|
1. Királyi retyó
silverspirit 2008.05.27. 19:46
A történet K. B. Rottring tulajdona!
1. Királyi retyó
A királyn ő meglehetősen idegesen méregette a fura kis fickót,
aki nagymértékben emlékeztette őt Adolf Hitlerre, akit annak
idején ki nem állhatott, mert folyton ordítozott, és legalább
ugyanennyit bombázta Landönt.
- Üdvözlöm, felség! Rőfös Smirgli vagyok -mutatkozott be a
kis ember, amikor fura bugyborékolást követően kilépett a
királynő toalettjéből, levette csoromvizes keménykalapját, és
mélyen meghajolt. Értetlenkedve figyelte, hogy a királynő
miért kezd el váratlan felbukkanása miatt hisztérikusan
sikoltozni.
- Maga kicsoda? - kérdezte a királyn ő holtsápadtan, halálra
rémülten, amikor befejezte a sikoltozást, abbahagyta az ajtó
hiábavaló rugdosását, a dörömbölést és az ajtókilincs értelmetlen
rángatását, amelynek egyetlen eredménye az lett, hogy
a kilincs leszakadt és a kezében maradt. A királyn ő
idegrohamának legutolsó pillanatában az ajtónyitó szerkezetet
a kis emberhez hajította. Ám az hihetetlen lélekjelenlétr ől
tanúbizonyságot téve, szinte követhetetlen gyorsasággal
el őhúzta varázspálcáját, a repülő ajtókilincset szappanbuborékká
változtatta, majd hanyag mozdulattal az ujjával
kipukkasztotta.
A királyn ő lerogyott a földre, és a szívét markolászta
R őfös Smirgli felsőbbrendűséget árasztó módon elvigyorodott,
majd annyit mondott:
- Felség! Ne féljen, nem akarom bántani!
- Akkor mit akar t őlem? És kicsoda maga egyáltalán? Talán
valami kísértet?
- Nem vagyok kísértet! Még nem! R őfös Smirgli vagyok, a
Magja- és R őzseügyi Valamint Vallásellenességi Mini Szter.
- Szóval, maga szovjet kém, ugye? - sírdogálta a királyn ő.
Látszott, a reménytelenség érzése lett rajta úrrá, mert már nem
is akart elmenekülni, inkább csak egy ült ő helyében
resszketett.
- Dehogyis, felség! - tett elhárító mozdulatot a Mini Szter. -
Csak ismételni tudnám, hogy én vagyok a Mágjaügyi Mini
Szter.
- Biztosan hazudik, mert én ismerek minden minisztert.
Alkotmányos királyság van ugyan, de azért még jól ismerem a
kormány tagjait, hiszen minden héten együtt szoktunk
gombfocizni.
- Nos, felség, én egy másik, nevezzük úgy, hogy egy
párhuzamos, varázslóvilágból érkeztem.
- És mit akar t őlem? - kérdezte a királynő, akin látszott, egy
szavát sem hiszi Smirglinek. Még mindig halálra rémülten
figyelte a férfit.
- Szeretném, ha a továbbiakban együttm űködne velünk. Az
országban nyugtalanító esetek történtek. Mint bizonyára
értesült róla, a múlt hét végén leomlott a Tower Híd, ami
bizonyos körökben igen nagy riadalmat okozott. A hét elején
összed őlt a Big Bang, akarom mondani, a Big Ban. Bizony,
ennek sem örültek az emberek. Három nappal ezel őtt is
meretlen tettesek ellopták a turistákkal teli Towert, ami
közfelháborodást okozott. Japán, az állampolgárai révén
leginkább érintett ország, jegyzékben tiltakozott, mivel az
ország még soha nem veszített ekkora mennyiség ű videó- és
fotóeszközt. De a jegyzéket is ellopták útközben. Még
szerencse, mert a jegyzéket senki nem tudta elolvasni, mert
japánul írták.
Két nappal ezel őtt a Temze visszafelé kezdett folyni, Skóciát
pedig félig elárasztotta a tenger. A skótok kénytelenek
felhúzott szoknyában tocsogni a hideg, sós vízben, ami máris
forradalmi hangulatot okozott ezen a megszállt vidéken.
De ami a legaggasztóbb, Madám Tüsz ő panoptikumában ma
délel őtt ismeretlen tettesek felcserélték egymással a híres
emberek fejét, emiatt a létesítményt be kellett zárni, mert a
látogatók annyira röhögtek, hogy halálesett ől kellett tartani.
- Minden eseményr ől tudok! Veszélybe került a Brikett
Birodalom gazdasága - bólogatott a királyn ő. - Ha nem
gyártanának alattvalóim annyi angol nyelv- és tankönyvet,
akkor már ma összeomlana a gazdaság és éhinség törne ki.
