Silverspirit oldala

Hermione hajnalban arra �bredt, hogy Perselus megfordul mellette az �gyon, �s a f�rfi keze az oldal�ra csap�dik. Nem is �bred�snek, ink�bb eszeveszett menek�l�snek t�nt. Kipattant a szeme, �s azonnal kiugrott az �gyb�l. Vill�mgyorsan megfordult, �s a f�lhom�lyos szob�ban pr�b�lta kital�lni, mi is t�rt�nt. Piton nem akarta b�ntani. Nem akart neki f�jdalmat okozni. Nem akarta k�nozni… Csak a keze… Hermione agya vadul zakatolt, �s �gy remegett az �gy mellett, mint a kocsonya. A f�rfi nem riadt fel a l�ny �gyb�l val� kiugr�s�t�l; halkan hortyogott tov�bb. Hermione kiss� t�volabb l�pett, �s kib�mult az ablakon. A csillagokat s�t�t fellegek takart�k. Odakint viharos sz�l tombolt. A griffend�les nem akarta elhinni, hogy �gy �r v�get a ny�r. �lete legrosszabb �s legszebb nyara. Gy�l�letes kett�ss�g, istentelen dualizmus. Mi�rt nem lehet valami egyszer�en j�? Mi�rt kell mell� az �tkozott keser� ut��z? Mi�rt nem t�r vissza Perselus a Roxfortba? Hermione heves sz�vdobog�sa lassan megnyugodott, megfordult, �s az alv� Pitont kezdte mustr�lni. Tudta a f�rfir�l, hogy nem rossz ember. J�t akart a l�nynak, szerette �t. V�delmezte �s vigy�zott r�. Eddig. De vajon most mi�rt nem akar visszat�rni az iskol�ba? A griffend�les szomor�an visszal�pdelt az �gyhoz, �s le�lt a sz�l�re. Amikor Piton aludt, minden r�nca ell�gyult. Pont ugyan�gy, mint amikor Malfoy szob�j�ban egym�s�i lettek… B�r mindketten az isteni ak�cillatra koncentr�ltak, Hermione a f�rfi szem�t �s arc�t is figyelte – nem csak Angyal felbukkan�s�t v�rta… Milyen k�l�n�s pillanat volt az… Alig maradt eml�ke r�la, csak egy-k�t tiszta pillanat… Nem �rzett f�jdalmat, nem �rzett f�lelmet, undort vagy egyebet. Akkor m�r nem. Val�sz�n�leg a f�rfi ken�cse seg�tett, �s tal�n Angyal is… A ny�r folyam�n sokszor gondolt a titaniszra, igyekezett min�l pontosabban visszaeml�kezni r�, de nem tal�lta az �sszef�gg�seket a r�gebbi �s a mostani „megjelen�sei” k�z�tt. Valamennyit mes�lt r�la Piton, de k�zel sem annyit, amennyire val�ban k�v�ncsi lett volna Hermione. Fels�hajtott, puszit lehelt a f�rfi arc�ra, azt�n fel�llt, �s egy disaudio-t k�ld�tt a szerelm�re, majd elkezdett �sszepakolni. Elv�gre reggel indulnia kell. Vissza a m�sodik otthon�ba. Elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy t�l�ljen ak�r egyetlen h�napot is Perselus n�lk�l – m�gis csomagolni kezdett. P�lca-suhint�saira a k�nyvek �s a ruh�k beler�ppentek az utaz�l�d�iba. Cs�mp�s �res ketrece is el� volt k�sz�tve, m�r csak a cic�t kellett beletuszkolni… De azt majd a konyh�ban… Alig f�l �ra alatt mindent elpakolt, m�r csak az aznapi ruh�i �rv�lkodtak a sz�ken. Sz�pen, prec�zen kik�sz�tve. Hermione az alv� f�rfira sand�tott, azt�n gyorsan �t�lt�z�tt. A h�l�ingj�t a sz�k h�tt�ml�j�ra ter�tette, majd n�m�n kinyitotta a szob�ja ajtaj�t, �s kilebegtette a csomagjait. A folyos�n meg�llt, halk kattan�ssal betette maga m�g�tt az ajt�t, majd elindult a f�ldszint fel�. Szomor�n ir�ny�tgatta a l�d�it. Lassan ment, szinte b�cs�t vett minden l�pcs�fokt�l, minden k�pt�l. Az illatokt�l, a labor ajtaj�t�l, a nappalit�l. Csak Perselust�l nem