|
32. Fejezet
angel8 2009.01.10. 16:14
j v, j let... s a lepriknok
- Boldog karcsonyt – suttogta a mellette fekvõ szerelme flbe Hermione. Karcsony reggel volt, a lny szobjban fekdtek.
A Romkertben a falikp egy tli erdõrszletet mutatott, a fk vastag htakar alatt roskadoztak. Igazi, szeles, havas karcsony ksznttt be mind a kpen, mind a valsgban.
Perselus Piton megfordult a meleg, tbbrtegû takar alatt, s a lnyra nzett.
- Neked is… - morogta. – Mennyi idõ van? Elaludtunk?
- Egy kicsit – mosolygott Hermione. Prblta megrendszablyozni a hajt, hogy ne tûnjn olyan kcosnak; de a mûvelet remnytelennek tûnt. A frfi elmosolyodott, s maghoz lelte a lnyt.
- Maradjunk egsz nap a takar alatt – ajnlotta Piton egy lmos csk ksretben.
- Akkor hen fogok halni…
- Az nem volna szerencss, rm nzve…
- Mirt? Rm nzve szerencss volna? – kuncogott Hermione.
- Ez nzõpont krdse.
- Reggelizznk meg, aztn bjjunk vissza…
- Vagy reggelizznk az gyban… Mit szlsz?
- Lusta vagy?
- A vesmbe lttl… - mosolygott gnyosan Piton. Hermione meg sem mozdult a karjbl. Akkor se tette volna, ha tnyleg az hhall kszbn ll. Ha Perselus nem akar kimszni az gybl, akkor mg igazn vrhat az a bris… Piton gyengden megcskolta a lny vllt, s a takar alatt cirgatni kezdte a gerince vonalt. – Krdezni szeretnk valamit…
- Igen? – krdezte bgyadtan Hermione.
- Kinyitnd a szemed?
- Ez elg furcsa krds volt, Perselus… De lsd, kivel van dolgod… Kinyitom a szemem – mosolygott a szerelmre a lny. A frfi tekintete jfeketn ragyogott. Normlis esetben elhzza a szjt egy ilyen fricskra, most arcizma sem rndult.
Hermione kvncsian figyelte a kedvest.
- Nem kell azonnal vlaszolnod, ha nem akarsz…
- Mondd mr…
- Azt mondtad, hogy hozzm jssz felesgl…
- s?
- Elksrnl a Roxmortsba, hogy kivlasszuk a gyûrûket?
- Micsoda? Mrmint… azokat a gyûrûket? Hzassg? Komolyan? – csillant fel Hermione szeme. Egyszerre elillant minden lom a porcikibl, s kgyz izgatottsg telepedett a helyre. – Tnyleg elvennl? Elvennl felesgl? Azt hittem, hogy csak viccelsz… Hûha… Komolyan? Vlasszunk gyûrût? Tnyleg? , Perselus… - Hermione szemt elfutotta a knny. gy mosolygott, mintha egyedl megivott volna fl veg Lngnyelv whisky-t.
Piton felhzta a szemldkt, boldogan s megknnyebblten nzett a lnyra.
- Nem szoktam viccelni…
- Azt hittem, hogy valami mst akarsz krdezni… Hogy mit csinljunk reggeli utn… Vagy lemenjnk-e a laborba dolgozni… - lelkendezett Hermione.
- Karcsonykor? Dolgozni? Te tnyleg beteg vagy, Granger… - csvlta meg a fejt Piton. – Akkor, hozzm jssz? Mehetnk reggeli utn Roxmortsba?
- Igen. Igen… Hihetetlen… Hozzd megyek… s mikor tartsuk a szertartst? Most?
- Annyira azrt nem kell elsietni… A vizsgk utn?
- Remek… sszehzasodunk… Tnyleg sszehzasodunk? – nzett r thatan a lny.
- Igen… szertarts, bartok, vacsora… - fintorgott Perselus, mintha valami keserû cukorkt dugtak volna a szjba. Hermione hangosan felnevetett.
- Lehet titkos eskvõ is… Csak te s n, meg a tank… - ajnlotta.
