Silverspirit oldala

A h�t vill�mgyorsan eltelt. Hermione �gy viselkedett, mint akit teljesen kicser�ltek. Az �r�kon m�g a szok�sosn�l is jobban teljes�tett. �gy azok a tan�rok is visszafogadt�k a kegyeikbe, akik az elm�lt hetekben m�g ellens�gesen n�ztek r�.

�tlagosan n�gy-�t �r�t is tudott m�r egyhuzamban aludni �jszak�nk�nt, est�re m�r nem f�radt el annyira, hogy elaludjon a kandall� el�tt.

Kraven v�ratlan t�voz�sa ut�n a heti h�rom SVK �ra elmaradt, de McGalagony meg�g�rte a v�gz�s�knek, hogy igyekszik gyorsan egy �j professzort tal�lni a meg�resedett �ll�s bet�lt�s�re.

Szerd�n megt�rt�nt az els�, omin�zus b�jitaltan �r�ja Perselussal. Az eg�sz oszt�ly k�v�ncsian, �s kiss� fesz�lten figyelte Piton minden megnyilv�nul�s�t, h�tha Hermione Grangerhez k�l�n int�z egy-k�t titokzatos pillant�st, vagy halk mondatot. Draco eg�sz v�gig cinkos m�dj�ra Hermione szem�t, �s Piton m�szk�l� alakj�t figyelte.

A f�rfi hideg volt, �s t�k�letesen k�z�ny�s. Kem�nyen megdolgoztatta a csoportj�t, egy neh�z b�jitalt kellett elk�sz�teni�k. Harry �s Ron �stje rem�nytelen f�st�t eregetett, m�g Draco f�zete valamennyire megk�zel�tette az elfogadhat� �llagot, �gy dagad� mellkassal tekingetett k�rbe. Vigyorogva nyugt�zta, hogy csak Hermione b�jitala n�z ki jobban az �v�n�l; lesajn�l�an figyelte a mardek�rosok �s a sosem kedvelt griffend�lesek fels�l�s�t.

Hermione nem foglalkozott a t�bbiekkel, egyed�l a b�jital�ra koncentr�lt. Piton egyetlenegyszer n�zett ny�ltan a szem�be, tal�n senki m�s nem tudta kiolvasni a tekintet�b�l, amit az iskolaels� l�tott benne. A l�ny m�g a f�zet elk�sz�t�s�nek elej�n tartott, amikor feln�zett a t�bl�ra, �s Piton �ppen az el�tt �llt.

Hermione halv�nyan a szerelm�re mosolygott, Piton szeme boldogan felvillant egy pillanatra; azt�n j�r�r�zni indult a padok k�z�tt. A griffend�les fel� alig n�zett az �ra h�tral�v� idej�ben, n�ha elment mellette, �s �rdekl�dve belepillantott az �stj�be. Mivel semmibe sem tudott belek�tni, mindig n�m�n ment tov�bb. Eg�szen Harry asztal�ig, �s �stj�ig.

- Potter, szerinted ennek �gy kellene kin�znie? Mennyi sal�tromvir�got tett�l ebbe? – n�zett v�gig f�l�nyesen Harryn a tan�r. A fi� szeme szikr�kat sz�rt, de pontosan maga sem tudta a helyes v�laszt. – Biztosan nem az el��rt h�rom vir�gfejet…

- Lehet, hogy n�h�ny szirommal t�bb esett bele – h�zta el a sz�j�t Harry, majd siet�sen �s g�nyosan hozz�tette: - Uram…

- Ez nem lehet, hanem biztos, Potter… - horkant fel Piton. – Tehets�gtelen vagy a b�jitalf�z�shez, mindig is az volt�l – jegyezte meg a f�rfi, majd tov�bbment Ron m�g borzalmasabb f�zete fel�. Vett egy m�ly leveg�t, �s mind�ssze elh�zta a sz�j�t. – Ezt m�r nem is komment�lom, Weasley… Rem�nytelen, amit m�vel…

Csod�k csod�j�ra azonban a kedvenc Potter-Weasley p�ros�t�l az els� �r�n nem vont le egyetlen pontot sem. A mardek�rosokt�l egy�bk�nt sem szokott, �s egyel�re a griffend�leseket is megk�m�lte a r�gi k�nz�sait�l. M�g csak egy hangosabb sz�v�lt�sba sem bonyol�dott senkivel, hiszen Harry is t�rt�ztette mag�t a b�jitalteremben. Hermione szinte repesett a boldogs�gt�l, amikor �ra v�g�n kivihette a t�k�letes b�jital�t egy fiol�ban, a tan�ri asztalhoz; hogy leadja. Tudta, hogy csak a legjobb oszt�lyzatot kaphatja r�. Piton b�szke pillant�ssal vette �t t�le a lombikot, Hermione vid�man biccentett egyet – �m a pletyk�ra �hes k�z�ns�g m�st nem kapott t�l�k.