mert. F�lt, hogy a marad�k �nbecs�l�s�t is k�pes volna fel�ldozni, �s k�ny�r�gni a f�rfinak, hogy tartson vele. Hogy retteg, �s nem akar egyed�l visszamenni a kast�lyba. Hogy nem fog tudni aludni �s enni n�lk�le. Hogy b�rmit megtenne, ha Piton vele tartana. Mert vele biztons�gban �rezte mag�t. Mert � az egyetlen ember, aki val�ban megk�zdhet Malfoy-jal, �s legy�zheti, ha net�n az r� t�madna Hermion�ra. A griffend�les nyelt egyet, azt�n a bej�rati ajt� mell� lepakolta az utaz�l�d�it – ha Lucius Malfoy megtal�lja �t, akkor b�tor lesz, �s megk�zd vele. Mindhal�lig. Nem fog visszarettenni, nem fog megh�tr�lni. Meg�li, �s k�sz. Valamit valami�rt… Odakint a f�lhom�lyban hangos reccsen�ssel let�rt egy �g az almaf�r�l az er�s sz�lt�l, Hermione gyomra �sszeugrott, �s a sz�ja is beleremegett. M�g, hogy meg�lni Malfoyt… �r�l, ha �p �sszel kib�r k�t hetet. Ha nem esik �ssze az els� gyan�s �rny�kt�l a kast�lyban… Ha t�l�li az utols� �vet… Dumbledore n�lk�l. Piton n�lk�l. Szerelem �s v�delem n�lk�l. Folytatta volna a gondolkod�st, �m Draco �lmosan v�nszorgott le a l�pcs�n. A tenyer�ben fogta a miniat�rre zsugor�tott b�r�ndjeit, majd mikor a l�ny mell� �rt, letette �ket, r�juk b�k�tt a p�lc�j�val, majd azok norm�l m�ret�re pattantak. Hermione h�trah�k�lt, amikor a sz�ke nem tette el azonnal a p�lc�j�t, hanem a l�nyra n�zett. -K�szen �llsz az utols� nagy kalandra, Granger? – k�rdezte a griffend�lest�l. -Egy k�v�ra sem �llok m�g k�szen… - s�hajtotta m�g mindig remeg� sz�jjal a l�ny. Draco �szbe kapott, majd eltette a p�lc�j�t. Mindig megzavarta, ha Hermione el�julni k�sz�lt a p�lc�ja l�tv�ny�t�l, vagy egy d�h�sebb kirohan�s�t�l. Nem tudott mit kezdeni ilyenkor a l�nnyal; csak annyit tudott, hogy b�ntani vagy jobban megijeszteni nem akarta. R�gen esetleg megtette volna… De m�r nem. -Gyere, igyunk valamit… - biccentett a konyha fel� a mardek�ros. Hermione s�padtan b�lintott, majd k�vette a fi�t. Halkan �s n�m�n megittak egy k�v�t, nem volt semmi fontosabb t�m�juk. Egyik�k sem akart visszamenni az iskol�ba, pedig Hermione el�tte szinte m�sra sem v�gyott, csak �jszak�ba ny�l� tanul�sokra a Roxfortban. Sz�tlanul �ld�g�ltek a konyh�ban, Lupint v�rt�k, hogy lej�jj�n az emeletr�l, hogy indulhassanak. Hermione m�g gondolkodott, esetleg �rjon-e p�r sort Pitonnak; azt�n leszavazta az �tlet�t. Felesleges volna. A f�rfi �gysem �rten� meg… Ha nem tart vele, hogy vigy�zzon r�; akkor �gy sem �rti, hogy mekkora sz�ks�ge volna a t�masz�ra. B�natosan pislogott maga el�, mikor Lupin bedugta a fej�t a konyhaajt�n. -J� reggelt fiatalok! – mosolygott. L�tszott rajta, �r�l, hogy egy kicsit kiszabadulhat a hadisz�ll�sr�l, �s j�rhat egyet a Roxfortban. Boldogan v�llalta el, hogy elviszi a di�kokat a kast�lyba. Draco csak morgott az orra al�, Hermione elh�zta a sz�j�t, azt�n felkapta Cs�mp�st, �s betette a macskal�d�ba. Kedvence haragosan f�jtatott a gyors �s k�z�mb�s �rint�sekre. M�g egy simogat�st sem kapott… - Indulhatunk? – k�rdezte Lupin. -Fel�lem – vont v�llat Draco. Ekkor Piton egy sz�l pizsamanadr�gban lesz�guldott a l�pcs�n. K�l�n�s l�tv�nyt ny�jtott a fekete ruhadarabj�ban, �s meztelen, feh�r