Silverspirit oldala

Hermione vad d�r�mb�l�sre riadt fel d�lut�n. A szob�j�ban f�lhom�ly uralkodott, az �lom�veg ablakon m�r nem sz�r�d�tt be f�ny. Egyed�l a kandall� t�ze adott valamicske vil�goss�got.

A griffend�les k�r�ln�zett a helyis�gben, a falik�pen is s�t�ts�g borult az erd�re. �s�tott egyet, majd lem�szott az �gy�r�l, kiker�lte a m�g mindig szoba k�zep�n �rv�lkod� holmij�t, �s az ajt� fel� vette az ir�nyt.

- Granger, ne sz�vass m�r! Engedj be! Tudom, hogy bent vagy! – kiab�lt Draco Malfoy a folyos�n. Hermione bent m�g megborzolta a haj�t, azt�n elkezdte ink�bb a lesimogatni a k�cos tincseit. Elfojtott egy �s�t�st, majd kinyitotta az ajt�t.

- Aludtam, Draco – ny�gte neki, majd kinyitotta a fi� el�tt az ajt�t. – Gyere be…

- Na v�gre – morgott a sz�ke. Amikor bel�pett a helyis�gbe, grimaszolva n�zett k�r�l. – L�tom, hogy berendezkedt�l…

- M�g nem ny�ltam semmihez – legyintett Hermione, majd ugyanazzal a f�radt lend�lettel visszamenek�lt az �gy�ba. – �gy sem tudok majd aludni az �jjel, legal�bb lesz mit csin�lnom… - vont v�llat. – Nem b�mulhatom �lland�an a falakat…

Draco k�rbej�rt a szob�ban, �s meg�llt a s�t�ten dereng� hatalmas t�jk�p el�tt.

- Legal�bb itt van mit n�zni…

- T�rt�nt valami? – k�rdezte halkan a griffend�les.

- El sem hinn�d, milyen a hangulat a mardek�ros klubhelyis�gben… Gy�sz �s m�lab�… M�r, amikor nem engem akarnak porig �tkozni… - h�zta el a sz�j�t Draco.

- Neked sem lehet k�nny� – gondolt bele Hermione. – Ha gondolod, odamehetek rendet tenni… - mosolyodott el halv�nyan, mire Malfoy g�nyosan felnevetett.

- Na persze, int�zkedni mindig van tartal�k er�d, mi? – a t�jk�p megszeml�l�se ut�n alaposan szem�gyre vette a l�ny �r�asztal�t, majd az istenn� szobrot is. – �rdekes… Ez a kandall� nem volt legutolj�ra, nem?

- McGalagony b�v�lte ide, nehogy megfagyjak – b�lintott Hermione.

- Tudod, mi hi�nyzik a szob�db�l, Granger?

- Nem. Most nem igaz�n tudok gondolkodni, Draco… Mi hi�nyzik?

- Az �let…

- K�szi – emelte a plafonra a szem�t a griffend�les.

- L�mp�k kellenek, �s egy kanap�… Polcok, festm�nyek, kieg�sz�t�k. P�rn�k, f�gg�ny�k…

- Mi az, felcsapt�l lakberendez�nek? – k�rdezte unottan Hermione, de r� kellett j�nnie, hogy a f�ny val�ban nagyon hi�nyzik a szob�j�b�l. – De honnan szerezzek csill�rt, vagy kanap�t?

- B�zd r�m magam, gyere… - vigyorgott Draco, azt�n elindult kifel� a helyis�gb�l. Hermione felkapta a p�lc�j�t, �s ut�na indult.

- De nem valami szab�lys�rt�sre k�sz�l�nk, ugye? – k�rdezte halkan, miut�n beh�zta maga m�g�tt a teremajt�t. A mardek�ros elmosolyodott, azt�n sebes l�ptekkel elindult egy felfel� vezet� l�pcs� fel�. Nem mondott semmit, csak j�kedv�en menetelt az orra ut�n. Hermione alig tudta vele tartani a l�p�st.

Amikor Draco meg�llt egy ismer�s folyos� nagyon ismer�s szakasz�n, a l�ny is elmosolyodott. Draco s�t�lt egy kicsit el�re, azt�n megfordult, �s h�rom l�p�st s�t�lt vissza. A falon pedig l�that�v� v�lt a Sz�ks�g Szob�j�nak ajtaja.

- Nah�t, Malfoy… N�ha m�g meg tudsz lepni… - ismerte be a griffend�les.

- Gyere – l�pett be a terembe a fi�. – Arra gondoltam, hogy legyen n�h�ny haszn�lhat� b�tor odabent…

Amikor magukra csukt�k az ajt�t, a helyis�gben felgyulladtak a f�nyek. A Sz�ks�g Szob�ja hatalmasra n�tt, �s telis-tele volt r�gi �s �j b�torokkal. A leg�jabb, st�lusos kanap�t�l kezdve, a modern sz�keken kereszt�l, a kidobott, tavalyi �r�asztalokig minden �ssze volt zs�folva a teremben. Mindketten csak �multak perceken kereszt�l.

