Silverspirit oldala

A Brit szigetekt�l d�lre ter�lt el egy apr�cska kiemelked�s az �ce�nb�l. Var�zsv�dett sziget, mely mugliknak l�thatatlan. Ez a gy�ny�r� n�v�nyekkel tark�tott ter�let var�zsl�nyeknek adott otthont. Napk�zben sokf�le �llat repkedett a f�k f�l�tt, �s n�gy vagy t�bb l�b�ak s�t�lgattak a bokrok k�z�tt. Azonban egy sz�p ny�ri est�n, mikor m�r csak a csillagok jelentett�k az egyetlen f�nyforr�st, h�rom csukly�s alak hoppan�lt egy tiszt�son. - Itt is vagyunk. Hol �lljunk neki a keres�snek? – Remus eg�sz vid�mnak t�nt. - Els� sorban t�bort ver�nk, majd a tiszt�st lev�dj�k – Piton hangja el�g utas�t�an hangzott. A l�ny csak figyelte a k�t f�rfit, �s lelki szemei el�tt l�tta, hogy itt m�g bajok lesznek. Hirtelen neszt halottak. Mindh�rman p�lc�t r�ntottak, �s arra a bokorra szegezt�k, ahonnan a zaj sz�rmazott. Fesz�lten figyelt�k a kiszemelt ter�letet, �s mindny�jan megk�nnyebb�ltek, amikor el�bukkant bel�le egy rabify. Egy feh�r sz�r� �llat volt, amely hasonl�tott a nyuszikra, annyi k�l�nbs�ggel, hogy ennek eggyel t�bb f�le, szeme �s kett�vel t�bb l�ba volt. Na meg v�rrel t�pl�lkozott. Mikor megl�tta a sz�m�ra ismeretlen h�rom l�nyt, azonnal eliszkolt. Az este h�tralev� r�sz�ben nem t�rt�nt semmi �rdekes. Fel�ll�tott�k a tiszt�s k�r�l a v�d�var�zslataikat, majd elmentek f�t szerezni. Term�szetesen csak a f�ldr�l szedegett�k fel a haszn�lhat� �gakat, �s k�zben nagyon �gyeltek arra, hogy �ssze ne fussanak egy f�riaf�zzel, vagy valami rosszabbal. Lehet�leg felt�n�smentesen kellet megkeresni�k a krist�lyt, ez�rt egy egyszer� Lumost sem haszn�lhattak. �gy k�nytelenek voltak megv�rni a reggelt. Ez a tudat legink�bb Perselust ideges�tette, ugyanis nem �hajtott sok�ig egy leveg�t sz�vni Lupinnal. A b�jital mester mag�nak sem vallotta volna be, hogy az�rt m�g jobban ut�lja a v�rfarkast, ami�rt ilyen j�l el tud besz�lgetni a l�nnyal, �s r� m�r nem is marad id�. V�rben forg� szemekkel ford�tott h�tat a cseveg� p�rosnak, �s ink�bb �lomba k�nyszer�ttette mag�t, csak ne kelljen �ket hallania. M�r jav�ban aludt, mikor �rdekes t�m�ra terel�d�tt a sz�. - Mond csak! Hol �lt�l eddig? – k�rdezte a s�padt f�rfi. - �ltal�ban var�zsl�nyekkel az erd�kben. �n nagyon szeretem a term�szetet, �s nem gondolom �gy, hogy fels�bbrend� fajhoz tartozom. Vannak olyan l�nyek, akik sokkal okosabbak �s fejlettebbek, mint az ember. Van valami, amit meg akartam k�rdezni. Perselusszal mi�rt ut�lj�tok egym�st ennyire? - Sirius nev�ben nem besz�lhetek, de engem az�rt ut�l annyira, mert egyszer majdnem megharaptam. Meg val�sz�n�leg az�rt, mert egyszer sem jutott eszembe, hogy le�ll�tsam Sirius�kat. - Ez kicsit viccesnek hangzik. - Igen. Csakhogy �n… v�rfarkas vagyok. - Ez �gy m�r nem vicces. - H�t igen. Sokan megvetnek emiatt. De az�rt van, akit ez nem zavar. Ha emiatt nem akarsz velem sz�ba �llni, �n azt is meg�rtem. - Viccelsz? M�g nem volt v�rfarkas bar�tom. Szerintem ez nem akad�lyoz meg abban, hogy tov�bbra is j�kat besz�lgess�nk. K�zben t�l�k p�r m�terre az alv� f�rfi meglep� dolgokr�l �lmodott. „Perselus a Roxmortsba tart� �ton haladt, amikor �sszefutott Luciusszal. - Pont hozz�d akartam menni - sz�lt a sz�ke f�rfi. -A Nagy�r �zent nektek. - Mondod, vagy v�rjak hajnalig? - Nem tetszik a szemtelens�ged Piton! - kapta el� a p�lc�j�t Lucius. - Vigy�zz Malfoy! A Nagy�r nem �r�lne neki, ha megtudn�, hogy meg�tkoztad az egyik