Silverspirit oldala

Harry Potter j�tt, azt�n ment. Nem akart egy perccel sem tov�bb maradni a hadisz�ll�son. Kirohant az utc�ra, azt�n dehoppan�lt. Ron �rtetlen�l b�mult ut�na az el�szob�b�l. Draco kil�pett a konyhaajt�n, felhorkant. -Mi van, Weasley? Rem�lem, neked az�rt t�bb eszed van, mint Potternek… -Mit akarsz t�lem, te g�r�ny? – k�rdezte Ron a mardek�rost�l. Hangja teli volt gy�l�lettel. Tiszta sz�vb�l ut�lta Malfoyt, �s ezen m�g az a t�ny sem v�ltoztatott, hogy k�zben disszid�lt a hal�lfal�k sor�b�l. -Gyere be a konyh�ba, azt�n kifejtem… - biccentett a konyha fel� Draco. Ron fels�hajtott, azt�n bel�pett a helyis�gbe. – Csak arra akartam kit�rni, Weasley, hogy kicsit vigy�zhatn�tok jobban Granger lelk�re… -Pont te sz�nokolsz nekem Hermione lelk�r�l?! -Pont �n. Hol voltatok az elm�lt hetekben? Valahol a vil�g v�g�n… A h�res bar�ts�gotokr�l meg kider�lt, hogy mit sem �r! – f�rmedt r� Draco a v�r�s haj�ra. Ron sz�ja sz�le megremegett, de azt�n csod�k csod�j�ra vett egy m�ly leveg�t, �s tov�bb hallgatott. – Mi�rt nem figyelsz r� legal�bb te jobban? Vagy a h�god? Eg�sz ny�ron ide volt bez�rva szerencs�tlen… -Tudom… - s�hajtott Ron. Sosem hitte volna, hogy valaha �ppen Malfoy sz�j�b�l fog ilyen s�lyos mondatokat hallani. Gy�l�lte, de igazat kellett adnia a mardek�rosnak. – De te… ami�ta itt vagy… -Valamennyire elvagyunk, de nem ez a l�nyeg most, te idi�ta… Hanem, hogy n�zzetek fel�je, mert biztosan mag�nyos! R�hellek kortes besz�det mondani m�sok�rt, de Grangernek j�t tenne, ha Potter nem volna ilyen… ostoba… -Nem tudom, hogy mi t�rt�nhetett… -Menj fel hozz�, miel�tt te is… elrohann�l… Hermione m�g mindig Piton karjaiban vigasztal�dott, amikor hangos kopog�s el�zte meg az ajt�nyit�st. -Gyere… - sz�lalt meg hangosan a f�rfi. Az ajt� kiny�lt, azt�n Ron Weasley l�pett be az ajt�n. -Zavarok? – k�rdezte a kanap�n �l�ket f�rk�szve. Piton kibontakozott a l�ny �lel�s�b�l, azt�n fel�llt. -Maradj csak, Weasley – morgott, majd siet�sen t�vozott. Hermione csak pislogva n�zett a f�rfi ut�n. -Szia – s�hajtotta a l�ny a v�r�s haj�nak. Ron csak b�lintott, azt�n lev�g�dott a bar�tn�je mell�. -Hogy vagy? -Megvagyok… - vont v�llat Hermione. -Ez nem hangzott t�l b�ztat�an… - grimaszolt Weasley. A l�ny csak szomor�an r�n�zett, azt�n elh�zta a sz�j�t. -Tudom. Azt hiszem, hogy �r�kre v�geztem Harryvel… -Majd kib�k�lt�k! �gy sem tudtok sok�ig haragudni egym�sra… -Nem… ez most komoly… Egyre m�lyebb k�z�tt�nk a szakad�k… Nem tudja elviselni, hogy Perselussal… Pitonnal is kij�v�k… -Perselus?! – mosolyodott el halv�nyan Ron. – Lebukt�l… -�ppen cs�kol�ztunk, amikor Harry r�nk t�rte az ajt�t… Gondoltam, elmondom, miel�tt m�st�l tudod meg… Harry biztosan nem �gy mes�ln� el a t�rt�netet… -MICSODA??? Te Pitonnal sm�rolsz?! WO����…. – fintorgott Ron. Hermione csak aggodalmasan a bar�tj�ra n�zett. M�r elvesztette az egyik �r�k bar�tj�t, nem akarta a m�sikat is… Ron is �szrevette a f�jdalmas l�ngocsk�t a l�ny szem�ben. Fels�hajtott. – Rendben, Hermione. De gratul�lni nem fogok… �gy fogom fel a dolgot, hogy