Parvati a h�tt�rb�l nagyon leste a p�rocsk�t; de Lavender n�lk�l nem mert belek�tni az iskolaels�be. Piton eg�sz �r�n megk�l�nb�ztetett figyelemmel f�rk�szte Patilt, a l�ny olyan ser�nyen �s nyak�t beh�zva dolgozott, mint egy kis angyal.

Szerda este Piton ism�t megl�togatta a Romkertet. Hermione �ppen zuhanyozott, amikor kil�pett a kandall�b�l.

A l�ny nem hallotta meg a nesztelen vend�get, noha Piton id�k�zben k�nyelembe helyezte mag�t a kanap�n, ami ismer�sen nyikordult meg alatta. Amikor vagy negyed �ra m�lva, egy sz�l t�r�lk�z�ben jelent meg a szob�ban Hermione, m�g a sz�j�t is elfelejtette becsukni, ahogy �szrevette a szerelm�t a kandall� el�tt.

- ���, szia – pislogott zavartan a l�ny. Piton perzsel� tekintettel n�zett v�gig a n�hol m�g v�zgy�ngy�s szerelm�n.

- J� est�t, gondoltam, megn�zlek – mosolygott a f�rfi, azt�n fel akart �llni, de Hermione intett neki.

- Maradj csak, �rezd magad otthon – mosolygott elpirulva Hermione, majd a f�rfi h�ta m�g�tt igyekezett eljutni a szekr�ny�ig, hogy valamilyen ruh�t keressen mag�ra. Piton azonban fel�llt, �s a l�ny m�g� l�pett, megfogta a derek�t.

- Milyen volt az els� k�z�s �r�nk? – k�rdezte halkan, azt�n szel�den megcs�kolta Hermione v�ll�t. A l�nynak csak ennyi kellett, �s v�gigborzongott a gyeng�ds�gt�l. Lehunyta a szemeit, �s a f�rfi mellkas�ra d�nt�tte a tark�j�t.

- J�… - suttogta, de hirtelen � maga sem tudta eld�nteni, hogy mir�l is mondott �t�letet. Piton lassan maga fel� ford�totta a l�nyt, azt�n szerelmesen megcs�kolta.

Percekre kiz�rt�k a szob�b�l a vil�got, csak ketten voltak fontosak. Valami krist�lytiszta v�gy telepedett mindkettej�k mellkas�ba, alig engedte l�legezni �ket. Amikor elszakadtak a m�sik sz�j�t�l, mindkettej�k szeme k�l�n�sen ragyogott.

Piton halv�nyan elmosolyodott, Hermione pedig egyszer�en hagyta lecs�szni mag�r�l a f�rd�leped�t. Legkev�sb� sem �rdekelte, hogy ezzel felfedi meztelen, s�padt-feh�r test�t. A f�rfi izz� tekintettel n�zett v�gig a kedves�n.

Hermione b�re tal�n egy �ve nem l�tott napf�nyt, �s ugyanez az id�szak tette csontoss�, sz�lk�ss� is. Piton l�gyan meg�rintette Hermione has�t, �s sz�ja szeglet�ben apr� mosollyal cs�kolta meg �jra a v�ll�t.

A l�ny ism�t megborzongott, �s moh�n v�gyakozni kezdett egy k�vetkez� �rint�sre. Az azonban v�ratott mag�ra. K�nytelen volt kinyitni a szem�t, hogy a szerelm�re n�zzen. Piton s�padtan n�zte Hermione bal mell�t. Egy utols�, Malfoy-okozta harap�snyom hege �ktelenkedett n�h�ny centim�ter hosszan a griffend�les b�r�n.

Hermione �rtetlen�l figyelte Piton elk�d�s�l� tekintet�t, majd a mozdulatot, ahogy a f�rfi lehajol a t�r�lk�z��rt, majd �vatosan a l�nyra ter�ti; elfedve p�res�g�t.