Hermione sz�ja m�g nyitva is maradt a csod�lkoz�st�l. Draco azonban vid�man bes�t�lt a b�torrengeteg k�z�.

- Mit keress�nk el�sz�r? Csill�rt vagy kanap�t? – n�zett vissza a v�lla f�l�tt a l�nynak.

- Csill�rt m�r nem kell… Gy�ny�r� az a feh�ren szikr�z�, krist�lycseppes; n�zd csak! – mutatott a l�ny a bal sarok fel�.

- Ja, az volt tavaly a Mardek�r-klubhelyis�g egyik csill�rja, csak Mostro leszak�totta a p�rj�t… �s egyed�l borzalmasan n�zett ki abban a nagy t�rben… - vont v�llat Draco.

- Szerinted, felt�nne valakinek, hogy az d�szelegne a szob�mban? Olyan csod�latos, ahogy megt�rik rajta a f�ny… - �mult Hermione.

- Szerintem a kuty�nak sem t�nne fel – vigyorgott Draco. – Rajtam k�v�l �gy sincs sok mardek�ros bar�tod…

- Akkor meggy�zt�l. Invito csill�r! – vette el� a p�lc�j�t Hermione. A krist�lyok halkan �sszecsilingeltek, majd lassacsk�n odalebegtek a l�nyhoz.

- Minimo csill�r! – seg�tett be Draco, majd kisujj-m�ret�re zsugor�totta, �s a l�ny kez�be nyomta. – Tedd el! �gy m�giscsak k�nnyebben �s felt�n�smentesen juttatjuk el a szob�dba – vigyorgott. – Gyere, keress�nk m�g valamit, amin lehet lust�lkodni…

- �n nem szoktam lust�lkodni – tette zsebre a miniat�rcsill�rt Hermione, majd a sz�ke ut�n indult.

- De �n igen – vigyorgott maga el� Draco.

- �s �gy tervezed, hogy sok id�t t�ltesz a szob�mban? – k�rdezte nevetve a l�ny.

- Igen. Semmi kedvem folyton a k�nyvt�rban l�gni, ha m�r a klubhelyis�g nem biztons�gos… - vigyorgott maga el� Malfoy. – �s k�l�nben is, ha visszaj�n Piton, lehet, hogy meg tudom gy�zni, hogy nekem is nyisson ki egy k�l�n szob�t. Ha seg�tesz r�la megvesztegetni, akkor kevesebbet l�tsz, Granger…

- Hehe. Azt sem tudom, hogyan fog r�m n�zni… - h�zta el a sz�j�t Hermione. Elgondolkodva n�zel�d�tt a b�torhegyekre. F�l �r�ba telt, mire kiv�lasztotta a legink�bb tetsz� kanap�t a rengeteg holmi k�z�l. Egy r�gi, kiss� nyikorg�, s�t�tbarna, faragott kanap�ra esett a v�laszt�sa. S�t�tz�ld, p�rn�zott �l�se messzir�l porzott, �s a bal oldali karf�j�n egy hatalmas tintafolt �ktelenkedett. Hermione egy var�zslattal megszabad�totta a port�l �s a p�kh�l�kt�l, de a tintafoltot egyel�re nem tudta elt�ntetni. Draconak ismer�s volt a b�tordarab, de nem tudta beazonos�tani, honnan.

- Biztosan volt egy hasonl� kanap� a klubhelyis�getekben – vont v�llat Hermione, azt�n lekicsiny�tette a kanap�j�t, �s azt is zsebre tette. Draco begy�jt�tt a l�nynak n�h�ny sz�nes d�szp�rn�t, �s gyertyatart�t. Tal�lt neki egy antik k�nyvespolcot, �s p�r �rdekes sz�n� f�gg�nyt is. – Nem, Draco… nem fogom elrejteni azt a csod�latos �lom�veget f�gg�ny�kkel… Att�l �gy sem kell tartanom, hogy valaki ben�z az ablakon…

Malfoy csak v�llat vont, azt�n arr�bb vonult, hogy mag�nak is keressen valami st�lusos apr�s�got.

K�r�lbel�l egy �r�t t�lt�ttek a Sz�ks�g Szob�j�ban, majd mire csordul�sig pakolt�k a zsebeiket; visszaindultak a l�ny szob�j�ba. Hermione halkan elmormolta a jelszav�t, majd bejutottak a helyis�gbe. Addigra teljes s�t�ts�gbe borult a szoba.

- Lumos maximos! – vil�g�tott Draco, m�g Hermione el�kereste, �s felnagy�totta, azt�n a mennyezetre var�zsolta a krist�lycsill�rt. – Ardor! – adta ki az utas�t�st Malfoy, mire a csill�r vil�g�tani kezdett. T�k�letes f�nyt biztos�tott a szob�nak. – Szerencs�re nem romlott el… T�nyleg j�l n�z ki itt. Azt hittem, giccses lesz; de nem… - ismerte el a sz�ke. Hermione csak mosolygott, majd felnagy�totta a kanap�j�t, �s a kandall� el� lebegtette.