- Nos, felség, én azért vagyok itt, hogy segítséget nyújtsak
önöknek - mondta magabiztosan mosolyogva Smirgli. -
Rendelkezésemre állnak olyan eszközök, amelyek
segítségével képesek vagyunk megakadályozni az ilyen és
ehhez hasonló borzalmak bekövetkeztét.
- Komolyan? - kérdezte a királyn ő hitetlenkedve.
- Nem, csak viccelek - nevetgélt Smirgli. -Igazából semmit
sem tehetünk, mert egy rendkívül veszélyes és gonosz
varázsló, bizonyos Gigawatt Voltmárvolt - aki régebben
Megawatt Voltmárvolt volt, ám hatalmának elképzelhetetlen
mérték ű megnövekedése után a nevét is megváltoztatta, de ez
persze most mindegy -, híveivel, akiket Fekete
Krumplinyomóknak nevez, mostanság sorozatos
terrorakciókat hajt végre.
- Ha semmit nem tehet ez ellen, akkor miért van itt uraságod?
- kelt fel a földr ől a királynő.
- Felség! Kötelességem önt tájékoztatni a történésekr ől. Ez
nálunk benne foglaltatik a Megalkot-mányban. Ha nem így
tennék, kirúgnának.
- Értem - mondta szürke arccal a királyn ő, és idegesen
pislogott. - Akkor mit tehetünk?
- Önök sajnos semmit, mert nem rendelkeznek varázser ővel -
mosolygott némileg lesajnálóan Smirgli. - Ellenben mi,
magasan képzett varázslók azon leszünk, hogy miel őbb
elfogjuk és törvény elé állítsuk ezt a gonosztev őt.
- Miért a vécéb ől jött ki? - kérdezte hirtelen a királynő.
Smirgli kissé meglep ődött, hogy miért csak most kérdezi ezt
meg a királyn ő, de nem mutatta. Tudálékosan magyarázni
kezdett.
-Azért, felség, mert térid ő utazást hajtottam végre a Tom-por
nev ű varázs-segédanyag segítségével.
Ez lehet ővé teszi számunkra, hogy tetszőlegesen közlekedhessünk
a térben annélkül,
hogy közben közlekedési eszközöket vennénk igénybe. A
Tom-por nev ű eszköz azonban úgy működik, hogy csak egy
adott toalettb ől egy másik, megadott toalettbe lehet vele
teleportálni. Kifejleszt ői, az ősi varázslók, valamiért így alkották
meg. Apró hiányosság ez, ami néha kellemetlenségbe
is átcsaphat, ha tetszik érteni.
- Nem egészen - ismerte be a királyn ő.
- Burkoltan arra szerettem volna célozni, hogy néha a Tomporral
utazó egyén nem olyan szerencsés, mint én voltam
felségeddel. Id őnként előfordul, hogy a Tomporálás közben a
varázsló éppen akkor érkezik az utazás el őtt kiválasztott
toalettbe, amikor a toalettet nem csak éppen felnyitja valaki,
mint ahogy az a mi esetünkben is történt, hanem bizony az is
el őfordulhat, hogy a megérkező varázsló éppen akkor
teleportál, amikor a tolaett gazdája éppen a munka
dandárjánál tart. Balszerencsés esetben nagy trutyiba kerülhet
a Tomporáló, amit leporolni nem, legfeljebb csak lemosni
lehet. Kis dolog vagy nagy dolog, bizony néha nem árt a legrosszabbra
felkészülni.
- Fúj! - mondta a királyn ő utálkozó arccal.
- Igen, velem is el őfordult már ilyesmi párszor - ismerte el a
Mini Szter. - Bizony, mint mindennek, a Tomporálásnak is
van bizonyos kockázata.
- Ó, Röfi, hagyjuk már abba ezt a buta szerepjátékot - búgott
fel élveteg hangon a királyn ő.
- Ó, Böbike, én is már alig bírok magammal - gerjedt be
Smirgli.
- Akkor gyere szivi, menjünk szobára! - lihegte a királyn ő.
- Már alig várom, hogy láthassam az új játékszoftverjeidet! -
hörögte Smirgli teljesen beindulva.
A királyn ő megragadta a Mini Szter nyakkendőjét, és magával
vonszolta a szobájába.
- Autóverseny vagy repül ős szimulátor? - kérdezte a királynő,
miközben látszott rajta, hogy szinte alig bír magával..
- Igen, autóverseny, bébi! - nyögdécselte a Mini Szter, és
csorogni kezdett a nyála, amikor a királyn ő avatott kis
kacsóival bekapcsolta a számítógépet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