- Ugyan… Akkor mr pont kettõvel vagyunk tbben, mint kellene… Abbl sem lenne titkos eskvõ… Valaki elkotyogn… Legyen nyilvnos eskvõnk! lljunk csak a clkeresztbe…
- Te most az hiszed, hogy ez egy kivgzs lesz? – nevetett Hermione.
- Nem… Vagy csak egy kicsit… Azt akarom, hogy a felesgem legyl. s, ha ennek egy hangos, s nagy eskvõ az ra; akkor megfizetem ezt az rat rted…
- De n nem vgyom nagy s hangos eskvõre – rzta meg a fejt a lny.
- Tnyleg? Minden nõ erre vgyik…
- Lehet, hogy mgsem mind – mosolygott Hermione. Szerelmesen felshajtott, mikzben tekintetvel a leendõ frje szemt frkszte. – Alig hiszem el…
- Pedig elhiheted… - cskolta meg szelden Perselus az arjt. Percekig egyms szjba feledkeztek, majd a frfi egyszerûen eltolta magtl a lnyt. – Ezt ne most folytassuk… Reggelizznk, aztn menjnk a gyûrûkrt…
- De sietõs lett… - nevetett fel Hermione, aztn kimszott az gybl. – Ez olyan tipikus… A frfiak mindig hamar tl akarnak esni a nehezn…
A karcsonyi reggelit szinte csaldi krben fogyasztottk el. A nagyteremben Draco s Luna csrgtt – senki ms. McGalagony csak Hermione s Perselus rkezse utn lpett be az ajtn. Rajtuk kvl idn mindenki ms hazautazott az nnepekre.
- Mit csinltok dlelõtt? – krdezte Malfoy kajnul a mellette lõ iskolaelsõtõl. Luna a msik oldaln kuncogni kezdett.
- Szerintem azt, amit mi… Gynyrkdnk a karcsony szellemben…
- Tves kijelents – szlalt meg Piton az asztal tl oldalrl. Mellette McGalagony foglalt csak helyet. A tanrok ilyen formn „szemmel tartottk” a kastlyban maradt dikokat. Hermione szeme felcsillant, mikor Perselus hozzfûztt valamit Luna clozgatsihoz. Taln gy kezdõdik egy tbb-kevsb normlis beszlgets a leendõ frje s a bartnõje kztt. – Dolgunk van…
- Hol? – krdezte Draco rdeklõdve. Semmikppen sem akart arrafel bklszni a kastlyban, amerre Pitonnak s Grangernek „dolga van”.
- Lestlunk a Roxmortsba – mosolygott Hermione. Az vfolyamtrsai tekintete felcsillant, de a bjitaltanr azonnal letrte a lelkesedsket.
- De ti nem jhettek velnk – jelentette ki szigoran. Miutn McGalagony megdbbenve rnzett, helyesbtett. – De taln a napokban megint lestlunk a faluba, s akkor csatlakozhattok…
- Tnyleg, hova mennek, Perselus? – krdezett r Minerva. Hermione elmosolyodott, s flig pirult. A megkrdezett is klns, zavart arcot vgott. A kedvesre nzett, majd vissza McGalagonyra, majd a tnyrjba.
- Melyiknk mondja el? – rdeklõdtt szinte nmn Hermione a frfitl, m kis asztal rvn ezt is mindenki hallotta. Piton elhzta a szjt, majd felkapta a fejt.
- Felesgl veszem – jelentette ki olyan hangon, mintha az idõjrsrl mondott volna httr-informcit. Minerva gy meglepõdtt, hogy elfelejtette becsukni a szjt. Draco rvigyorgott a rzss arc griffendlesre. Luna azonban megcsvlta a fejt.
