Silverspirit oldala

Szob�j�ba �rve Lena egy mosollyal megk�sz�nte a man�nak a seg�ts�get, azt�n k�r�ln�zett birodalm�ban. K�v�ncsi volt, hiszen annak idej�n, di�k kor�ban csak a tan�rok szob�it, a tantermeket, a k�nyvt�rat �s azt a h�l�termet ismerhette meg, ahol � tanult �s aludt. Hivatalosan… Elmosolyodott, ahogy visszagondolt, hiszen az�rt p�r dolgot felfedezett � ezeken k�v�l, k�borl�sai sor�n. A Roxfortban nem voltak tiltott helyek, m�gsem lehetett az eg�sz kast�lyt kiismerni, itt gyakran v�ltozott a helye egy-egy folyos�nak, vagy helyis�gnek. Itt p�ld�ul nem j�rtam, az biztos! - �llap�totta meg, ahogy k�rbefordult a bar�ts�gos, otthonos szob�ban. Nem is csoda… Nagyon kev�s ideje maradt a barangol�sra, �s ami ad�dott, azt ink�bb a kast�-lyon k�v�l, a parkban t�lt�tte. Tudta, hogy azt viszont kevesen ismerik n�la jobban. Im�dta az �vsz�zados f�kat, mindig meg volt gy�z�dve r�la, m�r akkor is, amikor m�g fogalma sem volt a k�pess�geir�l, hogy ezeknek a csod�latos n�v�nyeknek szem�lyis�g�k van, �s mindig �l�l�nyk�nt kezelte �ket. Eleget n�ztek bolondnak miatta…m�g a var�zsl�k vil�g�ban is - mosolyodott el �jra. Piton arca p�ld�ul, amikor egyszer el�adta neki az elk�pzel�seit… Az �gre emelt szemek, a fejcs�v�l�s, �s az a tekintet, ami egy�rtelm�en mutatta, hogy a tan�r meg van gy�z�dve r�la, tan�tv�nya nem teljesen �pelm�j�. M�gis, a Holdliliomot T�le kapta, pedig az a n�v�ny azt�n igaz�n egy�nis�g, �s ezt m�g � sem tagadta…
Mindig ide lyukadok ki, ak�rhonnan indulok el! Piton �s az � ellentmond�sos szem�lyis�ge! A fene egye meg! - m�rgel�d�tt a l�ny, �s �jra esz�be jutott, hogy az el�bb a teremben mi mindent pr�b�lt belemagya-r�zni egy val�sz�n�leg csak k�pzelt mosolyba.
�szhez kell t�rnem, hiszen �gy csak az agy�ra megyek! A saj�tomr�l nem is besz�lve… Val�sz�n�leg m�r amiatt a kis puszi miatt is meg van gy�z�dve r�la, hogy egy csitri vagyok, �s sosem fogok feln�ni!
Bossz�san megr�zta a fej�t, �s m�sodpercek alatt kipakolta azt az egy-k�t dolgot, amit mag�val hozott. Mindig nagyon kev�s ruh�val utazott, sosem volt k�zponti k�rd�s n�la az �lt�zk�d�s, p�r farmer, p�l�, ing, �s k�t tal�r… ez volt minden. Lehet, hogy t�nyleg nem lesz bel�lem soha feln�tt n�?! - gondolta n�mi �ng�nnyal.
�vatosan kiemelte a t�sk�b�l a Holdliliomot, �s az �r�asztalra tette. Elh�zta a f�gg�nyt, hogy ne �rje t�z� napf�ny, tudta, hogy a n�v�ny, ahogy nev�hez illik, az �jszakai holdf�nyt kedveli ink�bb, mint a napot. Most mit sz�lsz, vissza�rt�nk oda, ahonnan indultunk! Itthon vagy! - mosolygott r� a vir�gra, �s megsimo-gatta a f�nyl� szirmokat.
Gyorsan megmosta az arc�t, megf�s�lk�d�tt, �s m�ris lesietett a l�pcs�n, hogy visszamenjen a terembe, ahol a F�nix Rendj�nek tagjai v�rtak r�. Nem akarta h�zni az idej�ket m�g azzal is, hogy �t�lt�zz�n, �s az is egyre jobban �rdekelte, hogy mi lehet az a feladat, ami miatt Dumbledore-nak pont r� van sz�ks�ge.
