Silverspirit oldala

Piton hossz� napokon kereszt�l figyelte Draco �s Hermione kapcsolat�t. A fiatalok n�ha egym�s k�zel�be somford�ltak, �s halkan pusmogni kezdtek. K�l�n�sk�ppen Hermione viselked�se ejtette gondolkod�ba. N�ha egyenesen � ment oda a keresztfi�hoz, le�lt mell�, �s egy�tt te�ztak, vagy sakkoztak egyet. A l�ny k�zvetlen �s nyitott volt a mardek�rossal, csak ritka alkalmakkor remegett meg a sz�ja sz�le. Ilyenkor Draco akaratlanul tett v�ratlan mozdulatot, mire Hermione egy pillanatra visszarettent. De Piton �szrevette, hogy ezt nem csak Draco viselked�se v�ltja ki a kedves�b�l, hanem ak�r Lupin is, ha nem el�g �vatos a mozdulataival. Ett��l kiss� megnyugodott a f�rfi lelke. Nem �rtette, Hermione mi�rt bar�tkozik Dracoval – de nagyon figyelte a keresztfi�t, nehogy az valamivel is megb�ntsa a szerelm�t. K�l�nben nagyon r�fizetne a sz�ke… Hermione kicsit mag�nyosan �rezte mag�t a rend hadisz�ll�s�n. Harry �s Ron hetek �ta a horcruxok ut�n kutattak, �s fel�je sem n�ztek. A l�ny k�ld�tt ugyan Harrynek egy r�vid levelet, amelyben kifejezi a sz�let�snapi j�k�v�ns�gait a fi�nak, a bar�tja a f�le botj�t sem mozgatta r�. Ron sem �rt neki, �s m�g Ginny sem. A bar�tn�je meg sem l�togatta. �gy �rezte, elfelejtett�k. Teljesen mag�ra hagyt�k – ez�rt olyannal k�nytelen be�rni, akit eredend�en nem tartott a bar�tj�nak. �s itt Draco Malfoyra gondolt. Ha esz�be jutottak az elm�lt napok, akkor lassan ak�r ki is jelenthette volna, hogy Malfoy volt az egyetlen olyan korabeli szem�ly, aki egy kicsit is t�r�d�tt a lelk�vel. Persze, a fi� ezt a maga mardek�ros m�dj�n tette. G�nyol�dott, csipkel�d�tt – de ez m�r nem olyan volt, mint r�gen a Roxfortban. N�ha, amikor Draco is �szrevette, hogy v�letlen�l megijesztette a l�nyt egy-egy v�ratlan mozdulat�val, vagy �rint�s�vel; Hermione �szrevette rajta, hogy beles�pad a l�ny remeg�s�be. Legut�bb, amikor Hermione szeme alatt egy kihullott szempill�t vett �szre, �s le akarta venni a griffend�les arc�r�l; Granger �sszerezzenve kapta el a fej�t. Draco t�g szemmel szabadkozott, Hermione csak zavartan k�rt eln�z�st a reakci�j��rt. Malfoy nem �rtette pontosan, hogy mi�rt viselkedik n�ha olyan k�l�n�sen Granger, de senkit�l sem kapott egy�rtelm� v�laszt, �s Hermione sem akart besz�lni r�la. Annyit tudott �sszerakni a hetek alatt, hogy Lucius Malfoy napokig k�nozta �s b�ntotta a l�nyt… Amikor Hermione h�trah�k�lt, vagy felugrott a hirtelen mozdulatai miatt, akkor mindig esz�be jutott, hogy esetleg m�s is t�rt�nhetett, �s �tkozta az apj�t m�r csak a gondolatt�l is… -Min gondolkodsz? – �lt le a l�ny mell� a verand�n Draco. -J�v� h�ten v�ge a ny�rnak… - s�hajtotta Hermione. A k�t fiatal egym�sra n�zett, majd egy�tt kezdt�k el figyelni Cs�mp�st a f�ben. A v�r�s macska j�kedv�en j�tszott egy f�l p�r cip�vel. Hermione elh�zta a sz�j�t. – Vissza kell menn�nk a Roxfortba… -Sajnos… �n k�rtem Pitont, hogy pr�b�lja meg elint�zni, hogy