- Hogy lehetne giccses? T�k�letesen illik a kerti szobromhoz, �s a f�mhoz – mosolygott vid�man a griffend�les.

- Ja, te meg annyira �rtesz a divathoz, mint Luna – s�hajtott Draco.

- Nem hinn�m, hogy ez gondot jelent n�lad Luna eset�ben – mosolygott tov�bb a l�ny. Erre a mardek�ros is csak sokatmond�an vigyorgott egyet, azt�n kipakolta az �r�asztalra a Grangernek sz�nt apr�s�gokat, majd r�videsen t�vozott.

Hermione gyorsan eredeti m�ret�re b�v�lte a miniat�r p�rn�kat, polcot, �s egyebeket, majd le�lt egyet a r�gi-�j kanap�j�ra, �s szusszant egyet. Be kellett vallania, hogy feldobta a kedv�t ez az �nk�nyes bev�s�rl�s. Kicsit eld�lt, a feje al� gy�rt egy aranysz�n� d�szp�rn�t, majd j�t�kosan, n�ma b�b�jjal elkezdte v�ltogatni a falak sz�n�t. Bord�, arany, s�t�tk�k. Egyik sem tetszett neki igaz�n, �gy visszat�rt a szok�sos k�z�p-z�ldh�z. A mennyezetet viszont halv�ny aranysz�n�re b�v�lte, �gy k�l�n�s, de meleg �sszhat�st kapott. �rdekesen n�ztek ki az aranysz�n� plafonb�l el�b�j� mohacsom�k, amelyek sz�n�kben harmoniz�ltak az oldalfalakhoz, �s a mohasz�nyeghez.

A k�nyveit az �r�asztala mell� �ll�tott k�nyvespolcra r�ptette, azt�n f�radtan a has�ra tette a var�zsp�lc�j�t. Hirtelen nem akart t�bbet vez�nyelni, csak lehunyni a szem�t, �s �lvezni, hogy egyed�l lehet.

A szombat est�je e furcsa kett�ss�ggel telt. �r�lt, hogy nem kellett m�sok kutat� pillant�sa el�l menek�lnie – �s szomorkodott, hogy Perselus Piton egyszer�en nem kopogott be hozz�. Azt sem tudta, hogy a f�rfi vissza�rkezett-e egy�ltal�n a kast�lyba; csak rem�nykedett, azt�n k�telkedett, majd megint rem�nykedni kezdett. Legsz�vesebben az egyik pillanatban felpattant volna, hogy elrohanjon megf�rdeni �s hajat mosni; hogy a szerelme tiszt�n �s �poltan l�ssa viszont. Tal�n azzal a lelkiismeret-furdal�s�t is le tudn� mosni mag�r�l, ak�rcsak a port… De a k�vetkez� percben m�r ahhoz sem volt ereje, hogy kicsit lejjebb cs�sszon a kanap�n, hogy k�nyelmesebben fek�dj�n.

Azt�n p�r perc m�lva k�rbek�mlelt a szob�j�n, �s megint felugrott volna, imm�r, hogy rendet tegyen; elv�gre Perselus nem szereti a k�oszt. Nem rendetlennek, �s �letuntnak ismerte meg a ny�ron; ez�rt ki kellene takar�tani, �s ki kellene pakolni a ruh�it… Hogy Perselus j� v�lem�nnyel n�zzen sz�t, ha bekopog hozz�… De mi van akkor, ha Perselust nem hatotta meg McGalagony utas�t�sa, �s neki esz�ben sincs visszat�rni az iskol�ba? Mi van akkor, ha m�r r�gen elfelejtette �t? Kit�r�lte a sz�v�b�l, miut�n �sszevesztek a f�hadisz�ll�son?

Hermione �melyegve �lt fel. Lassan letette a l�bait a f�ldre, �s szomor�an bambult maga el�. Eddig 44 �tk�nl�dott �jszak�t b�rt ki a f�rfi n�lk�l. Nem mintha sz�moln�…

Elh�zta a sz�j�t, azt�n fels�hajtott. D�lel�tt meg�lt egy f�rfi, most meg az elveszett boldogs�g�t siratja? H�t t�nyleg ilyen k�nnyen t�l tudja tenni mag�t a b�nein?

Nem. Vett egy m�ly l�legzetet, azt�n egy p�lcaint�s�re, a bels� ablakp�rk�nyra helyezett k�nyvek is �tr�ppentek a k�nyvespolcra; majd egy vastag feh�r gyerty�t b�v�lt a p�rk�nyra. Egy �jabb p�ccint�ssel meggy�jtotta. N�h�ny pillanatig n�zte a szel�den t�ncol� l�ngocsk�t, azt�n fel�llt, �s var�zslat n�lk�l elkezdte kipakolni a ruh�it. �t l�p�s volt a t�vols�g a szoba k�zep�n letett utaz�l�d�k �s az �gy mell� var�zsolt szekr�ny k�z�tt. Oda-vissza s�t�lgatott, mik�zben a ruh�it pakolta; minden m�sodik percben a gyerty�ra n�zett.

