Silverspirit oldala

Ahogy teltek a napok �s a hetek, a fiatalok egyre l�tv�nyosabban haladtak a t�k�r szil�nkjainak kirak�s�val. D�lelõtt�nk�nt tanulniuk kellett, McGalagony csak a d�lut�ni �r�ikat engedte el. Szerencs�re �gy is gyorsan fogytak az �vegdarabk�k a t�k�r k�rny�k�n. A munka �s az �sszez�rts�g egyre nagyobb fesz�lts�ggel j�rt, szinte naponta �sszevesztek valamin. Hermione �s Harry febru�r k�zep�n m�r nem �llt sz�ba egym�ssal.

Harry v�ltig �ll�totta, hogy a t�k�r egy Ford�tott T�k�r, �s Piton j�s�gos l�lekdarabja a szil�nkok k�z�tt bujk�l. Hermione tagadta a Ford�tott T�k�r-elm�letet, noha a saj�t szem�vel is l�tta, ahogy nem egyszer a t�k�rlak�k a f�lk�sz t�k�rbe sereglettek, �s a fiatalokat n�zt�k, ahogy dolgoztak. �s ott volt Perselus k�dszerû alakja is, noha az egyre halv�nyabb �s s�padtabb lett, ahogy telt az idõ.

- Az�rt, mert kihal belõle a j�s�g… Teh�t ebben a vil�gban Piton egyre gonoszabb lesz – morogta Harry. A t�bbiek m�r csak fel sem n�ztek r�, hogy lehurrogj�k. Egyszerûen szabadulni akartak a kripta �s a t�k�r fogs�g�b�l. Hermione nem tudta a megold�st, de abban biztos volt, hogy Perselus nem lesz nap, nap ut�n egyre rosszabb ember, sõt… Ez�rt sem tudta elhinni, hogy a szellemalak egyre �tl�tsz�bb� v�lik, azt�n egyszer csak v�gleg eltûnik a t�k�rbõl. Szerencs�re a jelenetnek csak Draco volt szemtan�ja, �gy Harry nem komment�lta a l�tottakat. Egy�bk�nt az õ gonosz-�nje is halv�nyodott valamennyit, de ezt senki sem tartotta fontosnak.

Az est�k �s az �jszak�k viszont a lehetõ legnagyobb nyugalomban teltek a kast�lyban. Egyik�k sem mondta ki, de sejtett�k, hogy a gyakorta felbukkan� Angyal enyh�tette a fesz�lts�get. Hermione �s Perselus m�r minden �jszak�t egy�tt t�lt�ttek, minden szabad �r�t �s percet. A f�rfi tov�bbra sem k�m�lte a di�kjait, de m�r csak s�lyos pontokat vont le a tanul�kt�l, �s b�ntetõmunk�ra is csak Fricshez k�ldte õket; õ maga m�r nem szabott ki b�ntet�seket. Egyszerûen nem akarta felesleges dolgokkal pazarolni az idej�t.

Gyakran azok kapta mag�t, hogy hajnalban m�g a laborj�ban dolgozik a rend fõzetein, mik�zben Hermione vagy a labor asztal�n�l alszik; vagy esetleg bekopog hozz�, hogy most m�r igaz�n hagyja abba a vil�g megment�s�t, �s menjenek v�gre aludni. Ilyenkor n�ha m�g morgott egy kicsit, ha �ppen nem felejtette el; de alapj�ban v�ve boldog volt, hogy a l�ny �gy figyelt r�, �s n�lk�le m�r le sem fek�dt aludni.

A hetek szinte m�r-m�r idillikusan teltek volna, ha a k�zelgõ v�gsõ �sszecsap�s nem l�gott volna a levegõben. A hal�lfal�-t�mad�sok nem szûntek meg, csak ritkultak – mintha Voldemort is egy nagyobb terv v�grehajt�s�n dolgozott volna.

Az �js�gok m�st sem harsogtak, hogy a m�gia�gyi miniszt�rium mindent megtesz a k�zrend vissza�ll�t�s��rt, �s Harry Potter egy titokzatos csodafegyvert k�sz�l bevetni.  A Hermione �s Perselus szerelm�rõl sz�l� bulv�rcikkek egy idõ ut�n elmaradoztak. M�rcius elej�re m�r meg is feledkezett r�luk a sajt�, mindkettej�k legnagyobb �r�m�re.