maradhassak, de… -Nem seg�tett? -Nem… - morgott Draco. – Tal�n, ha te k�zben j�rn�l az �rdekemben… -Ugyan, mivel tudn�m r�venni Perselust, hogy v�ltoztassa meg a d�nt�s�t? – k�rdezte halkan Hermione. -A szex fegyver a n�k kez�ben, Granger… Nem is tudtad? -Malfoy, az idegeimre m�sz… Hol olvasol ilyen h�lyes�geket?! -Nem mindegy?! �gy van… -De �n t�nyleg nem fekszem le vele… m�g nem… Hidd m�r el nekem… -K�ptelens�g… Minden �jjel egy�tt m�latj�tok az id�t… -�s? Nem �rtem, hogy mi�rt k�v�ncsiskodsz. Hiszen �gyis tudsz mindent… Annyi t�rt�nik k�zt�nk, amennyit l�tsz a dologb�l… -Hiszen nem l�tok bel�le semmit… Csak egyszer nyitottam r�tok a nappaliban, hogy �ppen megcs�kolt… -Igen… Megk�rdeztem Perselust�l, �s � biztos�tott arr�l, hogy tud v�rni… -Mi�rt kell v�rnia? De mos komolyan, Granger, mi t�rt�nt veled? Nem hiszem, hogy nem tombolnak a hormonjaid… �n majd meg�r�l�k idebent egyed�l… M�rmint meg�r�ln�k, ha te sem voln�l… -Tudom, valahol �n is rosszul �rzem magam a bar�taim n�lk�l… Viszont… Nem �llunk r�zs�san Harryvel �ppen… Gy�l�li Perselust, ami�rt meg�lte Dumbledoret. M�g az sem hatotta meg, hogy Perselus megmentette az �letemet… az ap�dt�l… -Err�l mes�lhetn�l egy kicsit b�vebben is… - s�hajtott fel Draco. Hermione szeme ijedten megvillant, azt�n elk�d�s�lt. -Nem akarlak ezzel terhelni… �s att�l m�g az ap�d… �n sem hinn�m el, ha ilyen sztorikkal trakt�ln�nak az �desap�mr�l… -Ugyan m�r, Granger… Sejtem, hogy ap�m teljesen meg�r�lt, �s nemcsak fizik�lisan b�ntott… hanem am�gy is… Az is el�g, ha b�lintasz egyet… - mondta halkan Malfoy. Hermione csak mereven n�zett maga el�, azt�n lassan b�logatni kezdett. – Tudtam… A szem�t… -Ugyan, Draco… Ne besz�lj�nk r�la… -�n meg h�lyes�gekkel f�rasztalak… Ne haragudj… -Nem haragszom r�d… Te (ezt sem hittem volna, hogy kimondom valaha) rendesen viselkedt�l velem, pedig nem is tudtad, hogy mi t�rt�nt… - grimaszolt a griffend�les. -Most Potterra c�lozt�l? Ha gondolod, akkor szidhatjuk k�rusban… - vigyorodott el Malfoy, azt�n Hermione fancsali mosoly�t l�tva, el�llt az �tlet�t�l. -Azt hiszem, hogy nem vagyok fontos a bar�taimnak, Malfoy… - pislogott maga el� a l�ny. -Ugyan m�r… Ez h�lyes�g… Potter majd megnyugszik, �s a Weasleyk �gyis a nyakadba ugranak j�v� h�ten, az �llom�son… -F�lek visszamenni a Roxfortba. – ismerte el Hermione. – Megijeszt a t�meg… -�n sem rajongok az �tlet�rt… Gondolj bele, ap�m hal�lfal�. �n el�rultam Dumbledore-t, aki miattam meg is halt, szerencs�tlen… Az eg�sz iskola �rul�nak tart… A mardek�rosok az�rt, mert Piton elmenek�tett Voldemortt�l, a t�bbiek pedig… �rthet�… nem? -H�t… a te �ved is bonyolultan fog indulni… - gondolt bele Hermione. -Na igen… Val�sz�n�, hogy rajtad k�v�l senki sem fog sz�ba �llni velem. M�r ha, legal�bb te sz�ba fogsz velem �llni, Granger… -Persze, Malfoy… Hogy gondolhatsz m�st? -Te mondtad, hogy az iskolakezd�sig tart a fegyversz�net�nk… -Nem, azt te mondtad, te