Silverspirit oldala

M�snap reggel Hermione kellemetlen fejf�j�ssal �bredt. Halv�ny eml�kei voltak csup�n, hogy ker�lt az �gy�ba. Megmosta az arc�t, ruh�t v�ltott, majd lement reggelizni.

A nagyteremben, szombat l�v�n, alig l�zengtek m�g a di�kok. Ginny sem �lt m�g a griffend�lesek asztal�n�l. Luna f�radtan integetett �t a holl�h�tasokt�l, majd mag�ba k�zd�tt egy pir�t�st.

Hermione elmosolyodott, azt�n lehuppant az asztaluk sz�l�hez. Senki sem �lt a k�zel�ben, �gy nem kellett k�sz�nnie, csak a k�v�val foglalatoskodnia. Szinte megerõltetõ volt a t�bbiek t�l hangos zsivaj�t�l a cs�sz�j�re koncentr�lnia. Gyûr�tten mosolygott maga el�, noha nem �rtette, mitõl �rezheti mag�t ilyen cudarul. Bezzeg a m�ltkor alig f�jt valamilye…

De legal�bb felmentett�k elõzõ nap. Legal�bb nem kell az Azkabanba vonulnia. �s m�g a bar�tai is milyen boldogok voltak… Harryn k�v�l – mert õ m�g mindig nem nyelte le a t�rt�nteket. M�rmint, ami Piton �s k�zte t�rt�nt. Hermione k�b�n belemosolygott a k�v�j�ba, �s v�rta, hogy hatni kezdjen a koffein. Milyen csod�latos dolog a szerelem…

A Reggeli Pr�f�t�t k�zbes�tõ bagoly ber�ppent a terembe, megkereste a l�nyt. Hermione kifizette az �js�got, a bagoly elrep�lt. M�g ivott egy kortyot, mielõtt belen�zett volna.

A c�moldalr�l a saj�t arca k�sz�nt r�. A poszternyi k�p n�gy sark�ban n�gy f�rfi n�zett szembe vele. A bal felsõben Perselus, a jobb felsõben Harry, a k�t als�ban pedig Lucius �s Draco Malfoy. Hermione arc�ra fagyott a mosoly.

- Kit v�laszt a felmentett gyilkos? – olvasta halkan a fõc�met, majd mielõtt felideges�tette volna mag�t, egyszerûen �sszegyûrte az �js�got, �s arr�bb dobta. – A felmentett gyilkos m�r v�lasztott – morgott maga el�, azt�n megitta a k�v�j�t, �s elhagyta a nagytermet.

Legnagyobb b�nat�ra egy csoport mardek�rossal futott �ssze a csarnokban. J�l megtermett, tagba szakadt fi�k k�s�rt�k Pansy Parkinsont reggelizni.

- Nocsak, Hermione Granger… Mostan�ban mindig �sszefutunk – mosolygott gyilkos szemmel a fekete haj� l�ny a griffend�lesre. Hermione csak elõkapta a p�lc�j�t, �s a l�nyra szegezte.

- Menjetek az utamb�l, Pansy! – sz�lalt meg az iskolaelsõ.

- Most nincs itt az �rul� Malfoy, hogy megv�djen!

- Nem is kell m�sok v�delme! – villant meg Hermione szeme. Pansy felnevetett.

- Val�ban? Fi�k, j�tszunk egy kicsit… - intett Hermione fel� a mardek�ros l�ny. A fi�k elõkapt�k a p�lc�ikat, de a griffend�les egy-egy n�ma �rt�ssal kõv� dermesztett kettõt.

- �n, a helyetekben meggondoln�m a dolgot – s�hajtott fel az iskolaelsõ. Az egyik mardek�ros, szint�n n�ma �tk�t kiv�dte egy protego-val, majd beugrott az egyik szobor m�g�, nehogy eltal�lja egy m�sik �tok.

- Obstructo! – ki�ltotta Hermione, majd k�t, egym�s mellett �ll� fi�t eltarolt a var�zsig�vel. M�r csak egy fi� �s Pansy �lldog�ltak a csarnokban.

- M�g mindig ketten vagyunk ellened, Granger! B�jj elõ! – sziszegte Parkinson.