Nem tudta eld�nteni, hogy kinek a lelki �dv��rt �gette. A halott, vagy a saj�t lelk�t akarta megmenteni? Tal�n ford�tott esetben a hal�lfal�nak mit sem jelentett volna, meg�li valamelyik�ket… De neki sokat jelent. Nem �gy akarta… Nem ezt akarta…

Hermione tan�cstalanul �llt meg az �res l�d�i mellett. Nyugtalanul vette �szre, hogy m�r mindennek tal�lt helyet. Sz�ve szerint m�g hosszasan pakol�szott volna, de m�r nem volt mit. Betolta a nagy utaz�l�d�j�t a szekr�ny mell�, a kisebbiket meg a szekr�ny alj�ba s�llyesztette. Tettre k�szen s�t�lgatott, azt�n megint levetette mag�t a kanap�ra. �hes volt, mint a farkas. A nagyteremben m�r nyilv�n felszolg�lt�k a vacsor�t. R� kellett d�bbennie, hogy aznap m�g csak reggelit sem evett, csak k�v�zott; majd a Sz�rnyas Vadkanban ivott egy vajs�rt. Erre vadul helyeselni kezdett a korg� gyomra is.

Felt�p�szkodott, mag�hoz vette a p�lc�j�t, majd elindult vacsor�zni. Alig l�pett ki a szob�j�b�l, szembetal�lkozott Ginnyvel, aki szeml�tom�st hozz� indult.

- Pont �rted j�ttem. Vacsoraid� van – mosolygott a bar�tn�j�re. Hermione fels�hajtott. S�padtnak �s f�radtnak t�nt.

- Nem hallott�l valamit, hogy Piton meg�rkezett volna? – k�rdezte a hatod�ves l�nyt.

- Nem.

- K�r…

A vacsora v�g�l is abb�l �llt, hogy Hermione visszariadt benyitni a nagyterembe, �s v�gigs�t�lni a t�bbiek k�z�tt, mintha mi sem t�rt�nt volna; �gy megk�rte Ginnyt, hogy ink�bb hozzon ki neki valami ehet�t, � maga meg elb�jt egy szobor takar�s�ba. Tudta, hogy gy�v�n viselkedik, de k�ptelen volt bevonulni a szemek keresztt�z�ben vacsor�zni. Ginny szerencs�re sok finoms�got hozott, t�k�sderely�t, f�nkot, puffancsokat. Hermione el�b�jt, azt�n siet�sen a l�ny lakoszt�lya fel� vett�k az ir�nyt. Ott kellemesen megvacsor�ztak, Ginny megcsod�lta a szoba �j berendez�si t�rgyait.

Az iskolaels� csak elter�lt az �gy�n, �s m�latta az id�t. Ginny sem sokat besz�lt, csak azt mes�lte el, hogy McGalagony szinte kiv�tel n�lk�l mindenkit b�ntet�munk�ra �t�lt, ami�rt kiut�lt�k maguk k�z�l Hermion�t. � maga ezen csak fanyalgott, sejtette, hogy ezut�n m�g jobban fogj�k gy�l�lni – de nem f�z�tt semmit a dologhoz.

Kopogtak, Ginny nyitott ajt�t. Hermione alig emelte fel a fej�t a p�rn�r�l. Olyan b�gyadtnak �rezte mag�t, mint egy leengedett luftballon.

- Sziasztok. Hoztam meglepet�st a romkert-avat�ra – l�pett be a helyis�gbe Luna Lovegood. Mosolygott, tal�rja alatt l�tv�nyosan rejtegetett valamit. Ahogy Hermione fel� fordult, himb�l�zni kezdtek a f�l�ben a pillang�k.

- Meglepet�st? – k�rdezte �rdekl�dve Ginny. – Mondd, hogy valami finom bort hozt�l…

- Jobbat – mosolygott tov�bb a holl�h�tas. Erre m�r Hermione is fel�lt az �gy�n.

- Micsod�t? – n�zte meg a bar�tn�je kidudorod� tal�rj�t. Luna el�gedetten kih�zta mag�t, azt�n megmutatta az �vegeket.

- L�ngnyelv Whisky, a legjobb a legjobbaknak – s�hajtott boldogan.

- K�t �veg? Azt akarod, hogy alkoholm�rgez�st kapjunk? – k�rdezte Ginny, majd elvette a sz�k�t�l az egyik �veget, �s Hermione k�nyvespolc�ra tette. Luna csak szend�n mosolygott.

- �ll�t�lag itatja mag�t…

- Honnan szerezt�l k�t �veggel? – n�zett �rtetlen�l Hermione. – Tudtommal egyetlen �veggel sem vehetn�l…

- �n nem is vettem. Csak… tal�ltam – vont v�llat Luna.