gyengeelm�j�… -Granger, ne sz�rakozz velem. Csak az�rt, mert neked p�lc�d van, nekem meg nincs… T�nyleg is… Err�l jut eszembe, a napokban valaki elvisz minket az Abszol �tra, hogy megvehess�k a sz�ks�ges felszerel�st a tan�vkezd�sre… -Jaj, ne… -Most mi van? -�n nem szeretn�k menni… -Ugyan m�r, j� m�ka lesz… -Dehogy lesz j� m�ka… Borzalmas lesz… -Granger, hidd el, remek lesz innen kiszabadulni. Te nem �rzed, hogy megsavanyodsz ebben a h�zban? -Nem. �n azt �rzem, hogy nem vagyok biztons�gban a h�zon k�v�l… -Nyugi, minden rendben lesz… -M�r annyiszor hallottam ezt a mondatot, hogy a gyomrom forog t�le… A k�vetkez� napokban Hermione kiss� megfeledkezett a k�zeled� tan�vr�l, �s a l�zas bev�s�rl�-t�r�r�l, ami azt megel�zi. Pitonnal egy neh�z, assziszt�l�st ig�nyl� b�jitalon dolgoztak. F�ztek bel�le egy hatalmas adagot, hogy h�napokra el�g legyen. A m�sodik nap d�lut�nj�ra v�geztek vele, Hermione a laborban �lt a sz�k�n, �s kiss� b�gyadtan t�masztotta a fej�t a karj�ra. Piton m�g kiadagolta a f�zetet. -Az�rt �r�l�k, hogy ezzel is v�gezt�nk… - s�hajtotta a l�ny. -�n is – a f�rfi lass� volt �s �vatos. Nem akarta, hogy ak�r egyetlen csepp is k�rba vesszen a fiol�kba t�lt�sn�l. – Mit szeretn�l csin�lni a ny�r utols� napjaiban? – n�zett fel egy pillanatra a kedves�re. -Semmi k�l�n�set… A tank�nyveim megvannak, a felszerel�sem ugyan kicsit hi�nyos; de k�szen �llok a tan�vkezd�sre… elm�letileg… -�s gyakorlatilag? -Nem sz�vesen megyek vissza. Rengeteg �rtetlen gyerek k�z�tt nem le�ny�lom egy eg�sz �vet elt�lteni… - s�hajtotta Hermione. -Nekem mondod?! – n�zett fel r� ism�t Piton. A l�ny felnevetett, majd az asztalra borult. Az elm�lt hetek alatt annyira megszerette a f�rfi fanyar humor�t, �s kiss� �rdes szem�lyis�g�t, hogy nem tudta volna szavakba �nteni. M�r nem csak a h�la, �s a bizalom, hanem valami egyre m�ly�l� szerelem, �s tal�n vonzalom is k�t�tte a kedves�hez. Piton halv�nyan mosolyogva terelte vissza a szem�t a f�zetre. Igyekezett gyorsan befejezni, hogy ink�bb a l�nnyal foglalkozhasson. -�s mi lesz vel�nk a tan�v alatt? – k�rdezte halkan Hermione, kicsit megkomolyodva. Gyakran foglalkoztatta a k�rd�s, de eddig nem merte feltenni. – Nem akarsz szak�tani velem? B�r… ez el�g bonyolult… Sz�val, ha m�gis… �n azt is meg�rtem… -Hermione… Mi�rt gondolkodsz felesleges dolgokon? – horkantott fel Piton. – A ny�r v�ge nem felt�tlen�l jelenti egy kapcsolat v�g�t… -De az el�g… furcsa lesz, hogy a tan�rom leszel… -�n m�r nem leszek a tan�rod… - mosolygott a f�rfi. Hermione szeme felcsillant, �s a mondatot �gy �rtelmezte, hogy Piton nem fogja kioktatni �s b�ntet�munk�ra �t�lni t�bb�. Mert szereti �t, �s m�r nem n�zi gyereknek. M�r nem a tan�r-tan�tv�ny viszony �ll fenn kettej�k k�z�tt. -�rtem… - repesett a boldogs�gt�l a l�ny. A f�rfi kiss� �rtetlen�l a kedves�re n�zett, nem �rtette, mit�l ilyen boldog; elv�gre nem a nyertes lott�sz�mokat k�z�lte az im�nt, hanem