Az ajt� el�tt m�ly l�legzetet vett, meg�g�rte mag�nak, hogy Pitonra m�g r�n�zni is alig fog, �s benyitott.
Az esk�j�t abban a pillanatban �gy felejtette el, ahogy volt, mert az els� dolog, amivel szembe tal�lta ma-g�t, a b�jitaltan tan�r d�h�s tekintete volt.
Egek, mi lehet a baja m�r megint?! - s�hajtott fel mag�ban.
Nem kellett sokat v�rnia a magyar�zatra.
- Ha m�r felment "rendbe szedni mag�t", kisasszony, igaz�n felvehetett volna valami norm�lis tal�rt is! Most nem a muglik k�z�tt van, m�gis milyen ruha ez?! - hangzott a nem t�l udvarias k�rd�s.
Piton majd' felrobbant m�rg�ben. Nem tudta nem �szrevenni az elismer� pillant�st, amivel Sirius �jra v�-gigm�rte a l�nyt.
Abban a farmerban mindene l�tszik, ak�r meztelen is lehetne! - d�h�ng�tt. Mag�ban ugyanakkor elismer-te, hogy ha kettesben lenn�nek a szob�ban, nem igaz�n zavarn� az �lt�z�ke. Vagy m�g jobban zavarn�?! Nagyon form�s volt, az biztos.
K�sz kih�v�s. Hi�ba tudta, hogy egy�ltal�n nem jellemz� r� a kac�rs�g, �s hogy farmerben j�r, mi�ta csak ismeri, az igazs�g pillanatnyilag nem tudta zavarni abban, hogy pokolian d�h�s legyen.
Puff neki! Ezt megkaptam! - gondolta Lena. K�rben�zett, hogy a t�bbiek is helytelen�tik-e feszes far-mer�t, �s a k�nny� fels�r�szt, ami l�gyan hullott le a derek�ig, de semmi el�t�l�t nem l�tott a tekintet�kben, abban, ahogy Pitonra n�ztek, ann�l ink�bb.
- Att�l tartok, ott, ahonnan j�v�k, �nt�l k�rdezn�k ugyanezt, Professzor �r! - v�laszolta a l�ny, egy csipet szemtelens�ggel a hangj�ban. Hallotta, hogy a t�bbiek pr�b�lj�k visszafojtani a nevet�st, elfojtott kunco-g�s hallatszott mindenhonnan, de Sirius nem is pr�b�lta a nevet�s�t elrejteni.
Lena tudta, hogy ez most az utols� csepp volt a tan�rnak a poh�rban. A f�rfi gy�l�lte, ha kinevetik, s�t m�r a gyan�t sem b�rta elviselni, hogy esetleg rajta nevetnek. Ezt m�r di�kkor�ban �szrevette, �s �rezte, hogy komoly oka lehet erre, ez�rt most kicsit megb�nta a v�lasz�t. Azt is �szrevette, hogy a k�t fekete haj�, fekete szem� var�zsl� k�z�tt kib�k�thetetlen ellent�t fesz�l. Nagyon j�l l�tta, mikor bel�pett, hogy milyen t�mad� testhelyzetben n�ztek szembe egym�ssal, akkor is, ha nem tette sz�v�. �rezte, hogy Sirius Black reakci�ja sokkal jobban ideges�ti Pitont, mint b�rki m�s�.
Gyorsan pr�b�lta menteni a menthet�t, �s Dumbledore fel� fordult.
- Mi�rt h�vatott, igazgat� �r? Mir�l van sz�?
�rezte, ahogy szinte megfagy a leveg�. Mindenki egy pillanat alatt elkomorult.
J�l sejtettem, t�nyleg nagyon nagy baj van! - �llap�totta meg mag�ban.