fels�test�vel. Haja borzas, arca kiss� borost�s volt. Malfoy egyszer�en lemerevedett a l�tv�ny�t�l. -El sem akart�l b�cs�zni t�lem? – k�rdezte haragosan Hermion�t�l, f�lrepender�tve az �tj�b�l a keresztfi�t. A l�ny d�h�sen n�zett az �lmos �s gy�r�tt, �m harcias kedves�re. -M�r ne is haragudj, de lett volna �rtelme? – k�rdezett vissza megr�k�ny�dve Hermione. Piton v�gign�zett mag�n, azt�n a meglepett t�rsas�gon. Draco szeme csillogott a k�v�ncsis�gt�l, Lupin ink�bb a csomagok kicsiny�t�s�vel foglalkozott. -K�vetn�l a konyh�ba, Hermione?! – morogta d�h�sen Piton. Sokkal ink�bb utas�totta, semmint k�rte a l�nyt. Hermione a szem�t forgatva ment a f�rfi ut�n. – Mi t�rt�nt? – k�rdezte a szerelm�t�l, miut�n magukra csukta a konyhaajt�t. Nem volt n�la a p�lc�ja, �gy nem tudott hangszigetel� b�b�jt mondani a helyis�gre sajnos. -Mi t�rt�nt? – csattant fel Hermione. – Tegnap �jjel k�z�lted, hogy nem j�ssz vissza velem a Roxfortba… Nem volt t�l j� �rz�s… -Nekem meg az nem volt j� �rz�s, hogy egy �res �gyra �bredtem, Granger! -Nem �rdekel az �bred�sed, Perselus… Nem j�ssz vissza vel�nk… T�ged nem �rdekel, hogy mi fog t�rt�nni velem… -Ez nem igaz, �s ezt te is pontosan tudod! – emelte fel a hangj�t a f�rfi. -Nem, nem tudom. Ezt �ppen nem tudom! – kiab�lt r� Hermione felb�torodva. -Hanem, mit tudsz? Osonni �s menek�lni? -Kett�nk k�z�l nem �n vagyok, aki gy�v�n menek�l a gondjai el�l! Az�rt nem mersz visszaj�nni a Roxfortba, mert f�lsz, hogy mit fognak sz�lni az emberek! Nem mersz szemben�zni vel�k! Semmivel sem vagy k�l�nb n�lam, Perselus! -Az, hogy �n mit merek �s mit nem, m�g nem tartozik r�d, Granger! -F�j az igazs�g? Gy�va vagy, �s ezt te is tudod! Saj�t magaddal nem tudsz kib�k�lni! Dumbledore hal�l�t nem tudod feldolgozni… Pont te nem… �s ez paradoxon, Perselus… Felmentettek, tiszt�z�dt�l a v�dak al�l! Nem �rtem, mi bajod van m�g! -A nagy Hermione Granger nem �rti, hogy mi bajom van?! �, h�t az nem lehets�ges! – kiab�lt Piton. �gy tajt�kzott, ak�rcsak r�gen az �r�in. – Hogy fordulhat… -Nem tudod felv�llalni az �rz�seidet, saj�t magadat! Ezek ut�n hogy rem�nykedjek abban, hogy engem valaha felv�llalsz?! – kiab�lt Hermione is. Nem sz�m�tott, hogy f�lbe szak�totta a kedves�t, egyszer�en kiviharzott a konyh�b�l. Pihegve meg�llt a konyhaajt�n t�l, az el�szob�ban. Lupin �s Draco s�padtan meredtek r�. Nem gondolt�k volna, hogy ilyen m�ly vit�t fognak akaratlanul is kihallgatni. Hermione k�nnyes szemmel, de d�ht�l remegve meg�llt az ajt�ban. Egy pillanatig r�juk n�zett, azt�n visszafordult a konyhaajt� fel�, �s v�rt egy kicsit. H�tha Piton kij�n �s azt mondja, hogy szereti. Hogy vele akar menni. Hogy �r�kre egy�tt maradjanak. Hogy ne kelljen Hermion�nak f�lnie a hajnali �bred�sekt�l. Hogy mindig �rezhesse maga mellett a szerelme szuszog�s�t… De nem. Piton megmakacsolta mag�t, �s nem j�tt ki a konyh�b�l. Hermione tett egy l�p�st visszafel�, �s m�r ny�lt a kez�vel a kilincs fel�, hogy visszamegy – azt�n meggondolta mag�t. Az�rt k�ny�r�gni nem fog. Minden�ron nem kell Piton seg�ts�ge. Majd… Majd megbirk�zik egyed�l a gondjaival… Vagy legal�bbis nem fog