azt, hogy � nem megy vissza a Roxfortba. Hermione fels�hajtott, azt�n fel�llt a sz�k�b�l. Odal�pett a szerelme mell�, de nem �lelte meg, am�g a f�rfi nem v�gzett az utols� adag f�zettel is. Ut�na viszont szel�den Pitonhoz b�jt. – Mit sz�ln�l, ha ma a kertben �cs�r�gn�nk egy kicsit? -Semmit sem sz�ln�k – mosolygott g�nyosan a f�rfi. Hermione csak pislogott, ez�rt hozz� tette – de fel�lem… A l�ny elmosolyodott, azt�n l�gy cs�kot lehelt Piton sz�j�ra. -De a macsk�dnak a h�zban kell maradnia… - morogta a f�rfi, azt�n kicsivel magasabb h�fokon cs�kolt vissza. Hermione l�bai felmondt�k a szolg�latot, �s �sszerogyott volna a szerelemt�l, ha Piton �t nem �leli, �s szorosan nem tartja. Nem tehet r�la, ez a f�rfi t�nyleg �rt a n�k nyelv�n. Hermione keze lassan lecs�szott Perselus mellkas�r�l, �s b�tortalanul simogatni kezdte a has�t. Nem mer�szkedett lejjebb, a f�rfi �gy is fels�hajtott az �rint�s�t�l. – Ink�bb menj�nk a kertbe… - tolta el mag�t�l a l�nyt. Nem akarta let�madni, de a napokban Granger b�tors�ga, �s �rdekl�d�se mintha megdupl�z�dott volna… Mindenesetre Piton semmit sem akart siettetni, majd… kialakulnak a dolgok. Lupin �s Draco a konyh�ban �ltek, a fi� evett, Lupin pedig az ablakn�l olvasott. Amikor Hermione �s Piton megjelentek, elmosolyodott. Bo, a h�ziman� m�g ser�nyebben kezdett szaladg�lni a konyh�ban. -Negyed �ra alatt elk�sz�tem a vacsor�t, ak�rmit is szeretn�nek… -K�sz�nj�k Bo, de m�g kimegy�nk egy kicsit a kertbe – mosolygott Hermione. Piton csak v�rakoz� tekintettel k�rbej�ratta a szem�t a t�rsas�gon, hogy fel mer�szel-e nevetni ak�rmelyik�k az �tlett�l; de csod�k csod�j�ra, senkit sem kellett meg�tkoznia. Hermione elindult a verand�ra ny�l� ajt� fel�. Piton ut�na. M�g egyszer v�gign�zett Lupinon, azt�n a somolyg� Dracon, majd felszegett fejjel a l�ny ut�n ment. Hangosan csapta be maga m�g�tt az ajt�t. Dracob�l el�t�rt a nevet�s. -De legal�bb m�r tudjuk, hogy ki hordja a nadr�got n�luk… - majd megfulladt a sz�j�ban l�v� falatt�l, de most az sem sz�m�tott. Lupin is elmosolyodott a meg�llap�t�s�n. Hermione �s Piton le�ltek a kerti padra, a sz�l�lugas �rny�k�ba. Onnan pont a verand�ra �s a konyhaablakokra lehetett l�tni – �s viszont. -Mi�rt vagy olyan sz�tlan? -Draco rajtunk vigyorgott… -Draco mindenen vigyorog – vont v�llat Hermione. Piton csak f�jtatott egyet. – Hagyd m�r… V�laszul a f�rfi csak artikul�latlanul morgott egyet, amin a l�ny felnevetett. -Ha tudtad, hogy ennyire fog zavarni, ha egy�tt l�tnak minket, akkor mi�rt j�tt�l ki m�gis? – k�rdezte �rtatlanul a griffend�les. -Mert te k�rted… -Nem is tudom, kicsoda mondta nekem egyszer, hogy nem kell megalkudnom… - nevetett fel a l�ny. Erre Piton csak vett egy m�ly leveg�t. – Miattam nem kell kint �cs�r�gn�d… Abban semmi j� nincs, ha te ezt nem szereted… -Granger… Az idegeimre m�sz… - morogta a f�rfi. -H�t igen… Azt hiszem, most kezd�dnek n�lunk a kork�l�nbs�gb�l ad�d� gondok… - mosolygott