Silverspirit oldala

Az �lomtalan �lom nev� b�jitalnak k�sz�nhet�en nem �lmodott semmit, �gy a karj�ba nyilall� f�jdalom val�s�gos volt. R�pillantott a fali�r�ra, �s k�nytelen volt meg�llap�tani, hogy hajnali h�rom m�lt. Ezek szerint m�g csak egy �r�t sem tudott aludni. Morg�sok k�zepette kikelt az �gyb�l, �s gyorsan fel�lt�z�tt. Tudta, ha megv�rakoztatja azt a f�rget, akkor rengeteg Crucio jut neki. Dumbledore professzor �ppen az iroda ablak�n�l �llt, amikor l�tta, hogy egy csukly�s alak megy az erd� azon r�sze fel�, ahol a titkos hoppan�l�si pont van. Tudta, hogy csak azok haszn�lt�k - a tan�rok k�z�l term�szetesen -, akik s�rg�sen �s felt�n�s n�lk�l akartak t�vozni. Az igazgat� teljesen biztos volt benne, hogy a b�jitaltan tan�r hagyja el az iskol�t ilyen k�s�n �s gyorsan. - Megint mit akarhat? - tette fel hangosan a k�rd�st b�r tudta, hogy senkit�l sem fog v�laszt kapni. Azt�n elgondolkozott Perselus �let�n. A f�rfi, kinek nincs csal�dja, nincsenek bar�tai, �s eg�sz �let�ben mag�nyos volt. K�t dolgot mondhatott mag�nak. A Roxforti �ll�st, �s egy sz�p h�zat, valahol, egy t�voli erd�ben, egy t� mellett. A csukly�s alak el�rte a pontot az erd�ben, ahova sietett, �s egy p�lcaint�ssel el is t�nt. Egy m�sik erd�ben jelent meg, hogy a nem messze fekv� kast�ly fel� vegye �tj�t. A r�gi �p�let egy magasabb cs�cson �llt. A kast�lyhoz tartozott egy kert, ami valamikor r�gen gy�ny�r� n�v�nyeknek adhatott otthont, de m�ra m�r csak a megs�rgult vir�gok eml�keztettek erre. Az �p�letb�l kitekintve az ember minden ir�nyban csak erd�t l�tott. Az �p�tm�ny valamikor egy mugli gr�f� volt, am�g Voldemort az embereivel ki nem saj�t�totta. A bej�ratn�l h�rom fiatal f�rfi �llt �rt, �s ellen�rizt�k az �rkez�ket. Elv�gezt�k Perseluson a szok�sos b�b�jt, majd tov�bbengedt�k. A tan�r v�gigs�t�lt a f�kly�kkal megvil�g�tott folyos�n. A f�ny csak annyira vil�g�totta meg a folyos�kat, hogy az ember kiker�lhesse a lepotyogott vakolatot, �s ne essen hasra benne. K�zben a B�jitalok Mestere azon gondolkodott, hogy mennyire szeretne megszabadulni a k�mked�st�l. Elege volt m�r abb�l, hogy k�t ember �lland�an ugr�ltatja. Sz�vesebben �lne a saj�t kis h�z�ban, �s k�s�rletezne a laborj�ban, ahelyett, hogy idi�ta k�lyk�knek pr�b�lja megtan�tani a lehetetlent. Tov�bb m�r nem volt ideje t�prengeni, mert el�rt a k�tsz�rny� ajt�hoz, ami m�g�tt az emberi roncs terpeszkedett egy nagy sz�kben. Lez�rta az elm�j�t, majd benyitott. V�gigs�t�lt a Hal�lfal�k k�z�tt, majd a Nagy�r el�tt t�rdelt, �s v�rta az �j feladat�t. Meglep�d�tt, amikor megtudta, hogy mi�rt is van itt. - L�tom, igyekezt�l! Aj�nlom, hogy a fiad is ilyen illedelmes legyen majd! - jelentette ki Voldemort. Miut�n a S�t�t Nagy�r l�tta Perselus �rtetlen �br�zat�t, r�gt�n folytatta: - Bemutatom a feles�ged - Egy k�z�pmagas alak l�pett el� a s�t�tb�l. - Azt akarom, hogy j�v� szeptemberre b�v�lj�n a Piton csal�d, meg�rtetted?! - Igen, Nagy�r - felelte a professzor, b�r rengeteg k�rd�s mer�lt fel benne. -Az esk�v�t�ket k�t h�t m�lva, szombaton tartjuk, �jf�lkor. Nagyon aj�nlom, hogy id�ben �s megfelel� �lt�zetben legyetek itt, k�l�nben nagyon megb�nj�tok! - f�zte m�g hozz� a S�t�t Nagy�r. - �s most menjetek. Voldemortnak nagyon tetszett Piton �br�zata. M�g a legrettegettebb ember�nek