beled�gleni. R�gt�n… Fels�hajtott, azt�n a r� v�rakoz�kra n�zett. Draco szeme sosem csillogott szomor�an, legal�bbis Hermione eg�szen eddig sosem l�tott ilyet. A fi� egy�tt �rz�en b�lintott, mire Granger kicsit elh�zta a sz�j�t. Nem akart s�rni. Nem �gy akarta itt hagyni ezt a h�zat. -Menj�nk… - suttogta halkan. Lupin fejcs�v�lva megtapogatta m�g egyszer a zsebeit, hogy az �sszes miniat�rr� b�v�lt csomagot elrakta-e, azt�n kinyitotta a bej�rati ajt�t, �s kiterelte rajta a fiatalokat. Draco ment el�l, Hermione ut�na, majd Remus z�rta a sort. Grimaszolva n�zett vissza az �res el�szob�ra, �s a csukott konyhaajt�ra, majd hangosan bev�gta maguk m�g�tt az ajt�t. -Akkor senki sem hagy itt semmit? – k�rdezte Dracora, majd Hermion�ra pillantva. A l�ny szem�b�l el�t�rtek a k�nnyek, amit d�h�sen- sz�gyenkezve elmaszatolt az arc�n. Megr�zta a fej�t, noha sz�ve m�st s�gott. – Akkor kapaszkodjunk �ssze, hoppan�lunk a Roxforti Kapuhoz! Hermione fels�hajtott, azt�n megfogta Draco �s Lupin karj�t. M�g vetett egy k�sza pillant�st az utc�r�l a kopott hadisz�ll�sra, feln�zett a labor homlokzati ablak�ba. Megint kicsordult a k�nnye. Tudta, hogy azt hagyja el, ami az �let�t jelentette. Az utols� mentsv�r�t, a t�maszt, a mened�ket. Szerelmet �s bar�tot, Perselust. A k�vetkez� pillanatban kir�ntott�k a l�ba al�l a talajt, �s forogva-p�r�gve elt�nt a vil�g a szeme el�l. A leveg� bent maradt a t�dej�ben, �gy iszonytat�an szor�tani kezdte a mellkas�t. A v�r d�b�rg�tt az ereiben. Azt hitte, belefullad a hoppan�l�sba. Amikor v�gre f�ldet �rtek, nem b�rt�k el a l�bai, �s �sszeesett. Kellett n�h�ny m�sodperc, mire �sszeszedte mag�t, hogy egy�ltal�n fel�lj�n a harmatos f�ben. A leveg� sokkal hidegebb volt, mint a v�ros sz�l�n. Ez m�r nem Anglia – cs�p�sebb, konokabb a sz�l. Ez m�r a sk�t vid�k. A kapun�l �rtek f�ldet, a Roxfort tornyai magasodtak f�l�j�k a k�zelb�l. Hermione nagy nehezen fel�lt, azt�n vett egy m�ly leveg�t, �s fel�llt. Persze, ha Piton k�s�rte volna, akkor � biztosan elkapja, miel�tt elesik… Lupin persze egy pillanat alatt felseg�tette a l�nyt, �m Hermion�nak mindez rengeteg id�nek t�nt. Piton n�lk�l m�ris szerencs�tlennek �rezte mag�t. N�m�n baktatott a t�bbiek ut�n. �t a kast�ly birtok�n, majd az iskolaudvaron, am�g v�gre be nem �rtek a csarnokba. Kih�lve h�zta �ssze mag�t, amikor k�r�ln�zett az iskola aul�j�ban. Odabent is h�v�s volt. Az ablakokon k�l�n�s, f�radt f�ny gomolygott be, meghazudtolva a ny�r utols� d�lel�ttj�t. Ijeszt� csend honolt az �p�letben. Hermione nyugtalanul n�zett k�r�l, majd �sszed�rzs�lte a kezeit, hogy kiss� �tmelegedjenek. Lupin mosolyogva j�ratta k�rbe a tekintet�t. -Megj�tt�nk – s�hajtotta. Szemmel l�that�an szerette a kast�lyt, �s annak furcsa b�j�t. El�kereste zsebeib�l a lekicsiny�tett t�sk�kat �s utaz�l�d�kat, letette �ket a f�ldre, majd r�juk b�k�tt a var�zsp�lc�j�val. Az apr�cska csomagocsk�kb�l hatalmas kupac lett. – Most vigy�tek a holmitokat a klubhelyis�getekbe, azt�n f�l �ra m�lva tal�lkozzunk a nagyteremben… -Hogy jutok be a klubhelyis�gbe? Nem tudom a jelsz�t… - morgott Draco. -A tavalyira rem�lem, m�g eml�kszel – felelt kim�rten