Silverspirit oldala

- J�nnek! J�nnek! Siker�lt nekik! Igazgat� �r, megj�ttek! - a mindig kim�rt, higgadt McGalagony �gy ron-tott be Dumbledore irod�j�ba, mint a forg�sz�l, �s mell�re szor�tott k�zzel, leveg� ut�n kapkodva �llt meg az igazgat� asztala el�tt.
- H�l' Istennek, v�gre! - s�hajtott fel megk�nnyebb�lten Dumbledore.
- H�vjam a t�bbieket?
- Igen, �rtes�tse �ket Minerva, legyen sz�ves! Menjen mindenki abba a terembe, ahol a megbesz�l�seinket szoktuk tartani, �n is j�v�k azonnal!
Mikor a tan�rn� kiment, az igazgat� k�t kez�be temette az arc�t, �s m�lyeket l�legzett. R�gen agg�dott ennyire, de v�gig b�zott k�t v�lasztottj�ban, hiszen n�la jobban senki nem ismerte Len�t �s Perselust, tudta, hogy ha valaki, akkor �k k�pesek lesznek v�ghezvinni m�g ezt a k�ts�gbeejt�en neh�z feladatot is. Egy�tt igen… Ennek ellen�re r�gen volt ilyen bizonytalan valaminek a kimenetel�t illet�en. Megk�nnyebb�lten, boldogan �llt fel a sz�k�b�l, �s indult el a terembe a t�bbiekhez. Nagyon v�rta a besz�mol�jukat, �s a tal�l-koz�st Argussal.
A n�gy v�rva-v�rt alak ekkor l�pett be a kast�lyba. Sirius vid�man vigyorogva fogadta a Rend tagjainak gratul�ci�it, Remus szokott csendes mosoly�val t�rte, hogy a kez�t szorongass�k, de k�zben kicsit agg�dva f�rk�szte Lena arc�t.
A l�ny nagyon csendes volt, mi�ta hoppan�ltak, alig sz�lt egy-k�t sz�t, mintha teljesen m�shol j�rt volna. Most is, mik�zben kedvesen besz�lgetett a t�bbiekkel �s v�laszolgatott a k�rd�seikre, Lupin azt l�tta rajta, hogy minden udvariass�ga ellen�re eg�szen m�shol szeretne lenni. Semmi megk�nnyebb�l�st nem muta-tott, pedig ez ut�n a pokolian vesz�lyes feladat ut�n az lett volna a vil�g legterm�szetesebb dolga, hogy boldogan �szik a dics�s�gben.
� viszont ink�bb szomor�nak l�tszott. �s nagyon-nagyon f�radtnak… Remus ezen nem is csod�lkozott, hiszen Lena k�t napja nem aludt semmit, �s hihetetlen, hogy mi mindenen ment �t k�zben. M�gis biztos volt benne, hogy nem ez az igazi ok. Valami m�s is l�tszott a szem�ben… De mi?! Mi az, amit�l olyan nyugtalan?! Igen, ez az! Aggodalom… De mi�rt, hiszen m�r minden rendben van… Az �ton v�gig Argussal foglalkozott, hiszen az �reg var�zsl� rettenetesen kimer�lt �s agyongy�t�rt volt, de ez�rt f�l�sle-ges lett volna idegeskedni, hiszen nem volt vesz�lyes az �llapota, most pedig, hogy a Roxfortba �rtek, fel-ker�l a gyeng�lked�re, �s hamarosan teljesen rendben lesz. Akkor viszont mi lehet a baj?!
Ekkor l�pett be a terembe Dumbledore, �s boldog mosollyal l�pett oda a kis csoporthoz.
- Argus! De �r�l�k, hogy �jra l�tlak!
- H�t m�g �n hogy �r�l�k, dr�ga bar�tom! Ahol eddig tart�zkodtam, az k�zel sem volt ilyen kellemes hely! Hanem ez a l�ny, akit �rtem k�ldt�l…!!! El�sz�r el sem akartam hinni, hogy t�nyleg k�pes volt valaki be-j�nni hozz�m oda a pokolba!