- R�viden a k�vetkez� a helyzet, Flower kisasszony! Voldemort �sszeszedte minden ember�t, �s a hely k�r�, ahol �sszegy�ltek, egy iszonyatosan er�s kett�s, vagy tal�n ink�bb h�rmas v�d�k�rt h�zott! A leg-bels� k�rben, ahol �k tart�zkodnak, rettenetes erej� v�d�var�zslatok vannak minden�tt, egym�st �rik a Hal�lfal�k, a k�r sz�l�t a dementorok �rzik, akik csatlakoztak hozz�! A m�sodik k�rb�l Voldemort min-den var�zser�t kisz�vott, ott semmilyen var�zslat nem m�k�dik, a leghatalmasabb var�zsl� is mugliv� v�-lik! �s mintha ez nem lenne el�g, olyasmivel l�tta el ezt a ter�letet, ami �gy viselkedik, mint a muglikn�l a riaszt�, azonnal jelez, ha olyan ember l�p be ide, akinek a csal�dj�ban csak egyetlen var�zsl�, vagy bo-szork�ny is volt m�r! Hi�ba nyeri vissza az ember az erej�t a legbels� k�rh�z �rve, es�lye sincs, hiszen addigra tudnak az �rkez�s�r�l, �s v�rnak r�!
R�ad�sul m�r ide, a m�sodik k�rbe sem egyszer� eljutni, hiszen az idevezet� utakat nagy szakaszon szint�n Hal�lfal�k �s dementorok �rzik! Semmilyen megold�st nem tudtunk tal�lni arra, hogy bejussunk! El kell ismernem, zseni�lis elk�pzel�s! Hi�ba, Voldemort iszonyatos ellenf�l, nem v�letlen�l volt a leg-jobb di�kunk!
Egyetlen picike r�s van ezen a p�nc�lon, �s ez�rt van �n itt! �nnek egyetlen var�zsl� sincs a csal�dj�ban, ez�rt, ha eljut a m�sodik k�rig, �szrev�tlen maradhat ott, nem tudnak felk�sz�lni az �rkez�s�re, �s lehet egy kev�ske es�lye arra, hogy bejusson a legbels� ter�letre, a Hal�lfal�k k�z�, mert be KELL jutnunk oda!
- Mi�rt?! - k�rdezte csendesen Lena.
- Mi van ott, ami miatt nem v�rhatjuk meg, hogy � j�jj�n ki onnan?! Mert valaminek lennie kell! - n�zett m�lyen Dumbledore szem�be.
Az igazgat� b�szk�n figyelte tan�tv�nya okos kis arc�t. �jra megrohanta az �rz�s, hogy tal�n az lenne a legjobb, ha nem v�llaln� a feladatot, mert ha elv�llalja… Nagyon kev�s es�lye lesz, hogy t�l�lje…
- J�l sejti, Miss Flower! Val�ban van, de nem valami, hanem valaki… Valaki, akit ki kell hoznunk onnan, k�l�nben elveszt�nk!
- Kicsoda? - Lena a l�legzet�t is visszafojtotta, ahogy a v�laszt v�rta.
- Argus Welsh.
- Hallottam m�r ezt a nevet! - gondolkodott szem�t �sszeh�zva a l�ny.
- Tudom m�r, a Roxfort t�rt�net�ben tal�lkoztam vele! �nnel egy�tt l�tta el a Roxfort ter�let�t v�d�va-r�zslatokkal.
- �gy van! - b�lintott Dumbledore.
- �s ez�rt vagyunk most nagyon nagy bajban! Voldemort elrabolta �t, �s minden erej�t, minden l�tez� var�zslatot bevetve pr�b�lja kiszedni bel�le a Roxfort titk�t! �s Argus mindenr�l tud! Mindent egy�tt csin�ltunk!
- Nem tudja megv�ltoztatni a var�zslatokat?!
- N�lk�le nem! A v�d�var�zslataink �sszefon�dnak, er�s�tve egym�st, ett�l olyan nagy a hatalmuk! Csak egy�tt tudjuk megv�ltoztatni �ket! R�ad�sul nemcsak a Roxfort �p�let�n�l seg�tett v�d�var�zslatokkal, hanem nagyon sok fontos int�zm�nyn�l is! Argus ennek a ter�letnek a legelismertebb m�gusa, � l�tta el v�delemmel p�ld�ul a M�gia�gyi Miniszt�riumot is! �s m�g mennyi minden m�st…!
