Silverspirit oldala

Lena est�re feladta a pr�b�lkoz�st. Nem �s nem tud pihenni… Mikor felj�tt a szob�j�ba, m�g �gy t�nt, hogy a hal�los f�radts�g megteszi a mag��t, �s siker�l �lomtalan, pihentet� s�t�ts�gbe zuhannia, de alig egy �ra ut�n felriadt, �s az�ta egyszer�en k�ptelen volt visszaaludni. A gondolatai makacsul �jra �s �jra ugyan-abba az ir�nyba kanyarodtak, �s olyan borzalmas f�lelem fogta el azokt�l a k�pekt�l, amiket akarata ellen�-re a szeme el� vet�tettek, hogy felpattant az �gyb�l, �s fel-al� kezdett s�t�lni. Odal�pett a Holdliliomhoz �s r�hajtotta az arc�t. M�skor is fordult m�r megnyugtat�s�rt a n�v�nyhez, �s a sug�rz�, �rad�, h�v�s f�ny seg�teni szokott. Most nem… Mintha a vir�g is nyugtalan lett volna…
Ezt biztosan csak k�pzelem… - gondolta a l�ny. �n magam annyira ideges vagyok, hogy mindenkire �s mindenre kivet�tem! Biztos ez?! - k�rdezte egy kis hang. Milyen sokszor felvet�d�tt benned, hogy a Holdli-liom elfogadott t�ged gazd�j�nak, de nem felejtette el azt sem, aki kezdetben nevelgette!
Lena elgondolkodott. Rengetegszer �rezte �gy, hogy a n�v�ny �sszek�ttet�sben van vele, meg�rti a prob-l�m�it, tudja, ha gondjai vannak, �rzi azt, amit � �rez… Akkor pedig �rezheti azt is, amit Piton… Tal�n �rz�keli a f�jdalmat, a bajt, ha azt �ri, akit szeret… Ne csin�ld! - mondta d�h�sen saj�t mag�nak. Fant�zi-�lsz! Mindent elolvast�l m�r, amit valaha �rtak err�l a vir�gr�l, de err�l sz� sem esett sehol! Hagyd abba!
Megnyugodni azonban tov�bbra sem tudott. �gy �rezte, musz�j besz�lnie Dumbledore-ral.
Mag�ra kapta a tal�rj�t, �s kisietett a szob�b�l. Gyors l�ptekkel igyekezett az igazgat� lakoszt�lya fel�.
- Drubli legjobb f�v�gumija! - mondta ki a jelsz�t, �s m�ris tov�bbrobogott.
Mikor az ajt� el� �rt, kopog�sra emelte a kez�t, azt�n hirtelen visszar�ntotta. Az irod�b�l hangok sz�r�d-tek ki. Kettesben szeretett volna besz�lni az �reg m�gussal, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy m�s is hallja, milyen k�rd�seket tesz fel. De innen m�r visszafordulni sem akart.
Fels�hajtott, �s bekopogtatott.
- Tess�k! - hangzott r�gt�n a v�lasz.
Lena bel�pett. Az �r�asztallal szemben k�t k�nyelmes fotelban Sirius �s Remus �lt. �r�mmel n�ztek a l�nyra. Dumbledore k�k szem�ben is ott volt az �r�m, de egy kis sajn�lat is. R�gt�n tudta, hogy a k�ts�g-bees�s hozta ide ezt a gyereket, �s azt is tudta, hogy semmi igaz�n megnyugtat�t nem tud mondani neki.
- �lj�n le, Lena! - mondta kedvesen, �s var�zsp�lc�ja egyetlen int�s�vel odah�vott egy harmadik �l�alkal-matoss�got is.
- Sirius �s Remus �ppen az �tjukr�l mes�l nekem! Nagyon k�v�ncsi voltam a r�szletekre, de �nt �s Argust nem akartam zavarni, tudom, hogy pihen�sre van sz�ks�g�k! - az igazgat� jelent�s�gteljesen n�zett bele a barna szemp�rba.
- Na, igen, val�sz�n�leg t�nyleg pihennem kellene, de ami nem megy, az nem megy! Hol tartanak a mes�-ben? Rem�lem, el�g h�sies voltam benne?!- k�rdezte Lena tr�f�san, hogy ne legyen olyan felt�n� az els� mondat�ban bujk�l� keser�s�g.
- Csak a legjobbakat mondtuk R�lad, igaz�n! - nevetett Black.
- Nem is mondhattunk volna m�st! - er�s�tette meg halkan Lupin, �s k�zben agg�dva f�rk�szte a l�ny arc�t. Nem fog megnyugodni, am�g Piton vissza nem �r! - gondolta sajn�lkozva.