- Na igen, Lena egy kincs, de ezzel nem mondasz semmi �jat, r�g�ta tudom m�r!- mondta vid�man az igazgat�, �s a l�nyhoz fordult, hogy �t is meg�lelje.
- Nagyon k�sz�n�m, de nem egyed�l csin�ltam! Sirius �s Remus nagyon sokat seg�tettek, Piton professzor n�lk�l pedig, semmire sem ment�nk volna!
- Igen, Perselus rengeteget tett �rtem, m�r halott lenn�k, ha � nincs! - b�lintott Welsh.
- Ott maradt? - k�rdezte halkan Dumbledore, �s a mindentud� k�k szemek Lena arc�t f�rk�szt�k.
- Nem akart j�nni, azt mondta, akkor mindenre r�j�nnek, �s nem mehet t�bb� vissza az im�dott Hal�lfal�i k�z�! - fintorodott el bossz�san Black.
- �s igaza volt! Sz�ks�g�nk van r�, meg a h�rekre, amiket hozhat nek�nk, �s � tudja ezt! Nagyon r�g�ta eszerint �s ez�rt �l, Sirius! - mondta hat�rozottan az igazgat�.
- Mi lesz most vele?! Voldemort eg�szen biztosan vallatni fogja! - a l�ny torka �sszeszorult, �s k�ts�g-beesetten n�zett az �sz m�gusra, mintha vigasztal�st, b�ztat�st v�rt volna t�le.
- Sajnos, nem tudom azt mondani, hogy nincs igaza, de Perselusb�l nem k�nny� kiszedni valamit, ha � nem akarja, m�g mag�nak Voldemortnak sem!
- �s milyen eszk�z�ket fog bevetni vajon, ha nem tudja meg azt, ami �rdekli, vagy egyszer�en csak d�h�s lesz a kudarc miatt, ami most �rte?! - k�rdezte Lena, de l�tszott rajta, hogy nem v�r v�laszt.
�pp az a baj, hogy biztos abban, mit hallhatna! - gondolta Dumbledore, �s kiv�telesen semmi vigaszta-l� nem jutott esz�be, hiszen � azt is tudta, amit a l�ny nem. Piton m�r t�l sok Cruciatus �tkot �lt �t… T�l sokat… Ha most is az k�vetkezik, akkor… nagy baj is lehet… Nem, erre gondolni sem szabad, nem t�r-t�nhet meg!
Lupin csendesen figyelte a lehajtott fejet, a szomor� barna szemeket, �s egyszerre teljesen vil�gosan l�t-ta a v�laszt a k�rd�s�re. Sz�val ez a baj, ez�rt agg�dik annyira! - gondolta, �s hitetlenkedve n�zte az elkese-redett arcot.
Sirius �ppen Lenahoz besz�lt, �s nagy lend�lettel, nevetve magyar�zott neki valamit, eg�szen k�zel hajolt hozz�, �gy n�zett a szem�be. Remus ismerte ezt, az esetek 99 sz�zal�k�ban be is j�tt, de most… H�t, bar�-tom, ez most nem a Te napod! - gondolta mag�ban.
�gy t�nt, az igazgat�n �s Lupinon k�v�l senki m�s nem vette �szre, hogy a l�nynak nincs t�l j� kedve, mindenki boldog �s felszabadultan vid�m volt. �r�mmel szorongatt�k a n�gy ember kez�t, �s egym�s sza-v�ba v�gva k�rdezgett�k �ket az �tr�l.
- Kicsit f�radt vagyok, azt hiszem, nem �rtana aludnom egy kicsit! - mondta Lena, mikor az ezeregyedik k�rd�sre is v�laszolt. Nagyon kedvelte ezeket az embereket, rettenetesen j�l esett a szeretet�k �s a meg-becs�l�s�k, de most kicsit egyed�l szeretett volna lenni.