- A helyes kifejezs ilyenkor az „sszehzasodunk” – mondta lmatagon, majd belekortyolt a tejba. Piton azt hitte, hogy menten megtkozza a szõke diklnyt. Hogy meri kijavtani ez a hollhtas! – Egybknt gratullok… - szlalt meg ismt Luna. – Lehetek koszorslny? Nekem jl ll a rzsaszn – jegyezte meg, mikzben mg mindig Pitont frkszte, majd Hermione fel fordult. – Ginny pedig lehetne a tand…
- , ezt majd mg megbeszljk, Luna… - mondta halkan a menyasszony. Draco mg mindig vigyorgott, s nem tudta, Pitonra vagy Grangerre nzzen. McGalagony visszanyerte a hangjt, s eredeti brzatt.
- Ez aztn a karcsonyi meglepets… Õszintn gratullok Ms Granger, s Perselus! Remlem, mondanom sem kell, hogy legyenek nagyon vatosak Roxmortsban… Mr Malfoy, megtenn, hogy abbahagyja ezt az idtlen vigyorgst? Nagyon ksznm…
Hermione s Perselus hamar vgeztek a roxmortsi kszerboltban. Piton legnagyobb rmre Hermione egy nem tl csicss, nem feltûnõ gyûrût vlasztott. Fehrarany foglalat egy kicsi mregzld jde kõvel. A nagyobb mretû gyûrû-prja ugyanolyan diszkrten fnylett, akrcsak a lny. A frfi hosszasan nzegette a gyûrût, egy ilyet mg hordani is tudna – akr lete vgig is… Hermione mosolyogva lehzta az ujjrl, majd a szerelme ujjrl is, aztn a dszdobozkba rejtette az kszereket.
Piton nem rtette, mirt nem akarja a lny, hogy azonnal felhzzk, s bszkn tvozzanak. Az elad is furcsn nzett rjuk, majd miutn a frfi, aki meglte Albus Dumbledore-t, fizetett; a procska tvozott.
Odakint hideg volt a levegõ, Hermione mgsem bugyollta magt vissza a hatalmas sljba, ahogy idefel jvet tette. Szikrzott a nap, s metszõen kk volt az g. Piton vastag talrja, s kabtja irrelisan feketllett a fehr hban. A lny mosolygott, s a szûk utca, amin kart karba ltve stltak, lassan eltûnt mgttk.
Perselus mg mindig gyanakodva frkszte a kedvest, majd egyszer csak megtorpant, s a lnyra nzett.
- Te nem is akarsz hozzm jnni!
- Hogyne mennk hozzd – nevetett fel Hermione.
- Akkor mirt raktad vissza a dobozba a gyûrût? – csattant fel a frfi.
- Mert nem az elad elõtt kell felhzni a szerencstlen menyasszony ujjra! – vigyorgott a lny. Krlnzett, mlyet szippantott a friss levegõbõl. – Jl van, vgl is… Itt is j lesz… - azzal elõvette a gyûrûket rejtõ dobozt s a frfi kezbe nyomta. Piton soha letben nem vgott ilyen rtetlen kpet. – Krd meg a kezem, gy rendesen… Nem gyban, breds utn… Hanem, ahogy illik… Tudod…
- Esetleg elrohanjak virgrt s bonbonrt is? – gnyoldott Piton. Hermione felnevetett, majd legyintett egyet.
- Remnytelen vagy! Nem kell virg, vagy bonbon… Letrdelned sem kell… Csak krd meg a kezem… Krlek…
- Inkbb a szdat krem meg – vigyorgott a frfi, majd gyengd cskot lehelt a Hermione ajkra. Miutn hosszasan cskolztak, Perselus elhzdott a lnytl. – Leszel a felesgem? – morogta.
- Igen…
- Minõ meglepõ vlasz – forgatta a szemeit a frfi, majd vatosan a lny ujjra hzta a gyûrût. Hermione pedig Perselust kestette a prjval.
- Most ezt mirt mondod?
- Pontosan tz napja tudjuk, hogy gy is hzassg lesz a vge…
- Tz napja? – nzett r krdõn Hermione.
- Akkor ltogattl meg hajnalban, a szobmban… Tz napja voltunk elõszr egytt…
- Annak mr tz napja? Hogy szalad az idõ… - karolt a szerelmbe a lny, s indultak tovbb az utcn. – n nem gondoltam volna, hogy tnyleg rsznod magad a hzassgra… Mrmint, hogy komolyan gondolod, amit mondtl…
- n mindig komolyan gondolom, amit kimondok – szlalt meg Piton. Hermione megtorpant, s a frfira nzett.