- Mi a baj? – k�rdezte halkan a tan�r�t�l.

- Ez m�g korai volna – morogta Piton alig hallhat�an. – Jobb, ha megyek…

- Eszedbe se jusson! – kapta el a f�rfi karj�t v�ratlanul Hermione, majd a karjaiba vetette mag�t. Neki t�k�letesen mindegy volt, hogy mit csin�ltak egy�tt, mivel m�latj�k az id�t; csak egy�tt legyenek… Annak is �r�lt volna, ha csup�n n�zheti, ahogy a f�rfi dolgozatokat jav�t… Azt�n ink�bb g�nyosan belemosolygott Piton tal�rj�ba; hazugs�g volt azt �ll�tani, hogy �r�lne, ha csak n�zhetn� a szerelm�t. A karjaiban akart fek�dni, a cs�kj�t �s az �rint�s�t akarta �rezni, besz�vni az illat�t, meg�zlelni a b�re �z�t…

Lassan levette Perselus tal�rj�t, noha a f�rfi eleinte pr�b�lta eltolni mag�t�l a kicsi, vetk�ztet� kezeket. Szerencs�re Hermione m�s ruhadarabt�l nem akarta megszabad�tani, ez�rt nem menek�lt el a helysz�nr�l.

A l�ny ezut�n az �gya fel� h�zta a kedves�t.

- Ne aggodalmaskodj m�r – suttogta mosolyogva Pitonnak. A f�rfi n�h�ny percig minden �rz�k�vel Hermion�t f�rk�szte, azt�n v�g�l is megadta mag�t neki. N�zte, ahogy Granger k�nyelmesen elhelyezkedik az �gy�n, �s visszasim�tja a saj�t combj�ra a felcs�szott t�r�lk�z� alj�t is; nehogy Piton emiatt ne fek�dj�n mell�.

A f�rfi elmosolyodott, azt�n a l�ny mell� fek�dt. �vatosan meg�lelte, jobb karj�t Hermione nyaka al� cs�sztatta, hogy arra fek�dj�n a griffend�les. Hermione szeme gy�ztesen felragyogott, majd boldogan megcs�kolta Perselust.

�r�kon kereszt�l az �gyon fek�dtek, �s cs�kol�ztak, simogatt�k, k�nyeztett�k egym�s �rz�keit. �rtatlanul hagyt�k elrohanni a perceket, mik�zben �des v�gyban �gett mindkettej�k sz�ve-lelke. Piton hajnali f�l egykor bontakozott ki Hermione �lel�s�b�l, hogy visszat�rjen a saj�t lakoszt�ly�ba.

A k�vetkez� napok hasonl�an t�ntek el az �szi k�dben. A Tiltott Rengeteg f�i, �s a Romkertben l�that� falik�p erdeje is vastag, tejszer� f�tyolba burkol�ztak. Az id� sem volt t�l kegyes az emberekhez, mert a nap sz�rke felh�k m�g� b�jt.

Az �r�k, �s napok rohantak; mindenki tette a dolg�t. Hermione vas�rnap d�lut�n �bredt r�, hogy szerelme majdnem egy hete a kast�lyban tart�zkodik; m�gis egyszerre t�nt egyetlen napnak, �s egy �r�kk�val�s�gnak ez a h�t. Szerelmes, kett�s �rz�sek k�s�rt�k mindenhov�; ak�rmerre j�rt is a kast�lyban.

Piton a szerda �jszaka ut�n legk�zelebb p�ntek �jjel maradt a l�nnyal, akkor olyannyira, hogy csak szombat reggel m�sztak ki az �gyb�l. Hermione meg�ll�totta volna az id�t, hogy ezek a nyugalmas �r�k sose �rjenek v�get. Gyakorlatilag az eg�sz h�tv�g�t egy�tt t�lt�tt�k, csak �tkezni j�rtak k�l�n a nagyterembe.

Vas�rnap d�lut�n a l�nyt megl�togatt�k a bar�tn�i a Romkertben, �gy Piton jobbnak l�tta, ha a kandall�n �t diszkr�ten t�vozik.

H�tf� reggel meg�rkezett a t�rgyal�sra beid�z� lev�l, �gy Hermione v�gtelen boldogs�ga riadalomra, �s zaklatotts�gra v�ltozott. P�ntek d�lre jegyezt�k be a Wizengamot el�, �s egyel�re fogalma sem volt, hogyan �li t�l addig a fenn�ll� n�gy �s f�l napot.