Hermione azt vette �szre, hogy �jszak�nk�nt, amikor Perselus m�r aludt, a f�rfit n�zte �s mosolygott. Amikor a takar� f�l�tt pihent a szerelme keze, akkor gyeng�den a saj�t kez�be vette, �s a jegygyûrûket figyelte, ahogy azok sejtelmesen meg-megvillantak a kandall�beli l�ngok f�ny�n�l. Tudta, �rezte, hogy sosem fogja elvesz�teni a f�rfit, hacsak a hal�l k�zbe nem l�p. �nsz�nt�b�l sosem hagyn� el, m�s�rt fõleg nem… Perselus pedig hasonl�k�ppen biztosnak tûnt a dolg�ban, �gy azt sem tartotta val�sz�nûnek, hogy meggondolja mag�t… Egy�tt lesznek, m�g a hal�l el nem v�laszt… Hermione boldogan elmosolyodott. Alig merte bevallani mag�nak, de m�r v�rta, hogy ny�r legyen, �s hivatalosan �sszeh�zasodhasson a szerelm�vel.

Perselus hirtelen fel�bredt, �s �lmosan a l�nyra pillantott.

- Rosszat �lmodt�l? – k�rdezte rekedten Hermion�t. A griffend�les megr�zta a fej�t. – Akkor mi�rt nem alszol?

- Csak a gyûrûket n�ztem…

- Vissza akarod adni? – r�k�ny�d�tt meg Piton.

- Dehogyis… Csak merengtem… - mosolygott Hermione a f�lhom�lyban.

- Merengj m�skor… aludjunk… - morgott a f�rfi, majd a l�ny h�t�hoz simult, meg�lelte a szerelm�t, �s szinte azonnal visszaaludt. Hermione tov�bb mosolygott, �s akarva-akaratlanul is a nagysz�lei jutottak az esz�be, ahogy azok csipkelõdtek �s zs�rt�lõdtek egym�ssal. Lehet, hogy Perselus �s õ is hasonl�an fognak viselkedni �tven �v m�lva… Vagy m�r j�võre… Ettõl a j�võk�ptõl m�g boldogabb lett, �s m�g sz�lesebb mosolyra h�zta a sz�j�t.

M�rcius negyedik�n d�lut�n fejezt�k be a t�k�r renov�l�s�t. M�r csak egyetlen szil�nkot kellett volna megtal�lniuk, �s a hely�re illeszteni, hogy t�k�letesen �pp� v�ljon a fel�lete, viszont a darabk�t sehol sem tal�lt�k. Mindent tûv� tettek a kript�ban, v�gign�zt�k a padl�t, a sarkokat, a ruh�jukat, de sehol sem tal�lt�k a hi�nyz� r�szletet.

R�vid kopog�s ut�n Angyal nyitott be hozz�juk.

- Elk�sz�ltetek? – k�rdezte halkan.

- Egy szil�nk hi�nyzik – s�hajtott fel Harry. – Pedig t�nyleg mindent megpr�b�ltunk… de ez rem�nytelen… nincs meg az utols� darabka…

- N�lam van, ne keress�tek – mosolygott Angyal, majd kinyitotta a tenyer�t, ahol az alig h�t centis szil�nk lapult. – V�gign�zitek? – l�pett k�zelebb a t�k�rh�z, mire az felizzott. Ron ijedten h�trahõk�lt, Draco is tett egy �vatos l�p�st az ajt� fel�. Hermione �s Harry a hely�k�n maradtak. A Kiv�lasztott ugyan�gy t�rdelt a f�ld�n fekvõ, l�ngol� t�k�r mellett, mintha m�g mindig a kirak�s�n dolgozott volna.

- H�t persze – b�lintott gyorsan az iskolaelsõ. Angyal csak elmosolyodott, azt�n �tl�pett a l�ngokon, �s a saj�t t�k�r-l�bnyom�ra �llt. A tûz l�that�lag nem perzselte. Harry megpr�b�lta meg�rinteni a tûznyelveket, de hihetetlen forr�s�g riasztotta vissza egy pillanattal k�sõbb.

- Ezt ne csin�ld ut�nam, Harry – nevetett fel a titanisz. Draco a szem�t forgatta Hermione h�ta m�g�tt. Harry Potter visszar�ntotta a kez�t, sõt fel�llt �s h�tr�bb l�pett a t�k�rtõl.