- Hogy hoztad be a kast�lyba? – �rdekl�d�tt Ginny, mik�zben h�rom poharat b�v�lt az �r�asztalra, majd elvette Lun�t�l a m�sik �veg italt, �s kit�lt�tte a whiskyt.

- Nem hoztam… M�r itt volt…

- A Sz�ks�g Szob�j�b�l szerezted? – nevetett fel Hermione, majd kiugrott az �gy�b�l.

- H�t… Sz�ks�g�nk volt a whiskyre, nem? Mit tehettem volna? – k�sz�r�lte meg a tork�t Luna. Hermione meg�lelte a bar�tn�j�t.

- Nekem a csill�rom van a Sz�ks�g Szob�j�b�l. Meg a kanap�m… Meg minden; a szekr�nyen, �s az asztalon k�v�l – mosolygott maga el� az iskolaels�. Luna felnevetett. Ginny �rtetlen�l n�zte �ket.

- Most besz�lget�nk, vagy iszunk? – azzal mindenkinek a kez�be nyomott egy telet�lt�tt poharat.

�jf�lig �ld�g�ltek a kanap�n, mire megitt�k az egyik �veg L�ngnyelvet. Ginny boldogan �nekelgetett mag�ban, Luna Draco Malfoyr�l �radozott, m�g Hermione csak felh�zott l�bakkal meredt a kandall� l�ngjai k�z�.

- Szerintetek, ha aranyv�r� lenn�k, m�r megcs�kolt volna? Mert ha igen, akkor azt mondom neki, hogy aranyv�r� vagyok �m…

- Luna, hiszen te aranyv�r� vagy – ny�gte Ginny. Hermione elmosolyodott.

- �s r�szeg…

- Mintha ti nem lenn�tek leti…beti… betint�zva… Odan�zzetek! Egy tintafolt! H�, ez gy�ny�r�! Mi okoztuk rajta?

- Nem mi voltunk – nevetett Ginny. – Legal�bbis nem eml�kszem…

- �gy tal�ltam… Az isten�rt sem akar kij�nni a huzatb�l… - morgott Hermione.

- �n tudom, hogy lehet elt�ntetni… Egyszer Piton professzor, sz�ved kicsiny szerelme… M�rmint nem Piton alacsony, �rted, ugye? – n�zett vid�man a foltra, majd Hermione szem�be a holl�h�tas. – Sz�val egyszer Piton kanap�j�ra bor�tottam egy adag tr�kk�s tint�t… Annak volt hasonl� pac�ja…

- Mit kerest�l te Piton kanap�j�n? – n�zett fel Ginny.

- A dolgoz�szob�j�ban �llt az a vacak. �n meg b�ntet�munk�ra jelentkeztem, mert a tr�kk�s tint�mmal �sszekentem a pergament, amire a dolgozatomat �rtam, �s az �sszekente a t�bbit. Piton meg t�kre beg�z�lt… Azt�n h�vatott a tint�mmal egy�tt. Mondta, hogy tegyem le valahova az �vegcs�t, azt�n menjek Fricshez, aki kiszabja a b�ntet�semet; mire �n megijedtem, hogy „menjek Fricshez”… M�rmint feles�g�l… De Piton biztos nem ezt akarta, csak �n f�lre�rtettem. Megmarkoltam az �veget, mire lerep�lt a kupakja, �s a tinta fele a karf�ra �ml�tt…

- Piton hisztizett, mi? – vihogott Ginny.

- � nem szokott hisztizni! Csak… �rz�kenyen �rinti, ha valami t�rt�nik a dolgaival… A ny�ron felrobbantottam a karossz�k�t… - k�rte ki mag�nak Hermione.

- �s legal�bb benne �lt? – nevetett Ginny.

- �ppen nem – kuncogott az iskolaels� is.

- Szerencs�s pasas lehet… - �s�tott Luna.

- Mi�rt? – n�zett r� jobbr�l, �s balr�l a k�t l�ny.

- M�zli n�lk�l nem hinn�m, hogy tal�lt volna egy ilyen l�nyt, mint te… M�sok akkor robbantott�k volna fel a sz�k�t, amikor rajta �l… - vakarta meg a nyak�t a holl�h�tas. F�radtan Ginnyre n�zett.

- Menj�nk? – k�rdezte a v�r�s haj�.

- Aha. M�r �gy is es�lyes, hogy nem tal�lok vissza a klubhelyis�gbe – kuncogott a sz�ke. Hermione csak mosolygott, �s tudta, hogy �r�lt szerencs�s, ami�rt neki csak n�h�ny l�p�sre van az �gya. �s az�rt is, mert a bar�tn�i nem n�zik bolondnak, ami�rt Perselust szerette. Luna �s Ginny fel�lltak, �s imbolyogva elindultak a kij�rat fel�. – Te meg csak maradj, �s �r�lj, hogy nem kell l�pcs�zn�d…

- �r�l�k is, elhiheted – s�hajtotta Hermione, majd az ajt�ig k�s�rte a bar�tn�it. – Ez remek este volt. K�sz�n�m… - nyitotta ki az ajt�t a l�nyok el�tt.

