Silverspirit oldala

Hossz� percekig �ltek a kanap�n, bizalmas n�mas�gban. Hermione el�tt felr�mlett a ny�ri k�z�s szieszt�k eml�ke, amikor �des csendben olvasgattak a nappaliban, �s egym�s karjaiba feledkezve m�latt�k az id�t. Ezen �nk�ntelen�l is elmosolyodott.

Megnyugtat� volt a v�ll�n �rezni Perselus meleg kez�t, �s v�gre valah�ra k�zelr�l hallgatni a sz�vver�s�t. Nem csak elk�pzelni, �s �br�ndozni r�la – hanem a val�s�gban hallani �s �rezni…

- J�, hogy itt vagy – ny�gte ki v�g�l Hermione. Piton csak szel�den meg�rintette a l�ny arc�t, �vatosan v�gigsim�totta ujjaival.

- J�, hogy itt lehetek – morogta a l�nynak, azt�n kibontakozott Hermione �lel�s�b�l. – Most mennem kell, egyt�l �r�m van…

- Nekem is… Gy�gyn�v�nytanom lesz… Basszus… - pattant fel a griffend�les. – Elhagytam a t�sk�mat… Az �rd�gbe! Hol hagytam el a t�sk�mat… Minden jegyzetem abban volt!

- Szerintem Draco meg�rizte neked – mosolyodott el Piton. Hangj�ban volt valami enyhe g�ny, ami a p�nikol� eminensnek sz�lt. Hermione is felfigyelt a v�ltoz�sra, �s visszavett a lend�let�b�l. Nagy, csod�lkoz� szemmel n�zett a szerelm�re. Hirtelen nem tudott mit mondani, csak elnevette mag�t. – Mit nevetsz? – k�rdezte Piton �rtetlen�l.

- Ez az �j helyzet m�sfajta megk�zel�t�st k�v�n mindkett�nkt�l – s�hajtott Hermione. –Besz�ln�nk kellene valamikor a szab�lyokr�l…

- Szab�lyokr�l? – ism�telte meg a f�rfi tov�bbra is meglepetten a kedvese szavait.

- Igen, a szab�lyokr�l. De ezt majd m�skor vitassuk meg… Most igaz�n mennem kell… Rem�lem, Draco t�nyleg mag�val vitte a t�sk�mat… - ny�gte Hermione, t�tov�n �llva a kanap� mellett, szemben Pitonnal. A f�rfi �t n�zte, tekintete kif�rk�szhetetlen�l csillogott. A griffend�lest megbabon�zta a fekete szemp�r, majd vad d�r�mb�l�s t�r�tette mag�hoz. Fogadni mert volna, hogy Draco Malfoy �llt az ajtaja el�tt.

Piton b�cs�z�sk�ppen biccentett egyet.

- Este ism�t elj�v�k, �s megn�zem a nyakadat – morogta.

- Az nem j�, b�ntet�munk�n leszek Kravenn�l – nyelt egyet Hermione.

- Az lehetetlen. McGalagony most r�gta ki – h�zta ki mag�t Piton, majd n�mi Hop-port szit�lt a kandall�ba, majd a z�ld l�ngokba l�pett, �s elt�nt. Hermione szerelmes mosollyal b�mult az elt�n� sziluettje ut�n.

- Granger, azt hiszed, hogy lond�nernek j�ttem a Roxfortba? Nyisd m�r ki… Tudom, hogy odabent vagy… - kiab�lt d�h�sen Malfoy a folyos�r�l. Hermione boldogan fels�hajtott, majd a hang ir�ny�ba indulva elt�k�lte, hogy miel�bb keres egy nagyon er�s hangszigetel� b�b�jt az ajtaja, �s a saj�t nyugalma sz�m�ra.