Lupin. Hermione s�padt arc�ra n�zett. – Seg�tsek felvinni a csomagjaidat? -Nem, k�sz�n�m. Boldogulok egyed�l is… Csak az�rt is… - grimaszolt maga el� a l�ny, majd el�kapta a p�lc�j�t. – Locomotor! – b�k�tt az utaz�l�d�ira, mire azok felemelkedtek a f�ldr�l, �s lebegve elindultak a l�pcs� fel�. Amikor m�r f�lemeletnyire maga m�g�tt hagyta a f�rfiakat, Hermione akkor d�bbent csak r�, hogy egy teljes napig szinte egyed�l lesz a kast�lyban. A t�bbiek csak m�snap est�re �rnek az iskol�ba. Egy teljes nap, egy hossz� �jjel – kihalt kast�ly… Ez kellett m�r csak az idegeinek… Lassan meg�rkezett a K�v�r D�m�hoz, aki csak hosszas k�v�ncsiskod�s ut�n engedte be. Hermione lepakolt a klubhelyis�gben, kivette Cs�mp�st a l�d�j�b�l, azt�n f�radtan le�lt a kanap�ra. A kandall�ban nyoma sem volt meleg�t� t�znek – s�t�t sz�ja �resen �s hidegen �s�tott csup�n. A griffend�les megborzongott. Nem �rtette, hogy v�ltozhat ekkor�t az id�j�r�s f�l nap alatt. El�z� reggel m�g majdnem megs�ltek a forr�s�gt�l, eg�sz nap borzalmas meleg volt; azt�n �jjel gonosz felh�k j�ttek, mintha erre a napra k�sz�ltek volna. Cs�p�s sz�l, bujk�l� napf�ny, �s hideg… Hermione felh�zta a l�bait a kanap�ra, �s automatikusan simogatta kedvenc�t. Zakatolt az agya. Nem hagyta nyugodni Piton gy�vas�ga. Mert ez bizony gy�vas�g volt a jav�b�l. A f�rfi egyszer�en nem mert visszaj�nni a kast�lyba, �s szemben�zni a tetteivel. H�tra hajtotta a fej�t, �s a mennyezetet kezdte figyelni. Vajon kib�k�l vele Piton, vagy �r�kre el�sta mag�t azzal, hogy �gy a fej�hez v�gta, amit gondolt? Val�sz�n�leg jobb lett volna csendben maradni… Nem kellett volna meginni azt a k�v�t Dracoval, akkor hamarabb indulhattak volna… Akkor nem rohan ut�na Perselus… Nem akart s�rni, megd�rzs�lte a szemeit; majd fel�llt �s tov�bbvar�zsolta a csomagjait a szob�ja fel�. Fel a l�pcs�n, be a m�sodik ajt�n. Ott egyszer�en kupacba rendezte �ket, azt�n elindult a nagyterem fel�. Ijeszt�en csendes �s �res volt a kast�ly. Akarva-akaratlanul lassan �s �vatosan haladt. A n�ma folyos�k a vihar el�tti csendekre eml�keztett�k. Amikor szerencs�tlens�g volt k�sz�l�ben… A nagyteremben is kong� �ress�g fogadta. Sehol egy �rva l�lek… Se Lupin, se Malfoy… M�g a k�s�rtetek sem jelentek meg. Hermione egykedv�en �lt le a Griffend�l-asztal legsz�l�re. Szeme az ajt�n volt, keze a p�lc�j�n nyugodott. Elv�gre h�bor� folyik odakint a hal�lfal�kkal… Egyszer m�r bejutottak a kast�lyba… Draco seg�ts�g�vel… Megborzongott a gondolatt�l, hogy ugyanezzel a Malfoy-jal �lt egy fed�l alatt az elm�lt hetekben, �s ugyanezzel a Malfoy-jal fog t�lteni egy eg�sz napot – m�g meg�rkeznek a t�bbiek. Halkan ny�lt az ajt�, Lupin bel�pett a nagyterembe. �t Draco k�vette, azt�n besuhant m�g�tt�k V�res B�r� is. V�gigm�rte a griffend�lest, majd a falon �t t�vozott. A f�rfiak odamentek a l�nyhoz. Lupin intett Draco-nak, hogy �lj�n le a griffend�les asztalhoz, mire a sz�ke fintorogva tette le mag�t, kicsit t�volabb, szembe a l�nnyal. A volt tan�ruk k�t nagy t�lc�nyi p�ks�tem�nyt b�v�lt el�j�k. -Reggelizzetek meg, azt�n pihenjetek le nyugodtan. McGalagony professzorasszony sajnos ma nem tud