D�lut�n felkereste Perselust az alagsorban, hogy besz�ljen vele a lev�lr�l, �s a t�rgyal�sr�l; �m a pince folyos�i labirintusszer�en k�gy�ztak.

Megborzongva kellett r�j�nnie, hogy hi�ba egy mardek�ros a szerelme, �s hi�ba Draco Malfoy bar�tja, att�l m�g nem tud eligazodni az alagsorban. Egyed�l a b�jitalterem fel� ismeri a j�r�st, �s az ahhoz tartoz� folyos�n ment m�g csak v�gig.

Fels�hajtott, �s el�h�zta a p�lc�j�t, nehogy p�r mardek�ros meglepje az egyik sarkon t�l. Elindult a b�jitalterem fel�, �gy sejtette, valahol arra kell lennie Perselus dolgoz�szob�j�nak is. Az egyetlen ismer�s folyos�n f�z�san t�ncolgattak a f�klyal�ngok, megvil�g�tva az egy�bk�nt teljesen ablaktalan helyis�get.

Az egyik, f�lig kit�rt teremajt� m�g�l fojtott suttog�s hallatszott. Hermione sz�ve a tork�ban dobogott, �s minden �szt�ne azt s�gta, hogy menek�lj�n; m�gis bedugta a fej�t a tanterembe. Legnagyobb megd�bben�s�re Lavender Brown egy mardek�ros fi�val �lelkezett a tan�ri asztaln�l.

- … mindenki gy�l�li… Nem kellett volna visszaj�nnie… semmi keresnival�ja nincs a Roxfortban – suttogta Lavender d�h�sen.

- Els� nap az volt a dolga, hogy Dracot a p�rtfog�s�ba vette… Undor�t� jelenet volt… - morogta Nott, azt�n megsimogatta a griffend�les l�ny arc�t. – De, ha �sszefogunk, biztos ki tudunk tal�lni valamit az �rul�k ellen…

- Egys�gben az er� – mosolygott hamisan Lavender, majd cs�kra ny�jtotta a sz�j�t. Hermione fintorogva h�zta vissza a fej�t a teremb�l, hogy a cs�kot m�r ne l�ssa. A gyomra forgott Lavender gonosz sz�vets�g�t�l. Megr�zk�dott, majd k�rben�zett a folyos�n. Szerencs�re senki sem j�rt a k�zelben.

Igyekezett min�l halkabban tov�bbosonni, nehogy felh�vja mag�ra a figyelmet a cip�je kopog�s�val. Lassan haladt, minden ajt�t�bl�t elolvasott, hogy megtal�lja v�gre Perselus szob�j�t.

Hossz� percekig keresg�lt, majd eljutott a folyos� v�g�re, ahol egy sz�kebb, ismeretlen folyos� kapcsol�dott az egyetlen j�l ismerthez. Nyelt egyet, azt�n m�g szorosabban tartva a p�lc�j�t, elindult azon is. Ennek a folyos� k�zep�n �gett mind�ssze k�t f�klya, �s azok adtak n�mi f�nyt a h�szm�teres j�ratban.

A k�t f�klya k�z�tt ajt� �llt, rajta t�bl�val. Hermione remeg� sz�jsz�llel l�pett a t�bla el�, de arr�l m�r lekoptak a bet�k. Megigaz�totta a haj�t, elmosolyodott; majd bekopogott az ajt�n. Tudta, hogy idegenk�nt es�lytelen volna lenyomnia a nagy, patin�s kilincset – a v�d�var�zslatok �gy sem engedt�k volna be.

Kopog�sa ut�n v�rnia kellett p�r m�sodpercet, mire valaki az ajt�hoz �rt, �s kit�rta el�tte. Legnagyobb meglepet�s�re Pansy Parkinson �llt az ajt�ban.

- H�t te meg mit keresel itt? – n�zett r� szint�n elcsod�lkozva a l�ny. Hermione d�bbenten n�zte a mardek�rost, azt�n kiny�gte a v�laszt.

- Piton professzort keresem.