- Nagyon sz�vesen.

- Majd megism�telj�k – kacsintott Ginny, majd elindultak a s�t�t �s kihalt folyos�n. Hermione �lomittasan n�zett ut�nuk, azt�n becsukta az ajt�t, �s az �gy�ba v�nszorgott. A csill�r m�r r�gen nem �gett, el�g volt a kandall� t�ze is az iszogat�shoz.

M�g a ruh�it sem vette le, �gy d�lt a p�rn�i k�z�. �r�k �ta hull�mzott a kedve. Az egyik pillanatban volt kedve besz�lgetni a bar�taival; a m�sikban nem. Luna persze mindv�gig besz�lt; �s Ginny is remek�l elsz�rakoztatta mag�t a saj�t gondolataival. Tal�n �szre sem vett�k, hogy � n�ha jelen sem volt lelkileg. Hanem ink�bb odab�jt Perselushoz, vagy s�t�lt egyet a hadisz�ll�s folyos�in. Vagy kin�zett a labor ablak�n. Elk�pzelte a szerelme sz�vdobog�s�t, a leveg�v�tel�nek ritmus�t. Vagy az arcszesz�t. Mintha egy pillanatig az orr�ban is �rezte volna… Nincs menekv�s; ez bizony m�g mindig szerelem.

Kicsit feljebb gy�rte a p�rn�it, �s k�nyelmesen elhelyezkedett. Tal�n mire vas�rnap reggel felkel, Perselus m�r a kast�lyban lesz. M�r a nagyteremben fog reggelizni, a hely�n �l, �s a di�kokat figyeli k�t falat k�z�tt. Azt�n Hermione bel�p az ajt�n, �s felcsillan a f�rfi szeme… �s a l�ny lelki b�k�je azonnal helyre�ll…

Hajnal h�romig k�szk�d�tt �s forgol�dott f�l�lomban, azt�n feladta, �s kim�szott az �gyb�l. A whisky b�dulat�t teljesen kipihente ugyan, m�gis gyeng�nek �s v�gtelen�l f�radtnak �rezte mag�t. Lezuhanyozott, majd tiszta ruh�t �lt�tt. Elt�ntette az �jszakai dorb�zol�s �rulkod� jeleit, �jragy�jtotta a kandall� t�z�t, majd lehuppant a kanap�ra, �s tanulni kezdett. F�l h�tig meg�rta a h�zi feladatait mugliismeretb�l, �s b�b�jtanb�l. A Madam Pompfrey-f�le b�jitaltanhoz elkezdett anyagot gy�jteni, de r� kellett j�nnie, hogy sokkal hamarabb meg�rja fejb�l a sz�ks�ges harminc centim�teres fogalmaz�st; mintha mindennek k�tszer ut�na n�zne; �gy a ny�ri tapasztalataira hagyatkozva fejtette ki a sebgy�gy�t�k hat�s�t. A dolgozata sokkal hosszabb lett, mint harminc centi. B�szk�n tette le a toll�t, amikor v�gzett vele.

F�l h�tkor elkezdte kijegyzetelni a SVK tank�nyv tizedik fejezet�t, de addigra agya visszas�ppedt egy kev�sb� akt�v f�zisba, �s elb�biskolt. Nem sokat pihent, mert amikor a has�r�l lecs�szott a k�nyv, �s hangosan koppant a k�v�n; Hermione felriadt a koppan�sra. Nem �lt fel, csak vakon tapogatta ki a k�nyvet, �s vette �jra az �l�be. Fellapozta, de n�h�ny sor ut�n elkalandozott a figyelme. Ink�bb hasra fordult, hogy k�zelr�l is megszeml�lje a tintapac�t a karf�n. Vajon ez ugyanaz a kanap�, amir�l Luna is mes�lt?

Vagy csak kital�lta az eg�sz t�rt�netet? �s soha nem is bor�tott Piton kanap�j�ra tr�kk�s tint�t? Elv�gre Luna n�ha olyan furcsa, �s hihetetlen t�rt�netekkel tudja sz�rakoztatni az embert… Nem tudta a tinta form�j�b�l kiolvasni az igazs�got, �gy unottan szeml�lte tov�bb. Megkereste a p�lc�j�t, �s k�zvetlen k�zelr�l akarta elt�ntetni a foltot; de �gy sem siker�lt. Lehet, hogy t�nyleg egy tr�kk�s tintapaca ez… Lehet, hogy val�ban Piton r�gi kanap�j�n fekszik…

Hermione mosolyogva tette a fej�t a karf�ra. Perselus is ezen pihenhetett r�gen…

Negyed kilenckor szinte a l�nyra t�rt�k a bej�rati ajt�t. Soha olyan vad d�r�mb�l�sre nem riadt fel, mint ami akkor fogadta. Sebt�ben ugrott fel, �s m�g a kanap� mell� halmozott k�nyveiben meg is botlott, mik�zben p�lc�t r�ntva rohant a d�r�mb�l� fel�. Valami igaz�n gonosz �tkon gondolkodott, hogy mit z�d�tson az �breszt�j�re; azt�n megl�tta Dracot, �s elment a kedve az �tkoz�d�st�l.