Angyal a tûzl�ngok k�z� ejtette az utols� szil�nkot, mire a tûz s�t�tv�r�s sz�nûv� v�ltozott. Az �vegdarab cseppfoly�ss� v�lt, majd a hely�re csorgott, �s t�k�letes�tette mag�t. A t�k�r eg�sze foly�konny� lett, �s �gy tûnt, Angyal valamilyen v�z tetej�n �ll. Kez�ben megjelent egy l�mp�s. S�t�t �s hideg vas v�z�t �tl�tsz� �veg tette kev�sb� f�lelmetess�. Nyomokban hasonl�tott a r�gi b�ny�szl�mp�kra, de ez valami�rt h�tborzongat� �rz�ssel t�lt�tte el a fiatalokat. Pedig nem volt rajta semmi nyomaszt� figura, vagy felirat. Hermione h�trasand�tott Dracora, aki ugyanolyan s�padt volt, mint a l�ny.

Angyal a fiatalokra n�zett.

- L�lekl�mp�s… M�r mindannyian tal�lkoztatok vele, amikor k�zel j�rtatok a hal�lhoz… Ha a l�lek elhagyja a testet, ak�r egyetlen percre is; egy ilyenbe ker�l, nehogy baja ess�k, m�g �t�letet nem hoznak felette… - sz�lalt meg a titanisz. Ron elh�zta a sz�j�t a h�tt�rben. Angyal mosolyogva kinyitotta a l�mp�s ajtaj�t. – Sz�l�talak Voldemort, j�jj elõ! – parancsolt a v�zt�k�rnek, �m semmi sem t�rt�nt. – Sz�l�talak, Voldemort! L�pj elõ! – a h�vott l�lek m�g mindig t�volmaradt. Angyal v�ltozatlanul mosolygott. - Harry Potter, engedd el Tom Denemet! Azonnal! Sz�l�talak, Tom Rowle Denem; Voldemort! – Harry pislogva a titaniszra, majd a bar�taira n�zett, azt�n halv�nyan elmosolyodott. Elj�tszott a gondolattal, hogy a t�k�rben a rossz-Harry �ppen a j�-Voldemortot cs�peli. A k�vetkezõ pillanatban �gy �rezte, mintha irt�zatosan hasba v�gt�k volna. H�tr�lt n�h�ny l�p�st, �s f�jdalm�ban �sszeg�rnyedt.

A tûz s�t�t sz�nûre, majdnem feket�re sz�nezõd�tt, �s Voldemort l�lekdarabja egy kicsi, feh�ren csillog� g�mbk�nt a l�mp�sba lebegett. Titokzatos, ragyog� k�d vette k�r�l; nem lehetett �tl�tni a nyugodt szikr�kon.

Ron odaugrott Harry mell�, �s felseg�tette; m�g Angyal gondosan becsukta a l�lekl�mp�s ajtaj�t, nehogy megsz�kj�n a titkos elõny�k a h�bor� elõl. A g�mb�cske izgatottan pattogott az �veglapok k�z�tt, de sehogy sem tudott kiszabadulni.

- Hamarosan visszaj�v�k, most menjetek pihenni – mosolygott a titanisz, majd k�kes-lil�s csillagokat hagyva maga ut�n elteleport�lt. Mag�val vitte a l�mp�st, �s t�kr�t is. Harry ny�gve n�zett ut�na.

- Semmivel sem lettem okosabb… Csak eltelt m�sf�l h�nap… - morogta. Draco unottan felszisszent.

- Megf�jdult a gyomrod? – k�rdezte halkan Hermione.

- Nem mindegy neked?! – k�rdezett vissza Harry. A l�ny megvonta a v�ll�t, azt�n mag�ra ter�tette a kab�tj�t, �s elhagyta a kript�t.

- Bõd�letes marha vagy, Potter – s�hajtott Draco, �s v�laszt sem v�rva a griffend�les ut�n indult. Ron �rtetlen�l n�zett a t�voz�k ut�n; majd Harry tekintet�t kezdte f�rk�szni.

- Gondolj bele, ezek egy �ve m�g ut�lt�k egym�st… - somolygott maga el�. – Am�gy szerintem Angyal majd seg�t megv�laszolni a k�rd�seket…

- Ne viccelj m�r… Csak a piszkos munk�t v�geztette el vel�nk… - r�ntotta meg a v�ll�t Harry. – �gy itt hagyott minket, mikor v�gre elk�sz�lt a t�k�r, hogy annyit se mondott: k�sz�n�m…

- Val�sz�nûleg, rengeteg dolga van m�g…

- Na persze…

***

Hermione s�padtan �lt le a csarnokban az egyik ablak alatti padra. Draco hasonl� �br�zattal �lt mell�.

- Szerinted megj�rtuk m�r azt a l�mp�st? – k�rdezte halkan Hermione. A fi� elh�zta a sz�j�t.

- Nem tudom, nem eml�kszem… De biztosan, ha az a titanisz mondja…

- Nem szereted Angyalt?