- Pont id�ben �rkezett, od�ig jutottunk, hogy �n �s Perselus bel�ptek a k�ls� k�rbe. Innen m�r csak �n�k tudj�k kiel�g�teni a k�v�ncsis�gomat! Halljuk h�t! - mosolygott Dumbledore.
- Bizony, arr�l mi sem tudunk semmit, hogy ut�na mi t�rt�nt! Mes�lj csak! Nem voltunk ott, azt mondasz, amit csak akarsz! - mondta ingerkedve Sirius.
- Ki is fogom ezt haszn�lni! Csak nem gondoltad, hogy nem?! Argussal majd egyeztetek, nehogy leleplezze a legszebb t�rt�neteimet, amik a legjobb sz�nben t�ntetnek fel! - vonta fel a szem�ld�k�t m�k�san Lena. Azt�n elkomolyodott, �s r�viden elmes�lte, hogyan �ll�totta a csapd�kat, hogyan jutott el Welsh b�rt�n�-hez, hogyan szabad�totta ki, �s hogyan menek�ltek meg az utols� pillanatban Sirius �s Remus seg�ts�g�-vel.
- �ppen idej�ben j�ttetek! M�g egy perc �s Argusnak, Piton professzornak �s nekem is v�g�nk! - fejezte be az elbesz�l�st csendesen, �s csak az igazgat� l�tta, hogy egy icipicit megr�ndul az arca a b�jitaltan tan�r nev�nek eml�t�sekor. �gy volt ez az eg�sz t�rt�net alatt. Valah�nyszor a f�rfi neve sz�ba ker�lt, a l�ny szem�ben megjelent az aggodalom.
- Ez a t�rt�net t�lz�sok n�lk�l is fantasztikus! - mosolygott elismer�en Remus.
- Az biztos! Csak egy kicsit mintha nagyobb szerepet adt�l volna Pitonnak a meg�rdemeltn�l, nem?! - k�r-dezte Sirius.
- Mi�rt gondolod?! N�lk�le be sem tudtam volna jutni a bels� k�rbe! Ha nem tereli el a Hal�lfal�k figyel-m�t, m�g mindig ott toporoghatn�k, arra pedig gondolni sem merek, hogy mi lett volna vel�nk, ha nem adja Mr. Welshnek azt a b�jitalt! �gy is alig b�rta ki az utat! - r�ncolta a homlok�t Lena.
- J�, lehet, de nem �rtem p�ld�ul, mi�rt mondtad, hogy neki is v�ge lett volna, ha nem �r�nk oda! A Hal�l-fal�k k�z�tt volt, semmi baja nem eshetett volna!
- Felk�sz�lt r�, hogy szembefordul vel�k, �s �gy pr�b�l seg�teni benn�nket! Az pedig a biztos hal�l lett volna! Egyed�l, mindannyiukkal szemben…
- Ugyan m�r! Honnan veszed, hogy szembe akart fordulni vel�k?! - horkant fel megvet�en a f�rfi.
- L�ttam a szem�ben, Sirius! Teljesen egy�rtelm� volt! - v�laszolta halkan, de hat�rozottan a l�ny.
- Szerintem t�ls�gosan sokat k�pzelsz r�la, valamif�le h�snek l�tod, pedig minden, csak nem az! Semmit nem tudsz p�ld�ul a di�k�veir�l, �n viszont ann�l t�bbet, �s biztos�thatlak, semmi h�sies nem volt benne! Te nem ismered el�g j�l!
- Biztos vagy benne, hogy Te igen?! - n�zett h�v�sen Black szem�be Lena.
- Igen, �n igen!!! Gy�va alak, mindig is az volt! - v�gta r� a fekete haj� var�zsl� d�h�sen.
- Hmm, akkor mivel magyar�zod azt, ahogy az �ton viselkedett?! K�tszer is l�ttam a Hal�lfal�kkal k�zdeni, �s egyik�nk sem b�nt el annyival k�z�l�k, mint �!
- Igazad van, t�nyleg nagyon j�l harcolt! - �rtett egyet Remus.
- Remus, ne kezdd m�r Te is!
- Ami igaz, az igaz, Sirius, nem mondhatok m�st! - Lupin j�l l�tta a h�l�s villan�st a nagy barna szemek-ben, �s szerette volna bar�tj�t le�ll�tani, mert biztos volt benne, hogy minden szava olyan a l�nynak, mint egy-egy t�rd�f�s.