- Az elõbb m�g hatan voltatok ellenem – vont v�llat Hermione a szobor m�g�tt. – Ne hidd, hogy megijedek tõled…

- Pedig jobban tenn�d, s�rv�rû! Obstructo! – ki�ltotta Parkinson. Az �tok a szobor fej�t �rte, �s porr� z�zta. A robaj hangosan visszhangzott a csarnokban.

Az alagsori l�pcsõ felõl �rkezõ di�kok k�z�tt utat t�rt mag�nak Piton, hogy megn�zze, ki randal�roz a nagyterem elõtt. Legnagyobb megd�bben�s�re a heted�ves mardek�rosai a f�ld�n fek�dtek �jultan, Pansy Parkinson egy fejetlen szoborra szegezi a p�lc�j�t, �s valaki bujk�l a romok k�z�tt.

- Parkinson, te azt�n nem tudsz c�lozni… - ki�ltotta Hermione, azt�n elõugrott, �s egy capitulatussal elvette a l�nyt�l a p�lc�j�t. Amikor a var�zsp�lca a mardek�rost�l messze f�ldet �rt, akkor n�zett jobban k�r�l.

Piton, �s vagy tucatnyi di�k figyelte az esem�nyeket. A f�rfi �rdeklõdve n�zett v�gig a l�nyokon.

- El�ruln�k a h�lgyek, hogy mit mûvelnek a csarnokban? – k�rdezte v�g�l.

- Ez az utols� gyilkos meg akart �lni! Ha a tan�r �r nem �rkezik meg, biztosan halott lenn�k… - s�hajtott sz�npadiasan Parkinson. Hermione szeme elkerekedett, �s a d�htõl elkezdett csillagokat l�tni.

- Mindj�rt �gy is halott leszel, te kis…

- Ms Granger, k�rem, f�kezze mag�t! – sz�lalt meg Piton, majd v�gign�zett a l�nyon. A t�megbe verõd�tt di�kok mosolyogni �s nevetni kezdtek. Hermione a f�le t�v�ig elpirult.

- Sajn�lom.

- Ki rong�lta meg a s�rk�nyszobrot? – k�rdezte Piton hûv�sen. – Jobban �r�ln�k, ha a tettes �nk�nt sz�nt vallana, �s nem kellene azzal t�ltenem az idõmet, hogy ilyen nevets�ges �gyeket vizsg�lok ki…

Hermione bossz�san hallgatott, m�g Pansy k�z�ny�sen megvonta a v�ll�t. L�tszott rajta, hogy nem k�v�nja elv�llalni a b�ntet�s�t.

Ekkor kiv�g�dott a nagyterem ajtaja, ahonnan McGalagony l�pett ki.

- Itt meg mi t�rt�nt? – k�rdezte, miut�n k�rbepillantott. – Perselus?

- Eddig nem sokat tudtam kih�zni a h�lgyekbõl… De tartok tõle, hogy Ms Parkinson �s Ms Granger k�z�tt s�lyos ellent�t h�z�dik, aminek most hangot is adtak…

- Gyilkos – sziszegte Pansy Hermione mellett.

- Ne k�s�rts! – sziszegte vissza a griffend�les. McGalagony elmosolyodott, majd Pitonra n�zett.

- Van egy remek �tletem, Perselus… Tudom, hogy milyen sok dolga van, ez�rt leveszem a v�ll�r�l a b�ntetõmunk�k kiszab�s�t… A mardek�ros j�madarak h�tfõn jelentkeznek n�lam, Ms Granger pedig �nn�l...

- K�sz�n�m, McGalagony professzor – biccentett elh�zott sz�jjal Piton. A t�meg csak az�rt nem mert hangos nevet�sben kit�rni, mert v�rfagyaszt�an fel�j�k sand�tott.

Hermione sz�ja sz�l�n is mosoly bujk�lt, amikor a di�kok elindultak, �s v�gre megritkultak a k�zelbõl.

Piton f�lreterelte a l�nyt, �s k�rdõn r�n�zett.

- Mi a fene t�rt�nt, Hermione?

- Pansy r�m t�madt. T�nyleg… A mardek�rosaid nem szeretnek… Ennyi – vont v�llat a griffend�les.

