepetten l�tta, hogy a griffend�les nem v�rt�cs�ban fekszik a k�v�n, hanem kivirultan �ll, szemben az �res fallal, ahol el�tte a t�k�r f�gg�tt. Jobb k�zfej�n kis v�rcs�k csordog�lt csup�n. K�b�n pislogott maga el�, majd sz�gyenkezve a f�rfira n�zett. -���… nagyon sajn�lom a t�kr�t… Ha lenne p�lc�m, megjav�tan�m, uram… - motyogta a f�rfinak zavartan. Piton a meglepetts�gt�l nyitva felejtette a sz�j�t. -Granger, azt hittem, �ngyilkos lett… - n�zett a l�nyra, azt�n fels�hajtott. – Ne vicceljen m�r a sajn�lkoz�s�val… Gombolja be az ingj�t, azt�n fek�dj�n le… - morogta. Hermione keze megremegett, ahogy elkezdte begombolgatni a f�rfit�l kapott inget, azt�n elbicegett a f�rfi mellett. -Nyugodjon meg, uram, azt hiszem a tagad�s id�szak�n t�lvagyok. – mondta halkan a l�ny, mire Piton csak megr�zta a fej�t. -Csak ne nyugtatgasson, vil�gos? Maga sosem tud pihenni? Ha mindent analiz�lni fog, biztosan megfojtom… - mordult fel a f�rfi. Hermione halv�nyan elmosolyodott, �s a tan�r�ra n�zett. -�n k�rtem, hogy tegye meg… De �n elb�n�zta, Piton professzor… - s�hajtott a l�ny, azt�n visszakecmergett a kanap�hoz. Lassan, f�radtan f�szkelte be mag�t a hely�re. -Elb�n�ztam? Elb�n�ztam, Ms Granger? – ki�ltott fel Piton meglepetten. Mindenre sz�m�tott, de egy ilyen mondatra v�gk�pp nem. – Elb�n�ztam? -Megism�teljem �n is? – n�zett r� �rtatlanul a l�ny. -Tudja, mit? Igaza van! Elb�n�ztam… - dohogott a f�rfi, azt�n odasz�guldott a fekv� Granger mell�, �s �vatosan betakargatta. Ahogy a griffend�les lehunyta a szem�t, �s fels�hajtott; kedve lett volna gyeng�den �sszek�colni a haj�t. M�zs�s k� hullott le a sz�v�r�l, hogy nem tett k�rt mag�ban a l�ny. – Mi�rt nem az �gyba fek�dt? -Nem szeretn�k egyed�l lenni… -�rtem. – b�lintott a f�rfi, azt�n felegyenesedve egy k�nyelmes fotelt b�v�lt a kanap� mell�, szigor�an olyan sz�gbe, hogy a l�ny szemmel tudja tartani Piton minden mozdulat�t. Nehogy megijedjen egy v�ratlan hangt�l, vagy l�tatlan motoszk�l�st�l, ami esetleg a h�ta m�g�l �rkezne. Az asztal t�ls� v�g�r�l � is pomp�san l�tta a fekv� l�nyt. Hermione kiny�lt a takar� al�l, friss sebes kez�vel, �s v�gre elvett egy bri�st az asztalr�l. -V�rjon! – sz�lalt meg Piton, miel�tt a l�ny visszah�zta volna a kez�t. K�rd�n n�zett a f�rfira, de hagyta, hogy az ism�t el�vegye a var�zsp�lc�j�t, �s egy mozdulattal elt�ntette a kicsiny sebet. Hermione fels�hajtott, azt�n v�gre beleharapott a bri�sba. Az els� falatot szinte r�gatlanul nyelte le. -K�sz�n�m. – mondta kiss� fel�lve. Elgondolkodva b�mult a f�rfira. Piton, ha kamasz lett volna, most biztosan elpirul. Nem �rtette, mi�rt f�rk�szi �t a l�ny. -Ugyan. – morogta. Hermione h�trad�lt a kanap�n, �s a takar�ra engedte kezeit. Benne az �letet ad� bri�ssal. Fels�hajtott. Besz�lj�k meg most a dolgot, � m�g n�h�ny percet igaz�n kib�r kaja n�lk�l… L�tta a f�rfin, hogy nem tud mit kezdeni vele, ez�rt is nem akarta tov�bb halogatni a dolgot. Tiszta vizet kell �nteni a poh�rba… -Nem ezt… Vagyis nem csak ezt… �n… Mindent k�sz�n�k… - ny�gte ki v�g�l. Halv�nyan elmosolyodott. – Megmentette az �letemet, �s h�l�s vagyok… -De ez nem ments�g arra, amit… - legyintett d�h�sen a f�rfi, �m Hermione