Draco term�szetesen fele olyan d�h�s sem volt, mint az a l�rm�z�s�b�l sejthet� lett volna. Leadta a l�nynak a t�sk�j�t, azt�n lement a k�nyvt�rba. Hermione ink�bb az eb�dl�be sietett, ahol vill�mgyorsan mag�ba t�m�tt n�h�ny falatot, azt�n szaladt gy�gyn�v�nytanra. Olyan vid�m �s mosolyg�s volt, hogy az m�r ijeszt�en hatott a t�bbiekre. Az idei tan�vben m�g sosem l�tt�k az iskolaels�t boldognak; �s nem akart�k elhinni, hogy Kraven t�voz�sa ekkora �r�m�t okozott neki. A fojtogat�s h�re term�szetesen fut�t�zk�nt terjedt el az iskol�ban, �s mindenki, lassan m�r csak megszok�sb�l is megb�multa a l�nyt.

Hermione azonban nem izgatta mag�t ilyen apr�s�gokon. Kraven elment, nem kell hozz� b�ntet�munk�ra menni, le tudott gy�rni egy kis forr� er�levest, nem k�sett el gy�gyn�v�nytanr�l… �s m�g a t�sk�ja is megker�lt… �s Piton este megint megl�togatja a szob�j�ban… Enn�l szebben nem is alakulhatna a nap…

A f�radt napsugarak arany sz�nbe �lt�ztett�k a leveleiket sirat� f�kat. Az iskolaels� soha ilyen sz�pnek nem tal�lta a gy�gyn�v�nykertet, amin kereszt�lhaladt, hogy az �vegh�zba �rjen. Megt�ltosodva jelentkezett, �s dolgozott az �r�n. Ron �s Harry �rtetlen�l �lltak az eset el�tt, noha sejtett�k, hogy nem puszt�n Kraven t�voz�sa t�rte meg a jeget a l�nyn�l. A fi�k is szembe tal�lkoztak Pitonnal az egyik folyos�n, miel�tt gy�gyn�v�nytanra �rtek volna. A tan�r �ppen egy csoport hugrabugos di�kt�l vont le egy tucat pontot, ami�rt azok nem az udvaron tart�zkodtak a sz�net alatt…

A dupla �ra ut�n Hermione el�gedetten vonult le egyenesen a k�nyvt�rba, hogy meg�rja a Bimba professzor �ltal frissen feladott leck�t. Alig egy �ra alatt �ssze is hozta az �tven centis fogalmaz�st a m�regfog� tigrisliliomokr�l. Harry �s Ron alig tudt�k az egyharmad�t kilesni, mert olyan gyorsan �rt. Ut�na pedig gondosan �sszetekerte, �s a t�sk�j�ba tette a pergament. �sszegy�jt�tte a k�nyveit, azt�n elk�sz�nt a fi�kt�l; �s a szob�j�ban folytatta a tanul�st. Ron halkan morgott m�g, amikor a l�ny kifordult a k�nyvt�r ajtaj�n.

Hermione legsz�vesebben dudor�szott volna j� kedv�ben, ahogy bel�pett a lakoszt�ly�ba. A kandall�ban vid�man pattogott a t�z, kellemes meleget var�zsolva az egy�bk�nt kiss� huzatos helyis�gbe. Ler�gta a cip�j�t, �s levette a tal�rj�t, majd a pul�verj�t is. Felk�t�tte a haj�t, azt�n bef�szkelte mag�t a kandall� el�. A kanap� halkan nyikorgott alatta, ahogy megkereste a legk�nyelmesebb tanul�pozit�r�j�t. Maga mell�, �s maga el� halmozta az �tv�ltoztat�stan k�nyveit, �s elm�ly�lten olvasni, majd jegyzetelni kezdett. R�videsen azonban r� kellett j�nnie, hogy k�ptelen koncentr�lni.

Minden m�sodik gondolata Perselus Piton k�r�l forgott. Minden harmadik pillant�sa a kandall�ja t�z�t kutatta, h�tha felbukkan a f�rfi sziluettje a l�ngok k�z�tt. Boldogan, majd boldogtalanul v�rta a szerelm�t. Minden percben rem�nykedett, azt�n minden r�k�vetkez� percben hitehagyottan a poklokat j�rta.