is azt parancsol, amit csak akar. Perselus teljesen led�bbent, hisz k�t h�t m�lva feles�g�l vesz egy n�t, �s nem �nsz�nt�b�l. A tan�r fel�llt, �s egy pillanatig habozott. Most hogyan sz�l�tsa meg, hisz nem l�tja az arc�t, r�ad�sul nem is ismeri?! Szerencs�j�re az illet� elindult az ajt� fel�, �gy neki csak k�vetnie kellett. Am�g el nem �rt�k a hoppan�l�si hat�rt, addig egy sz�t sem sz�ltak. Hirtelen az alak meg�llt �s megfordult, �gy Perselus majdnem nekiment. Zavarta a k�z�j�k ereszkedett csend, �gy megsz�l�totta: - Legal�bb az arcod megmutathatn�d! Kicsit m�rgesre sikeredett, de �gy gondolta, hogy �gy legal�bb a m�sik megtanulja az er�f�l�nyeket, ha m�r egyszer el kell vennie. Nagy meglepet�s �rte, amikor a l�ny ennyit mondott: - Majd, ha norm�lisan k�red! �s p�lca n�lk�l hoppan�lt. A f�rfi morgott valamit, majd � is k�vette, azt�n, amilyen gyorsan csak tudott, sietett az igazgat�hoz, hogy besz�moljon a t�rt�ntekr�l. �jabb meglepet�s �rte, mikor l�tta, hogy a csukly�s alak ott �l az igazgat�val szemben. - Perselus! M�r azt hittem, hogy nem �rsz vissza soha! - mondta Dumbledore. - Gondolom, szeretn�l vele besz�lgetni. Ma este m�r nem tudok szob�t bocs�tani a rendelkez�s�re, �gyhogy n�lad alszik. Gondolom, nem baj a k�r�lm�nyeket figyelembe v�ve. Most menjetek. Az igazgat� hangja kedves volt, de soha senki sem mert ellent mondani a szav�nak. Nem, mintha kegyetlen lett volna, �pp ellenkez�leg. A menyasszonya megint fel�llt �s elindult. Perselus m�g mindig k�ptelen volt megsz�lalni, �gy csak k�vette a n�t. Mikor kicsit mag�hoz t�rt, m�r a pince folyos�in haladtak v�gig. A f�rfi hirtelen ideges lett, elkapta a n� kez�t, �s a falhoz l�kte. Tal�n t�ls�gosan is er�sen, de Pitont most ez �rdekelte a legkev�sb�. - Megmutatn�d az arcod? P�r m�sodpercig n�m�n �lltak, majd a l�ny leh�zta a fej�r�l az anyagot, amely eddig takarta. Perselus megl�tta az arcot, melyr�l �gy gondolta, hogy sose fog tudni, elfordulni, annyira sz�p. Gy�ny�r� tengerk�k szemek, pirosl� ajkak, napbarn�tott arc, haja pedig fekete volt. - ”Hiszen m�g gyerek, annyira fiatal! Tal�n h�sz �ves lehet. �s ez a szemp�r nagyon ismer�s, de m�gis honnan?” - gondolta a f�rfi. Vagy k�t perce �lltak �gy, mikor a l�ny megt�rte a csendet: - Mehetn�nk? F�radt vagyok! - Persze. Perselus elmormogta a jelsz�t az ajtaja el�tt, majd el�reengedte a l�nyt. Nem tudott megsz�lalni a meglepet�st�l. A szoba j� �zl�sr�l �rulkodott: nem lehetett l�tni rajta, hogy melyik h�z vezet�je lakik itt, az viszont �szrevehet� volt, hogy Perselus szereti a fekete sz�nt. A helyis�gben egy �gy, egy fotel, egy �r�asztal �s k�t ajt� volt a bej�ratin k�v�l. A l�ny gyorsan lef�rd�tt. Miut�n Perselus v�gzett, �s kil�pett a f�rd�b�l, megl�tta a l�nyt, aki a fotelben aludt. �vatosan, hogy fel ne �bressze, megemelte �s az �gyba rakta, majd betakarta. Egy darabig n�zte, mik�zben rengeteg k�rd�s kavargott a fej�ben. Ezek a gondolatok els� sorban a l�ny k�r�l forogtak. Teljesen biztos volt benne, hogy m�g nem tal�lkozott a l�nnyal. Azt m�r tudja r�la, hogy gy�ny�r�. Az � feles�ge lesz, de nem �nsz�nt�b�l. A f�rfi �gy gondolta, hogy saj�t akarat�b�l nem lenne senki a feles�ge. F�leg nem �. �s ami a legfontosabb k�rd�s, az az, hogy vajon honnan j�tt, �s ki �? V�g�l hangosan csak