Silverspirit oldala

Janu�r elej�n visszat�rtek a di�kok a kast�lyba, �s vel�k j�ttek a h�tk�znapok is. Harry �s Ron janu�r hatodik�n �rkeztek meg a Roxfortba. A t�li sz�netben felkutattak, �s elpuszt�tottak m�g egy horcruxot. Harry r�vid �ton ler�zta McGalagony professzort, �s mindenkit h�trahagyva Hermione szob�ja fel� vette az ir�nyt. Ron maradt a Rend vezetõj�vel, �s mes�lte el a t�rt�nteket a Ford�tott T�k�rrõl.

A Kiv�lasztott meg sem �llt a Romkertig, ahol heves d�r�mb�l�ssel �bresztette a m�g �gyban lust�lkod�kat.

Vagyis Hermione m�g f�l�lomban hever�szett, �s Perselus feld�h�dve viharzott az ajt�hoz. �gy gondolta, Draco zaklatja õket szombat reggel. Ahogy szinte kir�ntotta Harry �kle al�l az ajt�t, mindketten meglepõdtek az el�j�k t�rul� l�tv�nyt�l.

Harry m�g sosem l�tta Pitont f�lmeztelen�l, �s borzasan, borost�san. Elkerekedett szemmel n�zett v�gig sz�vbõl gyûl�lt tan�r�n.

Piton sem �rzett k�l�n�sebb v�gyat arra, hogy beinvit�lja a n�hai Albus p�rtfogoltj�t. Semmi egy�bre sem v�gyott, mint visszab�jni m�g Hermione mell�.

- Mit akarsz, Potter? – k�rdezte hûv�sen a fi�t�l. Harry azonban k�ptelen volt elszakadni Piton csontos mellkas�nak l�tv�ny�t�l, egy sz�t sem tudott kiny�gni. – Ez esetben gyere vissza k�sõbb… - azzal be akarta csukni a kiv�lasztott orra elõtt az ajt�t.

- Besz�lnem kell Hermion�val – pr�selte ki mag�b�l Harry.

- Alszik.

- Akkor…

- Nem adok �t �zenetet, Potter… Gyere vissza emberi idõben! – azzal betette a fi� elõtt az ajt�t. Harry �rtetlen�l n�zte millim�teres k�zels�gbõl a s�t�tbarna ajt�testet, majd morogva l�pett h�tr�bb.

- Rohad�k – sziszegte maga el�. Eld�nt�tte, hogy addig el sem mozdul a folyos�r�l, am�g nem besz�lt Hermion�val. Elv�gre t�nyleg fontos dolgot akart k�z�lni vele. �let-hal�l k�rd�se, vagy ami m�g fontosabb, bizalom k�rd�se…

Persze Pitonnak mindenhol ott kell lennie, hogy megakad�lyozza a terv�t. Hogy megnehez�tse az �let�ket… Hogy roml�st hozzon…

Harry Potter grimaszolva �lt fel a Romkert ajtaj�hoz legk�zelebbi ablakp�rk�nyra. Akkor is elmondja a bar�tnõj�nek, amit l�tott, ha senki sem hisz majd neki. Akkor is, ha a l�ny megharagszik �rte… De akkor legal�bb megmutatja a T�k�r darabk�it, bizony�t�kk�nt…

A folyos�n Draco Malfoy alakja tûnt fel, unottan l�pett Potter mell�. Szõke haja csapzottan l�gott a nyak�ba, szeme kialvatlans�gr�l �rulkodott.

- Milyen slampos vagy, Malfoy – jegyezte meg Harry g�nyosan.

- Rohadj meg, Potter – h�zta el a sz�j�t a szõke, majd fel�lt a griffend�les mell� az ablakp�rk�nyra. – Mire v�rsz itt?

- Arra, hogy Hermione fel�bredjen…

- Pr�b�lt�l m�r kopogni? Ha d�r�mb�lsz, mindig kinyitja… - vigyorgott Draco. Harry olyan arcot v�gott, mintha gyomorsz�jon v�gt�k volna.

- Piton nyitotta ki…

- Ajv�. Vele m�g �n sem tal�lkozn�k kor�n reggel… �s m�g �lsz, Potter? T�ged t�nyleg kiv�lasztottak valamire… B�rmit t�l�lsz… - g�nyol�dott Malfoy.

