Silverspirit oldala

Eml�kszem arra a pillanatra, amikor megut�ltam az �letet. Ezt a pillanatot az ap�mnak k�sz�nhetem. Viszont h�l�s is lehetek neki az�rt a d�lut�n�rt. H�l�b�l, �s gy�l�letb�l viszek egy �veg whiskyt �s egy sz�l vir�got a s�rj�ra. Holdharmatot h�l�b�l, �s whiskyt a gy�l�let�rt. �t �ves lehettem, amikor egy ny�ri d�lut�n kint j�tszottam az udvarunkon. Egyszer csak hatalmas cs�r�mp�l�st halottam a h�zb�l. Ez biztos jele volt annak, hogy ap�m m�r megint ivott. Ilyenkor mindig elb�jtam a bokrok k�z�tt. M�r f�l �ra is eltelhetett, de � nem j�tt ki, �s keresett meg. �gy gondoltam, most tal�n nem akar megverni. T�vedtem. Mikor el�b�jtam a bokrok m�g�l, � kics�rtetett. Vil�gos b�r�m most feh�rebb lett a h�n�l is. Igaz�b�l b�rki elfeh�redett volna a l�tv�nyt�l. Ap�mon l�gott a szakadt tal�r. Ez m�g nem is lett volna akkora baj, de annyira v�res volt, hogy amerre l�pett, er�s cs�kot h�zott maga ut�n. Egyik kez�ben egy majdnem ki�r�lt whiskys �veget tartott, m�g m�sikban egy fekete sz�j volt. Odaj�tt hozz�m, �s minden sz� n�lk�l r�m csapott. �n felord�tottam a f�jdalomt�l, �s t�rdre rogytam. Megh�zta az �veget, majd �jra lecsapott. Azt�n �jra… �jra… �s �jra. Amikor l�tta, hogy mindj�rt el�julok, talpra r�ngatott �s bevonszolt a h�zba. Fent az emeleten kiv�gta az egyik vend�gszoba ajtaj�t, �s bedobott rajta. Akkora lend�lettel dobott, hogy cs�sztam p�r m�tert. Mikor meg�lltam a cs�sz�sban, felk�ny�k�ltem. A hajamb�l cs�p�g�tt a v�r. A kezemen is rajt volt. Alig b�rtam felfogni. Kinek a v�re? Ap�mra n�ztem, aki csak a csill�rt b�multa elk�d�s�lt szemmel, �s undorodva csak annyit mondott: „Sz�nalmas az, aki �ngyilkoss�gt�l v�rja a megv�lt�st!”. Feln�ztem. A csill�rr�l egy k�t�l l�gott le, aminek a v�g�t durv�n �s gyorsan v�gt�k le. Megfordultam, �s len�ztem. Abban a pillanatban megl�ttam any�mat, akinek a nyaka k�r�l ott volt a marad�k k�t�l, �s a mellkasa fel volt repedve. Az eg�sz teste beesett volt, mint akiben nem maradt egy csepp v�r sem. Nem voltam k�pes elfordulni, csak b�mulni tudtam a testet. Any�m test�t. Nem fogtam fel, hogy mennyire v�nszorog az id�. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik csel�d sz�longat. K�s�bb kider�lt, hogy any�m idegei kik�sz�ltek, �s az�rt k�t�tte fel mag�t. Ap�m d�h�ben lev�gatta, mikor megl�tta. Kik�ld�tt mindenkit, mikor a test a f�ldre ker�lt, majd annyi �rszak�t� b�b�jt k�ld�tt r�, amennyit csak a d�he engedett. A d�he. Na igen. V�g�l is � nem volt olyan „sz�nalmas”, hogy �ngyilkos legyen. Egy alkalommal t�bbet ivott a kellet�n�l, �s �gy �llt Voldemort el�. Szemtelens�ge miatt azonnal hal�lra �tkozt�k. Ap�m undor�t� viselked�se tett olyann�, amilyen vagyok. Persze Potter�k is kitettek maguk�rt. A folyamatos megal�ztat�s, amit t�l�k kaptam a semmi�rt cser�be, igaz�n „rendes” volt t�l�k. Az �let persze �ket is megbosszulta. Potter �s Black halott. A kis patk�ny bar�tjuk f�l karral nyalhatta �lete v�g�ig Voldemort talp�t. Lupint a var�zsl�vil�g nagy r�sze megvetett, mert v�rfarkas volt. Potter hal�l�nak �r�ltem a legjobban. Megal�zott a l�ny el�tt, akibe szerelmes voltam, majd k�s�bb elvette feles�g�l. A legnagyobb megal�ztat�somt�l a hal�lukig csak ap�m mondata tartotta bennem a lelket: „Sz�nalmas az, aki �ngyilkoss�gt�l v�rja a megv�lt�st!”