ennyit mondott: - M�g csak a nev�t sem tudom. Perselus egy p�lcaint�ssel �talak�totta az egyik b�tordarabot �ggy�, �s lefek�dt aludni. M�snap reggel, amikor fel�bredt, a l�ny m�r nem volt az �gyban. - Legal�bb rendben hagyta maga ut�n a dolgokat - m�rgel�d�tt. A professzor m�g sok�ig morgol�dott mag�ban, de k�zben az�rt fel�lt�z�tt, �s elindult reggelizni a nagyterem fel�. Mikor oda�rt csak Albust tal�lta ott. - J� reggelt - k�sz�nt vid�man az igazgat�. - Neked is - morogta vissza a megsz�l�tott. - Tegnap este mindent megbesz�ltetek? - Nem igaz�n - vallotta be a f�rfi kelletlen�l-, m�g csak a nev�t sem tudom. - Hoztad a form�dat, bar�tom? Most azt�n emberedre akadt�l! Az�rt egy kicsit seg�tek rajtad: Rika a neve. Perselus szeme felcsillant. Most t�bbet tudhat meg a l�nyr�l. - �s kinek az oldal�n �ll? - Ugyanaz a feladata, mint neked - v�laszolta az igazgat�, �s ez a kijelent�s m�r eg�szen szomor� volt. – �gyhogy egy�rtelm�. - Gondolom, azt szeretn�d, ha figyeln�m minden l�p�s�t, nehogy elmondjon valamit a Nagy�rnak?! - Nem, nem kell figyelned r�! A professzor nagyon meglep�d�tt. Nem l�tott m�g olyan embert, akiben az �reg felt�tel n�lk�l megb�zott volna. �s akkor most j�n egy csitri, aki feld�lja az eddig j�l megszokott �let�t, �s r�ad�sul Albus teljes m�rt�kben megb�zik benne. Most m�rges lett a l�nyra, de nem vallotta volna be, hogy irigys�gb�l. - Honnan ismered, hogy ennyire megb�zol benne? - Mindent a maga idej�ben - v�laszolta az igazgat�, majd fel�llt �s elment. Perselus nem tudta, hogy mire gondoljon. V�g�l is �gy d�nt�tt, hogy megreggelizik, kimegy a parkba s�t�lni, �s a l�nyt�l pedig majd megk�rdezi a dolgokat, ha tal�lkozik vele. A f�rfi, s�t�l�s k�zben megl�tta Rik�t. Elindult fel�, mik�zben elhat�rozta, hogy kedvesebben sz�l majd a l�nyhoz, nehogy megint otthagyja. Letelepedett mell�, de nem sz�lt semmit. P�r percig n�m�n �ltek egym�s mellett a tavat b�mulva, majd megint Rika t�rte meg a csendet: - Mit szeretn�l mondani? - Mib�l gondolod, hogy mondani szeretn�k valamit? Ez megint undok megsz�lal�s volt t�le, de a l�ny nem reag�lt r�. Perselus gondolatban �tkozta mag�t, ami�rt nem tudott norm�lis hangnemben besz�lni vele. K�zben v�gig a l�ny arc�t n�zte, �s �rezte, hogy mindj�rt kiugrik a sz�ve a hely�r�l. - Azt hallottam, hogy nem keresed m�s t�rsas�g�t. Csak akkor sz�lsz m�sokhoz, ha felt�tlen�l musz�j. - Ezt meg honnan veszed? – Lep�d�tt meg. - Mivel csak Albust ismerem itt - persze rajtad k�v�l -, m�s nem igaz�n mondhatta. - �rtem. Ha m�r egyszer �ssze kell h�zasodnunk, jobb lenne, ha megbesz�ln�nk p�r dolgot. - Ennyire irt�zol a gondolatt�l? - T�ged nem zavar, hogy hozz� kell menned valakihez, akit nem szeretsz, esetleg a h�tad k�zep�re k�v�nsz?! Perselus �gy gondolta, hogy valami rosszat mondhatott, mert a l�ny felugrott, �s m�rgesen v�laszolt: - Honnan tudhatn�d, hogy mit �rzek? Ha neked �gy jobb, akkor Voldemort el�tt elj�tszom a feles�ged, �s azon k�v�l mindketten azt csin�lunk, amit akarunk! A f�rfi �szrevette, hogy a l�ny hangja megremegett, mikor elmondta, amit akart, de nyugodtnak t�nt. Nem volt ideje v�laszolni, mert menyasszonya d�h�sen elviharzott. - „H�t ebbe meg mi �t�tt? Norm�lis voltam, akkor meg min s�rt�d�tt meg? M�r csak az hi�nyzik, hogy hisztis legyen.”