Kihagyta a vacsor�t is, olyannyira nem akarta elmulasztani az esti tal�lkoz�st Perselussal. Amikor a f�rfi f�l nyolc ut�n kil�pett a kandall�b�l, �ppen r�vetegen b�multa a plafont.

- Nem j�tt�l le vacsor�zni – morogta Piton. Hermione �gy ugrott fel a kanap�r�l, mintha t�z �gette volna meg. Heves sz�vdobog�sa k�zepett n�zett a szerelm�re, a legkev�sb� sem figyelve az �l�b�l kipotyog� k�nyvekre �s pergamenekre.

Halv�nyan elmosolyodott, �s Perselus szem�be f�rta barna �risz�t. Kereste azt a kicsiny kapaszkod�t, amit �ltal�ban meg is tal�lt a f�rfi tekintet�ben. Azt a biztons�got, azt a mened�ket, amit soha m�st�l meg nem kaphat.

Piton fels�hajtott a l�ny hallgat�s�n. L�tta a di�kj�n, hogy valamit nagyon keres benne, valamit nagyon v�r t�le. Minden sz� n�lk�l egyszer�en Hermione el� l�pett, �t�lelte, �s szel�den megcs�kolta.

Hermione szerelmesen fels�hajtott a r�vid cs�k ut�n, azt�n arc�t a f�rfi mellkas�ba f�rta. Lassan elhitte, hogy ak�r rendben is mehetnek a dolgok. Ak�r m�g boldogok is lehetnek a j�v�ben.

- Annyira f�ltem, hogy nem j�ssz el – motyogta Hermione.

- Mi�rt ne j�ttem volna? – k�rdezte halkan Piton.

- Mert valami k�zbej�n. McGalagony megtiltja. Vagy elhiszed, amit az �js�gok �sszehordanak r�lam, r�lunk… Vagy egyszer�en nem is… szeretsz m�r… - suttogta a griffend�les. Kezei olyan er�vel szor�tott�k Perselus h�t�t, mintha a vil�g egyens�lya m�lna az �lel�s�n. Piton maga is meglep�d�tt a l�ny szor�t�s�n, de titokban tetszett neki.

- �s m�g t�ged neveztek ki iskolaels�nek… Hermione, egyszer�en jav�thatatlan vagy… - morgott a f�rfi, de k�zben mosolygott, �s boldogan simogatta a szerelme h�t�t. – Ha azt mondom, hogy este elj�v�k, akkor este elj�v�k, �s k�sz. Ezen senki ember fia nem v�ltoztathat…

- Az j� – ny�gte ki Hermione, �s lenyelte el�buggyanni k�sz�l� �r�mk�nnyeit. Kellett n�h�ny m�sodperc, mire �sszeszedte mag�t, hogy elengedje a szerelm�t.

- Most m�r le�lhetn�nk – jegyezte meg halkan Piton g�nyosan. Hermione zavartan felnevetett, azt�n le�lt a kanap�ra. Perselus mellette foglalt helyet, �t�lelte a l�nyt. �jra �s �jra k�r�ln�zett a helyis�gben. – Meglehet�sen mardek�ros st�lus – jegyezte meg a berendez�sre vonatkoz�an. – Hol szerezted a csill�rt?

- Ahonnan a kieg�sz�t�k t�bbs�g�t – s�hajtotta Hermione, majd gyorsan elterelte a sz�t. – De most nem ez a l�nyeg… Besz�lt�l McGalagonnyal? Mit mondott?

- Mivel kapcsolatban?

- Vel�nk kapcsolatban… Nekem azt mondta, hogy nem sz�l bele az �gy�nkbe…

- Nagyon helyesen teszi. Ha csendben megh�z�dunk, akkor nem fog belefolyni…

- Ennek �r�l�k. Azt mondta, hogy tov�bbra is tan�thatsz. �m �n megk�rdezn�m, hogy tov�bbra is akarsz-e tan�tani, vagy ink�bb adjam le az �r�idat? – k�rdezte halkan Hermione. Piton �sszer�ncolta a homlok�t.

- Mi�rt adn�d le az �r�imat? K�l�n tudom v�lasztani a hivat�somat �s a mag�n�letemet…

- Nem szeretn�m, ha elfogults�ggal v�doln�nak meg.

