Silverspirit oldala

Piton �rzelemmentes arccal b�mult ki az igazgat�i iroda ablak�n. McGalagony az �r�asztaln�l �lt, �s egy k�nyvet lapozgatott. Õt nem tett�k sz�rakozottabb� az igazgat�i teendõk, mint az elõdj�t. N�ha felpillantott a lapok k�z�l, �s a b�jitaltan�rra n�zett, aki m�g mindig az ablakn�l �llt. Az asszony pontosan tudta, mit n�z a f�rfi; n�ha õ is azon kapta mag�t, hogy a r�gi idõk�n merengbe kib�mul az ablakon. Onnan t�k�letesen r� lehetett l�tni a kript�ra…

- M�g mindig a t�kr�n dolgoznak? – k�rdezte vagy f�l �ra m�lva az asszony.

- Igen – morgott Piton. – M�r k�t napja… Szinte meg�ll�s n�lk�l… Pihen�s n�lk�l…

- Nyugodjon meg, Perselus, biztosan nem v�llalj�k t�l magukat… Mindannyiunk �rdek�ben teszik a dolgukat. A Ford�tott T�k�r lehet a kulcs Voldemort meg�ll�t�s�ban. Mindenki ezt szeretn�…

- Persze… mindenki… - h�zta el a sz�j�t Piton, majd kics�rtetett az igazgat�i irod�b�l. Lerohant a l�pcsõn, azt�n v�gig a folyos�kon, ism�t le a l�pcsõk�n. Szinte elsodorta a mellette elhalad� di�kokat. Meg sem �llt a csarnokig, majd felt�pte a bej�rati ajt�t, �s egyenesen a kripta fel� sietett. A jeges sz�l megcib�lta a tal�rj�t, �s kem�nyen arcul csapta. H� napok �ta nem esett, de a sz�l megfagyasztott szinte minden �letet odakint.

�sszeugrott a sz�ve, amikor a kript�hoz �rve megmarkolta az ajt� j�ghideg r�zkilincs�t. Meg�lte Dumbledoret, a n�hai mentor�t, �s bar�tj�t. B�rcsak j�v�tehetn� valahogyan… M�g sosem j�rt a kript�ban, m�g nem volt b�tors�ga �s lelki ereje lej�nni, �s ler�ni a kegyelet�t.

Viszont a szerelme, a kedvenc di�kl�nya m�r napok �ta ott tart�zkodott. A szil�nkok kirak�s�n dolgozott a bar�taival. �s t�vol maradt a f�rfit�l, �s nem kereste, �s nem jelent meg a h�tfõi �r�n sem.

Ahogy Piton kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett a gy�ren megvil�g�tott helyis�gbe; minden szem r�szegezõd�tt. Mind a n�gyen a f�ld�n t�rdepeltek, �s az �vegdarabk�kat illesztgett�k. Harry felhorkant, majd felugrott. Ron lassan �llt fel, de a tekintete bizalmatlanul csillogott. Draco r��rõsen, a tagjait kiny�jt�ztatva fejezte be a munk�t. A kripta k�v�n szinte mindenhol szil�nkok csillogtak, csak egy v�kony �sv�nyt hagytak maguknak mozogni. A t�k�r hatalmas lehetett f�nykor�ban, m�g alig m�sf�l m�teres darabbal voltak k�szen. Az egyharmada lehetett m�g csak �sszeillesztve. Vagy m�g kevesebb…

- Menjetek aludni, k�sõ van! – morgott Piton. Hermione m�g mindig t�rdelt, �s mosolyogva n�zett fel a kedves�re. H�rom ujj�b�l csepegett a v�r, a szil�nkok cs�ny�n megsebezt�k. Piton v�gign�zett a fi�kon, az õ kez�k is t�bb helyen �ssze volt kaszabolva. – Elõtte adok sebhegesztõt a kezetekre… Hermione, gyere…

- Nem pihenhet�nk – ellenkezett a l�ny, noha szinte leragadtak a szemei.

- Aludnunk kell, Granger… �n nem b�rok ennyit koncentr�lni… - morgott Malfoy.

- Egy hajcs�r vagy, Hermione, t�nyleg – b�logatott Ron. Harry is fels�hajtott, elnyomott egy �s�t�st.