felb�torodva f�lbeszak�totta a mondat�t. -De ments�g! Igen is, ments�g! – ki�ltott fel a l�ny. – �n nem hib�ztatom, s�t… �n nagyon �r�l�k, hogy ez �gy t�rt�nt… Ha maga nem jelenik meg, �s… iz�… akkor Malfoy m�r r�gen meg�lt volna… -Ha k�ny�r�g neki… - mordult fel Piton. Felpattant, �s idegesen j�rk�lt a kanap�val szemben. Nem hitte volna, hogy Granger ilyen �retten fogadja a t�rt�nteket. Nem gondolta volna, hogy esetleg � fogja mentegetni a tette miatt. Ez�rt gyan�s volt neki a helyzet… -Nem kellett volna k�ny�r�gn�m… Nagyon k�zel j�rtam a hal�lhoz, �s ezt mindketten tudjuk… - jelentette ki Hermione. Piton az ilyenfajta kijelent�seit�l tudott a falra m�szni. Elh�zta a sz�j�t, de nem sz�lalt meg. – Sz�val csak k�sz�n�m, hogy elcipelt onnan… Tudnia kell, hogy nem haragszom; nem hib�ztatom a t�rt�ntek�rt… Malfoyt �s magamat okolhatom, ami�rt ilyen helyzetbe ker�ltem… -De �n… Amit tettem, el�t�lend�. – mondta fogcsikorgatva Piton. Nem akarta, hogy ilyen egyszer�en el legyen int�zve a dolog. Most, hogy tudja, a l�ny nem �t okolja a dolgok�rt, m�g nagyobb lelkiismeret furdal�sa volt. Hermione fels�hajtott, �s belet�rt a haj�ba. -Lehet, hogy m�sk�pp is kivitelezhette volna a ment�-akci�t, de �gy sem volt rossz… -�gy sem volt rossz??? – Piton tajt�kzott a d�ht�l. Amint �szrevette, hogy a l�ny megrettent haragos felki�lt�s�t�l, r�gt�n visszafogta mag�t, �s le�lt a fotelj�be. Kezeit a karf�ra tette, de messze ler�tt r�la, hogy m�g nem nyugodott meg. -Nem volt rossz… - grimaszolt Hermione, majd halkan folytatta. – Az�rt volt k�l�nbs�g maga �s Malfoy hevess�ge k�z�tt… Higgye el, Malfoyhoz k�pest az nem volt rossz… - Sz�ja sz�le g�rcs�sen megr�ndult, Piton m�gis �rezte rajta, a l�ny nem hazudik. – Am�g maga… h�mmm… foglalatoskodott velem; legal�bb Malfoy b�k�n hagyott. – kr�kogott a l�ny zavartan. – Sz�val nem hib�ztatom miatta… - s�hajtott Hermione, azt�n beleharapott a bri�s�ba. Ezzel lez�rtnak tekintette a besz�lget�st. Ha Piton ezek ut�n is furcs�n n�z r�, akkor majd egyszer m�g visszat�r a dologra; de most egyel�re elege volt a lelkiz�sb�l. Lassan �s r��r�sen elr�gcs�lta a bri�st, majd az asztalon roskad� finoms�gokat kezdte kutatni. Az asztal t�ls� sz�l�n, Pitont�l alig harminc centire �szrevette egy literes �vegkann�ban a tejet. Keze elindult fel�je, azt�n megtorpant. – K�rhetek egy poharat? – k�rdezte halkan a f�rfit�l. Piton sz�tlanul fel�llt, �s hozott egy poharat a l�nynak a konyh�b�l. Kit�lt�tte a tejet, �s a griffend�les kez�be nyomta. -K�sz�n�m. – pislogott Hermione. Piton csak h�mmentett egyet, azt�n vissza�lt a fotelj�be. Nem �rtette a l�ny feln�ttes �szj�r�s�t. �r�lhetett volna, hogy megbocs�ttatott b�ne; valami�rt m�gis nagyobbnak �rezte b�n�t az eddigiekn�l is. Hosszas hallgat�sba mer�lt. Hermione, miut�n legy�rte a tejet is, elfek�dt a kanap�n, �s f�radtan hunyta le szemeit. N�h�ny perc m�lva elnyomta az �lom. Nem �lmodott semmit, csak szervezete ig�nyelte a pihen�st. D�lut�n Piton fel�bresztette, hogy egyen m�g valamit. Egy k�z�s, megk�sett eb�d ut�n a f�rfi bekente a l�ny arc�t egy h�s�t� kr�mmel, azt�n utas�totta Grangert, hogy fek�dj�n vissza, �s k�telez� jelleggel pihenjen m�g...