- Merlinre… Mit csin�ltak veled, Malfoy? – cs�szott ki a l�ny sz�j�n. A mardek�ros arca teli volt friss sebekkel, �s v�ral�fut�sokkal.

- Engedj m�r be – furakodott be d�h�sen a fi� a szob�ba. – Nem hiszem el, hogy te mindig alszol… - morogta, majd enged�lyt sem v�rva ledobta mag�t a l�ny �gy�ra.

- Mi t�rt�nt? – n�zett ut�na �rtetlen�l Hermione, k�r�ln�zett a folyos�n, azt�n magukra csukta az ajt�t.

- Szerinted?! Nott elt�rte a p�lc�mat, majd nekem ugrott… Azt�n a t�bbiek beseg�tettek neki… - morgott Draco.

- Erre te? – ment hozz� k�zelebb a l�ny.

- Amikor m�r elunt�k a dolgot, akkor elj�hettem… Ha Piton itt lesz, akkor �gy visszasz�vatom az eg�sz b�d�s band�t, hogy…

- H�t… Nem is tudom, Draco… Lehet, hogy nem ez a legjobb �tlet… - s�hajtotta Hermione, majd bement a f�rd�szob�ba. Egy t�l hideg, kamill�s v�zzel �s egy kend�vel �rkezett vissza. Le�lt a fi� mell�, �s f�l� hajolt. – Kimossam a sebeidet? Nem fog f�jni…

Draco nem v�laszolt, csak a plafont b�multa. Hermione benedves�tette a ruhadarabot, azt�n lassan leitatta a fi� arc�r�l a v�rt. Malfoy meg sem nyikkant, csak lehunyta a szem�t.

- Nem mehettem a gyeng�lked�re. Madam Pompfrey a h�tv�g�n h�zon k�v�l van… - ny�gte ki v�g�l.

- �r�l�k, hogy idej�tt�l – s�hajtott fel Hermione. – Sz�lnod kellene McGalagony-nak, hogy elt�rt�k a p�lc�dat…

- Majd rendelek egyet… Holnapra ki is hozz�k tal�n… �n voltam az ostoba, hogy visszaj�ttem… R�hellek itt lenni…

- H�t… nem k�nny�, az biztos… Viszont van egy remek pletyk�m, lehet, fel tudlak vele vid�tani – mosolyodott el a griffend�les. Draco kinyitotta a szem�t, �s �rdekl�dve figyelte az arc�t t�r�lget� l�nyt. – Azt hiszem, tetszel Lun�nak…

- Azt hiszed, hogy tetszek neki; vagy t�nyleg tetszek neki? – vigyorodott el a mardek�ros.

- Tetszel neki – kuncogott Hermione. – De t�bbet nem szedsz ki bel�lem… Biztos forr�sb�l tudom, amit tudok; de legyen el�g a l�nyeg… M�r r�gen elfelejtette Neville-t…

- Azt elhiszem… Longbottom olyan h�lye, hogy…

- H�… � volt az egyetlen, aki nem �rta al� a Granger-ellenes Liga kik�lt�ztet�si rendelet�t Ginny�ken k�v�l… �nzetlen�l mell�m �llt…

- Att�l m�g h�lye, ha mondom… - vont v�llat Draco. Hermione elh�zta a sz�j�t, majd abbahagyta a sebtiszt�t�st. Kiment a f�rd�be, majd egy t�gellyel t�rt vissza.

- Tess�k, ezt neked adom. M�g Perselus adta nekem. Sebekre �s z�z�d�sokra kiv�l�. Kend be az arcodat! – ny�jtotta �t Malfoynak.

- Seg�ten�l? – k�rdezte halkan a mardek�ros.

- Az �gyamon fekszel, �s lesz�lod a ritka bar�taim egyik�t… Ezek szerint m�g sem vagy olyan rosszul, �s meg tudsz birk�zni a sebeiddel…

- Ne haragudj, Granger – s�hajtott fel Draco. Hermione halv�nyan elmosolyodott, majd lecsavarta a t�gely tetej�t, �s �vatosan bekente a fi� z�z�d�sait. Malfoy felszisszent a h�v�s ken�cst�l, mire a griffend�les elkapta a kez�t. Szel�den a bar�tj�ra n�zett, azt�n folytatta a gy�gy�t� keneget�st. Az eg�sz pillanat olyan bizalmasra �s bens�s�gesre sikeredett, hogy Draco elvigyorodott.

- Minek �r�lsz? – n�zett le r� Hermione.

- Hogy a bar�tom vagy.

- Na persze – h�mm�g�tt mosolyogva a l�ny, majd elment kezet mosni. – Ett�l m�r reggelit? �n �hen veszek…

- �n ugyan ki nem teszem a l�bam innen p�lca n�lk�l – mordult fel Malfoy.