veletek foglalkozni, mert m�g s�rg�s elint�znival�i vannak a holnapi tan�vkezd�s el�tt… Arra k�r benneteket, hogy tarts�tok magatokat a h�zirendhez, ne menjetek ki a Tiltott Rengetegbe, ne m�szk�ljatok a hetedik emeleti folyos�n, egy�bk�nt pedig csomagoljatok ki, �s �rezz�tek j�l magatokat… -Igen… - b�logatott Hermione, majd lassan elr�gcs�lt egy bri�st. Hogyan tudn� mag�t j�l �rezni, amikor m�r nem �rzi, hogy otthon lenne a falak k�z�tt. A Roxfort ebben a csendes, r�miszt� mivolt�ban sokkal ink�bb egy b�rt�nre hasonl�tott, mind im�dott iskol�j�ra. -Amennyiben nincs k�rd�setek, �n visszat�rek McGalagony professzorhoz, mert m�g sok megbesz�lnival�nk lenne… - folytatta Lupin. Mivel a fiatalok csak hallgattak nagyokat, �gy biccentett, majd t�vozott. Hermione zavartan n�zett maga el�, miut�n megette a bri�s�t. Nem akart t�bbet enni, de mennie sem akar�dzott. Valami�rt irt�zott att�l, hogy egyed�l legyen. Draco persze csak evett, evett… Lassan, ideges�t�en lassan. Hermione megk�sz�r�lte a tork�t, mire a sz�ke m�lt�ztatott feln�zni a t�ny�rj�b�l. -Mi van, Granger? – k�rdezte a mardek�ros. – Nem is eszel? -M�r ettem, Draco… De te meddig eszel m�g? -Most s�rgetsz? -Nem… -Dehogynem. J�l van, befejeztem az ev�st. Mit akarsz csin�lni, Granger? – n�zett fel a l�nyra Malfoy. -Kifejezetten semmit sem, csak… - vont v�llat Hermione. Draco fel�llt, azt�n elindult kifel� a nagyteremb�l. A griffend�les k�rd�n n�zett ut�na. -Na, mi van, nem j�ssz? S�t�ljunk egyet… - n�zett vissza Grangerre. -Megyek… Kicsit furcsa ilyen �resen az iskola, nem? -Nekem szimpl�n csak csendes. De ne agg�dj, holnap est�re mindenki visszaj�n, azt�n minden vissza�ll a norm�lis ker�kv�g�sba… Kezd�dik el�lr�l a sz�vat�s, a harc, a tanul�s… - morgott Draco. Lassan fels�t�ltak az emeletre, �s csak mentek az orruk ut�n. -Milyen harc? -A Griffend�l �s a Mardek�r k�z�tt. Csak most m�r �n leszek a ter�t�ken – h�zta el a sz�j�t a sz�ke. – H�lyes�g volt visszaj�nn�m. �ngyilkoss�g… -Ugyan m�r, Draco… �n itt vagyok… -Ma itt vagy, Granger… De holnap m�r j�nnek megint Potter�k… -Harryt ink�bb hagyjuk – r�zta meg a fej�t Hermione. – Tal�n sosem fog velem kib�k�lni… Nem fogja megem�szteni, hogy l�tott… Perselussal… - h�zta el a sz�j�t. B�natosan n�zett maga el�, mik�zben Draco az arc�t figyelte. -Szerintem igazad volt. -Mikor? – n�zett fel a griffend�les. – Amikor nem rohantam Harry ut�n k�ny�r�gni, hogy gondolja v�gig a dolgokat… M�rmint… -Nem, b�r akkor is igazad volt nyilv�n… �n a reggeli veszeked�sre gondoltam. Piton t�nyleg gy�v�n viselkedett, amikor nem fogadta el a felk�n�lt �ll�st. -Tal�n bocs�natot kellene k�rnem t�le… -Eszedbe se jusson! Nem hagyhatsz r� mindent, csak mert… od�ig vagy �rte… fujjjj – r�zk�dott meg Malfoy. – Ezt sem gondoltam volna soha, hogy pont veled fogok ilyenekr�l besz�lgetni, Granger… R�ad�sul Piton vonatkoz�s�ban… Hihetetlen… -Ja, Harry is ezen akadt ki… Mondjuk, Ron sem vette k�nnyen, de tal�n az�rt, mert � nem l�tott minket… -Nem l�tott titeket mit csin�lni? Cs�kol�zni? – vigyorgott Draco. -Igen… - grimaszolt Hermione. – Pedig nem �rtem, mi�rt kell annyira od�ig lenni ett�l… Ha