- Nem fognak. Nem oszt�lyozhatlak, �s nem vonhatok le pontokat. Tov�bb� nem is jutalmazhatlak pontokkal; b�r azt eddig sem tettem – nosztalgi�zott Piton. Hermione megcs�v�lta a fej�t.

- �s hogy �llunk a b�ntet�munk�val? Arra sem �t�lhetsz, igaz?

- De igen, ennyi engedm�nyt kaptam McGalagonyt�l – mosolygott g�nyosan a f�rfi.

- Remek�l hangzik – h�zta el a sz�j�t Hermione.

- Bizony. Szeretn�m, ha zavartalanul �ssze tudn�nk hangolni az iskolai �gyeinket, �s a szem�lyes kapcsolatunkat – morgott a f�rfi. Hermione felnevetett, azt�n igyekezett komoly arcot v�gni.

- �rtem. Term�szetesen mag�zni foglak, �s nem hozlak kompromitt�l� helyzetbe. Nem teszek k�t�rtelm� megjegyz�st, nem kritiz�llak, nem veszekedek, �s hasonl�k…

- Igen, ezt sejtettem, hogy �retten fogod kezelni a helyzetet. Viszont megk�rn�lek egy sz�vess�gre. Els�sorban nem a magam kedv��rt, hanem a F�nix Rend miatt…

- Igen?

- Tudom, hogy RAVASZ-�v van, �s sokat kell ilyenkor tanulni; de alkalom adt�n, ha seg�ts�gre szoruln�k a laborban, akkor dolgozz a kezem al�… K�rlek – csikorgatta a fog�t Piton. Hermione ism�t elmosolyodott.

- Ezt McGalagony k�rte, hogy mondd, igaz? Nem is kell v�laszolnod, tudom, hogy �gy van. Term�szetesen seg�tek, ha hirtelen sok munka szakad a nyakadba. Ez sosem fog f�ggeni az iskolai vagy a mag�nterm�szet� viszonyunk �llapot�t�l… - kuncogott az iskolaels�. – A rend k�ldet�se sz�momra is nagyon fontos, b�rmikor nagyon sz�vesen seg�tek.

- Remek.

- Viszont ezzel m�g nem oldottuk meg a mi… - kezdett bele Hermione, de nem tal�lt megfelel� sz�t a vit�jukra, ez�rt kelletlen�l elhallgatott. Nem akart ism�t �sszeveszni a szerelm�vel, viszont azt sem akarta, hogy a sz�nyeg al� legyen s�p�rve a veszeked�s�k. - … a mi �gy�nket…

- A mi �gy�nket? – k�rdezte Piton. �that� szemmel n�zte a l�nyt, de nem �rtette, hova akar kilyukadni Granger.

- A veszeked�s, augusztus v�g�n… - s�hajtotta a griffend�les. – Figyelj… �n nagyon sajn�lom. Nem gondoltam komolyan, hogy gy�v�nak neveztelek. Ne haragudj!

- Nem kell bocs�natot k�rned, igazad volt. Nem volt b�tor d�nt�s a hadisz�ll�son maradni, amikor m�shol lett volna sz�ks�g r�m… - hajtotta Perselus a fej�t Hermione homlok�hoz. – Hiba volt, most m�r tudom.

- Ugyan… Senki sem tudhatta, hogy mi minden fog t�rt�nni – s�hajtott fel a griffend�les. Nem akart v�daskodni, nem akart el�gt�telt; pedig a t�rt�ntek fele val�ban elker�lhet� lett volna, ha Piton vele tart a kast�lyba m�g szeptember elej�n. Egyszer�en csak meg akarta adni mag�t annak a nyugalomnak, ami �tj�rta; mikor a szerelme mellette volt. – Csak rem�lhetem, hogy gyorsan el�l a botr�ny… Egyik rem�nyem hal a m�sik ut�n… M�r t�nyleg csak kev�s hitem maradt… A legjobbkor j�tt�l.