- Ha akkora h�s…
- Nem mondtam, hogy h�s! �n is tudom, hogy � nem az a h�s, akir�l a t�rt�netek sz�lnak, nem a g�ncs-talan lovag, akire egyetlen rossz sz�t sem lehet mondani, �s aki a muglik mes�iben h�feh�r lovon, az igazs�g bajnokak�nt �rkezik! Semmi nem �ll t�volabb Perselus Pitont�l, mint ez a szerep! De nem jutott m�g eszedbe, hogy n�ha nehezebb megtenni valamit, amit a k�teless�gednek tartasz, amir�l senki m�g csak tudom�st sem fog szerezni, mint valami l�tv�nyos h�stettet elk�vetni?! - k�rdezte l�ngol� arccal Lena.
- Ha akkora h�s - ism�telte meg makacsul Sirius - akkor mi�rt volt annyira betojva a dementorokt�l?!
- Nem hiszem, hogy ez a j� megfogalmaz�s, de volt egy befejezetlen mondata, amit �n sem �rtettem! - mondta elgondolkodva Lupin.
- Igen, eml�kszem, valami olyasmire utalt, hogy mi haszn�lhatn�nk a patr�nus-b�b�jt vel�k szemben, de � nem! Szeretn�m megk�rdezni igazgat� urat, mit akarhatott ezzel mondani?! Vagy ink�bb mit nem akart mondani, mert �gy elharapta a mondatot, mintha akarata ellen�re cs�szott volna ki a sz�j�n! - n�zett az �sz var�zsl�ra k�rd�n, izgalm�t leplezve a l�ny. Ez volt az egyik dolog, amit meg szeretett volna k�rdez-ni, amikor az igazgat�hoz k�sz�lt, �s hirtelen m�g a haragj�t is elfelejtette, �gy v�rta a v�laszt.
- Nem hiszem, hogy ez egyszer� f�lelem lett volna! - d�nny�gte elgondolkodva Remus.
- Nem is az volt! - v�laszolta hat�rozottan Dumbledore. Eddig csendben figyelte a vit�t, �s mag�ban arra gondolt, hogy milyen j�lesne Perselusnak, ha hallan�, milyen elsz�ntan �ll ki mellette egykori tan�tv�nya. Persze ezt azt�n semmi p�nz�rt nem vallan� be!
- Hanem micsoda?! - k�rdezte tam�skodva Sirius.
- Nagyon is b�tor dolog T�le, hogy �lland�an ott j�r k�z�tt�k, holott…
- Holott?!
- Perselus nem tudja v�grehajtani a patr�nus-b�b�jt! - s�hajtott fel Dumbledore.
- Na, ez sz�p! A keresztfiam, Harry, 13 �vesen is k�pes r�! A h�s�nk meg feln�tt var�zsl�k�nt nem tud egy ilyen egyszer� dolgot v�gigcsin�lni?! - nevetett fel g�nyosan Black.
- Nem mondan�m, hogy egyszer�, Sirius! Nagyon sokan nem tudj�k rajta k�v�l sem, ez egy�ltal�n nem sz�gyen! - csit�totta Lupin.
- �s mi az oka annak, hogy nem tudja?! - t�n�d�tt hangosan Lena. Felemelte a fej�t, �s az igazgat�ra n�-zett.
- Biztos vagyok benne, hogy nem a k�pess�gei hi�nyoznak hozz�, hiszen sokkal nehezebb var�zslatokat l�ttam T�le, minden er�fesz�t�s n�lk�l! - sz�gezte le hat�rozottan.
- Teljesen igaza van, t�nyleg nem rajta m�lik, hogy nem siker�lhet! - v�laszolta szomor�an az igazgat�.
- Hanem?! - a l�ny visszafojtott l�legzettel v�rta a v�laszt.
- Mi kell egy patr�nus megid�z�s�hez, Lena?
- Egy nagyon sz�p, boldog eml�k, ami van olyan er�s, hogy… Istenem!... Ugye nem akarja azt mondani, hogy eg�sz �let�ben, t�bb mint harminc �v alatt, nem volt egyetlen �tkozott perc, amikor olyan boldog lett volna, hogy sz�lethetne bel�le egy patr�nus?!
- De igen, pontosan ezt akartam mondani! - hajtotta le a fej�t Dumbledore. Sokszor �rezte m�r Piton mi-att azt, amit most. Kudarc… Az � kudarca… Mindig �rtett az emberekhez, k�pes volt �ket megvigasz-talni, felvid�tani, de a k�ts�gbeesetten, m�rhetetlen�l, �nvesz�lyesen b�szke, hal�losan boldogtalan, v�g-s�kig sebzett Perselus Pitonnal nem tudott mihez kezdeni.