M�g ellen�ll a vallat�snak, de nem fogja sok�ig b�rni… Voldemort erej�vel szemben nem b�rhatja! Ki kell hoznunk, mert ha Voldemort megtudja, amit akar… V�ge mindennek! Ny�lt harcban egyel�re nem tud-juk meg�ll�tani, nagyon kevesen vagyunk! Sokan m�g azt sem hiszik el, hogy visszat�rt! - mondta keser�-en az igazgat�.
- Teh�t nekem kell bejutnom a Hal�lfal�k k�z�, �s kihoznom �t!
- Csak ha v�llalja, Lena! Senki nem k�nyszer�theti erre, �s senki nem sz�lhat egy rossz sz�t sem, ha vissza-utas�tja! Ez a feladat iszony�an vesz�lyes, szinte teljes�thetetlen!
- Igen, meg�rtettem! Meg�rtettem, �s term�szetesen v�llalom! - n�zett elsz�ntan Dumbledore-ra a l�ny.
Az igazgat� fels�hajtott. �r�lnie kellett volna, de a sz�ve elszorult a gondolatra, hogy hova k�nytelen k�l-deni ezt a gyereket. R�n�zett, �s csod�lkozva l�tta, hogy mosolyog.
- Min mulat, ha szabad k�rdeznem?! - k�rdezte meglepetten.
- Csak azon, hogy nem �rtem, hogy k�vethetett el Voldemort ilyen hib�t! Mi�rt nem gondolt azokra a va-r�zsl�kra, akiknek egy�ltal�n nincsenek m�gus el�djeik?! Tudom, hogy alig vagyunk egyp�ran, de esz�be kellett volna jutnia ennek a lehet�s�gnek! L�ssuk be, a terve egy�bk�nt t�k�letes! Egy ilyen elme hogy hagyhatta ezt figyelmen k�v�l?!
Dumbledore d�bbenten n�zte a l�nyt. Hihetetlen, hogy ilyen h�rek ut�n hogyan k�pes ilyen j�zanul gon-dolkodni… Azt�n � is elmosolyodott. Mindig tudta, hogy Lena Flower egy kincs, �s most dupl�n f�jt neki a gondolat, hogy tal�n sosem l�tja t�bb�.
- Tudja, Voldemort m�lyen megveti a … - elhallgatott, �s azon gondolkodott, mi a legfinomabb megfo-galmaz�s arra, amit mondania kell.
- …a s�rv�r�eket. Igen, tudom. Ez az�rt is nagyon �rdekes, mert hiszen � is az! - vont v�llat a l�ny megve-t�en.
Piton elsz�rnyedve kapta fel a fej�t. Meg�r�lt ez a csitri?! Hogy mer �gy besz�lni a S�t�t Nagy�rr�l?! M�r az is, hogy folyton a nev�n nevezi… Szembefordulni � is szembefordult Vele, de a tiszteletet nem tudta elfelejteni… Igaz, az � helyzete m�s…
- M�g egy k�rd�sem lenne, igazgat� �r! Honnan tudjuk mindezt?! Gondolom, Voldemortnak esze �g�ban sem volt mindezt az orrunkra k�tni! �s hogy lehet az, hogy Argus Welsh nem kapott egy nagy adag Veritaserumot, hogy mindent elmondjon?! Annak nem tudott volna ellen�llni!
- Mindegyik k�rd�se t�k�letes, Miss Flower! �s a v�lasz mindegyik k�rd�s�re egyetlen ember: Perselus Piton!
- Hogyan?! - Lena felkapta a fej�t �s els�padt.
- Perselus hozta nek�nk a h�reket, �s � volt az, aki megitatott Argussal egy b�jitalt, ami semmiss� teszi a Veritaserum hat�s�t, sajnos csak h�rom napra, �s ma est�re abb�l is letelik egy!
Ezt �gy �rti, hogy… Uram Isten! Azt akarja mondani, hogy be�llt k�z�j�k k�mkedni?!
Hiszen ez �r�lts�g! Iszony�an vesz�lyes! - Lena arc�n el�sz�r l�tszott igazi retteg�s.