- Hallottam a roxmortsi balesetr�l…

- Nem baleset volt, meg�ltem valakit. Nem kell sz�p�tened… Ostoba voltam, rossz emberre c�loztam… Malfoy elmenek�lt – mondta keser�en Hermione. Piton szel�den cir�gatni kezdte a l�ny h�t�t.

- Ne hidd, hogy ami�rt nem Malfoyt �lted meg; egy �rtatlan �letet vett�l el… Nem �rdemelt jobbat, helyesen cselekedt�l. S�t, megkock�ztatom; nem cselekedhett�l volna jobban…

- Ezt hogy �rted?

- Malfoy m�r tudja, hogy nem rettensz vissza a k�zdelemt�l. R� kellett d�bbennie, hogy nem ijedsz meg t�le, �s nem f�lsz harcolni az �leted�rt…

- Pedig nagyon f�ltem… Borzalmas �rz�s volt, �s az a mai napig… Kioltottam egy �letet. Ezen nem lehet �tsiklani… a lelkiismeretem nem hagyja… R�ad�sul az aurorok, akik vizsg�l�dnak az �gyemben, m�g csak meg sem dorg�ltak eddig… Ett�l nem lett jobb, csak rosszabb. M�r n�ha olyan neh�z a lelkem, hogy… mozdulni sem b�rok a s�lya alatt – �rulta el halkan Hermione.

- Most el�rulok neked valamit… A h�bor�ban a lelkiismeret csak olyan dr�ga luxuscikk, amit az emberek nem engedhetnek meg maguknak… - s�hajtotta Piton. – A S�t�t Nagy�r sem filozof�l a tettein. A hal�lfal�i pedig m�g kev�sb� teszik ezt. Egyszer�en k�vetik a Nagy�r parancsait, �s beteljes�tik az akarat�t. N�ha �n�ll� akci�ba fognak, de akkor sem a lelk�k vez�rli �ket; ezt m�r te is tapasztaltad… Ne �rezz megb�n�st, ne gy�szolj! Felesleges…

- De elvesztettem m�g egy darabk�t a lelkemb�l… M�r sosem leszek az a l�ny, aki egy �ve voltam… Vagy, aki f�l �ve voltam…

- Merlinre mondom, �n ennek �r�l�k… - nevetett fel Piton. – Tal�n ki sem b�rn�nk egy helyis�gben, ha mindketten a f�l �vvel kor�bbi �n�nkkel felv�rtezve pr�b�ljuk megismerni a m�sikat…

- Ebben van valami igazs�g… - b�logatott Hermione is. – K�r ezen r�g�dni, hiszen �gy alakult… Szerencs�s szerencs�tlens�gek sorozata…

- �ll�t�lag mindenkire annyit osztanak az istenek, amennyit pont elb�r…

- H�t… Nem is tudom… Ha t�ged is el kell vesz�tenem, mert ez van meg�rva; akkor biztosan meg�r�l�k – ismerte el a l�ny. Bele sem akart gondolni a szavai jelent�s�be. Tudta, hogy Perselus n�lk�l az �lete �res �s �rtelmetlen lesz.

Piton csak mosolygott. Hasonl�k�ppen �rzett � is. Hosszasan �ltek a csendes szob�ban, �s nem kellett megsz�lalniuk. �rezt�k, tudt�k; mi j�tsz�dik le a m�sikban. Sok id� eltelt a ny�ri fell�ngol�suk �ta; �s a k�l�n t�lt�tt hetek mindkettej�kben maradand� nyomokat hagytak.

F�l kilencig egy sz�t sem sz�ltak, csak �ltek a kanap�n. Piton cir�gatta a kedvese h�t�t; �s �lvezt�k, hogy �jra egym�s mell� sodorta �ket az �g.

- Lehet, hogy m�gsem lesz olyan rossz ez a tan�v – s�hajtott fel hossz� hallgat�s ut�n Hermione. – M�r csak a SVK �r�kat kell t�l�lnem…

- Kraven elhagyta az iskol�t, miatta m�r nem kell agg�dnod… McGalagony gyorsan tal�l valakit a hely�re… F�j m�g a nyakad?