- Itt, Granger? Ez a klubhelyis�g�nk! De ostoba vagy! – szisszent fel a l�ny hangosan, majd jobban kit�rta az ajt�t, �s h�trasz�lt a v�lla f�l�tt, a klubhelyis�gben tart�zkod�k fel�. – Van egy meglepet�sem sz�motokra… Hermione Granger �ll a k�sz�b�n, �s Pitont keresi… - nevetett. Odabent, kintr�l is j�l hallhat�an meg�llt az �let, �s elhalt a zsivajg�s. Hermione nyelt egyet, azt�n fut�snak indult a folyos� ismeretlen r�sz�ben. Az utols� pillanatban siker�lt leh�znia a fej�t, hogy Parkinson �tka ne tal�lja el. Ut�na tov�bb rohant az ismeretlen ir�nyba, de nem tudta, hogy az a mardek�rosok sz�m�ra is jelent n�mi vesz�lyt.

Ugyanis a kanyar ut�n egy meredek l�pcs� vezet egy m�g m�lyebben fekv� pincer�szbe. Hermione nem tudott id�ben lef�kezni, �s �gy esett le a l�pcs�soron. A hideg k�vek val� legurul�st eddig nem gyakorolta, �gy ny�gve a felette k�t m�ter magass�gban, a l�pcs� tetej�n vigyorg� Parkinsonra. A p�lc�j�t is elvesz�tette az es�s k�zben, �gy teljesen v�dtelen volt. �rezte, hogy felrepedt az ajka; �s a v�r cs�rgedezik bel�le. Lassan megmozgatta a nyak�t, de m�g mindig sz�d�lt az es�st�l.

- B�cs�zz el az �letedt�l, s�rv�r� – mondta gy�ztesen Pansy, azt�n �vatosan elindult lefel� a l�pcs�n. S�t�t haj�n m�g megcsillant n�mi lesz�r�d� f�ny. – Ennyi volt…

Hermione csak sajg� bord�kkal fek�dt a hideg k�v�n, megsz�lalni sem tudott.

- �n ezt nem hinn�m, Pansy – mondta hangosan Draco, v�ratlanul felbukkanva a l�nyok k�zel�ben. Egy r�gi falik�rpit m�g�l l�pett el�. El�r�ntotta a p�lc�j�t, �s r�gi bar�tn�j�re fogta.

- Draco, te ebbe ne sz�lj bele, k�rlek – s�hajtotta Pansy. Malfoy azonban egyenesen a l�ny sz�v�re szegezte a p�lc�j�t.

- Pansy, menj innen! �s sz�lj a t�bbieknek is, hogy vegyenek vissza az iramb�l… - sziszegte d�h�sen Draco. – Tudod, hogy sokkal jobban p�rbajozom, mint te… Egyszer m�r Dumbledoret is lefegyvereztem… Szerinted gondot jelenten�l?

Hermione nagy nehezen megmozdult, �s fel�lt. Alig jutott el a tudat�ig, hogy nem azonnal fogj�k darabokban a gyeng�lked�re sz�ll�tani.

A l�pcs� tetej�n f�l tucat mardek�ros �llt meg, �s k�v�ncsian figyelte a jelenetet. Pansy leengedte a var�zsp�lc�j�t, �s lassan visszah�tr�lt a t�bbiek k�z�.

- Menj�nk innen – f�jtatott a fekete haj� l�ny grimaszolva. – V�g�l is majdnem kit�rte a nyak�t… Kezdetnek �gy sem rossz… Hossz� az �v, Granger… - mondta fennhangon, azt�n sarkon fordult, �s t�vozott.

- Takarodjatok ut�na! – utas�totta a t�bbieket Draco, majd egyenesen r�juk emelte a p�lc�j�t. A mardek�rosok d�h�dten mentek Pansy ut�n. Malfoy v�rt n�h�ny m�sodpercet, hogy elhaljon a fels� folyos�r�l lesz�r�d� nesz; �s csak ut�na hajolt le a m�g mindig �l� Hermione mell�. – Mi t�rt�nt, Granger?

- Leestem a l�pcs�n…

- Azt gondoltam, de mit keresel a pinc�ben?

- Perselust kerestem, �s v�letlen�l bekopogtam a klubhelyis�getekbe… - fogta a fej�t a l�ny. Draco a v�ll�n�l fogva talpra �ll�totta.

- �r�lj, hogy �lsz… Ha Nott nyitott volna ajt�t, m�r a gyeng�lked�n lenn�l… Vagy tal�n nem is ker�lt�l volna oda…

- Nott �ppen Lavenderrel cs�kol�zott egy tanteremben… L�ttam �ket…

- Micsoda? Ez a h�t vicce… V�rzik a sz�d… Gyere – h�zta maga ut�n Draco a griffend�lest. Hermione riadtan n�zett �t a sz�ke v�lla feletti ismeretlenbe. – Nem akarlak b�ntani, Granger… Perselushoz viszlek.