- Fogd be, Malfoy! Elegem van belõled…

- Nekem is belõled, ne agg�dj! Mi a fene bajod van, hogy megj�tt�l?

- Piton gonosz, ez a bajom… �s Hermione bent van vele, �des kettesben!

- Akkor a legjobbat m�g nem is tudod! Eljegyezt�k egym�st! �ssze fognak h�zasodni… �r�l�k, hogy tõlem tudtad meg; �lvezet l�tni a fejedet… - vigyorgott a mardek�ros. Harry els�padt.

- Micsoda? �sszeh�zasodni? NEM! Piton nem veheti el Hermion�t! Nem teheti ezt vele… T�nkre fogja tenni! – kiab�lt Harry Dracora. A szõke csak megvonta a v�ll�t, majd tov�bb vigyorgott.

- Mi�rt vagy ilyen pipa Pitonra? Mit �rtott neked az ut�bbi idõben?

- K�t nappal ezelõtt megbizonyosodtam r�la, hogy egy utols�, mocskos �rul�… A nev�t sem akarom kiejteni a sz�mon… Gyûl�l�m!

- K�t napja a Roxfortban enyelgett Grangerrel… Nem tudom, hogy mi �t�tt bel�d… Tal�n az agyadra ment a vil�g megment�se… - h�zta el a sz�j�t Draco.

- Voldemort egyik horcruxa ut�n kutattunk Ronnal, �s meg is tal�ltuk. Egy Ford�tott T�k�r volt az. Ha belen�zel, akkor megl�tod ennek a vil�gnak a t�k�letes t�k�rk�p�t. Ami itt j�, az ott rossz. Volt egy maxim�lisan gonosz Harry Potter oda�t. �s ugyanilyen gonosz volt Ron, Hermione, Ginny �s m�g sz�mos ember. Te is gonosz volt�l oda�t, Malfoy… Sz�val hi�ba adod itt a gazembert… Olyan vesz�lyes lehetsz, mint egy k�ly�kmacska…

- Azt hiszem, meg foglak �tni, Potter… - mordult fel Draco.

- Na persze… Viszont oda�t Piton j� volt! H�t nem �rted?! Aki odabent Hermione mellett sz�n�szkedik, az egy utols� szem�tl�da! Figyelsz r�m, Malfoy?! Piton egy �rul�! Csak elj�tssza, hogy a rendnek dolgozik, �s szereti Hermion�t! Tal�n sosem szeretett senkit… De �n lebuktatom… Nem fogja t�nkre tenni Hermion�t! Nem fogja b�ntani… Annyit szenvedett m�r szeg�ny…

- Te t�nyleg megõr�lt�l… Piton nem �rul�…

- DE a t�k�rben j�nak l�ttam, nem fogod fel? Ford�tott t�k�r! Ami ott j�, az itt rossz!

- T�rj m�r �szre! Piton mentette meg Grangert az ap�mt�l… M�g most is ut�lok arra gondolni, hogy mit tett az a szem�t… Az �n ap�m… aranyv�rû l�t�re… sz�gyen… - r�zk�dott meg a szõke.

- Ha most azzal j�ssz, hogy Hermione s�rv�rû; esk�sz�m, neked ugrok, Malfoy…

- Nem pont ezzel… Hanem az eg�sszel bajom van… Ne n�zz m�r akkora tah�nak, Potter…

- Majd igyekszem… - grimaszolt Harry. Agg�dva eln�zett a Romkert ajtaja fel�, majd �jra a szõk�re emelte a tekintet�t. – Meg�l�m Pitont, ha b�ntja Hermion�t.

- Verd m�r ki a fejedbõl ezt a h�lyes�get… - morgott Draco, de nem tudta befejezni a mondatot, mert halk harsonasz� t�rte meg a csendet. K�rdõn egym�sra n�ztek, majd leugrottak az ablakp�rk�nyr�l. A zenesz� egy kicsit erõs�d�tt, azt�n egy hirtelen f�nyvillan�s elvak�totta mindkettej�ket.