- T�nyleg k�sõ van m�r…

- Meg kell csin�lnunk! Gyer�nk, fi�k… Vissza a kaptaf�hoz! Angyal azt mondta, hogy itt rejtõzik a megold�s. Ti is k�v�ncsiak vagytok r�, nem? Akkor dolgozzatok meg �rte… - keresett egy passzol� darabk�nak helyet az iskolaelsõ.

- Lõdd le magad m�ra, hallod? Eg�sz nap itt g�rnyedt�nk – �s�tott Ron. – �n feladom… - azzal elindult a kij�rat fel�. Draco k�vette.

- Granger �lõ lelkiismeretnek kellett ide… - forgatta a szem�t a szõke. Piton halv�nyan elmosolyodott, majd �vatosan odal�pett a l�nyhoz, �s lehajolt hozz�.

- Gyere… Mindannyian f�radtak vagytok… - s�gta Hermione f�l�be.

- Be kell bizony�tanom nekik, hogy nem vagy gonosz… Ki kell raknom… ki kell raknunk… addig �gy sem hiszik el…

- Nem vagyok gonosz? – vonta fel a szem�ld�k�t Piton. Hermione felnevetett, majd a f�rfi kez�be tette jobb kez�t. Ujjbegyein m�ly, v�res v�g�sok �ktelenkedtek. A szerelme talpra �ll�totta, de kez�t tov�bbra sem engedte el.

- A Ford�tott T�k�r egy j�s�gos Pitont rejt – sz�lalt meg Draco a f�rfi h�ta m�g�tt. Piton visszan�zett a keresztfi�ra, majd Harryre, azt�n Ronra siklott a tekintete.

- Teh�t akkor �n itt gonosz vagyok – jegyezte meg Piton. Harry vadul b�logatni kezdett. – Mi van akkor, ha ez m�gsem egy Ford�tott T�k�r, hanem Edevis t�kr�nek a p�rja? Vagy esetleg egy m�sfajta m�gikus t�k�r? Akkor mi van, Potter? �sszedõl az elm�leted…

- Az ki van z�rva! – mordult fel Harry.

- Ezen gondolkodjatok m�skor… - h�zta el a sz�j�t Piton, azt�n ism�t Hermione fel� fordult. – Pihenjetek le… Ez m�g nagyon sok munk�t �s kitart�st ig�nyel, eltart majd egy darabig, m�g minden r�szlet a hely�re ker�l… Ne f�rassz�tok ki magatokat az elsõ napokban…

- J�l van. Meggyõzt�l – adta meg mag�t Hermione mosolyogva. Draco fell�legzett, azt�n fel�l�nk�lve kil�pett az ajt�n, mielõtt Granger meggondoln� mag�t.

- Ha nem b�zol bennem, akkor… - sz�lalt meg halkan Perselus, mik�zben megsim�totta Hermione k�zfej�t.

- Hogyne b�zn�k benned… Csak be szeretn�m bizony�tani Harrynek �s Ronnak… Kettõ a kettõ ellen az �ll�s, ami a j�s�godat �ll�tja, illetve tagadja. Eg�sz nap vit�zunk… F�raszt�…

- Nem kell �rtem harcba sz�llnod – morogta Piton, mire Hermione csak legyintett egyet, ahogy elhaladtak a gyanakv� Harry mellett.

- �n z�rom be az ajt�t… Nem b�zom benne… - sziszegte a kiv�lasztott. Ron a szem�t forgatta, majd kiment Hermione �s Piton elõtt. Maga sem tudta elhinni, hogy a tan�r annyira gonosz lett volna, hiszen a m�lt ny�ron a f�rfi saj�t maga menek�tette ki a hal�lfal�k k�z�l. Viszont a T�k�rben õ maga is l�tta a j�t�t lelkû Pitont; igaz, halov�ny szellem volt csup�n.

Hermione grimaszolt egyet Harry morg�s�ra, azt�n m�gis meg�ll�totta Perselust az ajt�ban.

- N�zz vissza a szil�nkokra… Milyen gy�ny�rûek, ahogy t�ncol benn�k a f�ny, igaz? – k�rdezte halkan a szerelm�tõl. Piton v�gign�zett az egym�s mell� illesztett darabk�kon, �s valahogyan az �lete jutott r�luk az esz�be. Pont olyan rem�nytelennek tûnt n�ha a helyzet, mint ezt a hatalmas t�kr�t kirakni…

- T�nyleg sz�p – s�hajtotta. Hermione elmosolyodott, majd l�bujjhegyre �llt, �s m�r csak bosszant�sb�l is cs�kot lehelt Perselus sz�j�ra. Harry alig k�t m�terre �llt tõl�k, grimaszolva figyelte a jelenetet.