- Ezennel frjnek s felesgnek nyilvntom magunkat. Megcskolhatod a felesged! – ragyogott Perselusra. Kiss felemelte a fejt, hogy a frfinek ne kelljen tl mlyre hajolni a szerelmhez. Piton kapva kapott a lehetõsgen, s szenvedlyesen megcskolta a lnyt. Jelen pillanatban az sem rdekelte, hogy szinte minden ablakbl õket bmuljk…
Pr nappal ksõbb vacsora elõtt Hermione elindult, hogy megkeresse a bartait. Bejrta a knyvtrat, a Szksg Szobjt, s szmtalan folyost, de sehol sem tallta meg õket. Ezrt visszaindult Perselushoz, az alagsorba. A bjitaltan-terem elõtt elhaladva klns hangokra lett figyelmes. Nem tudta eldnteni, hogy knoznak-e valakit, vagy… mitõl is szrmazhat ez a zihls, s fojtott nyszrgs.
Plct rntott, s vadul dobog szvvel ppen betrni kszlt az ajtt, amikor meghallotta Luna hangjt a terembõl:
- Mondd mr ki… Draco… Gyernk…
A fi vad hrgsek, s jl esõ kiltsok kzepett igyekezett rtelmesnek tûnõ szavakat is kiejteni az egybknt elfoglaltnak tûnõ szjval. Legalbbis Hermione szmra elgg elfoglaltnak tûnt a folyosrl…
- Lepriknok… Lep…ri…k…nok… Lepri… Leprik….ohh…nok… Lep..rihh…ahh… Lepri… - hallotta Draco rekedt hangjt.
Hermione hangosan felnevetett, s eltette a plcjt. rezte, ahogy elvrsdik; s nem tudja visszafogni a nevetst, ezrt villmgyorsan tovbbllt az ajt elõl. Jobbnak ltta mgsem megzavarni a procskt…
Alig tett pr lpst, Perselus kerlt elje az egyik ajt mgl. tkos bjitalszertr. Hermione alig tudta eldnteni, hogy megijedjen, vagy nevessen tovbb. Aztn mgis az utbbit vlasztotta.
- Megtalltad Draco-kat? Mehetnk vacsorzni? – krdezte Piton. A lny karon ragadta a frfit, s igyekezett minl gyorsabban tvolabbra hzni a bjitaltan-terem kzelbõl.
- Igen, megvannak… De most nem rnek r… - mondta zavartan nevetglve Hermione.
- Mi az rdgt csinlnak? – nzett r krdõn Perselus.
- Tudod, Lunt nagyon rdekli a legends lnyek gondozsa ra… s ppen elmlyltek az egyik rai anyagban… - vlaszolt sejtelmesen a lny, majd tovbb terelte a szerelmt a folyosn. Piton ppen belenyugodott volna a flremagyarzsban, amikor a fl kastlyt betlttte Draco kiltsa:
- S GYÕZNEK AH… LEPRIKNOK!
A folyos falai egy pillanatig visszhangoztk a mardekros kiltst, s mintha egy lnyhang elfl nygst is suttogtk volna… Perselus a szerelmre sandtott.
- Tanulnak, mi? – azzal elvigyorodott.
- Nem azt mondtam, hogy tanulnak; hanem, hogy elmlyltek… - kuncogott Hermione.
A napok gyorsan, s szokatlanul boldogan teltek. A Roxfort szinte a szerelmesek kastlyv vltozott. McGalagony folyton Dracoba s Lunba botlott valahol, amint ppen cskolznak; vagy Perselus s Hermione halk beszlgetse ttte meg les halls flt. Amikor a pr elnmult, akkor tudta, hogy nem fordulhat be az adott folyosn; klnben elgg egymsba gabalyodva talln a szerelmeseket.
Perselus nyilvn nem kezden el vetkõztetni Ms Grangert a folyosn, ellenbe
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