Illetve… ez �gy nem teljesen igaz. Tulajdonk�ppen � volt az egyetlen, aki igenis tudta kezelni ezt a ret-tenetesen neh�z embert. Annak idej�n k�pes volt visszar�ntani a legm�lyebb pokolb�l, ami fel� a legjobb �ton volt, azt�n adott neki egy lehet�s�get, �s a f�rfi �lt ezzel. Az igazgat� tudta, hogy az�ta b�rmit k�rhet, a b�jitaltan tan�r haboz�s n�lk�l megteszi. Lehet, hogy sz�vja a fog�t, �s k�romkodik k�zben, de megteszi. Abban is eg�szen biztos volt, hogy kedveli �t, �s az �let�t is fel�ldozn�, ha ezzel megmenthetn�, de el�bb harapn� le a nyelv�t, mintsem beismern� ezt. De boldognak egy pillanatra sem l�tta soha. N�ha egy kis k�r�r�m, aminek semmi k�ze az igazi �r�mh�z… Mint mikor j�l keresztbe tehetett az ut�lt Griffend�lnek - gondolta eln�z� mosollyal Dumbledore. M�skor el�gedetts�g, egy-egy j�l elv�gzett feladat ut�n. Mikor �r�ltk�nt v�llalva a legnagyobb vesz�lyt is, �th�zhatta Voldemort sz�m�t�sait, an�lk�l, hogy b�rki tudta volna, � �ll a h�tt�rben… De boldogs�g… soha… Ez�rt is �r�lt annyira, amikor megismerte Lenat, �s �szrevette az �rdekl�d�s�t Piton ir�nt, mikor felfedezte az �szinte szeretetet a barna szemekben. � lehetne az egyetlen lehet�s�g Perselus sz�m�ra…
Felemelte a fej�t, �s a l�nyra n�zett. Iszonyatot l�tott az arc�n, sajn�latot, d�h�t… kire, mire?! Aligha-nem az eg�sz vil�gra, a tehetetlens�g �ltal�ban ezt v�ltja ki… Mit mondjon most neki?! Vallja be, hogy megvan az es�lye annak, hogy sosem l�tj�k t�bb� azt az embert, akit ennyire szeret, mert a t�l sok Cruciatus meg�lheti, vagy ami a sz�m�ra m�g borzaszt�bb lenne, nyomor�kk� teheti?!
Lena b�nultan n�zett vissza az igazgat�ra. K�bultan forgatta a fej�ben a hallottakat, �s egyszer�en nem akarta elhinni. Az nem lehet, hogy valaki soha ne legyen boldog �let�ben… Ugyanakkor biztosan �rezte, hogy ez az igazs�g. R�n�zett a m�sik k�t f�rfira.
Lupin majdnem olyan d�bbenten n�zett maga el�, mint �. Lehets�ges ez?! Hiszen m�g �, a v�rfarkas is, akinek �tkozottul neh�z sors jutott, elmondhatja mag�r�l, hogy vannak sz�p eml�kei.
- Err�l � maga is tehet! - mondta Sirius kem�nyen.
A l�ny megr�zk�dott, �s egy pillanatra szikr�z� szemmel meredt a var�zsl�ra. Azt�n k�nyszer�tette mag�t, hogy lehiggadjon, mert be kellett l�tnia, hogy van igazs�g ebben a kegyetlen mondatban.
- Igazad van, az ember mindig tehet arr�l, hogy boldog, vagy boldogtalan lesz-e az �lete. Nagyon sok m�-lik azon, hogy hogyan viszonyulunk a t�bbi emberhez, mi magunk tudunk-e szeretni, k�l�nben hogyan v�rhatn�nk el m�sokt�l?! De az�rt, tudod, a k�r�lm�nyek n�ha pokolian t�nkre tudj�k tenni valakinek az �let�t, �s nem mindig van benn�nk olyan er�, hogy szembe tudjunk sz�llni az eg�sz vil�ggal, �s boldogok legy�nk minden balv�gzet ellen�re. N�ha a sors er�sebb… - mondta halkan.
- Ez igaz! - s�hajtotta Remus, �s a feln�tt �let�re gondolt. Igaz, � soha nem lett olyan keser�, mint Piton, de neki ott volt a di�k�vek boldogs�ga, amihez mindig vissza tudott ny�lni, ha nagyon m�lyre s�llyedt a k�ts�gbees�sben.
- Ugyan! �n t�bb mint t�z �vet t�lt�ttem az Azkabanban �rtatlanul, m�gsem nyavalygok! Mi lehet enn�l rosszabb?! T�bb mint t�z �vig bez�rva! R�ad�sul ott!
