|
36. Fejezet
A kritikáktól függően írok új fejezetet!!!
- Még ha így is van, akkor sem volt jogod azt feltételezni, hogy mástól vagyok terhes! Ha a nászéjszakánkon kicsit kevesebbet ittál volna, akkor érezhetted volna, hogy előtte soha senkivel nem voltam együtt! És még rólad állítják, hogy soha semmi nem kerüli el a figyelmed!
Perselus ehhez nem tudott mit hozzáfűzni. Valami megmozdult benne, mintha egy kis bűntudatot érezne. Ez az érzés meg is szólat a fejében.
Ezt elszúrtad haver! De nagyon!
- Ettől még nem kell ennyire kiborulni. Megértem, hogy a terhesség miatt állandóan változik a hangulatod, de kezdesz túlzásba esni!
Rikát már a sírás kerülgette, de eldöntötte, hogy most szembeszáll férjével. Ez nem a hormonok hibája.
- Elhamarkodott döntés volt ez az egész a részünkről. Talán mégsem így kellett volna történnie.
- Ezt mégis hogy értsem?
- Maradjunk az eredeti megállapodásunknál! Kifelé mindent, a befelé pedig nem is létezik.
- Kérlek! – A férfiből nem csak a büszkeség beszélt, hanem az elkeseredettség is, bár utóbbit nem lehetett érezni. – Ha ettől jobban érzed magad, hát legyen. De azt elvárom, hogy tájékoztass!
- Ne aggódj, meglesz!
Perselus többet nem is szólt feleségéhez. Csak hátat fordított és elvonult. Tíz perccel később már a Fonó sori kis lyukában bámult a tűzbe, miközben a kis pimasz, életre kelt lelkiismerete folyamatosan idegesítette.
Hogy lehetsz ennyire béna? Egy ilyen nőt képes voltál elengedni? Térden állva kellett volna könyörögnöd, hogy bocsásson meg. Mégis mit gondolsz, hányszor kap egy magad fajta esélyt a boldogságra? És a lányaiddal mi lesz? Rájuk sem gondoltál? Nem nőhetnek fel apa nélkül! Vagy szívesen átadod a szerepet valaki másnak? Akár Lupin is bevállalná, hisz tudod, hogy bejön neki! Mi lesz, ha…
- Óó. Fogd már be! – kiáltott fel indulatosan, mikor már nem bírta tovább hallgatni a kis szemtelen hangot.
Felötlött benne, hogy ez a kis idegesítő szörnyecske nem is az ő lelkiismerete, csupán megátkozták, hogy a hang az őrületbe kergesse. Végül elvetette az ötletet, hisz ha valaki bántani akarná, akkor egy hosszan tartó gyötrelmet küldene rá, és nem ezt az idegesítő kis valamit.
* * *
A téli szünet további része szinte eseménytelenül telt el. Az egyetlen említésre méltó cselekmény a Voldemortnál tett látogatás volt. A halálfalók egy csoportját elküldte, hogy támadjanak meg egy varázsló falut. Rikát egészen más miatt hívatta, azonban Perselus tudta, hogy a nő mennyire retteg a legutóbbi alkalom óta, ezért végig mellette állt, és még a kezét is megszorította. Voldemort így kénytelen volt érdeklődni az állapota felől, majd elbocsátotta. Ha Piton nem lett volna ott, már rég a magáévá tenné. Azonban a férfi túl jó méregkeverő ahhoz, hogy maga ellen fordítsa. Nem a feketehajú férfitól félt, hanem attól, hogy esetleg valami méreg kerül az italába vagy az ételébe.
Rika csak akkor engedte el a férfi kezét, mikor kiértek a teremből, de akkor aztán annyira megszaporázta a lépteit, mintha ágyúból lőtték volna ki. Mire Perselus kiért a kastélyból, a másiknak már hűlt helye volt.
Január vége fele az időjárás úgy döntött, hogy rengeteg havat szór szét, főleg Angliában. Így a Roxforban mindenki kivont pálcával közlekedett az udvaron és a birtok területén. Látszólag nem változott semmi. De csak látszólag. Perselus azóta nem ment vissza a házba, és Rika éjszakára mindig hazatért pihenni. Jókedve eltűnt, de ha kellett, mindig meg tudott valamit villantani, ha Malfoy meglátogatta az intézményt. Folyamatosan burkolt célzásokat tett arra, hogy lehetne kettejük között valami több, és párjaik biztosan nem jönnének rá, de ilyenkor a lány úgy tett, mintha nem értené. Ilyen szempontból nagy hátrány, ha valaki természetes szépség, és mindenkinek felkelti a figyelmét. Már az is eszébe jutott, hogy sminkelni fogja magát, ha kell hátrányosan, de nem kedvelte a festéket.
Sirius pedig izgatottan készül az esküvőre, ami után rögtön új házba költöznek feleségével.
Perselust azóta is zaklatta a kis hang, amikor csak tehette. Ettől a férfi még mogorvább lett, és a számlálóban csak úgy száguldottak felfele a kavicsok. Egyik alkalommal Minerva, Albus és Rika ép arra haladtak el, miközben beszélgettek.
- Perselusnak órája van – jegyezte meg az idős boszorkány, miközben szemével igyekezett követni a színes darabkákat.
- Minden bizonnyal – reagált az igazgató, miközben a fiatal tanárnő fele pillantott.
Rikának lelkiismeret furdalása támadt, hisz minden bizonnyal miatta ilyen ideges a férfi, és jóvá akarta tenni férje ostobaságát. Kapóra jött, hogy a griffendéles Dennis épp arra mászkált.
- Dennis, gyere csak ide!
A fiú megszeppenten közelített, el sem tudta képzelni, hogy miért kell a három tanárhoz mennie.
- Milyen színű a kelta tündérmanók bőre?
- Kék.
- Ötven pont a griffendélnek. Most mehetsz.
A gyerek csodálkozva elillant, miközben a házvezető tanár hitetlenkedve nézett. Azonban Dumbledore még most is csak mosolygott.
Aznap este már mindenki tudott a különös feleletről, és másnap, mikor a tanárnő kiért a parkba, a griffendéles osztály jó hangosan megtapsolta a tanárnőt. Kifele jövet nem kerülte el a figyelmét, hogy a bájital tanárnak megint órája van és még csak két perce csengettek be. Nem adhatott minden feleletért ötven pontot, csakhogy ellensúlyozza a másik rosszkedvét, ezért a nap végén beszélni akart vele. De addig is…
- A mai órán minden egyes jó feleletért tíz pontot adok, de jól gondoljátok meg, mert a rossz válasz mínusz öt pontba fog kerülni.
Az óra végével száznegyvenöt pont lett a ház jutalma. Ebéd után a harmadikos mardekárosok izgatottan várták a tanárnőt, hátha ők is növelhetik a pontjaik. Rika nem akart igazságtalan lenni, így mindegyik háznak megadta a lehetőséget. Azonban a mardekárosok voltak az egyetlenek, akik az aznapi pontjaikat meg tudták tartani, levonás nélkül.
Az utolsó órája után Rika bekopogott a pince béli szobába. Mikor az ajtó kinyílt, szembe találta magát Perselusszal, akin felül csak egy fehér, félig kigombolt ing volt, és láthatóan olyasmivel foglalkozott, amitől eléggé megizzadt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