- Vigy�zhatn�l jobban is magadra…

- �gy sem tudtak elkapni. Hatb�l �ttel elb�ntam, mire ide�rt�l… Szerintem, Greysonnal is elb�ntam volna egy percen bel�l…

- Akkor sem lenne szabad egyed�l m�szk�lnod – suttogta Piton, majd megsim�totta a l�ny arc�t. A k�zelben Neville Longbottom ijedten felny�g�tt, �s megb�multa a jelenetet. Teljesen els�padt, majd beiszkolt a nagyterembe.

- Szerintem sz�vrohamot kapott – nevetett fel Hermione. Perselus is elmosolyodott.

- J�kedvûnek tûnsz… L�ttad m�r a mai �js�got?

- Igen, de nem �rdekel. �n, a felmentett gyilkos… Egy�bk�nt t�ged v�lasztalak, ha ez sz�m�t… - h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t. Piton szeme felcsillant, de a f�l�t meg�t�tt�k a l�pcsõn kopog� cipõk nesze, �gy k�nytelen volt h�tr�bb l�pni a l�nyt�l. A reggeli cs�k m�g v�rat mag�ra…

- Igen, sz�m�t, Ms Granger – jegyezte meg t�rgyilagosan a f�rfi. – Ma este v�rom b�ntetõmunk�ra…

Hermione komoly arcot v�gott, �s b�lintott egyet. Amint a di�kok becsukt�k maguk ut�n a nagyterem ajtaj�t, viszont ism�t elmosolyodott.

- Nem lehetne ezt a b�ntet�st ink�bb n�lam ledolgozni? – k�rdezte vid�man.

Perselus v�lasza egy gyors, �s moh� cs�k volt csup�n. Egy pillanatra a l�ny ajk�ra f�ggesztette a sz�j�t, azt�n a di�kok ut�n indult a nagyterembe.

Hermione boldogan s�t�lt vissza a szob�j�ba. A d�lelõtt folyam�n olvasgatott, majd lement a k�nyvt�rba, hogy anyagot gyûjts�n a r�naismeret kiselõad�s�hoz.

A polcok k�z�tt Draco Malfoy-jal tal�lkozott, aki kiss� zil�ltan ker�lt elõ egy f�lreesõ sarokb�l. Ut�na, n�h�ny pillanattal k�sõbb Luna Lovegood l�pett ki a polc m�g�l. Hermion�ra kacsintott, Dracohoz nem sz�lt, csak sokat sejtetõen elvigyorodott, majd elhagyta a k�nyvt�rat.

Hermione csak pislogott a jelenet l�tt�n, majd zavartan a k�nyvek gerinc�t kezdte p�szt�zni a tekintet�vel, mintha �szre sem vette volna a fiatalokat. Draco azonban nem zavartatta mag�t, �s a l�ny mell� l�pett.

- Granger… Micsoda meglepet�s… - vigyorgott maga el�. – Jobb, ha tudod, hogy hi�ba f�lt�kenykedsz. Nem hat r�m a hiszt�ria…

- Mi van? – meredt r� Hermione �rtetlen�l. – Tûrd m�r be az inged!

- Olvastam az �js�gban, hogy �n vagyok az egyik „�ldozatod”. Na m�r most, ha engem v�lasztasz, akkor ne l�gy f�lt�keny; de �n ink�bb Lun�ra szavazok…

- De vicces vagy… - h�zta el a sz�j�t Hermione.

- Akkor most ki akarsz r�gni? – ki�ltott fel sz�npadiasan Draco. A griffend�les felnevetett. – Te akarsz kir�gni engem?! Egy aranyv�rût? Granger! �sszet�rted a sz�vemet! – olyan �t�l�ssel mondta a monol�gj�t, hogy Hermione a k�nnyeit t�r�lgette a nevet�stõl. – �n r�glak ki t�ged! Mindenkivel �sszefekszel, te… d�mon! Mert azt hiszed, hogy b�rkit megkaphatsz, igaz?

- Csendesebben, mert idej�n Madam Czvikker – pr�b�lta a hangos nevet�se k�zepett lecsendes�teni a bar�tj�t.