- Igaza van, �n is lepihenn�k, ha adn�l nekem egy szob�t, Albus!
- Ez term�szetes Argus, m�r r�gen el kellett volna engedn�nk titeket, nagyon kimer�ltek lehettek! Men-jetek csak! Egy h�ziman� megmutatja a szob�dat, bar�tom! �n is pihenjen le… �s pr�b�ljon megnyu-godni, nem lesz semmi baj! - ezt m�r olyan halkan mondta, hogy csak a l�ny hallhatta.
- H�t persze, tudom… - de amikor fel�rt a szob�j�ba, �s led�lt az �gyra, be kellett hogy ismerje mag�nak, egy�ltal�n nem biztos ebben… M�g nagyobb baj, hogy az igazgat� sem volt meggy�z�dve arr�l, amit mondott. Ezt vil�gosan �rezte, amikor a k�k szemp�rba n�zett, tiszt�n l�tta az aggodalmat, �s azt is, hogy Dumbledore valamit eltitkol el�le.
Mi lehet most Vele?! Istenem, csak Voldemort ne gy�t�rje meg nagyon… B�r l�thatn�m, mi t�rt�nik most! - gondolta tehetetlen�l. Val�j�ban, ha t�nyleg l�thatta volna ebben a pillanatban Perselust, akkor azt k�v�n-ta volna, hogy valaki t�ntesse el a szeme el�l ezt a r�mk�pet…
A f�rfi iszonyatos �llapotban volt. �gy �rezte, ezt m�r nem b�rja elviselni… M�g egyet nem… Ez m�r t�l sok… Nem tudja tov�bb elz�rni a gondolatait, egyszer�en k�ptelen r�… De akkor mindent meg fog tudni Dumbledore-r�l, �s Lenar�l is… Nem, ez nem t�rt�nhet meg… Lehet, hogy belehal, de a gondolata-it nem adja! Eg�sz test�vel a padl�n fek�dt, ahova az utols� Crucio k�ldte, �rezte a k� jeges hideg�t, �s ez m�g j�l is esett neki, mert egy�bk�nt mindene t�zben �gett, �gy �rezte a vil�g is l�ngol k�r�l�tte, olyan k�n r�ntotta g�rcsbe a test�t. Tudta, hogy �gy lesz… M�r akkor tudta, amikor visszafel� igyekezett a t�rsaival.
�tk�zben Malfoy egyfolyt�ban arr�l faggatta, hogy ki lehetett az a l�ny, aki ilyen cs�ny�n elb�nt vel�k.
- Hogy lehet, hogy nem tudod ki az?!
- Szerinted minden "s�rv�r� kis loty�t" ismernem kellene, Lucius?!
- De ez a l�ny olyan alakokkal volt, akikr�l nagyon is j�l tudod kicsod�k! Gondolom, azt Te is �szrevetted, hogy ki volt az a k�t f�rfi, aki az utols� pillanatban a seg�ts�g�kre sietett!
- Igen, nem volt neh�z felismernem �ket!
- Azt mindj�rt gondoltam, csod�lkoztam volna, ha elfelejtetted volna �ket, azok ut�n a sz�p iskola�vek ut�n! - vigyorodott el gonoszul Malfoy.