- Nem is kell – vigyorgott Hermione. – Szereted a bri�st? – k�rdezte vid�man, majd p�lc�t ragadott, �s elsietett.

Vid�man �s magabiztosan szedte a l�b�t a l�pcs�k�n. �tk�zben nem tal�lkozott egy �rva l�lekkel sem. A tanul�k fele m�g biztosan csak most �bredezett; a m�sik fele pedig m�r reggelizett a nagyteremben.

Amikor meg�llt a nagyterem ajtaja el�tt, vett egy m�ly leveg�t. Lenyugtatta d�b�rg� sz�v�t, majd benyitott a terembe. Egy pillanatra minden szem r� szegez�d�tt, azt�n mindenki gyorsan belefeledkezett a t�ny�rj�ba. Kiv�ve a mardek�rosok – azok szemtelen�l megb�mult�k, �s g�nyosan r�vigyorogtak.

Hermione a tan�ri asztal fel� sem pillantott, p�lc�t r�ntott, azt�n egyik mardek�rost �tkozta meg a m�sik ut�n.

- Pertificus Totalus! Stupor! Capitulatus! Capitulatus! Stupor! – harsogta, mik�zben minden �tka ut�n egy-egy mardek�ros kid�lt az asztalt�l. A griffend�les b�tran v�gigs�t�lt a remeg� sz�j� mardek�rosok k�z�tt. Minden h�z minden tanul�ja megmerevedett, �s �gy n�zte Hermione �mokfut�s�t. Az iskolaels� vill�ml� szemmel minden test�rt kil�tt Nott k�r�l, majd egyenesen a mardek�ros szeme k�z� nyomta a p�lc�j�t. – Legk�zelebb te k�vetkezel, ha m�g egyszer kezet emelsz a bar�taimra! – mondta neki hangosan, hogy a f�l terem is hallhassa. – Beleett�l ebbe? – n�zett le a gy�m�lcs�kkel megrakott kos�rra, ami Nott el�tt hevert. A megrettent fi� csak megr�zta a fej�t, egy hang nem j�tt ki a tork�n. – Nem sz�vesen enn�k olyanb�l, amibe m�r beleszagolt�l… - fintorgott pimaszul Hermione, azt�n elvette a mardek�rosok asztal�r�l a gy�m�lcskosarat, �s elindult a kij�rat fel�. Harry, Ron �s Neville, akik a griffend�les asztaln�l �ltek, fel�lltak �s tapsoltak a l�nynak, noha a m�sor ok�t nem igaz�n �rtett�k. Rajtuk k�v�l egy pisszen�st sem lehetett hallani a teremben.

A tan�ri asztaln�l meg sem tudtak sz�lalni a d�bbenett�l. McGalagony olyan t�gra m�g sosem nyitotta a szem�t, mint amikor Hermione sorban meg�tkozta a di�kokat. Binns professzor csak pislogott, mint aki egy �lomb�l riadt fel. Kraven s�padtan �lt az asztal sz�l�n, Piton helye �resen �rv�lkodott. Sinistra professzor lehajolt megkeresni a leejtett vill�j�t.

- Tal�n valaki ut�na sz�lhatna Grangernek, �s megk�rdezhetn�, hogy mi az �rd�g�t m�vel… - h�r�gte Kraven idegesen. McGalagony les�jt�an v�gign�zett a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�ron.

- Hogy vehettem fel tan�rnak, ha m�g a ront�sokat, �s az �tkokat sem ismeri fel, Emil? – f�jtatott az igazgat�n�. Sinistra g�nyosan az exaurorra mosolygott McGalagony h�ta m�g�l.

- Pontosan felismertem az �tkokat, McGalagony professzor – sziszegte Kraven, majd ledobta a szalv�t�j�t, �s fel�llt az asztalt�l. – Granger, �lljon csak meg! – ki�ltott az ajt�kilincset �ppen el�r� Hermione ut�n. McGalagony felszisszent, azt�n fel�llt; �s egyetlen pillant�s�val eln�m�totta Kravent.

Hermione �nbizalma elsz�llt, amikor a kedvenc tan�r�ra n�zett. Nyelt egyet, �s v�rta a b�ntet�s�t.

- A grapefruit eg�szs�ges ugyan, �m ha sokat fogyaszt bel�le, gyomorsavat okoz. Vigyen p�ks�tem�nyt is – mosolygott McGalagony. Hermione �gy pislogott a tan�rn�re, mintha azt k�z�lt�k volna vele, hogy minden t�rgyb�l megbukott, majd helyesb�tettek volna, hogy m�gsem. Egy pillanat m�lva a l�ny vid�man elmosolyodott, majd visszas�t�lt a mardek�ros asztalhoz, �s elvett egy kos�rra val� csokis puffancsot is, majd siet�sen t�vozott. Harry �s Ron m�g mindig tapsoltak �r�m�kben, Neville m�r csak �mult az iskolaels� vakmer�s�g�n. – Potter, folytatn� v�gre a reggelij�t?!