- Igen, ez rettenetes! Nagyon tisztellek az�rt, hogy kib�rtad, �s �p �sszel j�tt�l ki onnan, a pokolb�l! Nem is vitatkozom Veled, csak egyetlen k�rd�st tenn�k fel! Te t�bb mint t�z �vet t�lt�tt�l bez�rva. Piton egy eg�sz �letet mindenhonnan kiz�rva. Cser�ln�l Vele, ha tehetn�d?! - k�rdezte Lena szinte suttogva, �s a f�rfi szem�be m�lyesztette a tekintet�t. Black egy darabig �llta a barna szemek kutat� pillant�s�t, azt�n zavar-tan elfordult.
- K�s�re j�r, menn�nk kellene!
- Igazad van, ne tartsuk fel tov�bb az igazgat� urat! - �llt fel Lupin is, aki eddig �rdekl�dve figyelte a n�ma p�rbajt.
- J� �jszak�t! - k�sz�nt el Dumbledore.
A l�ny odal�pett a k�t f�rfihoz, �s �t�lelte �ket.
- K�sz�n�m, amit tettetek �rtem, �s ne felejts�tek el, hogy szeretlek benneteket, akkor is, ha vitatkozom! - mondta, az utols� szavakat els�sorban Siriusnak c�mezve.
Egy pillanatra �sszemosolyogtak, azt�n becsuk�dott az ajt� a t�voz�k ut�n. Lena visszafordult, �s a min-dentud� k�k szemekbe n�zett.
- Azt hiszem, �n is megyek, t�l sok�ig maradtam �gy is, bocs�sson meg!
- V�rjon, egy�ltal�n nem zavar, �s azt hiszem, nem besz�lt mindenr�l, amir�l szeretett volna!
- T�nyleg szerettem volna feltenni p�r k�rd�st, igazgat� �r!
- Halljuk!
- Az volt az �rz�sem, mikor arr�l besz�lt�nk, hogy milyen m�dszerekkel fogja Voldemort faggatni a Pro-fesszor urat, hogy �n elhallgatott valamit, amit�l pedig tartott!
- Igen, igaza van! Mindig mondtam, hogy �n el�tt nem lehet titka az embernek! Biztosan tudni akarja?! - k�rdezte Dumbledore s�hajtva.
- Igen, szeretn�m, ha elmondhatja!
- Elmondhatom, de nem sz�vesen teszem, mert �n magam sem szeretek gondolni r�! Nos, Perselus nagyon sokszor �t�lte m�r a Cruciatus �tkot, r�ad�sul a legt�bbj�t mag�t�l Voldemortt�l! A Crucio ann�l vesz�lyesebb, min�l t�bbsz�r mondj�k ki valakire! Ha t�l sokszor �li �t az illet�, akkor belehalhat, hi�ba nem hal�los �tok, vagy ami m�g rosszabb, megt�bolyodhat, akarattalan, �ntudatlan emberi roncs lehet bel�le! Ha a Nagy�r, ahogy a Hal�lfal�i nevezik, megint ehhez az eszk�zh�z ny�l…
Ahogy a l�nyra n�zett, tudta, nem kell befejeznie a mondatot. Lena arc�ra olyan r�m�let �lt ki, ami minden sz�n�l biztosabban mutatta, hogy mindent meg�rtett…
- K�sz�n�m, hogy �szinte volt hozz�m! - suttogta rekedten, �s minden �z�ben reszketve �llt fel, hogy � is t�vozzon.
- Valamit m�g mondan�k! Tudom, hogy ez egyel�re �res �g�retnek t�nik, de �n nagyon b�zom Perselusban! K�l�nleges k�pess�gei vannak, hihetetlen�l sz�v�s, �s elk�peszt� akaratereje van! Nem k�nny� �t megt�rni, higgyen nekem! R�g�ta ismerem, t�bbet tudok r�la, mint b�rki m�s! Most menjen, �s pr�b�ljon meg pihenni, sz�ks�ge lenne r�! Esetleg k�rjen egy �lomitalt Madam Pomfreyt�l, ha �gy �r-zi, k�ptelen elaludni!
- K�sz�n�m, �gy lesz! J� �jszak�t!
Lena kil�pett az ajt�n, az igazgat� pedig fej�t cs�v�lva n�zett ut�na. Nagyon sajn�lta, hogy ilyen f�jdalmat okozott, de ez volt az igazs�g…
A l�ny val�ban k�rt egy b�jitalt, mert tudta, hogy a hallottak ut�n a szem�t sem lenne k�pes lehunyni, ak-kor pedig megt�bolyodik reggelre. Felhajtotta a poh�r tartalm�t, �s �lomtalan, m�ly alv�sba mer�lt.