eg�sz ny�ron �ssze volt�l z�rva Pitonnal, �s ebben a h�zban nem nagyon volt t�bb norm�lis pasi… Sz�val egy �reg �s beteg csord�b�l kiv�lasztottad a viszonylag t�rhet�t… Amelyik m�g �gy, ahogy b�rja a v�gt�t… De enn�l t�bbet… ne v�rj t�lem… - morgott a bar�tn�j�nek. Hermione boldogan fels�hajtott, �s a bar�tja nyak�ba borult. �r�mk�nnyek futottak v�gig az arc�n. Legal�bb Ron meghallgatta. Tal�n meg is �rtette �t… Tal�n � m�g szerette �t… R�videsen elb�cs�ztak, mert a fi� m�g tal�lkozni szeretett volna a sz�leivel is, miel�tt �jra nekiv�gnak Harryvel egy r�vid felfedez��tnak. A horcruxok lassan ker�ltek el�, �s semmis�ltek meg a munk�ss�guk alatt. Hermione kiss� b�gyadtan �lt a kanap�n, amikor Piton visszat�rt a nappaliba. -Weasley morgott valamit egy beteg csord�r�l, amikor elment mellettem a folyos�n… Meg�tkoztad? – n�zett a l�ny szem�be, azt�n le�lt mell�. Hermione csak elmosolyodott, �s a f�rfi nyak�ba vetette mag�t. Nem tudta szavakba �nteni, mennyire szerette Perselust. A ny�r utols� hete vill�mgyorsan eltelt. Hermione v�ltozatlan intenzit�ssal seg�tett Pitonnak a laborban, kem�nyen dolgoztak. A f�rfi kicsit csod�lkozott is, ami�rt a l�ny alig foglalkozott m�ssal. Amikor �ppen nem b�jitalt f�ztek, akkor a griffend�les olvasott, vagy a macsk�j�val j�tszott. Esetleg Dracoval besz�lgetett – de gyakran �ld�g�lt Piton mellett a kanap�n, csendesen, elgondolkodva. Egyszer megl�togatta Ginny Weasley, akkor bez�rk�ztak n�h�ny �r�ra a l�nyhoz, �s estig ki sem dugt�k az orrukat Hermione szob�j�b�l. Draco �s Piton unottan �ltek a nappaliban, amikor a l�nyok fent besz�lgettek a m�sodik emeleten. -Mit meg nem tenn�k, ha volna n�lam egy telef�l… - morgott Draco. Piton csak grimaszolt egyet, de nem sz�lalt meg. – Mir�l besz�lgethetnek ennyi ideig? -Nem tudom, Draco. Val�sz�n�leg sok t�m�juk van… -Igen, de mi? Fogadjunk, hogy ezen besz�lget�s ut�n Granger ink�bb majd megint Ginnyhez fog h�zni… - f�st�lg�tt a sz�ke. – �n voltam a h�lye, hogy sz�ltam Weasley-nek, hogy n�zzen m�r a bar�tn�j�re, �s sz�ljon a l�k�tt h�g�nak is… Ezt most j�l elsz�rtam… -Nem fejezn�d be, Draco? Ms Granger besz�lgessen csak a bar�tn�j�vel. Felt�telezem, hogy el�g loj�lis ahhoz, hogy r�lad se feledkezzen meg, mikor visszat�rtek a Roxfortba… -T�nyleg is… Mondtad m�r neki, hogy te nem j�ssz? -Eml�tettem, de… azt hiszem, f�lre�rtett… Ms Granger el�gg�… -Ne Granger-ezz m�r! – f�jt egy nagyot Malfoy. – �n vagyok az egyetlen rokonod k�zel �s t�vol, Perselus… Nem kell a mell�besz�l�s… Tudom, hogy szeretitek egym�st. �s nem zavar… Nem kell titkol�znotok el�ttem… -Milyen �lesl�t�s� vagy, mi�ta Hermion�val bar�tkozol… - morgott Piton, azt�n az �js�gj�ba m�lyedt. Napok �ta cikkeztek az Abszol �ton tett l�togat�sukr�l. A Reggeli �s az Esti Pr�f�ta mellett a Bulv�rBoszi, �s a CosMagic is foglalkozott a k�l�n�s bev�s�rl� k�r�tr�l. Az egyik sz�mban Piton �s Granger b�n�s szerelm�r�l is megjelent egy cikk. Valaki m�g n�h�ny k�pet is k�sz�tett kettej�kr�l, amikor hoppan�l�s ut�n m�g �ssze�lelkezve �llnak, �s arr�l