boldogan a l�ny. -Mivel tudn�lak r�venni arra, hogy hallgass el n�h�ny percre? – k�rdezte halkan ink�bb mag�t�l, mint a kedves�t�l Piton. -Mondjuk megcs�kolhatn�l… -Hiszen minket b�mulnak az ablakb�l! -Igen, pont az�rt… - b�logatott a l�ny. -De akkor minden kider�l… -Szerinted b�rki is meglep�dne m�g? Draco a m�ltkor r�nk nyitott a nappaliban, eml�kszel? �s Lupin is mindent tud… Reggelente tal�lkozol vele a folyos�kon, amikor �ppen visszaosonsz a szob�dba… -Granger… Draco oda�lt Lupin mell� az ablakba. -Mir�l besz�lgethetnek? – k�rdezte a sz�ke. -Nem tudom. -Piton kellemetlen�l �rzi mag�t, remeg az orrcimp�ja… - vigyorgott a mardek�ros. -Tal�n az�rt, mert b�mulod �ket… - temetkezett a k�nyv�be a f�rfi. -Bezzeg maga olvas, igaz? – vigyorgott Malfoy. -Igen. – mosolygott a sorok k�z� Lupin. -Na persze… Szerintem Granger azt akarja kiharcolni mag�nak, hogy Piton meg�tkozza… M�st �gysem tud el�rni n�la… Nem fogja nyilv�nosan lebuktatni magukat… -Ugyan m�r… -Higgye el! Amint Piton r�j�n, hogy Granger �lebet csin�l bel�le; elmenek�l… Mindig �gy volt… Kiv�ve ann�l a… -Titaniszn�l? -�n m�st akartam mondani… -Sejtettem. – s�hajtott Lupin. – Azt figyeld! Piton megcs�kolta Hermion�t! Mindketten t�g szemekkel figyelt�k a jelenetet, ami egy�bk�nt nem csak p�r m�sodpercig tartott. Draco �s a f�rfi �sszemosolyogtak, azt�n �jra a p�rocsk�ra f�ggesztett�k a tekintet�ket. Perselus �s Hermione m�g mindig szel�den cs�kol�ztak, azt�n a f�rfi lassan fel�llt, �s m�lt�s�gteljesen elindult a konyha fel�. -Ez undor�t�! Direkt csin�lt�k, hogy figyelj�k �ket… Most meg Piton bej�n, �s kiv�gez minket… Hol itt az igazs�g? – komment�lta Draco az esem�nyeket. Lupin csak mosolygott, �s a k�nyv�be m�lyedt, mintha mit sem l�tott volna. Ny�lt az ajt�, Piton bel�pett rajta. Metsz�en v�gign�zett az ablak mellett �l�k�n, azt�n megk�sz�r�lte a tork�t. -Rem�lem, hogy boldogok vagytok – mondta fagyosan. Lupin v�ltozatlanul mosolygott, Draco pedig k�teless�gtud�an b�lintott egyet. – Nem l�ttatok semmit! -Nem, dehogyis l�ttunk… Besz�lgett�nk Dracoval… - emelte fel a tekintet�t Remus. Draco igyekezett visszafojtani a nevet�s�t, de a remeg� sz�jsz�le el�rulta. -Draco, ma ne maradj fenn sok�, holnap reggel h�tkor az Abszol �tra indulunk v�s�rolni! Ms Granger is vel�nk tart. – jegyezte meg a f�rfi, azt�n hercegi tal�rsuhog�ssal t�vozott. Lupin �s Malfoy �sszemosolyogtak, majd a sz�ke fel�llt, �s az ajt�hoz l�pett. -J�l van, Granger, bej�hetsz… Nem ny�rt ki minket… - kiab�lt ki a m�g mindig kint �cs�rg� l�nynak. Hermione cinkosul a fi�ra mosolygott, azt�n lassan visszas�t�lt a h�zba. A konyh�ban Bo m�g mindig ser�nykedett, �gy a l�ny le�lt a t�bbiek mell� az ablakhoz. Ismeretlen�l mosolygott. -Akkor is meg�rte… - sz�lalt meg el�gedetten. -M�rmint, hogy vel�nk j�ssz v�s�rolni? -Aha… Pedig el tudtam volna l�gni a dolgot… De h�t… Ilyen az �let… -Azzal �rted el, hogy Perselus megcs�koljon, hogy