- Ne haragudj, Draco…

Malfoy n�m�n h�zta be maga ut�n az �don falik�rpit m�g�. Ott egy felfel� vezet� csigal�pcs� vezetett, azon indult el. Hermione a v�rz� sz�j�t t�r�lgette, mik�zben a bar�tj�t k�vette. A l�pcs�n gyorsan fel�rtek, majd Draco a p�lc�j�val vil�g�tott a vaks�t�t titkos alag�tban.

Az iskolaels� a fi� v�ll�ra tette jobb kez�t, �gy araszolt ut�na. Malfoy egyszer csak meg�llt egy fal el�tt, �s belehallgatott a csendbe.

Hermione bele�tk�z�tt a h�t�ba, majd megnyikkanva l�pett kicsit h�tr�bb. Draco h�travigyorgott a v�lla felett, majd megfordult, hogy szembe �lljon a l�nnyal. Vil�g�t� p�lc�j�t a bal kez�ben a f�ldre szegezte. A p�lca izz� feh�r f�nye kev�s f�nyt adott nekik.

- Sose v�llalj titkos munk�t, Granger – kuncogott n�m�n Malfoy. – Olyan vagy, mint egy elef�nt a porcel�nboltban… �gy mondj�tok ti, nem?

- De… - s�hajtott fel a l�ny zavartan. – Figyelj, m�g meg sem k�sz�ntem, hogy…

- M�g mindig v�res a sz�d…

- A fen�be – azzal Hermione tov�bb maszatolta a kez�vel. – Honnan ismered ezt a j�ratot?

- Itt szoktunk elb�jni Lun�val…

- Mi�rt kell elb�jnotok?

- A k�nyvt�rban nem lehet�nk kettesben… - morogta Draco, azt�n megint belehallgatott a csendbe. A kinti folyos�r�l m�g mindig nesz sz�r�d�tt be. – Csak nagyon kell vigy�znunk, mert minden hangosabb sz� kihallatszik… �s ahogy Luna nevet…

- Igen, tudom… - mosolyodott el Hermione. Nem akart r�k�rdezni, hogy van-e k�zt�k valami komolyabb, vagy csak bar�tkoznak. Draco szeme an�lk�l is csillogott, amikor a sz�ke l�nyr�l besz�lt.

- M�g mindig maszatos vagy – suttogta a mardek�ros, mert a folyos�r�l behallatsz� l�p�sek szerint valaki egyre k�zelebb �rt a rejtekajt�hoz. Hermione visszafojtotta a l�legzet�t, Draco k�zelebb hajolt hozz�, �s az ingje ujj�val leitatta a v�rt a l�ny sz�j�r�l. A bizalmas �rint�s kell�s k�zep�n valaki elr�ntotta a rejtekajt�t, �s a folyos� f�nye bet�dult a titkos �tj�r�ba.

- Draco, mit keresel itt? – k�rdezte Piton halkan, majd a fi� h�ta m�g�tt felismerte a kedves�t. Szeme d�h�s szikr�kat sz�rt, amikor �szrevette, hogy Malfoy ujjai �ppen Hermione ajk�n nyugodnak. A sz�ke term�szetesen azonnal elr�ntotta a kez�t a l�ny arc�r�l. – Hermione?!

A fiatalok egy pillanatig egym�sra n�ztek, azt�n a griffend�les felnevetett. Draco pedig eltette a p�lc�j�t. Piton szeme v�ltozatlanul villogott; f�lt�kenys�get, �s elk�peszt� vill�mokat sz�rt.

- Magyar�zatot! – morgott a di�koknak. Hermione megkomolyodva a szerelm�re n�zett, Draco megk�sz�r�lte a tork�t.

- T�ged kerest�nk – sz�lalt meg Hermione. – Illetve �n kerestelek, �s Draco elk�s�rt egy darabon…

- �s mit�l v�rzik a sz�d? Draco, ha… - kezdett v�szj�sl� monol�gj�ba Piton, de Hermione felemelte a kez�t, �s a f�rfiba fojtotta a sz�t.

- Leestem egy l�pcs�n, valahol arra… Lent… A pinc�k pinc�j�ben… Draco csak seg�tett elnavig�lni hozz�d…

- Szerencs�tek van – morogta a tan�r s�t�t �br�zattal. – Nem vonok le pontokat t�letek, pedig nagy kedvem lenne hozz�…

- T�lem nem vonhatsz le – mosolygott Hermione �rtatlanul.