- A hideg r�z tõle…

- Aha, ezt m�r mondtad. De mi�rt?

- Hagyjuk… Olyan k�l�n�s �rz�sem van…

- Mintha valami k�sz�lõdne?

- Igen. Neked is?

- Bolyg�egy�tt�ll�s van. A Nap, a F�ld, a Mars �s a Jupiter egy�ttes hat�sa v�lt ki fesz�lts�get az emberekbõl… - �llap�totta meg Hermione, azt�n mikor feltûnt Perselus Piton az alagsori folyos� felõl, egyszerre felder�lt. Draco vigyorogva nyugt�zta, hogy a vil�g Granger sz�m�ra meg van mentve, elv�gre Piton k�zeleg.

A f�rfi biccentett nekik, azt�n folytatta az �tj�t az emelet fel�. Hermione boldogan r�mosolygott a szerelm�re, a szomsz�dos padon �lõ di�kok m�r meg sem lepõdtek.

- Sz�p dolog a szerelem – sz�lalt meg g�nyosan Malfoy.

- Ez t�bb ann�l…

- Tudom, te m�g k�pes vagy, �s t�nyleg hozz�m�sz…

A di�kok �s a tan�rok egy�tt vacsor�ztak a nagyteremben. A megbûv�lt mennyezeten fekete felhõk tornyosultak. M�rcius elej�hez k�pest odakint jeges sz�l f�jt, �s m�g v�kony j�gp�nc�l bor�totta a f�ldeket; a felhõk azonban k�l�n�s vihart �g�rtek. Bimba professzor szerint egy kiad�s esõ elhozhatn� v�gre az olvad�st, �s felfriss�thetn� a tankertet. Sinistra professzor a felhõkre panaszkodott, ami�rt nem figyelhetik meg a bolyg�k egy�tt�ll�s�t.

Piton feje megf�jdult a sok felesleges besz�dtõl. Ez�rt nem szeretett õ a nagyteremben vacsor�zni – mert mindig mindenki egyszerre besz�lt… Sokkal kellemesebbnek tartotta, ha elb�jhat a laborj�ban, vagy a lakoszt�ly�ban, vagy Hermione lakoszt�ly�ban; �s �des kettesben t�lthetik az eg�sz est�t. Ak�r dolgozni, ak�r besz�lgetni, ak�r csak m�latni az idõt csendesen… Mindenf�le tev�kenys�g egyszerûnek �s �r�mtelinek �g�rkezett, ha Hermione mellett v�gezhette. Ak�rmit megtett volna, ha k�zben a szeme sark�b�l figyelheti a l�nyt. Te�t t�lt�tt mag�nak, mik�zben Hermione h�t�n felejtette a szem�t. A griffend�les, mintha meg�rezte volna, hogy n�zik, megfordult, �s Pitonra emelte a tekintet�t. J�l esõ borzong�s j�rta �t mindkettej�k lelk�t. Perselus elmosolyodott, t�l�nt�tte a te�j�t, de k�l�n�sk�ppen ez sem foglalkoztatta. Tudta, hogy �lete legszebb napjait k�sz�nhette �s k�sz�nheti az �ppen r� kacsint� Hermion�nak.

McGalagony felvonta a szem�ld�k�t, �s megmosolyogta, de nem komment�lta a jelenetet.

A k�vetkezõ pillanatban egy hatalmas erejû robban�s r�zta meg a kast�lyt. Mindenki eln�mult �s megdermedt a v�ratlan zajt�l. A robban�s olyan erõs volt, hogy bet�rte az ablakokat; �m mielõtt a szil�nkok a f�ldre hullhattak volna, renov�lt�k magukat, �s megszegve a fizika t�rv�nyeit, �p �vegt�bl�kk� �lltak �ssze.

- Mindenki õrizze meg a hidegv�r�t! – t�rte meg a pillanatnyi n�ma csendet McGalagony, majd fel�llt, �s sietõsen t�vozott a tan�ri ajt�n, hogy felder�tse, mi t�rt�nt. Flithwick professzor k�vette az igazgat�t. Piton is kir�gta maga al�l a sz�ket, �s visszaz�kkenve a r�gi ker�kv�g�s�ba, komoly arckifejez�ssel n�zett v�gig a di�kokon.

- Maradjatok a helyeteken, �s folytass�tok a vacsor�t! – adta utas�t�sba, noha a mondat v�g�t m�r senki sem hallhatta, mert �jabb �s �jabb robban�sok szak�tott�k f�lbe. A f�ls�ket�tõ robaj ut�n a di�kok fele felp