- H�l�s lenn�k, ha nem min�s�ten� az elme�llapotomat, kisasszony! - jegyezte meg fagyosan Piton.
- Pont �n, aki �ppen az im�nt v�llalt el egy szinte rem�nytelen feladatot! Amire k�sz�l, az sem kisebb �r�lts�g!
Mag�ban el kellett ismernie, hogy nagyon j�lesett neki a l�ny �szinte r�m�lete, �s az aggodalom, amit az arc�n l�tott. Sirius d�h�s fintora csak fokozta a kellemes �rz�st. Az egyetlen, ami zavarta, az a l�nyt fenye-get� pokolian neh�z k�ldet�s volt. Legsz�vesebben odament volna hozz�, irgalmatlanul megr�zta volna, ami�rt belement ebbe a borzalomba, �s hazazavarta volna a biztons�gos kis mugli vil�g�ba. Az is igaz per-sze, hogyha most nem tudj�k Voldemortot megakad�lyozni abban, hogy minden l�nyeges pontot, k�zt�k a Roxfort �p�let�t elfoglalva �tvegye a hatalmat, a muglik vil�ga sem lesz t�bb� biztons�gos.
- Igaza van, Lena, ez nagyon vesz�lyes, de Perselus v�llalta, ugyan�gy, ahogy �n is az el�bb a maga felada-t�t! Egy�tt fognak dolgozni ezen az �gy�n, Piton professzor fog �nnek seg�teni bel�lr�l, a Hal�lfal�k k�z�l!
- Vissza akar menni oda?! Ez m�r azt�n t�nyleg… - dadogta Lena.
- Hogy jut be?! A m�sodik k�r…?!
- Azon minden hal�lfal� �thalad, �s val�ban kimutatja �ket is, de a bels� k�rh�z �rve igazolj�k magukat, ez nem probl�ma! - v�laszolta nyugodtan a f�rfi.
- �s a Veritaserum?! Csak gyan�s nekik, hogy valakit�l kapnia kellett az ellenszert, �s ki lehet gyan�sabb, mint az, aki b�jitalokkal foglalkozik?! - �rvelt tov�bb k�ts�gbeesetten a l�ny. �gy �rezte, a vil�g is forog vele.
- Jeleztem Argusnak, hogy nem �rulhatja el mag�t, ez�rt azt mondta, hogy mindig hord mag�n�l ilyen el-lenszert, azt hiszik, a saj�tj�t itta meg! Ilyen felel�ss�gteljes beoszt�sban, mint az �v�, teljesen norm�lis-nak tartott�k, hogy valaki sz�m�t arra az eshet�s�gre, hogy sz�ks�ge lehet r�! Ez sem gond! - Piton m�ly, b�rsonyos hangja tov�bbra is nyugodt, szinte flegma volt.
Lena m�skor mindig boldogan hallgatta a f�rfit, �gy �rezte, hogy az a hang szinte v�gigsim�t a gerinc�n, de most legsz�vesebben sik�tva k�vetelte volna, hogy hallgasson el v�gre, �s ne besz�ljen �r�lts�geket! Nem probl�ma…! Mi az, ami ennek az eszel�snek probl�ma…?!
K�ny�r�gve n�zett az igazgat�ra, de az csak b�lintott, jelezve ezzel, hogy �k ezt m�r megbesz�lt�k.
- Mikor indulunk?! - k�rdezte a l�ny tomp�n.
- Egy�tt holnap d�lut�n, de Perselusnak m�r ma lesz egy �tja oda!
Lena felpattant, �s komolyan �gy �rezte, hogy ezt m�r nem b�rja tov�bb, �s r�gt�n �v�lteni, vagy t�rni-z�zni kezd tehetetlens�g�ben.
- Mi a j� �letnek megy vissza ma, ha holnap �gyis egy�tt megy�nk?! - k�rdezte suttogva, mert �rezte, hogy ha hangosan sz�lal meg, elvesz�ti a fej�t, �s d�hrohamot kap.