- �n meg a keresztfiad vagyok… - vigyorgott Draco, mire Piton csak a szem�t forgatta.

- Gyertek m�r ki onnan…

- Figyelj… - fordult a f�rfi fel� a sz�ke, miut�n kib�jt a titkos �tj�r�b�l, �s kiseg�tette a l�nyt is. – Hermione �s…

- Fogd be, Draco! – sziszegett a mardek�rosra Hermione, mire az el is hallgatott. Piton �rdekl�dve figyelte a jelenetet, hogy mi�ta hallgat Malfoy a l�nyra.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte v�g�l. A k�t fiatal egym�sra n�zett, azt�n Pitonra.

- Semmi – sz�lalt meg Granger halkan. A tan�r �sszefonta a karj�t a mellkas�n, azt�n fels�hajtott.

- Akkor most elmehetsz, Draco… - mondta r�vid hallgat�s ut�n Piton. Draco vigyorogva biccentett, azt�n, mint aki j�l v�gezte dolg�t, elindult a folyos�n. Hermione halv�ny g�nnyal ragyogott a f�rfira, Piton csak vill�ml� szemmel n�zte a mosoly�t. – A saj�t, mardek�ros keresztfiammal buksz le? Hihetetlen… B�r Victor Krum is Durmstrangos volt… A s�t�t var�zsl�k vonzanak? – mosolyodott el v�gre Piton is.

- �s akkor m�g a Malfoyok f�rfi�g�t is le akartam tudni, l�tod? Milyen feh�rm�j� lenn�k… H�t, kivel kezdt�l, Perselus? – nevetett Hermione, azt�n l�bujjhegyre �llt, �s szel�den megcs�kolta a f�rfit. A folyos� szerencs�re kihalt volt, senki nem l�tta meg �ket. A f�rfi hagyta, hogy a kedvese kiengesztelje.

A cs�k ut�n Piton megmutatta a l�nynak a dolgoz�szob�j�ba vezet� ir�nyt. Igazs�g szerint maga sem �rtette, hogy mi kezdett el d�r�mb�lni a lelk�ben, amikor felfedezte a fiatalokat a titkos folyos�n. Legsz�vesebben puszta k�zzel fojtotta volna meg a keresztfi�t, noha mint kider�lt, �rtatlan f�lre�rt�s volt csup�n…

Odabent Hermione le�lt az els� fotelba, azt�n lassan megmutatta a f�rfinak a reggel kapott level�t. Akkor m�r t�vol �llt t�le a mosolyg�s. Pitont nem k�l�n�sebben hatotta meg az �zenet. Tudta, hogy p�nteken fel fogj�k menteni a kedves�t. A fotel karf�j�ra �lt, �s meg�lelte a l�nyt. Nem pr�b�lta jobb kedvre der�teni, tudta, �gysem menne. A lelkiismeretet sosem lehet n�h�ny kedves sz�val elhallgattatni… Ez�rt csak �ltek sz�tlanul, �s Hermione minden akarat�val �s erej�vel azon g�rcs�lt, hogy k�pes legyen meg�ll�tani az id�t p�ntekig…

Ez a var�zslat nem siker�lt neki, �s a p�nteki t�rgyal�s ideje sz�d�letes gyorsas�ggal el�rkezett. R�mszem Mordon �s Nymphadora Tonks j�tt �rte az iskol�ba, majd tizenegy �ra ut�n p�r perccel, a roxforti birtokot elhagyva a M�gia�gyi Miniszt�rium mindig elhagyatott, mugli bej�rat�hoz hoppan�ltak a l�nnyal.

Hermione j�l eml�kezett a telefonf�lk�re, �s minden idegsz�la beleremegett, ha a k�t �vvel ezel�tti esem�nyekre gondolt. B�r, az is igaz volt, hogy nem csak a r�gi eml�kek k�nozt�k… F�lelmetes �rz�s volt a t�rgyal�s kezdet�re v�rni… Gyakran k�rbetekingetett, h�tha felfedez n�h�ny ismer�s arcot; vagy esetleg hal�lfal�kat – de nem vett �szre senkit, �s semmi gyan�sat.