Pitonnak �k�lbe szorult a keze d�h�ben. Legsz�vesebben teljes er�b�l a m�sik f�rfi arc�ba s�jtott volna, de nem tehette… M�g nem… Tal�n majd annak is elj�n az ideje egyszer! Ink�bb megpr�b�lt arra koncent-r�lni, ami a bels� k�rben v�rhat r�. Ezeket a k�rd�seket a Nagy�r is fel fogja tenni, ez eg�szen biztos! Nem is csod�lkozott, amikor a k�r hat�r�t �tl�pve r�gt�n k�z�lt�k vele, hogy a S�t�t Nagy�r m�r v�rja. Ez�ttal nem fogja olyan egyszer�en meg�szni, mint az �jszaka! Tiszt�ban volt vele, hogy mik a vallat�si m�dszerei, �t�lte m�r p�rszor, �s l�thatta m�g t�bbsz�r…
Minden marad�k erej�t �sszeszedve l�pett be az ajt�n, �s a f�ldre borult. Ez is megt�rt�nt ma m�r egy-szer…
- Perselus, Perselus! Meg tudn�d mondani nekem, hogy tulajdonk�ppen mi�rt is vagy itt k�zt�nk, ha sem-mire nem tudlak haszn�lni?! - has�tott a f�l�be, fej�be, gerinc�be a v�szj�sl� sziszeg�s.
- Nem �rtelek, Nagy�r…
- �, dehogyisnem �rtesz! Nem vagy te olyan buta, hogy ne tudd, mir�l besz�lek!
- Sajn�lom, Uram, nem tudtam err�l az akci�r�l!
- Na, ugye hogy tudod, mire vagyok k�v�ncsi! �s vajon mi�rt nem tudt�l r�la?! Nem az a feladatod, hogy mindent megtudj, amit Dumbledore tervez?! �gy hallottam, egy l�ny tette t�nkre a terveinket! Egy s�rv�-r�, fiatal kis szuka!!! Az �N terveimet! �s Te err�l nem tudsz semmit?!
- Nagy�r, nem tehetek r�la, semmi jele nem volt annak, hogy k�sz�lne valamire az a v�n gazember!
- Nem tehetsz r�la?! Azt is meg kellene tudnod, amit eltitkolnak el�led, ez lenne a dolgod! Ki az a l�ny?!
- Nem tudom, Uram, m�g sosem l�ttam! - mondta Piton, �s mag�ban h�l�t adott az isteneknek, ami�rt a l�ny mag�ntanul� volt, �gy senki nem tudhatja a tan�rokon k�v�l, hogy ismeri.
- Sosem l�ttad?! Perselus, akkor t�nyleg el kell gondolkodnom azon, hogy kellesz-e nekem! Az igazgat�d annyira nem b�zik benned, hogy m�g csak meg sem mutatta neked azt a l�nyt?! Akkor hogy v�rhatn�m azt, hogy a terveibe beavasson T�ged?! Vagy csak nem mondasz igazat nekem! Ez is egy lehet�s�g! - Voldemort �gy f�rta a szemeit a sz�nfekete szemekbe, mintha hegyes t�r lett volna a pillant�sa.
- Nagy�r, hogy gondolhatod ezt?! �n h�s�ges vagyok Hozz�d, sosem tudn�k hazudni Neked! Tudod, hogy �gy van! - ki�ltotta Piton k�ts�gbeesetten, �s �rezte, hogy elbor�tja a p�nik. Majdnem feljajdult a f�j-dalomt�l, a szemek mintha egyenesen az agy�ba m�lyedtek volna, �rezte, ahogy a t�r�k belef�r�dnak a fej�be, �s j�ghideg ver�t�k �lt ki a homlok�ra.
- Nem vagyok biztos benne, t�l �gyesen takargatod a gondolataidat! - sziszegte Voldemort.
- Nem titkolok el�led semmit, nem is tudn�k, Uram, hiszen �gyis bel�m l�tn�l!
- Hmm… Lehet, de akkor is tudnod kellett volna err�l az akci�r�l, hiszen m�sokat �gy l�tom beavatott az a v�n bolond! Vagy nem �gy van?!
- De igen, �gy l�tszik, Sirius Black �s Remus Lupin benne voltak a dologban! - Piton tudta, hogy ezt semmi �rtelme nem lenne letagadni, hiszen Malfoy �s a t�bbiek k�z�l is sokan felismert�k a k�t f�rfit.