Az orrukig sem l�ttak, csak �lltak egym�s mellett, m�g Harry a f�ldre nem r�ntotta a szõk�t. Egy v�ratlan hal�lfal�-t�mad�st v�lt a m�r-m�r f�jdalmas f�nyt�nem�ny m�g�tt. �ppen sz�ra nyitotta volna a sz�j�t, amikor a f�ny kialudt, �s csak halv�nyk�k szikr�k pattogtak elõ a semmibõl. Azt�n a k�vetkezõ pillanatban megjelent Angyal. Prom�teusz le�nya; a Ki�tkozott; akinek val�di nev�t csak egyetlen haland� ismerheti…

Fekete ruh�t viselt, barn�s haj�t kontyba tûzte. Egyetlen perccel sem tûnt idõsebbnek, mint mikor �vekkel ezelõtt utolj�ra l�tta Harry. Eltette a p�lc�j�t, �s t�rdre borult a titanisz elõtt. Maga mell� h�zta Dracot is, aki f�lõ-vill�ml� szemmel figyelte a semmibõl felbukkan� l�nyt.

- Angyal… - suttogta halv�ny mosollyal Potter. A titanisz elmosolyodott, majd elõsz�r Dracot, azt�n Harryt emelte fel.

- H�t eml�keztek, helyes… - b�lintott a l�ny. Dracora pillantva boldogan, �s tal�n b�szk�n mosolygott. – J� �ton j�rsz, le ne t�rj r�la! – jegyezte meg a szõk�nek. Malfoy �rtetlen�l meredt a titaniszra. Legsz�vesebben elfutott volna, ahogy r�gen is, mikor elõsz�r felbukkant mellette Angyal az alagsorban. – Menj csak… Semmi gond… �s, Draco; nem haragszom…

- K�sz�n�m – s�hajtotta a mardek�ros, azt�n r�vid �ton elhagyta a folyos�t. Valami�rt mindig a hideg r�zta a felsõbb r�gi�kt�l. Legyen az d�mon, vagy isten…

Harry halv�ny mosollyal n�zett a titaniszra. Rengeteg k�rd�se lett volna hozz�, de mielõtt megsz�lalhatott volna, Angyal szigor�an r�pillantott.

- Hozz�d j�ttem, Harry Potter. Ne �r�lj, nem hozok j� h�reket. Nem kellene figyelmeztetnem t�ged, de megteszem, mert r�gen seg�tett�l nekem… - id�zte fel a m�ltat a l�ny. Harry hatalmas szemekkel n�zett az istenv�rûre.

- Mi t�rt�nt?

- Ne k�rdezz, hanem n�zz magadba! Rossz �ton j�rsz. Ha ezen haladsz tov�bb, el fogod vesz�teni a harcot Voldemorttal szemben! Az eszed helyett a sz�ved dikt�l, amit most nem engedhetsz meg magadnak! Odafent is h�bor� d�l, �s a f�ldi fordulatok is befoly�solj�k a v�gsõ rend kialakul�s�t… Ami lent van, az van fent is; �s ami fent van, az van lent is…

- Ezt nem �rtem… Hogy j�rhatok rossz �ton?

- Harry, gondolkodj, mielõtt b�rmit tenn�l… Gondolj az �letedre, a m�ltadra! Mennyi mindent el kellett vesz�tened m�r, hogy id�ig eljuss, hogy felk�sz�lj a harcra!

- El kellett vesz�tenem? Ezt hogy �rted?

Hermione �s Perselus �ssze�lelkezve fek�dtek az �gyban. A l�ny m�g mindig f�l�lomban lebegett �lom �s val�s�g k�z�tt. Piton a h�t�t simogatta, �s az �lom�vegen be�raml�, sz�nes f�nysugarakat n�zte. Az �let�n t�prengett, ahogy szinte minden kora reggelen tette, amikor �lmatlanul fek�dt a szerelme mellett. Vajon el�g boldogg� tudja-e majd tenni Hermion�t? Tud-e r� �gy vigy�zni, ahogy szeretne?

Egyszer csak, v�ratlanul ismerõs ak�cillat �t�tte meg az orr�t. R�gt�n tudta, honnan sz�rmazik. �vatosan kibontakozott Hermione �lel�s�bõl, �s felkelt. K�rbeszagl�szott a szob�ban, majd az ajt�hoz ment, �s r�snyire kinyitotta.

A folyos�n Angyal ok�totta Harry Pottert, majd mikor �szrevette az ajt� m�g�l figyelõ Pitont, �vatosan fel�je ford�totta a fej�t. A titanisz pontosan tudta, hogy Perselus minden szav�t �s mozdulat�t issza.