belement�l a v�s�rl�sba? – n�zett fel a k�nyv�b�l ism�t Lupin. -Igen. De a c�l szentes�ti az eszk�zt. N�ha. – b�logatott Hermione. Draco �gy nevetett, hogy majd leesett a sz�k�r�l. -Mardek�rost faragunk bel�led, mire elj�n a tan�vkezd�s… -Ennek semmi k�ze a Mardek�rhoz… Csak n�ha �ldozatot kell hozni bizonyos dolgok�rt… �s k�l�nben is… t�nyleg el kell mennem v�s�rolni… m�r nagy sz�ks�gem lenne egy rendes p�lc�ra… M�snap reggel f�l h�tkor Hermione vid�man �bredt. Fels�hajtott, azt�n lassan �sszeszedte a gondolatait. Mire �sszekaparta a sz�ks�ges inform�ci�t a jelen helyzet�vel kapcsolatban, Piton morogni kezdett alatta. -Hermione, nem m�szn�l le a h�tamr�l? Elk�s�nk… -Csak m�g egy perc… K�rlek… - tette vissza a fej�t a szerelme lapock�j�ra. El�sz�r fordult el�, hogy Piton nem viselt m�g trik�t sem az �jszaka, �s csak egy pizsamanadr�gban fek�dt alatta. Hermione �r�mmel vette tudom�sul, hogy a f�rfi is belenyugodott a helyzet�be. Piton hason fek�dt az �gyon, �s a l�ny pedig az � h�t�n. Kicsit csontos volt ugyan, �s nem t�k�letesen k�nyelmes, de megtette m�g egy kis id�re. A f�l�t a f�rfi h�t�ra tapasztotta, �s hallgatta, hogyan ver a kedvese sz�ve. Azt�n lassan belet�r�d�tt az elker�lhetetlenbe, �s leg�rd�lt a f�rfir�l. Puszit lehelt a f�rfi v�ll�ra, �s megcir�gatta a nyak�t. Piton felk�ny�k�lt, azt�n k�v�ncsian n�zett v�gig a l�nyon. -Mit akarsz n�lam el�rni m�r megint? -Semmit… Igaz�n semmit… - mosolygott szel�den Hermione. – Csak… szeretek melletted �bredni… V�laszul Piton egy l�gy cs�kot nyomott Hermione sz�j�ra, amit nem tartott el�gs�gesnek a griffend�les. Lass�, �s gyeng�d cs�kjaik az ut�bbi id�ben m�ly �s bens�s�ges csat�kba fulladtak. Hossz� percekre bele tudtak feledkezni a m�sik sz�j�ba. Piton morogva kibontakozott a l�ny simogat�s�b�l, hogy gyorsan megkeresse �s felvegye a trik�j�t, �s vill�ml� tekintettel leosonjon a szob�j�ba. Granger pillanatok alatt t�zz� tudta v�ltoztatni a v�r�t, noha nem is tett szinte semmit a f�rfival… A l�ny nem is tudta tal�n, hogy mekkora hatalma volt a f�rfi teste f�l�tt. Miel�tt megijeszthette volna, ink�bb mindig visszavonult, �s vett egy hat�sos jeges zuhanyt. Hermione �rdekl�dve- boldogan n�zett a szerelme ut�n. Azt�n gyorsan � is kipattant az �gyb�l, fel�lt�zk�d�tt, bevetette az �gy�t, �s a k�lcs�np�lc�j�val felszerelkezve elindult a konyha fel�. Odalent m�r Draco �s Lupin v�rt�k. A f�rfi �gy d�nt�tt, hogy � is vel�k tart, vennie kell n�h�ny dolgot a rend sz�m�ra. Hermione sejtette, hogy nem puszt�n ez�rt megy vel�k, de egy cseppet sem b�nta, s�t… Egyenesen m�g boldogabb lett, hogy m�r h�rman lesznek a k�zel�ben. Piton �rkezett utols�k�nt. Kiss� fesz�ltnek t�nt, de nem l�tszott k�l�n�sebb �rzelem az arc�n. Fegyelmezett volt, �s biztons�got sug�rz� – legal�bbis Hermione sz�m�ra. Gyorsan ivott egy k�v�t, azt�n elhagyt�k a h�zat. P�ros�val hoppan�ltak az Abszol �tra a kihalt utc�r�l. Draco Lupinnal ment, m�g