l�ttad volna Harry arc�t… -M�r megbocs�ss, Granger, de jobb, hogy nem l�ttam… Hidd el, Pitonnak b�ven el�g volt, hogy Potter r�tok nyitott… Nem kellettem oda m�g �n is… H�ly�re r�h�gtem volna a fejemet Potter pof�j�n… Piton a helysz�nen kiny�rt volna mindkett�nket… -Lehet, hogy az lett volna a t�k�letes megold�s a probl�m�imra, Draco… - csipkel�d�tt a l�ny. – Nem n�zz�k meg a k�nyvt�rat? Lehet, hogy m�r kinyitott�k… -Granger, te nem tudsz megv�ltozni, ugye? D�lel�tt a k�nyvt�rban �cs�r�gtek, besz�lgettek. Hermione olvasott, Draco unatkozott. Miut�n k�z�sen megeb�deltek, ut�na elv�ltak, hogy kipakolj�k a holmijukat. Addigra Hermione kedve javult egy kicsit, de m�g �gy is szomor� maradt a tekintete. Ha Malfoy-jal volt, legal�bb nem gondolt folyton Pitonra… Akkor �ltal�ban a megv�laszolatlan, Draco-val kapcsolatos k�rd�sek zakatoltak az agy�ban. Nem tudta, hogy b�zhat-e a fi�ban. N�h�nyszor m�r seg�tett neki, ez t�ny. Nem akarta v�ratlanul meg�tkozni, vagy hirtelen meg�rinteni, megijeszteni, b�ntani; ez is t�ny. De akkor is… Valami m�gis Hermione lelke m�ly�n ott r�gta mag�t, hogy Draco egyszer m�r el�rulta a rendet. Amikor viszont egyed�l maradt, r�gt�n a szerelm�n kezdett gondolkodni. Vajon kib�k�lnek valaha? Vagy esetleg Piton most olyannyira megs�rt�d�tt, hogy sosem megbocs�tani a l�nynak? Hermione csak remeg� sz�jsz�llel pakol�szta a holmij�t. Ha a f�rfi nem �r neki k�t napon bel�l, akkor majd � �r neki. Akkor majd bocs�natot k�r. M�g akkor is, ha Draco szerint felesleges volna bocs�natot k�rnie… Megteszi, noha igaza volt. Megteszi. Bocs�natot k�r, �s rem�nykedik, hogy Piton nem fogja sok�ig ut�lni a veszeked�s miatt. A dolgait alig egy �ra alatt a r�gi hely�kre pakolta. Ruh�kat a szekr�nybe, k�nyveket a polc�ra, szem�lyes jelleg� t�rgyakat az �jjeli szekr�nybe, valamint vissza az utaz�l�da alj�ba. Miut�n befejezte a rakod�st, lement a klubhelyis�gbe, �s olvasgatott egy kicsit. De nem tal�lta a hely�t, �gy ink�bb elindult s�t�lni a kast�lyba. Tal�n �sszefut Dracoval, vagy valamelyik tan�r�val, vagy valamelyik k�s�rtettel, hogy besz�lgethessenek. T�bb mint egy �r�n kereszt�l keringett a folyos�kon, �m senkivel sem tal�lkozott. M�g H�borc is t�vol maradt t�le. Egyed�l a v�szj�sl� csend k�vette mindenhova. A sz�l m�g mindig tombolt odakint, �t�tte-verte a f�k �gait. Hermione meg�llt az egyik ablakn�l, �s rem�nykedett, hogy nem egyetlen �jszaka alatt �rkezett meg az �sz. Hogy lesz m�g naps�t�s a napokban… Az ablakon t�l egy megf�radt fa adta meg mag�t a sz�lviharnak, �s az egyik �ga hangosan leszakadt a t�rzs�r�l. Hermione szomor�an n�zte a sors�t. Ekkor valaki hirtelen megfogta a v�ll�t, � vill�mgyorsan megfordult, el�kapta a p�lc�j�t, �s a t�mad�j�ra szegezte. Egy pillanat alatt felsz�k�tt a v�rnyom�sa, remegett keze-l�ba… De k�szen �ll a harcra… Nem fogj�k m�g egyszer olyan k�nnyen elkapni… Draco volt az. A sz�ke meglepetten n�zte a griffend�les reakci�j�t, azt�n ink�bb h�tr�bb l�pett, �s felemelte a kez�t. -De ijed�s vagy m�g mindig, Granger… - morogta. Hermione pihegve farkasszemet n�zett a fi�val, azt�n leengedte a p�lc�j�t. -Soha ne csin�lj