A Miniszt�rium csarnok�t t�k�letesen fel�j�tott�k, �m a Testv�ris�g K�tj�t nem var�zsolt�k vissza a csarnok k�zep�re. Most egy, egyszer�bb m�rv�ny sz�k�k�t �llt a hely�n. Hermione remeg� sz�jsz�llel n�zett k�r�l �jra �s �jra. R�mszem hasonl�k�ppen j�ratta a t�megen mind val�di, mind m�gikus szem�t. Tonks egyszer�en csak elindult a liftek ir�ny�ba.

Hermione igyekezett felid�zni, amit Piton reggel s�gott neki, �bred�s ut�n. Mantrak�nt ism�telgette mag�nak, hogy nem lesz semmi baj, nem fogj�k el�t�lni, nem ker�l az Azkabanba, hanem este egy�tt �nnepelhet a bar�taival a szob�j�ban…

Olyan sokszor elism�telgette mag�ban a monol�got, hogy m�r zsongott a feje a bels� szaval�st�l. A lift lassan �s d�c�gve indult meg az utasokkal lefel�. Hermione �gy �rezte, hogy a pokol bugyraiba kell leereszkednie… De tal�n a b�r�s�g tud valamit kezdeni ezzel, a n�ha t�l neh�z �rz�ssel, ami a sz�v�re �l…

Amikor f�l tizenkett�kor meg�rkeztek a legals� szint, legeldugottabb folyos�j�nak legt�volabbi ajtaj�hoz, a l�ny keze-l�ba remegett. �gy �rezte, hogy bele fog halni a v�rakoz�sba.

Legnagyobb megd�bben�s�re n�h�ny perc m�lva kiny�lt az ajt�, �s Percy Weasley n�zett ki rajta, majd beh�vta a griffend�les iskolaels�t. Tonks csak kacsintott egyet, R�mszem forgatta a m�gikus szem�t. Hermione leg�rb�l� sz�jsz�llel l�pett a t�rgyal�ba.

A terem �res volt. A Wizengamot b�r�s�ga is mind�ssze h�rom var�zsl�b�l �llt. Az egyik el�z�kenyen hellyel k�n�lta a megrettent l�nyt a pulpitus el�tt. Hermione s�padtan �lt le a sz�k�be.

Az egyik var�zsl� felolvasta a t�ny�ll�st, �s a helyi jegyz�k�nyvet; majd a m�sik Hermione vallom�s�t. Percy minden sz�t prec�zen lejegyzett.

A l�ny csak n�ha b�lintott egyet, de egy sz�t sem tudott kiny�gni. Olyan nagyon f�lt, hogy sosem l�tja t�bb� Perselust, hogy az ujjai elfeh�red�s�ig szor�totta a sz�k karf�j�t. Alig t�z perc ut�n sz�ra emelkedett a harmadik var�zsl�.

- Nyugodjon meg, kisasszony – n�zett r� az asztal m�g�l. – A Wizengamot balesetnek �t�li az �gyet, �s �gy az �r�sbeli megrov�st�l eltekint�nk. A tan�rait�l megkaptuk a jellemz�s�t, �s ezen dokumentumok �s t�nyek t�kr�ben nem is d�nthetn�nk m�sk�ppen.

- De h�t… - n�zett fel �rtetlen�l Hermione a var�zsl�ra, mire a f�rfi halv�nyan elmosolyodott.

- Ms Granger, elhiszem, hogy id�be telik, m�g feldolgozza a t�rt�nteket; de rem�lem, meg�rti, ami�rt nem k�ldj�k az Azkabanba? Csak foglaln� a helyet a hal�lfal�k el�l…

- Igen – s�hajtott fel kiss� megk�nnyebb�lve a l�ny. A m�gus fel�llt, �s udvariasan az ajt�ra intett, hogy Hermione t�vozhat.

Az iskolaels� remeg� l�bakkal indult el a kij�rat fel�. Keze m�r a kilincsen volt, amikor meghallotta, ahogy k�t var�zsl� �sszes�gott a h�ta m�g�tt.

- Szerinted t�nyleg Piton szeret�je? Az �js�gok annyi ostobas�got �sszehordanak…

Hermione elmosolyodott, azt�n kil�pett az ajt�n. Nem akarta lereag�lni a dolgot… Ebben a pillanatban az sem zavarta volna, ha sz�z fot�s veszi k�r�l, �s mind �t akarn� lencsev�gre kapni. Hiszen felmentett�k, �s val�ban Perselus szerelme… Az �let n�ha olyan sz�p tud lenni…