. Mikor v�geztem az iskol�val, a b�jitaloknak szenteltem az �letem. Lassacsk�n egyre t�bb megrendel�m volt, akik �jabb vev�ket hoztak magukkal. Mind s�t�t alak, de engem nem zavart. A p�nzb�l a kutat�saimat finansz�roztam. Egy nap be�ll�tott hozz�m Malfoy, hogy mindig Voldemortnak vitte az �ltalam k�sz�tett f�zeteket, �s meg akar ismerni. A sz�ke f�rfi gy�zk�d�tt, hogy ha a Nagyurat meg tudom gy�zni a tehets�gemr�l, akkor nem kell mindig h�napokat v�rni, hogy el�g p�nzem legyen a k�s�rletekre. V�g�l r��lltam. Tudtam, rengeteg embert k�noznak, �s gyilkolnak a f�zeteimmel, de nem hatott meg. „Ez nem csorb�tja a h�rnevem!”, amikor eszembe jutott ez a mondat, mindig j�kat nevettem magamban. Azt�n egyszer meghallottam egy j�slatot. Ennek k�sz�nhet�en Voldemort meg akarta �lni a Potter �s Longbottom csal�dot. H�t nem j�tt �ssze neki. Elmentem Dumbledore-hoz - m�g a buk�sa el�tt-, �s elmondtam mindent. Az �reg seg�tett nekem azzal a felt�tellel, hogy az iskol�ban kell tan�tanom. R��lltam, hiszen enn�l rosszabb nem lehet. Tizenn�gy �v m�lva a Nagy�r visszat�rt. Ha nem akartam, hogy meg�lessen, k�nytelen voltam visszamenni, nyalizni. �t �vig kellett k�mkednem, mire az ifj� Potter v�gre kegyeskedett kiny�rni azt a mocskot. Abban az �t �vben is ap�m szava tartotta bennem a lelket: „Sz�nalmas az, aki �ngyilkoss�gt�l v�rja a megv�lt�st!”. A v�gs� csat�ban v�g�l is kider�lt, hogy ki mellett �llok, �gy, mikor a marad�k hal�lfal� elmenek�lt, k�nytelen voltam bujdosni el�l�k, Dumbledore parancs�ra. Szerinte eleget harcoltam. „V�gre valaki �szre vette!” A bujdos�s alatt ismertem meg Alin�t. Mellette �gy �reztem, hogy esetleg m�gis �rdemes �gy �lni. Majdnem egy �vig �lt�nk egy rejtett sz�ll�son, amikor hirtelen t�bb f�nix tag is megjelent, �s m�shova cipeltek minket. Kider�lt, hogy �rul� volt k�z�tt�k. M�g mindig t�l hatalmas volt a s�t�t oldal. P�r napig egy�tt lehett�nk, m�g, majd k�t k�l�nb�z� helyre ker�lt�nk tov�bb. M�sf�l �v telt el �s �n nem l�thattam, nem hallhattam r�la semmit. Azt hittem bele�r�l�k. Ez id� alatt minden nap elism�telgettem a szok�sos mondatot: „Sz�nalmas az, aki �ngyilkoss�gt�l v�rja a megv�lt�st!”. Azt�n egy nap ber�ppent az ablakomon egy postagalamb. Messzir�l j�hetett, ugyanis teljesen ki volt mer�lve. Alina �rt. Remegve olvastam v�gig a levelet. Tal�lkozni akart velem. M�s � sem b�rta tov�bb. Megsz�ktem a rejtekhelyemr�l, �s elmentem arra a helyre ahol szerelmem tal�lkozni akart velem. F�l gy�ny�r� �r�t kaptunk a sorst�l, azt�n megjelentek a hal�lfal�k kis csoportja. �r�kig k�noztak minket, majd meg�lt�k a szerelmem. V�gig csak r�h�gtek. El�m dobt�k a p�lc�m, majd hoppan�ltak, miut�n azt mondt�k, hogy �rul� nem �rdemel kegyes hal�lt, v�gezzek csak �n magammal. „Sz�nalmas az, aki �ngyilkoss�gt�l v�rja a megv�lt�st!”. F�l�jultan �leltem magamhoz a kedvesem, �s n�m�n zokogtam, mik�zben lassan els�t�t�lt el�ttem a vil�g, bel�l pedig szorongatott valami. M�snap d�lut�n az aurorok egy halott p�rra bukkantak egy kis falu mellett a f�ben. Mindkett�t megk�nozt�k. A n�vel egy hal�los �tok v�gzett, m�g a f�rfinek megszakadt a sz�ve. �gy hunyt el Perselus Piton.