Hermione szorosan Perselushoz b�jt. Azt�n egy k�nyelmetlen r�nt�st �rzett, �s elt�nt a l�ba al�l a talaj. Amikor egy szempillant�s m�lva kinyitotta a szem�t, m�r a var�zsl�k utc�j�ban voltak. Piton er�sen tartotta a l�nyt, m�g az �sszeszedte mag�t annyira, hogy egyed�l is meg tudjon �llni a l�b�n. -Nyugodj meg, itt vagyok melletted… - suttogta a f�l�be a f�rfi. Hermione zavartan k�r�ln�zett, az utc�n mindenki �ket figyelte. Granger r�gt�n gyan�s alakokat vett �szre az utca forgatag�ban, r�ad�sul az agya is zakatolt m�g a hoppan�l�s ut�n. -Ez rossz �tlet volt, Perselus… - ny�gte ki v�g�l, �s lassan elengedte a f�rfi derek�t. Az �sszever�d�tt m�g mindig �gy vizslatta �ket, mintha cirkuszi mutatv�nyra k�sz�ln�nek. Hermione ekkor d�bbent r�, hogy nem is �t, hanem a kedves�t b�mulj�k. Piton csak grimaszolt egyet, azt�n gyeng�den meg�rintette a l�ny h�t�t, �s Lupin�k fel� ir�ny�totta Grangert. Szeme v�szj�sl�an villant a t�megbe ver�d�tt emberekre, akik zavartan h�tr�ltak el�l�k. -Nem maradhatsz �r�kk� a n�gy fal k�z�tt… - morogta halkan a l�nynak. Lupin�k szerencs�re a k�zelben �csorogtak. Dracoval �ppen a sz�ks�ges felszerel�s list�j�t n�zt�k �t. – Tal�n a p�lc�kkal kezdj�k – morogta tov�bb Piton, �s ellenvet�st nem t�r�en mindny�jukat beterelte a legk�zelebbi Var�zsp�lca Szak�zletbe. Ollivander elt�n�se �ta fellend�lt a konkurencia forgalma. Odabent Hermione �s Draco elkezdtek n�zel�dni, m�g Piton felv�ltva az utc�t �s a bolti szem�lyzetet k�mlelte. Lupin halv�nyan elmosolyodott. -Elengedhetn�d magad egy kicsit… - mondta Pitonnak. -Fogd be! Pontosan tudod, hogy mekkora visszhangja lesz ennek a napnak… - morogta Piton. – Egy v�rfarkas, k�t volt hal�lfal�, �s egy zavart eminens… A c�mlapra ker�l�nk, Lupin… -Minden csoda h�rom napig tart… -Ugyan, ezt te sem hiszed el… - horkantott fel Piton. Majd megl�tta Hermione mosoly�t, ami k�t p�lca megtekint�se k�z�tt r�ragyogott, r�gt�n ell�gyultak a r�ncai. Ezt Lupin is �szrevette, de nem k�v�nta komment�lni; vil�g �let�ben diszkr�t ember volt. A d�lel�tt szerencs�re gyorsan eltelt az Abszol �ton. Ak�rmerre mentek, mindig �sszecs�d�lt a t�meg, �s k�v�ncsian b�mulni kezdt�k �ket. Piton k�z�ny�sen viselte, ahogy Draco is unatkozva forgatta a szemeit az emberek l�tt�n, de Hermione �s Lupin sz�ja n�ha megr�ndult. A f�rfi sem szerette, hogy megn�zik. Hermione pedig egyenesen ut�lta. Nem �rtette, hogy tudnak a t�bbiek olyan nyugodtan viselkedni… Legsz�vesebben k�z�j�k k�ld�tt volna n�h�ny ront�st, hogy mindenki takarodjon a dolg�ra… Egyszer a keze m�r az �j p�lc�j�n volt, �m Piton �szrevette a mozdulatot, �s lefogta a l�ny kis, reszket�, d�h�s ujjait. B�tor�t�an megszor�totta a l�ny kez�t, azt�n r�mosolygott. Az eg�sz egyetlen m�sodpercig tartott, m�gis szerelmesen bels�s�gesre sikeredett. Hermione f�radtan visszamosolygott, de legsz�vesebben csak morgott volna – m�gsem tette. A szerelme vigy�z r�… Nem hagyja, hogy