- Nem �rdekel! Tudja meg a m�gusvil�g, hogy te �s �n m�r nem vagyunk egy p�r! Csak azt tudn�m, hogy kitõl tudt�k meg a firk�szok a titkos viszonyunkat! Biztosan te �rultad el nekik, te haszonlesõ! – sz�rakozott tov�bb Draco. Hermione m�r a has�t fogta, �gy nevetett. Ekkor azonban a k�nyvt�rosnõ mellett�k termett, �s sz�r�s szemmel r�juk n�zett.

- Azonnal hagyj�k el a k�nyvt�ramat! Nem sz�gyellik magukat! Hangoskodnak, zavarj�k a t�bbiek elm�ly�lt munk�j�t! Azonnal t�vozzanak! – ripakodott r�juk. Draco szenvedõ arccal fels�hajtott, mintha az �lete dõlt volna �ssze; majd a v�ll�n�l fogva kit�mogatta Hermion�t a k�nyvt�rb�l.

Odakint a folyos�n a l�ny kiss� lenyugodott, �s al�bb hagyott a nevet�se. Az arca kivirult, �s ragyogott. Draco kaj�nul mosolygott.

- Dobtak m�r ki a k�nyvt�rb�l?

- Eddig sosem… H�la neked, m�r ez is megt�rt�nt velem… - t�rt a haj�ba a l�ny. Malfoy legyintett egyet.

- Sose b�nd, ennyit meg�rt, hogy nevett�l egyet…

- De mi van akkor, ha valaki meghallotta, amit kiab�lt�k… Sõt, biztosan hallott�k… Azt�n majd visszaolvashatjuk az �js�gokb�l…

- Ez a l�nyeg! �n elhat�rol�dom a szerelmi �letedtõl, Granger… Persze, tudom, hogy r�lam �lmodsz, �s arra v�rsz, hogy megcs�koljalak… De m�r m�s� a sz�vem… Meg kell �rtened…

- M�s� a sz�ved?! Ezt eddig �szre sem vettem… H�t, ennyi volt? V�ge van? Nem szeretsz t�bb�? – n�zett �rtatlanul a fi�ra Hermione, felv�ve a szerep�t.

- Nem bizony. Ennyi volt. Te csak t�ncolj tov�bb… T�rj �ssze m�s f�rfisz�veket… - csapta oldalra a fej�t Draco. Hermione felnevetett, azt�n elindult a folyos�n. – Most meg hova m�sz? – n�zett ut�na megkomolyodva Malfoy.

- Te mondtad, hogy t�rjek �ssze m�s sz�veket… H�t elindultam…

- Ja, akkor v�rj meg… Te, Granger, t�nyleg tal�lkozt�l reggel Pansy-val a nagyterem elõtt?

- Igen, de megoldottam a dolgot – vont v�llat Hermione.

- Nagyon rosszul p�rbajozik… - �rulta el Draco.

- Igen, �szrevettem… - mosolyodott el a l�ny. Meg�llt, �s a fi� szem�be n�zett. – Figyelj… Ugye, nem csak sz�rakozol Lun�val? Azt hiszem, õ komolyan bel�d esett… Ne j�tssz vele, j�?

- Te milyen rendes vagy, hogy sz�lsz… igaz�n… - kacsintott a szõke, majd tov�bb indult. Hermione �rtetlen�l elindult ut�na.

- Ez mit jelent a te vil�godban, Malfoy?

- Nyugodj meg, nem fogok j�tszani vele, legal�bbis nem �gy, ahogy te gondolod… Azt hiszed, kock�ztatn�m a bizalm�t, azok ut�n, amiket elk�vettem?

- Ne haragudj, nem kioktatni akartalak, csak… Nem akarom, hogy Luna…

- Nem az ap�m vagyok, Granger! – csattant fel Draco. Hermione h�trahõk�lt a mardek�ros felvillan� szem�tõl. V�gsz�ra megjelent Harry Potter is a folyos�n, aki d�h�sen a p�ros fel� tartott. Kez�ben volt az aznapi Reggeli Pr�f�ta. Elõsz�r a megrettent Hermione fel� fordult.

- Meg tudod magyar�zni, hogy mi az �rd�g ez? – k�rdezte