- Nem, egy�ltal�n nem – d�rzs�lte meg a tark�j�t a l�ny. Esz�be sem jutott d�lut�n, hogy Kraven nekiesett. Csak Perselus �s a tal�lkoz�suk j�rt a fej�ben. Nem gy�t�rte mag�t feleslegesen a d�lel�tti esem�nyeken. R�ad�sul Perselus m�r el�rulta neki, hogy az exaurornak az iskol�t is el kell hagynia; �gy nem maradt oka f�lni.

Hermione elfojtott egy g�nyos mosolyt.

- Mi az? – k�rdezte t�le a f�rfi.

- Semmi k�l�n�s, j�l indult a h�t… Megszabadultam Kravent�l, �s m�g t�ged is visszakaptalak…

- Ez a mennyei �r�m�k napja – s�hajtott el�gedetten Piton. – �n pedig vagy �tven pontot tudtam levonni n�h�ny di�kt�l… Term�szetesen j� okom volt r�…

- Gondolom – kuncogott Hermione. Cseppet sem b�nta, hogy saj�tos m�don tesz rendet maga k�r�l. Az sem �rdekelte volna k�l�n�sebben, ha a Griffend�lt�l is pontok tucatjait vonja le; elv�gre most �ppen hadil�bon �llt a saj�t h�z�val. – Engem a legkev�sb� sem zavar, ha b�rkit�l pontokat vonsz le…

- M�g a Griffend�lt�l sem? Hogyhogy?

- Mint �szrevetted, m�r nem a Griffend�l-toronyban lakom… - grimaszolt az iskolaels�.

- Ez az �llapot csak �tmeneti. A di�kok majd hozz�szoknak a gondolathoz, hogy…

- Gyilkos lakik vel�k, igaz? – v�gott k�zbe halkan Hermione. – Nem, nem hinn�m, hogy valaha hozz�szokn�nak. �s �n sem szeretn�k egy�tt lakni vel�k… Ami�ta egyed�l vagyok, sokkal nyugodtabb a lelkem. Egyszer�en el tudok b�jni el�l�k, ami roppant hasznos dolog… Elhiheted…

- Nem sz�lok bele, ha neked itt jobb. Legal�bb zavartalanul tudunk egy�tt lenni, �s nem kell folyton az alagsorba j�nn�d, ha l�tni akarsz… A mardek�rosok biztosan nem �r�ltek volna, ha a pinc�ben j�ssz-m�sz, de �gy nem tudnak elkapni… Egy�ltal�n hogy jutott eszedbe, hogy a nagyteremben al�zd le �ket tegnap? Hallottam r�la…

- Gondoltam, majd �n megregul�zom �ket… - vont v�llat Hermione. – Nem l�ttad Dracot, hogy elint�zt�k… Ezt nem hagyhattam sz� n�lk�l.

- Ezek ut�n biztosan a fejedet akarj�k majd venni. Legy�l nagyon �vatos, nem lehetek mindig melletted…

- Lassan a hely�kre ker�lnek �m a dolgok… Az �letem visszar�z�dik a r�gi ker�kv�g�sba… Kar�csonyra m�r csak egy rossz eml�k lesz ez az �szi pokolj�r�s – mosolyodott el halv�nyan az iskolaels�. – De addig m�g nagyon sok id�nk van… A t�rgyal�st�l f�lek. Mi lesz, ha a Wizengamot el�t�l?

- Nem fognak el�t�lni, ne agg�dj.

- De mi lesz, ha m�gis? Bez�rnak az Azkabanba… Vagy m�g rosszabb…

- Nem fognak b�rt�nbe z�rni. A Wizengamot igazs�gosan fog d�nteni, nyugodj meg. Engem sem �t�ltek el, noha engem igaz�n nem… sz�velnek. Nem kell f�lned, hogy mit hoz a j�v�…

- Majd egyszer elmes�led, hogy mi volt a t�rgyal�sodon? M�rmint nem a titkos�tott r�szleteket, hanem… a t�bbit…

- Majd elmes�lem; de most megyek. K�s�re j�r, �s aludnod kell – bontakozott ki a l�ny �lel�s�b�l Piton. Fel�llt, �s visszan�zett a kedves�re. Hermione lassan feln�zett a f�rfira, �s fels�hajtott.