is, amikor Piton megfogja a l�ny kez�t, vagy �ppen bizalmasan egym�sra n�znek. D�h�sen �sszegy�rte az �js�got, �s az �res kandall�ba haj�totta. Azonban miel�tt t�z-b�b�jt mondhatott volna r�, Draco felugrott, �s elorozta a t�zhal�lra sz�nt Bulv�rBoszit. -Ez a kedvenc �js�gom… �s m�g nem is l�ttam… - mondta f�lhangosan Pitonnak. A f�rfi csak felmordult, azt�n egy k�nyvbe temetkezett. – �s m�g Hermion�nak is l�tnia kellene… -Ne mer�szeld megmutatni neki! – n�zett fel a f�rfi a sorok k�z�l. -A lelkiismeretem azt mondja, hogy tegyem meg… -De �n, Perselus Piton azt mondom, hogy ne tedd meg! Vagy tedd meg nyugodtan, de az els� adand� alkalommal t�zre vetem az �sszes, �sszegy�jt�tt szennylapodat; veled egy�tt, Draco! -F�lre�rtesz… Hermion�t nem tarthatod folyton ebben a steril �s biztons�gos vil�gban… Hidd el, tudnia k�ne arr�l, hogy mi folyik odakint a val� �letben, miel�tt k�nytelen visszamenni… Ha m�st�l tudja meg, hogy miket irk�lnak r�latok; az sokkal jobban fogja zavarni; mint az, ha mi mondjuk el neki… -Mi az, hogy MI, Draco?! Az �r�letbe kergetsz! Mindenbe bele kell �tn�d az orrodat?! Esk�sz�m, rosszabb vagy, mint… mint… - ilyen is ritk�n fordult el� Pitonnal, hogy nem tal�lta a megfelel� szavakat. �tkozta is mag�t miatta. - �s k�l�nben is! Esk�sz�m, visszas�rom a r�gi keresztfiamat, aki m�g norm�lis tev�kenys�gekkel �t�tte el a szabadidej�t, nem ostoba lapok olvas�s�val, meg griffend�les l�nyok lelki gondoz�s�val… -Nem mondtam ugyan, de tanultam n�h�ny �j �tkot, am�g ti a laborban im�dt�tok egym�st, illetve bocs�nat, dolgoztok… - vette fel a mardek�ros, f�l�nyes hanghordoz�s�t Malfoy. – Egy�bk�nt meg, ha m�shogyan viselkedn�k Grangerrel, mint azt te el�re megszabtad, akkor m�r val�sz�n�leg meg�lt�l volna… �s most lemegyek a konyh�ba, ha nem b�nod… - azzal sz�npadiasan felszegte a fej�t, �s kics�rtetett a nappalib�l. Piton �rtetlen�l b�mult ut�na. Semmi k�ts�g, Hermione teljesen elrontotta Dracot. M�r sosem lesz az a sz�prem�ny�, minden h�jjal megkent mardek�ros; aki r�gebben volt; illetve, aki igaz�n lehetett volna… Hihetetlennek tartotta, hogy �ppen Dracoba tudott valaki lelkiismeretess�get, vagy h�s�get csepegtetni… �s ez a valaki pont Hermione Granger volt… K�l�n�s hat�ssal voltak egym�sra a fiatalok. Ezt el kellett ismernie. Egyed�l maradt a nappaliban. A l�mp�k lassan felgyulladtak, mert kezdett f�lhom�lyban �szni a terem. Piton h�trad�lt a fotelj�ben. A l�ny m�g nem tudta, hogy � nem fog visszat�rni a kast�lyba. Piton nem tudta eddig el�rulni neki. F�lt Granger reakci�j�t�l. S�rva fakad, toporz�kolni kezd, vagy rosszabb. Mindenki el�tt �sszeveszik vele… A nyilv�noss�got Piton nem b�rn� ki… Igaz, ha emiatt fog szak�tani vele, az sem lesz �ppen… k�nny� galopp. Nem akart szak�tani a l�nnyal – de nem tudott visszat�rni a Roxfortba. Gy�l�lik �t. M�r nem csak rettegnek t�le, �s a ki�llhatatlans�ga v�gett ut�lj�k; hanem kifejezetten gy�l�lik. Meg is �rdemli tal�n, hiszen meg�lte Albus Dumbledore-t… Nem tud visszamenni, �s szemben�zni vele. Nem tud hidegen �s k�z�ny�sen