- Teh�t benn�k jobban megb�zik, mint benned! Ejnye, Perselus! Hogy lehet ez, nem Te vagy a koll�g�ja?! - a g�nyos hang szinte mart.
- Nagy�r, Te is tudod, hogy Albus Dumbledore csak a Griffend�les t�rsas�got becs�li igaz�n! Ez mindig �gy volt, �s mindig is �gy lesz! Bennem megb�zik, de sosem leszek a szem�ben egyenrang� egy egykori, vagy jelenlegi Griffend�lessel, sz�m�ra �n mindig Mardek�ros maradok, �s ebben igaza is van! - mondta keser�en a b�jitaltan tan�r, �s �r�lt, hogy most nyugodtan kit�rhatja az elm�j�t, hiszen ezt t�nyleg �gy gondolta, �gy �rezte.
- Lehet, hogy ebben igazad van! - v�laszolta elgondolkodva Voldemort.
Ez j�l siker�lt! - �rezte megk�nnyebb�lten Piton. �rul�sra mintha m�r nem gyanakodott volna a S�t�t Nagy�r. A k�vetkez� mondat mintha az �rz�seire v�laszolt volna.
- Ez m�g nem ment fel az al�l, hogy nem tudtad ell�tni a feladatodat! Hib�zt�l, Perselus, �s tudod, hogy �n nem t�r�m a hib�kat!
- Tudom, hib�ztam, Uram! Bocs�ss meg! - borult a f�ldre. Boldog volt, hogy m�r csak hib�r�l van sz�, ugyanakkor rettegve k�sz�lt a megtorl�sra, amir�l tudta, hogy nem ker�lheti el… �gy is volt…
- Bocs�ssak meg?! - a kegyetlen, k�rog� nevet�st�l a v�r is megfagyott mindenkiben, aki hallotta.
- �n sosem bocs�tok meg! Ezt is nagyon j�l tudod! Crucio! - sziszegte Voldemort.
A k�n azonnal a test�be mart, a padl�ra d�nt�tte, feh�ren izz� f�nyt l�tott csak, semmi m�st. Mintha meg-olvadtak volna a csontjai, az iszonyatos f�jdalom �gy �gette, mint a t�z. Mikor lassan sz�nni kezdett a gy�trelem, zih�lva kapkodott leveg� ut�n, �s megpr�b�lt felemelkedni.
- Crucio!
El�lr�l kezd�d�tt minden… Azt�n �jra… �s �jra… Megint… �gy �rezte, �r�k �ta k�nl�dik m�r.
- V�laszoln�l egy egyszer� k�rd�semre, Perselus?! - k�rdezte g�nyosan Voldemort a sokadik �tok ut�n, egy pillanatnyi sz�netet tartva. Gonosz gy�ny�rrel n�zte a ver�t�kben f�rd�, eltorzult arcot, �s jelent�s�gtel-jesen j�tszadozott a var�zsp�lc�j�val.
- Mit akarsz tudni, Nagy�r?! - ny�gte Piton rekedten. Legyen m�r v�ge! - k�ny�rg�tt mag�ban. �lj�n meg, csak legyen v�gre v�ge!
- Mi�rt fogadtalak vissza, miut�n el�rult�l engem, �s akkor sem siett�l hozz�m, amikor h�vtam a Hal�lfal�-imat a visszat�r�sem ut�n, ha nem veszem hasznodat?! Mi�rt tartan�lak meg?!
Most m�r �gyis mindegy, ha feld�h�dik, tal�n gyorsabban v�gez velem, gondolta a tan�r k�ts�gbeesett d�hvel. Minden erej�t �sszeszedte, felemelte a fej�t, belen�zett a v�r�sen izz� szemekbe, �s a minden mindegy nyugalm�val v�laszolta:
- Tal�n az�rt, Uram, mert nem sok embered maradna, ha mindenkit elk�lden�l, aki megtagadott T�ged az elt�n�sed ut�n. Nem �n voltam az egyetlen, aki �gy tett, ha j�l tudom! Vagy mondjak egy m�sik okot is, amit nem sokan tudnak rajtunk k�v�l?!