ostobas�got k�vessen el. Piton tan�rian- komolyan b�lintott egyet, azt�n elengedte a l�nyt. �gy d�nt�ttek, hogy noha mindent siker�lt gyorsan beszerezni�k, ink�bb m�gis visszat�rnek a biztons�gos �s csendes hadisz�ll�sra, ahol nem k�vetik �ket kutakod� szemek. �gy az eb�det m�r a nyugalmas konyh�ban fogyasztott�k el – elt�rve az eredeti tervt�l, hogy esetleg be�lnek valahov�… Hermione a hadisz�ll�son egy pillanat alatt lenyugodott, gyorsan kipakolt, �s mintha elf�jt�k volna t�relmetlen, �s mogorva kedv�t, felszabadultan besz�lgetett az asztaln�l Lupinnal, �s Dracoval. Piton is pillanatok alatt levetk�zte a fesz�lts�g�t, �s eb�d ut�n visszavonult a l�nnyal a nappaliba. Nem dolgoztak, nem besz�lgettek. Piton csak le�lt a kanap�ra, Hermione pedig odab�jt hozz�, �s a combj�ra hajtotta a fej�t. Pihentek, �s �lvezt�k, hogy nem kell m�ssal foglalkozniuk, csak egym�ssal. Piton olvasni kezdett, Hermion�t elnyomta egy k�nnyed, eb�d ut�ni �lom. Az idilli �r�kat Harry Potter cs�rtet�se zavarta meg. Gondolta, kib�k�l a bar�tn�j�vel, hiszen biztosan nem lehet k�nny� neki n�lk�le. Azonban m�r megint Piton karjaiban tal�lta Hermion�t… Nem akart hinni a szem�nek, a gy�l�lt gyilkos �l�ben szendergett a bar�tn�je. Felmordult, azt�n jeges tekintettel kih�tr�lt. Meg sem v�rta, hogy esetleg Hermione �sszeszedje mag�t, �s ut�na rohanjon. Granger ny�jt�zott egyet, azt�n halv�ny mosollyal a szerelm�re n�zett. -Ne haragudj, hogy elaludtam… - k�sz�r�lte meg a tork�t. Piton csak megr�zta a fej�t. -Dehogy haragszom… - v�laszolta halkan. Szerette n�zni az alv� l�nyt az �l�ben, ahogy leveg�t vesz, vagy szuszog egy-egy �rint�s�t�l. – Viszont Potter biztosan haragszik… -Nem �rdekel. – vont v�llat Hermione, majd a h�t�ra fordult, de nem kelt fel Piton combj�r�l. S�t, tal�n m�g k�nyelmesebben bef�szkelte mag�t a f�rfi �l�be. – Hetekig nem �rt egy sort sem… Ha azt hiszi, hogy a nyak�ba borulok, akkor nagyon t�ved… Cs�kolj meg… K�rlek… - n�zett v�gyakoz�n Perselus szem�be a griffend�les. Piton elmosolyodott, majd szenved�lyesen megcs�kolta a kedves�t. Teltek a percek, �s szinte m�r fuldokoltak a m�sik szerelm�t�l, mire Harry megint benyitott a nappaliba, �s sz�trebbentette a p�rocsk�t. -Hermione… Nem tudom elhinni, hogy… Te meg �… Ez nem lehet igaz… Csal�dtam benned… Hatalmasat csal�dtam – ny�gte ki Potter. Hermione fel�lt a kanap�n, �s v�dl�n a bar�tj�ra n�zett. -Te csal�dt�l �nbennem?! Szerintem �n mit �rzek, Harry?! -Ezek ut�n m�r nem igaz�n �rdekel… -Takarodj innen! V�ge a bar�ts�gunknak! – utas�totta ki a nappalib�l Harryt. – �s tanulj meg v�gre kopogni – s�hajtotta. Potter s�padtan grimaszolt egyet, azt�n elhagyta a helyis�get. Hermione nyelt egyet, �s lebiggyesztette a sz�j�t. -Menj ut�na… - morgott Piton. -Dehogy megyek. Megharcoltam az �nbecs�l�sem�rt, �s nem vagyok hajland� feladni… M�g hogy � csal�dott �nbennem… Ostoba… - f�jtatott a l�ny, azt�n visszab�jt a szerelm�hez.