- Argust k�tnaponta m�shova sz�ll�tj�k �t. Voldemort nagyon �vatos! Meg kell tudnunk, hogy ma este hova viszik, akkor holnap �s holnaput�n ott lesz, mi pedig tudni fogjuk, hogy hol kell keresn�nk, melyik oldalr�l kell a b�zisukat megk�zel�teni. A lehet� legr�videbb �tvonalra van sz�ks�g�nk, nem s�t�lhatnak v�gig a Hal�lfal�k eg�sz t�bor�n Argust keresg�lve!
- Valamilyen �llat form�j�ban nekem kev�sb� lenne vesz�lyes, mint a Professzor �rnak bemenni, kij�nni, azt�n �jra visszamenni! - �rvelt logikusan a l�ny.
- T�nyleg azt hiszi, hogy a Hal�lfal�k nem kezdenek gyanakodni egy �llatra, ami felt�nik k�zt�k?! M�g ha �gy is lenne, akkor is, hogyan tal�ln� meg Argus b�rt�n�t seg�ts�g n�lk�l?!
- Ez igaz! - temette arc�t k�t kez�be a l�ny. K�ts�gbeesetten t�rte a fej�t valami megold�son, de semmi nem jutott esz�be.
- Higgyen nekem, v�giggondoltuk ezerszer, �s nem tal�ltunk m�s lehet�s�get! - mondta meg�rt�en az igazgat�, mintha olvasott volna a l�ny gondolataiban.
Lena b�lintott. Hal�ls�padtan n�zte, hogy Piton fel�ll, �s t�vozni k�sz�l.
A f�rfi r�n�zett a k�ts�gbeesett arcra, �s �let�ben el�sz�r, eg�szen biztosan �rezte, hogy ennek a t�r�keny teremt�snek � igaz�n sz�m�t. Eddig mindig megmagyar�zta valamivel, ha valami �rzelmet l�tott az arc�n, de ezt most nem lehetett m�sk�nt �rtelmezni. A l�ny miatta rettegett, hiszen amikor a saj�t feladat�r�l volt sz�, eg�szen nyugodtnak t�nt. Persze l�tszott a szem�ben a szorong�s, a f�lelem, de nyugodtan viselte, belet�r�d�tt abba, hogy ennek meg kell lennie. Most viszont nem uralkodott a von�sain, szinte meztelen lett az arca, �s ami l�tszott rajta, az a puszta retteg�s volt.
Hirtelen felpattant, �s a t�bbiek fel� fordult.
- Eln�z�st k�rek, de ha ma nincs t�bb megbesz�lnival�nk, akkor felmenn�k a szob�mba pihenni egy kicsit! - mondta sz�ntelen hangon.
Dumbledore-ra n�zett k�rd�n, az igazgat� pedig b�lintott, �s �szinte r�szv�ttel n�zett a l�nyra. T�k�lete-sen meg�rtette, mit �rez, hiszen � is nagyon agg�dott.
Lena b�lintott a t�bbiek fel�, azt�n kit�molygott a szob�b�l. Alig b�rt�k el a l�bai, �gy �rezte, gumib�l van a t�rde, �s r�gt�n �sszeesik.
Mikor ki�rt a teremb�l, r�gt�n peregni kezdtek a k�nnyei, �s � f�lig vakon indult fel a l�pcs�n, a szob�ja fel�.
- Miss Flower! - hallotta meg hirtelen azt az elt�veszthetetlen hangot.
Megtorpant, de nem fordult h�tra.
- T�lem el sem b�cs�zott! - mondta a f�rfi halkan.
- Nem is fogok! - suttogta Lena.
- Hiszen visszaj�n, ugye?! - felemelte az arc�t �s k�ny�r�gve n�zett Pitonra.
- Persze, hogy visszaj�v�k! - v�laszolta rekedten.
- Ezt �g�retnek vettem! Ne felejtse el, hogy maga lesz a seg�t�m ebben az �r�lts�gben, cs�nya dolog lenne, ha cserbenhagyna egy olyan vacak kis kifog�ssal, hogy meghal… - pr�b�lt k�ts�gbeesetten tr�f�lni, �s el-mosolyodni a l�ny.
- T�bb fant�zi�t is kin�zhetne bel�lem! Enn�l sokkal jobb �tleteim is lenn�nek, ha meg akarn�m �szni! - mosolyodott el a f�rfi is. Mutat�ujj�val felemelte a l�ny �ll�t, ugyan�gy, mint egyszer n�gy �vvel ezel�tt, �s m�lyen a szem�be n�zett.