A m�r kirakott szil�nkok azonban �rt�kelt�k a cs�kot, ugyanis izzani kezdtek, �s �sszeolvadtak egy viszonylag �p t�k�rdarabb�.

Piton �szre sem vette a v�ltoz�st, csak g�nyos mosollyal a sz�ja szeglet�ben, �s �getõ �rz�ssel a sz�j�n elhagyta a kript�t. El�gt�tel volt ez neki, hogy Harry Potter aznap �jjel biztosan �lmatlanul, �s szitkoz�dva forgol�dik majd az �gy�ban a cs�k l�tt�n. Hermione hasonl� gondolatokkal ment ut�na.

Harry egyed�l maradt, �s megbabon�zva figyelte a t�k�rdarabot, azt�n lassan elszakadt a ragyog� l�tv�ny�t�l; s a t�bbiek ut�n indult. Õ nem ment le az alagsorba, hogy Piton gy�gyfõzetet adjon a sebeire, ink�bb a Griffend�l-torony fel� vette az ir�nyt. Neki ugyan ne seg�tsen az a s�t�nfajzat…

Hermione, miut�n Draco �s Ron sebtelen�l elhagyt�k Piton laborj�t, kettesben maradt a f�rfivel. Perselus le�lt a sz�k�re. Hermione odal�pett mell�je, majd az �l�be �lt.

- Sokat gondolkodtam a napokban – sz�lalt meg halkan.

- Min? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben �vatosan ell�tta a l�ny sebeit is.

- Kettõnk�n… �s Angyalon… Ha õt szereted, akkor nem kell velem maradnod… Sz�val ne �rezd k�telezõnek ezt a kapcsolatot…

- Te megõr�lt�l?! Potter besz�lte tele a fejedet, vagy Draco? Nem is tudom, hogy melyik k�ly�k hibbantabb… - mordult fel Piton. Hermione ijedten r�n�zett, �s kiss� beh�zta a nyak�t.

- Nem… M�g szombaton sz�ltam Angyalnak is, de…

- De? Mit mondott?! Hogy nincs k�zt�nk semmi olyan, ami v�gett te szak�thatn�l velem… egyszerûen nem �rtelek, Hermione…

- �n sem �rtem magamat… Csak gondoltam, ha õt jobban szereted, �s ink�bb vele lenn�l, akkor elengedlek. Erõs vagyok, meg tudom tenni, el tudlak engedni. Kib�rom a vesztes�get. Komolyan… - s�hajtott szomor�an Hermione. Piton h�trahajtotta a fej�t, �s egy pillanatig a mennyezetet figyelte. A Romkertben k�ts�gtelen�l izgalmasabb volt a plafon…

- Figyelj r�m, mert csak egyszer fogom elmondani… Nem fogsz elvesz�teni. Tudom, hogy erõs vagy, �s el tudn�l engedni, de ez sz�ks�gtelen. Angyal �s k�ztem m�r r�gen nincs semmi. T�ged szeretlek, �s ez m�r mindig �gy is marad… F�ggetlen�l att�l, hogy Potter szerint mennyire vagyok j� vagy gonosz… Vil�gos?

- Igen, tan�r �r, vil�gos… - mosolyodott el Hermione. Perselus ujjai gyeng�den megsim�tott�k a l�ny k�zfej�t, majd sz�rakozottan megforgatt�k Hermione eljegyz�si gyûrûj�t. Sz�ja szeglet�ben halv�ny mosoly bujk�lt. A sz�tlan percek b�k�sen m�ltak a laborban. Hideg volt az alagsori teremben, Hermione m�r borzongott az �ts�v�tõ huzatt�l.

- Lassan menned kellene – morogta halkan Piton. – K�sõre j�r… Pihenned kell.

- K�l�n�s, �n pont arra gondoltam, hogy magammal cs�b�talak a Romkertbe – sz�lalt meg a griffend�les. Tekintet�ben nyugtalan tûz lobogott, sz�j�n par�zsl� cs�kok �g�rete �gett.