ilyet… Soha… - vett egy m�ly leveg�t. -M�r f�l �r�ja kerestelek… Mit keresel itt? A klubhelyis�ged a kast�ly m�sik fel�ben van… -Tudom, csak elindultam s�t�lni. -Minek? -H�t… nem is tudom… A d�lut�nt is egym�s mellett t�lt�tt�k. Nem sokat besz�lgettek, Hermione ink�bb csak b�mult maga el� szomor�an. Hosszasan n�zett a semmibe, �s im�dkozott, hogy bocs�sson meg neki a szerelme. Tal�n nem b�n az �szintes�g… Tal�n m�g lehet menteni a menthet�t. Draco vagy negyed �r�ra hagyta csak mag�ra, akkor visszament a klubhelyis�g�be, hogy megmutassa a l�nynak a vele kapcsolatos �js�gcikkeket. Amikor a griffend�les megl�tta �ket, nem akart hinni a szem�nek. -De h�t Perselus mi�rt nem sz�lt ezekr�l? – k�rdezte Hermione, �s f�radtan megt�masztotta a fej�t az asztalon. – Mi�ta folyik ez? -N�h�ny napja… De el�g szaftos cikkek, gondoltam, sz�lok, ha m�r Pitonnak nem maradt r� ideje… -Mindenki err�l fog besz�lni holnap a h�tam m�g�tt, igaz? -�, dehogyis… M�r ma is err�l besz�lnek a h�tad m�g�tt… - legyintett Draco k�nnyed�n. Hermione ekkor m�r szinte fek�dt az asztalon. Olyan f�radtnak �s kimer�ltnek �rezte mag�t, mintha egy energiav�mp�r sz�vn� el az �leterej�t. -Ezt nem fogom kib�rni, Draco. �n bele fogok halni ebbe az �vbe… Legsz�vesebben elbujdosn�k az emberek el�l… -Ma megteheted. Ma m�g elbujdoshatsz… -Meg is tenn�m, ha nem f�ln�k att�l, hogy egyed�l kell maradnom… - motyogta Granger. A percek csigalass�s�ggal teltek. Odakint szakadni kezdett az es�, hangosan kopogott az ablakon. Minden sz�rke f�lhom�lyba burkol�zott. – �gy ut�lok most itt lenni… -Hi�nyzik Piton? -Ne v�rd, hogy bevalljam… -Nem is kell kimondanod… -V�ge lett, Draco? �gy lett v�ge? �sszeveszt�nk, �s ennyi? – bukott ki a l�nyb�l. Teljes k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt a szem�b�l. -Nem tudom, hogyan gondolkodik Piton… Szerintem sokat v�ltoztatt�l rajra. Az�rt m�g ne �rd le �t… -K�szi. Estig egy�tt unatkoztak a k�nyvt�rban, azt�n megvacsor�ztak, majd elv�ltak. Malfoy az alagsor fel�, m�g Hermione a Griffend�l-torony fel� vette az ir�nyt. Gyorsan megf�rd�tt, azt�n befek�dt az �gy�ba. El�vett egy k�nyvet, �s azt olvasgatta egy ideig – de egy�ltal�n nem k�t�tte le. Letette, majd �jra k�zbe vette, lapozgatta. Valahogy nem fogta meg, amit olvasott. Egyre csak Perselus j�rt a fej�ben. Az oldal�ra fordult, �s �sszegy�rte egy kupacba a p�rn�j�t. Ha Piton most itt fek�dne mellette, akkor a v�ll�ra, vagy a mellkas�ra tehetn� a fej�t. Akkor hallgathatn� a sz�vver�s�t. Lass�, egyszer�, egyenletes dobog�s�t. Csak rem�nykedett, hogy tal�n a f�rfi is r� gondol. Tal�n nem ut�lta meg, ami�rt kimondta, amit gondolt… Tal�n nem ilyen ostoba m�don �r v�get a kapcsolatuk… Hosszasan forgol�dott, mire v�gre megtal�lta a hely�t. Elaludni sok�ig nem tudott, kavarogtak a lelk�ben az �rz�sei. Rettegett az �jszak�t�l, a csendt�l, a holnapt�l. A bar�tai biztosan olvast�k r�la a cikkeket, �s nem akarnak majd a k�zel�be menni… Ha pedig m�gis, akkor csak az�rt, hogy s�rtegess�k, b�nts�k – vagy esetleg a pik�nsabb r�szletek�rt… Hermione �let�ben el�sz�r sz�vesebben lett volna ak�rhol m�shol, mint a Roxfortban.