Lena �gy �rezte, belesz�d�l azokba a fekete szemekbe, amelyekben most olyan m�lys�get fedezett fel, amit eddig soha, hiszen a f�rfi mindig bez�rta ezt az ablakot, amin kereszt�l a lelk�be l�thatott volna. Most egyetlen pillanatra megengedte, hogy a kutat� pillant�s kicsit belel�sson. Lassan egyre k�zelebb hajolt a l�nyhoz, a tekintete fogva tartotta �t, azt�n hirtelen k�t kez�be fogta az arc�t, �s vadul, szenved�lyesen megcs�kolta. Lena felny�g�tt, �s olyan k�ts�gbeesett v�ggyal viszonozta a cs�kj�t, hogy a f�rfi eg�sz test�-ben beleremegett. Mag�hoz r�ntotta, eg�szen a test�hez pr�selte a karcs� alakot, �s val�s�ggal felfalta a l�ny sz�j�t. Az halkan ny�sz�r�gve eg�szen hozz�tapadt, �s teljesen �tadta mag�t az �lel�s�nek. Ujjai a holl�fekete hajba markoltak, hogy m�g k�zelebb h�zza mag�hoz a sz�j�t. Perselus keze v�gigsiklott a ge-rinc�n, �s a cs�p�j�n�l fogva m�g vadabbul r�ntotta mag�hoz, szinte a test�be olvasztotta a test�t. Egyszer-re ny�gtek fel a gy�ny�rt�l �s a k�nt�l, hogy nem lehetnek m�g k�zelebb a m�sikhoz. Lena t�rdei megcsuk-lottak, a f�rfi v�ll�ba kapaszkodott, �s csak egyetlen dolgot akart: tov�bb, m�g tov�bb…
Pitont most egy�ltal�n nem zavarta a l�ny kurta bl�za, mindk�t keze alatta j�rt m�r, �s �rj�ngve markolta a melleit, simogatta a b�r�t, mik�zben egy pillanatra sem hagyta abba a cs�kot.
Lena elt�pte ajk�t a f�rfi�r�l, hogy halkan felsikolthasson, azt�n test�t �vben meghajl�totta addig, hogy h�ta m�r a l�pcs� sz�les m�rv�ny korl�tj�n nyugodott, �s mag�ra h�zta a f�rfit, mik�zben egyik l�b�t a dereka k�r� fonta. Perselus �gy �rezte itt r�gt�n esz�t veszti, �s m�r indult a keze, hogy leszaggassa a l�nyr�l a nadr�got, amikor nagy nehezen el�rt a tudat�ig, hogy hol is vannak, �s hogy b�rmikor erre j�het valaki. Fuldokolva t�pte el mag�t ett�l a csod�t�l, �s talpra �ll�totta a l�nyt. Esz�be jutott, hogy neki musz�j most elmennie, �s �gy �rezte ebbe belehal…
M�g egyszer, utolj�ra, Lena ajk�ra tapasztotta a sz�j�t, azt�n a szem�be n�zett, �s csak annyit suttogott rekedten:
- Visszaj�v�k…
Azt�n sarkon fordult �s elrohant, mint akit kergetnek… Test�ben olyan f�jdalmas hi�ny�rzet l�ktetett, hogy �gy �rezte, ezt nem lehet kib�rni… N�zd a j� oldal�t! - javasolta saj�t mag�nak azzal a keserny�s �n-g�nnyal, ami annyi pokoli helyzetben seg�tett meg�rizni a j�zan esz�t. Ha most kapnak el, legal�bb tudod, hogy enn�l pokolibb k�nt a Hal�lfal�k sem tudnak kital�lni…
Lena sok�ig n�zett ut�na, azt�n felv�nszorgott a szob�j�ba, v�gigvetette mag�t az �gy�n, �s eg�sz test�ben reszketve lehunyta a szem�t.
Istenem, add, hogy visszaj�jj�n! - k�ny�rg�tt. Az nem lehet, hogy most vesz�tsem el… Nem lehet…