- G�nyol�dni mer�szelsz?! - pattant fel Voldemort, �s izz� d�hvel meredt az elgy�t�rt f�rfira.
- Vil�g�rt sem, csak v�laszoltam a k�rd�sedre, Nagy�r!
- V�laszolt�l! �s �n is v�laszolok mindj�rt! - emelte fel a p�lc�j�t a v�r�s tal�ros alak, de miel�tt kimondta volna az �jabb �tkot, Piton egy pillanatra elismer�st l�tott megvillanni az embertelen szemekben. Elisme-r�st �s tal�n egy kis b�szkes�get… Azt�n m�r nem tudott figyelni semmire, csak arra a hangra…
- Crucio!
Egy id� ut�n szinte m�r nem is tudott mag�r�l. Nyugodj meg, legal�bb nem kell att�l f�lned, hogy bele-l�t a gondolataidba, hiszen m�r nincsenek gondolataid! - mondta keser� g�nnyal egy hang a fej�ben. Ez volt az utols�, ami �tvillant az agy�n, azt�n m�r nem volt semmi, csak a feh�ren izz� f�ny, a f�jdalom, majd a j�t�kony s�t�ts�g, amibe v�gre belezuhant…
Mikor mag�hoz t�rt, egy pillanatra fogalma sem volt r�la, hogy hol van, azt�n nagyon lassan tisztulni kez-dett a feje, kezdte felfogni a k�rnyezet�t, r�j�tt, hogy a Hal�lfal�k t�bor�ban van, �s az eg�sz test�t elt�lt� f�jdalom azt is esz�be juttatta hamarosan, hogy mi is t�rt�nt. �r�j�ra pillantva r�j�tt, hogy �jultan t�lt�tte az eg�sz �jszak�t, �s a mai d�lel�tt�t is.
Mozdulni is alig tudott, olyan �rz�se volt, mintha darabokra t�pt�k, azt�n meglehet�sen hanyagul �jra �sz-szet�kolt�k volna…
M�g �gy is boldog volt, mert abban m�r biztos lehetett, hogy amit�l a legjobban f�lt, azt meg�szta.
A f�jdalmat, ami m�g v�rt r�, el fogja viselni, a l�nyeg az, hogy nem vesztette el a j�zan esz�t, hogy m�g tudja mag�r�l kicsoda, nem �gy, mint mondjuk a Longbottom h�zasp�r… B�rmi m�st ink�bb, mint azt… Hal�lt, gy�trelmet, csak azt a magatehetetlens�get, azt az �ress�get ne… Tudta, hogy minden es�lye meg-volt r�, hogy meghaljon, vagy meg�r�lj�n.
Min�l t�bbsz�r �li �t valaki a Cruciatus �tkot, ann�l kev�sb� k�pes elviselni, �s ann�l nagyobb a val�sz�n�-s�ge, hogy maradand� k�rokat okoz… �s � m�r �t�lte p�rszor… P�rszor?! Majdnem elnevette mag�t ezen a finom fogalmaz�son.
- Perselus! A Nagy�r h�vat! - l�pett be a szob�j�ba az egyik Hal�lfal�.
Egek! Csak nem akarja el�lr�l kezdeni?! Azt eg�szen biztosan nem �li t�l! Lassan felt�p�szkodott, �s �rezte, hogy remegnek a l�bai, alig tudott �llva maradni. Ezt nem kell mindenkinek l�tni! - parancsolt r� saj�t test�re, majd kih�zta mag�t, �s olyan hat�rozott l�ptekkel indult az ajt� fel�, amivel m�g �nmag�t is meglepte. A hat�s nem is maradt el… L�tta a meglepet�st �s a tiszteletet a m�sik, alacsonyabb rang� f�rfi arc�n. Term�szetesen mindenkihez eljutott a h�re