- Harry, majd k�sõbb folytatjuk… Most menj, k�rlek… Megkereslek, m�g nem v�gezt�nk… - azzal �tj�ra engedte a kiv�lasztottat, majd megfordult, �s egyenesen az ajt�hoz ment. Nem kopogott, nem �rintette meg a kilincset, csak elmosolyodott. Szinte �rezte a f�rfi sz�vdobog�s�t. – Szervusz… Meg sem �lelsz? – k�rdezte halkan, mire az ajt� felpattant, �s Perselus azonnal a karj�ba z�rta a titaniszt.

- Azzal az õszi �lommal j�l �sszezavart�l… - morgott Piton boldogan, mik�zben meg�lelte a r�gi kedves�t.

- Milyen �lommal? – k�rdezte cinkosan a l�ny.

- Nem is �lom volt… Akkor idõt ugratt�l velem… Milyen ravasz vagy… - nevetett a f�rfi.

- Ugyan… Megk�rdezn�m, hogy vagy; de pontosan tudom… - mosolygott Angyal. Kibontakozott Perselus �lel�s�bõl, �s h�tr�bb l�pett. – Gratul�lok a l�nyk�r�shez. Lehett�l volna egy kicsit romantikusabb, de �gy is c�lba tal�lt�l…

- Te most kritiz�lsz? – k�rdezte g�nyosan Piton cs�põre tett k�zzel. F�lmeztelen�l, a Romkert ajtaj�ban is hajland� lett volna vit�ba sz�llni a titanisszal.

- Nem kritiz�llak, olyat sosem tenn�k. Csak az abszol�t igazs�got mondom, ez a dolgom…

- Bezzeg r�gen hallgatnod kellett a nagy igazs�gokr�l.

- A nagy igazs�gokat most sem �rulhatom el… Vannak olyan szab�lyok, amiken nem v�ltoztathatok, Perselus… - mosolygott Angyal.

- T�nyleg is… Ez saj�t test, vagy megsz�llt�l valakit? – n�zett v�gig a l�nyon Piton.

- Megtanultam anyagi testet �lteni, �jra… De odafent nem haszn�lom, csak h�tr�ltatna.

- �rtem… - b�lintott a f�rfi. Angyal kortalan ragyog�sa m�g mindig elbûv�lte.

- Mennem kell. J� volt �jra l�tni t�ged… Ne feledd, m�r csak egy �ld�sod maradt. Ne t�kozold el…

- Olyan ez, mint a h�rom k�v�ns�g… - h�zta el a sz�j�t Piton.

- Gyakorlatilag az is… Csak �n szabadon d�nt�m el, hogy teljes�tem-e a v�gyadat, vagy sem; m�g az aranyhalnak, vagy a dzsinnek nincs v�laszt�sa… Fontold meg j�l, mit szeretn�k kapni vagy visszakapni a sorst�l, mert m�r csak egyszer ford�thatok a v�gzeted kerek�n…

- Visszakapni? Mit kellene visszakapnom?

- M�g mindig rosszul k�rdezel, Perselus… Most megyek. M�r v�rnak mindkettõnkre – kacsintott Angyal. – M�g tal�lkozunk – azzal elteleport�lt. K�kes-lil�s szikr�k t�ncoltak alakja nyom�n, a folyos�n.

Hermione k�cosan �llt az ajt� takar�s�ban. Sajgott a sz�ve. Nem kellett volna kim�sznia az �gyb�l, amikor felismerte az ak�cillatot. Nem kellett volna meghallania, amirõl Perselus �s Angyal besz�lgettek. Mi�rt is akarta egy�ltal�n megk�sz�nni, hogy anno a titanisz megmentette; hogy tartotta benne a lelket…

Angyal egyszer m�g b�rmit visszaad Perselusnak, amit re�lisnak �s jogosnak tart. Hiszen egy�rtelmûen hallhat� volt, hogy m�g mindig szereti a f�rfit… aki m�r Hermione szerelme… A griffend�les l�ny minden porcik�j�ban tombolt a f�lt�kenys�g �s a birtokl�sv�gy. Nem akarta elvesz�teni Perselust, �s nem akart osztozni rajta. M�g egy istenv�rûvel sem…

Visszaugrott az �gyba, �s �lmosnak tûnõ