- Maradhatn�l m�g egy kicsit. �jf�l el�tt �gy sem tudok soha elaludni… - azzal fel�llt, �t�lelte Perselus derek�t. – Nagyon hi�nyozt�l…

- Most fogod felsorolni az �j szab�lyokat, amiket kigondolt�l? – k�rdezte g�nyos mosollyal a f�rfi. – �jf�lig mindig maradhatok, kiv�ve, ha tanulsz, ha dolgozatra vagy vizsg�ra k�sz�lsz; vagy �ppen a bar�taiddal t�lt�d az id�det? Vagy tal�n h�tk�znap ne is tal�lkozzunk; hiszen rengeteg elfoglalts�gunk van?

- El is felejtettem m�r, hogy kivel kezdtem – morgott maga el� mosolyogva Hermione. – Im�dom a humorodat… Egy�bk�nt eszemben sincs ilyen szab�lyt fel�ll�tani, hogy mikor tal�lkozzunk, vagy mett�l meddig legy�nk egy�tt… Saj�t magammal sz�rn�k ki, ha korl�tozni akarom a szabad �r�inkat… Ez majd �gy is kialakul, nem? De az�rt p�ntek d�lut�nra ne nagyon tervezz b�ntet�munk�kat, j�? – k�rdezte, k�rte szel�den a l�ny; mire Piton felnevetett.

- Rendben, Ms Granger. P�ntek d�lut�n csak maga j�het hozz�m b�ntet�munk�ra, senki m�s… A t�bbi di�kot h�tf�t�l cs�t�rt�kig fogom k�nozni… - mosolygott a kedves�re. Hermione lelk�t sz�n�ltig t�lt�tte a boldogs�g. L�bujjhegyre �llt, �s k�nnyed cs�kolt lehelt a kedvese sz�j�ra. Perselus �vatosan viszonozta a cs�kot, nem akarta elsietni. T�l r�gen v�rt erre a percre, hogy k�zel �rezze mag�t Hermion�hez. Nem kapkodott, r��r�sen barangolta be ajkaival �s nyelv�vel a l�ny sz�j�t. Minden nap �s minden �jjel arra v�rt, hogy �jra Grangerrel lehessen. A l�ny �lel�s�re, s�haj�ra; �s �ltal�ban ak�rmilyen megnyilv�nul�s�ra v�gyott. Nem akart t�bbet az �let�t�l, csak hogy Hermione mosolyogjon, nevessen; vagy �ppen borzongjon meg a cs�kj�t�l…

Kezei lassan simogatt�k a griffend�les h�t�t �s derek�t. M�sf�l, v�gigk�nl�dott h�nap ut�n csod�latos volt a karj�ban tartani a szerelm�t. Hermione megremeg� sz�ja em�szt� t�zz� v�ltoztatta a v�r�t, �gy n�h�ny perc finom k�nyeztet�s ut�n azonban ajka elv�lt a l�ny�t�l.

- Jobb, ha most megyek – suttogta rekedten. Hermione csak szerelmes pihegett a karj�ban, arca kivirult. A szeme alatti karik�k sem t�ntek hirtelen olyan s�t�tnek, mint azel�tt. Nem tudott megsz�lalni, csak mosolygott, ragyogott a szeme.

- J�, hogy itt vagy… ilyen k�zel… - ny�gte ki v�g�l.

- Ezt ma m�r mondtad – mosolygott Piton, fut� cs�kot lehelt Hermione sz�j�ra, azt�n szinte kimenek�lt az ajt�n �t a helyis�gb�l. A l�ny az �denben �rezte mag�t. Visszahanyatlott a kanap�ra, �s boldogan gy�ny�rk�d�tt a Romkert mennyezet�ben – sosem voltak m�g ilyen sz�pek a mohacsom�k a plafonon…