bizalmas�t. Most pedig mond az �zenetet! Lucius nem tehetett m�st, mint elrakta a p�lc�j�t, �s �tadta az �zenetet. - Holnap este egy �r�val el�bb jelenjetek meg, hogy az �gyasod megkapja a Jegyet.” Perselus hajnalban riadt fel, �s folyt r�la a v�z. Nem �rtette, hogy egy ilyen k�z�ns�ges �lom mi�rt tudta �gy megr�miszteni. H�trapillantott, �s m�rgesen nyugt�zta, hogy Rika feje Remus l�b�n pihen, �s �gy alszanak. Forrt a d�ht�l. Legsz�vesebben azonnal meg�lte volna a hal�los �tokkal. � volt az egyik, aki t�nkretette az �let�t, �s most m�g a l�nnyal is b�jolog. G�nyos vigyor telepedett az arc�ra, majd hirtelen j� hangosan ord�tani kezdett. - �breszt�, vesz�ly! A hamusz�rke f�rfi, �s a menyasszony riadtan �ltek fel, �s pislogtak k�rbe. Lassan r�j�ttek, hogy nincs vesz�ly, csak Perselus riogatta �ket. K�rd�n n�ztek a f�rfira, aki csak egy g�nyos, k�r�rvend� vigyort villantott, majd h�tat ford�tva lel�pett. - Ez nem norm�lis – Remus f�radtan d�lt vissza. - Jobb, ha mi is elindulunk. Majd itt tal�lkozunk. Rika fel�llt, �s azonnal valami forr�st keresett, hogy legal�bb az arc�t meg tudja mosni. Nem is kellett sok�ig keresg�lnie. Egy szikla megrepedt r�sein el�t�rt egy kis friss, tiszta v�z. H�l�t adva a term�szetnek, gyorsan megmosta az arc�t �s ivott egy keveset, majd elindult a krist�lyt megkeresni. K�zben Remus is felt�p�szkodott, �s beny�lt a zseb�be, amib�l p�r pillanattal k�s�bb egy kis csokit h�zott el�. Rossz hangulata volt, ez�rt bekapott p�r kock�t. Miut�n megette, valamivel jobb volt a k�z�rzete, �gy h�t � is �tnak indult. M�r p�r �r�ja gyalogolhatott, amikor el�rt egy sziklaszirthez. Len�zve meg�llap�totta, hogy onnan lehetetlen lem�szni. M�r visszafordult, hogy m�sik ir�nyt keressen, amikor egy d�h�s thesztr�l �llta az �tj�t. L�tszott rajta, hogy valami nagyon d�h�ti. Hirtelen a v�rfarkas fel� kapott, akinek nem maradt ideje reag�lni, �gy az �llat feld�nt�tte. Az ijedt f�rfi a f�ldre ker�lt, �s a p�lc�ja is messzire cs�szott. Valahol a bokor alacsony �gai k�z�tt meg�llhatott. Az �reg, fekete �llat m�r emelte a l�b�t, hogy hal�lra tiporja, amikor egy �tok oldalba tal�lta. Az �llat ijedt�ben ugrott egyet, �s a t�mad� forr�s fel� fordult. K�zben sikeresen r�gott egyet a fegyvertelen f�rfin, aki lesodr�dott a szikla perem�r�l. M�g idej�ben el tudta kapni egy bokor kil�g� gy�ker�t. Perselus l�pet ki a bokrok m�g�l, �s egy er�sebb �tkot k�ld�tt a m�rges l�ra. Az l�tv�n, hogy nincs es�lye, elrep�lt. A b�jital tan�r a peremig s�t�lt, �s len�zett. Remus n�zett vissza r� seg�lyk�r� szemekkel. Amaz csak g�nyosan n�zett le r�, m�g a m�siknak m�r fogyott az ereje, �s alig b�rta tartani mag�t. Remus m�r azt hitte, hogy itt fog meghalni, de ekkor meg�rkezett Rika, �s egy p�lcaint�ssel megmentette a f�rfit. Mikor az biztons�gba ker�lt, a v�leg�ny�hez fordult: - M�gis mi�rt nem seg�tett�l neki felm�szni? – kelt ki mag�b�l a l�ny. - Nem akartam t�l sokat var�zsolni – v�laszolt a k�rdezett nemes egyszer�s�ggel. - Te meg�r�lt�l? – P�r pillanatig elhallgatott, csakhogy ut�na norm�lis hangnemben tudja folytatni. – A jelek szerint te meg tudod v�deni magad b�rmilyen helyzetben, �gyhogy �n Remusszal tartok, te pedig mehetsz egyed�l. A tan�r erre a kijelent�sre fel tudott volna robbanni, de ezt ink�bb nem mutatta ki. Megvonta a v�ll�t, majd otthagyta �ket. K�zben a m�g mindig zil�lt f�rfi h�l�san n�zett a gyorsan �rkez� seg�ts�gre.