- Magaddal cs�b�tasz? – r�ncolta �ssze homlok�t a f�rfi, de Hermione szerelmes cs�kja csat�t nyert ellenkez�se felett. – J�… cs�b�ts… - morogta rekedten, azt�n szenved�lyesen visszacs�kolt. Ezekben a pillanatokban azt sem b�nta volna, ha porig �g a vil�gmindens�g; olyannyira boldog �s el�gedett volt az �let�vel.

Angyal a csillagvizsg�l� tetej�n v�rakozott. Az �ji s�t�t f�lelmetes hangokkal t�rt elõ a Tiltott Rengeteg felõl. Az �gbolt csillagtalanul feket�llett, s�t�t felhõk �rkeztek a sz�llel. Hirtelen a felhõk sz�tv�ltak, �s egy ragyog� alak l�pett ki az egyik fellegbõl, majd Angyal mell� s�t�lt a l�gbõl a csillagvizsg�l� fal�ra.

A k�vetkezõ pillanatban a semmibõl felt�rõ forg�sz�l egy m�sik sziluettet tett a titanisz m�sik oldal�ra, majd a sz�lv�sz szertefoszlott.

- Eros, Merlin… �ppen j�kor… - biccentett a titanisz a fiatal, majd az idõs f�rfinak. Erosz magas volt, ivor, j�k�pû, ragyog� megjelen�sû. Igazi õsisten, tisztav�rû �gi.

Merlin vele szemben idõs volt, feh�r haj�, hajlott h�t�. A botj�ra t�maszkodott. Angyal eg�sz l�ny�ben felizzott a boldogs�gt�l, amikor megpillantotta. Mosolya hasonl� �rz�seket keltett az aggkor� var�zsl�ban. – N�zz�tek, a L�lekbegyûjtõ egy darabj�t m�ris �sszerakt�k…

- Szorgalmas gyerekek – b�lintott Eros. – Innen �rezni a t�k�r h�v�s�t… H�vogat� csapda…

- Ne k�zel�ts, �s nem esik bajod; de ezt �gy is tudod – mosolygott Angyal a f�rfira.

- Az ott Perselus Piton? – k�rdezte Merlin halkan, felfigyelve a kripta felõl �rkezõkre. Draco, Ron, Perselus �s Hermione, majd Harry v�gott �t a kast�ly hatalmas udvar�n.

- Igen, magas, szik�r ember… Pont mi te – mosolygott Angyal. – N�h�ny �v m�lva szakasztott m�sa leszel, fiam…

- Ki az ott mellette? – k�rdezett ism�t az �reg, jobban megfigyelve Hermione alakj�t.

- Hermione Granger, egy nagyon tehets�ges boszork�ny – v�laszolt a titanisz. Hangja ugyanolyan õszint�n, �s kedvesen csengett, mint az elõzõ mondatain�l.

- Tisztav�rû? Fel tudnak emelkedni a harc ut�n? – �rdeklõd�tt halkan Merlin. Percrõl percre k�nnyebben l�legzett, �s egyenesebben �llt a titanisz mellett. Mintha fiatalodott volna.

- Hermione mugli sz�rmaz�s�. �s egy�bk�nt Perselus is f�lv�r… Sosem lehet belõl�k �gi – jegyezte meg Angyal.

- A harmadik �ld�sodat m�g bev�lthatja a felemelked�sre – mondta Eros.

- Nem. T�rv�nyt sosem szegek – r�zta meg a fej�t a titanisz. Merlin g�nyosan felnevetett. Angyal hatalmas szemekkel n�zett az �reg m�gusra. – Ap�d v�re ki�tk�zik – mosolygott b�szk�n.

- Meg az any�d� is – nevetett fel Eros. – Itt az idõd, Merlin. Tov�bb kell menned!

- Minden tud�som a sz�vedben lakozik, j�rj a f�ld�n, tapasztalj… Ha a h�bor� elbukna, �p�tsd fel �jra a m�gusok vil�g�t… - s�hajtott Angyal, majd gyeng�den meg�lelte a hajlott h�t� �reget. Merlin szeme olyan fekete volt, mint a f�nytelen �gbolt; olyan m�ly, �s par�zsl�, ak�rcsak Piton �risze.

- Mindent megteszek, any�m – �g�rte meg a v�n m�gus, azt�n egy forg�sz�l felkapta, �s messzire rep�tette, mintha sosem �llt volna a csillagvizsg�l� te