v�gigs�t�lni a kast�ly falai k�z�tt, nem t�r�dve a k�s�r� pillant�sokkal. Nem tud fel�lemelkedni a m�lton. Szeretne, de nem tud. Tal�n Grangert is megmenti, ha most elengedi a kez�t… Hermione enged�lyt kapott McGalagony-t�l, hogy ne vonattal utazzon a Roxfortba; hanem m�g az utaz�s el�tti nap hoppan�lhasson Lupinnal �s Dracoval egyetemben. �gy lesz egy teljes napja, hogy el�re kicsomagoljon, �s v�giggondolja egyed�l az elk�vetkez� napokat. �gy megszabadul a zsibong� t�megt�l, a nyomorg�st�l, �s a felesleges f�lelmeit�l is tal�n… �r�lt neki, hogy ennyi engedm�nyt kapott a h�zvezet� tan�r�t�l. M�g szomork�san �lldog�lt a szob�ja ablak�n�l, �s Perselust v�rta. M�g van egy �jszak�juk, amit egy�tt t�lthetnek – ut�na m�r nem lesz lehet�s�g�k r�… Hacsak n�ha majd le nem lop�zik a f�rfihoz az alagsorba… Halv�nyan elmosolyodott, mikor Piton m�g�je l�pett �s gyeng�den �t�lelte. -�r�lten fog ez hi�nyozni… - s�hajtott fel Hermione. Fej�t h�trahajtotta, �s a kedvese mellkas�nak nyomta. -El kell mondanom valamit… -Majd ink�bb reggel… Most nem szeretn�k besz�lgetni… Ez az utols� �jszak�nk a hadisz�ll�son… - mondta halkan a l�ny. -Tudom… - b�lintott a f�rfi. Hermione hallgatott, �s n�zett ki az ablakon m�g egy ideig, azt�n megfordult, �s Perselus szem�be n�zett. -Szeretlek… Menj�nk aludni… - mondta halkan. Piton n�mas�gba burkol�zott, �s az �gyhoz k�s�rte a szerelm�t. Tenyere a l�ny derek�n nyugodott. Lassan elhelyezkedtek egym�s karjaiban, Hermione a f�rfi mellkas�ra hajtotta a fej�t; �s megkezdte a legkedvesebb id�t�lt�s�t: hallgatta, ahogy Perselus sz�ve a f�le alatt dobog. �lvezte, ahogy a szerelme leveg�t vesz alatta. Hossz� percekig nem mozdult, csak fek�dt a f�rfi karjaiban, majd lassan simogatni Piton mellkas�t, majd keze lesiklott a has�ig. �vatosan felemelkedett Perselus mell�l, azt�n cs�kot lehelt a sz�j�ra. Ut�na apr� puszikkal bor�totta be Piton meztelen fels�test�t. Jutott bel�le a f�rfi v�ll�ra �s mellkas�ra b�ven. Piton csak halkan s�hajtott n�ha, de a l�ny ajk�nak minden �rint�s�t�l megremegett. M�g rosszabbul �rezte mag�t, mint a d�lut�n folyam�n b�rmikor… Nem akart elv�lni a l�nyt�l… De nem maradhatott vele… -Hermione… Hermione… K�rlek… Ne… - suttogta a l�nynak, �s szel�den eltolta mag�t�l. Hermione �szinte �rtetlens�ggel b�mult a f�rfira, mik�zben az �vatosan visszafektette a p�rn�ira. – Ezt m�g nem kell… Nem kell elsietn�nk… -Nem �rzem, hogy sietn�nk… - mosolyodott el halv�nyan a l�ny. Piton agy�ban megfordult a gondolat, hogy most nagyon megijeszthetn� a szerelm�t, de azt�n csak m�g jobban �tkozta mag�t, hogy ilyen al�val� eszk�z�kkel akarja el�ld�zni mag�t�l a l�nyt. Hiszen szerette �t… Nem akarta b�ntani… Nem is tudn�… Hermione lassan �s gyeng�den megsimogatta a f�l� hajol� f�rfi arc�t, minden mozdulata m�ly bizalomr�l �s szerelemr�l �rulkodott. Piton nem tudta meg�llni, hogy ne cs�kolja meg a l�nyt. Hossz� �s bens�s�ges cs�kban forrtak �ssze. Perselus sz�ja lesiklott Hermione nyak�n, �s a nyak�t, majd a v�ll�t kezdte cs�kolgatni. A l�ny lehunyt szemmel �lvezte, ahogy a kedvese lassan �s kisz�m�that�an k�nyezteti. Piton keze �vatosan cir�gatta a nyak�t, �s a has�t, a derek�t. Hermione beleborzongott a szel�d �rint�sekbe. Halkan felny�g�tt, �s h�tracsapta a fej�t. Piton lassan lesim�totta a l�ny v�ll�r�l a h�l�inget, hogy zavartalanul cs�kolhassa Hermione mell�t. A griffend�les lehunyt szemmel hagyta Perselust gar�zd�lkodni a test�n. Be kellett vallania mag�nak, hogy a f�rfi nagyon figyelmes �s gyeng�d volt hozz�. Kezeivel soha nem �rt hozz� tal�n ilyen szel�den, amikor a combj�t, �s a cs�p�j�t simogatta. Szerelemt�l s�jtva ny�sz�r�gni kezdett Piton cs�kja ut�n. A f�rfi szerelmesen felemelte a fej�t a l�ny mell�r�l, �s Hermion�ra n�zett. Granger szeme par�zslott a v�gyt�l, Piton azonban mind�ssze egy l�gy cs�kot nyomott az ajk�ra, majd visszasim�totta a v�ll�ra �s a mell�re a h�l�inget. -Ezt most m�g nem szabad… - morogta rekedten a f�rfi. Hermione nyelt egyet, azt�n vett egy m�ly l�legzetet, hogy meg tudjon egy�ltal�n sz�lalni. -Mi a baj? – k�rdezte halkan Pitont�l. -Nem akarlak kihaszn�lni, Hermione… -Nem haszn�lsz ki… Tudom, hogy szeretsz… �rzem minden mozdulatodban, minden �rint�sedben… -Nem err�l van sz�… -Hanem? -�n… nem megyek vissza a Roxfortba, Hermione… -Micsoda? – kerekedett el a l�ny szeme. Ez val�ban sz�vbe markol� h�r volt. – Hogyhogy? De h�t McGalagony nem aj�nlotta fel az �ll�st? -De, csak �n nem fogadtam el… -Mi�rt? – n�zett szomor� szemmel a f�rfira Hermione. -Nem mehetek vissza, Hermione… K�ptelen vagyok r�… -Nem j�ssz… vissza… nem j�ssz velem… Mi lesz velem? -Minden rendben lesz… Hidd el! A Roxfortban biztons�gban leszel… -�n melletted vagyok biztons�gban, Perselus… -J�l vagy, Hermione; �s ezt te is tudod… Nem lesz semmi gond, ha visszam�sz… -Ez csak t�neti kezel�s volt, �s ezt te is tudod… Nem lesz j�l semmi a kast�lyban… n�lk�led… -Nem f�gghetsz t�lem… -Most mit csin�ljak? Melletted �rzem magam teljesnek… - s�hajtott fel Hermione. Nem akart s�rni. Nem akarta elvesz�teni a f�rfit. B�rmire k�pes lett volna, hogy m�giscsak vele tartson Piton. Szorosan meg�lelte. – Melletted vagyok j�l… -Ez nekem sem egyszer�, Hermione… -Tudom… Csak nem akarlak elvesz�teni… - nyelte le a k�nnyeit a griffend�les. Hogy tudja Piton kil�kni a vil�gba, amikor odakint h�bor� van? Mi�rt nem tart vele, hogy megv�dje? V�dje meg mindent�l… Ahogy �g�rte… Hiszen, szereti �t… Legal�bbis Hermione eddig �gy �rezte, hogy szereti… - De… nem akarsz szak�tani, ugye? -Nem – hangzott a kategorikus v�lasz. -Nem is fogunk tal�lkozni tavaszig? Vagy a t�li sz�netig? Mi lesz vel�nk? Hi�nyozni sem fogok? Hogy maradhatsz itt? Hiszen a rendtagok gy�l�lnek… Lupinon k�v�l senki sem marad itt, akivel besz�lgethetsz… -Lupinnal sem sokat besz�lek… -Mihez fogunk kezdeni… - Hermione k�nnyei v�gigfolytak az arc�n, azt�n Piton mellkas�n. A f�rfi �gy �rezte, mintha megm�rgezn�k a k�nnyek. Alig kapott leveg�t, remegett minden tagja, �s elszorult a torka. Ha Hermione felemeli a fej�t, hogy a szem�be n�zzen; az � tekintet�ben is k�nnyeket l�thatott volna csillogni…